2025. április 10-én debütált a magyarországi mozikban a József Attila pszichoanalíziséről szóló, Reménytelenül című magyar film, az alkotást a 30 éves Rózsa Gábor írta és rendezte. Felesége, Michl Juli játssza a női főszerepet, Gyömrői Editet, József Attilát Sütő András alakítja.

Vannak olyan háborúk, amelyek sokkal inkább érdekesek, mintsem fontosak. A chincha-szigeteki mindenképpen ebbe a kategóriába tartozik: tétje a presztízs volt, na meg nem csekély mennyiségű madárürülék…

Csöves, domború, lapos, fogólapos, hasáb, kisfejes, hasas – ezek nem a Gombóc Artúr által kedvelt csokoládéfajták, hanem citeratípusok. A Néprajzi Múzeumban 2025 januárjában egyedülálló kiállítás nyílt Vígan zengjetek, citerák! címmel, amelynek főszereplője ez az ismert és kedvelt népi hangszerünk.

Nagyon kevesen lehetnek azok szűkebb pátriánkban, akik ne hallottak volna Várszegi Asztrikról. Az immár nyugdíjas pannonhalmi főapát az elmúlt évtizedekben sokszor vállalt a bencés közösség, a katolikus egyház, tágabb értelemben a hétköznapi emberek javát szolgáló közéleti szereplést, ezúttal pedig szívesen adott összefoglaló beszélgetést tartalmas életútjáról.

Márai Sándor leveleivel, bútoraival és fényképeivel gazdagodik a Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteménye, emellett az intézményhez kerül az író testvérének, Márai Gábornak és feleségének hagyatéka is.

Bármilyen hihetetlen Claude Mellan mester 1649-ben rézmetszéssel készített műve egyetlen vonallal rajzolja meg Jézus arcmását, ugyanazt az isteni eredetű portrét, amelyet a keresztény tanítás szerint Megváltó hagyott Veronika kendőjén, amikor az megtörölte a kínszenvedéstől véres arcot.

A Belvederei Apollónt Johann Joachim Winckelmann, a német klasszicizmus szellemi megalapítója „a művészet legmagasabb eszményének”, az ókori görög művészet fenséges kifejeződésének tartotta. A Napistent, aki megtisztító, gyógyító erővel is bír az antik hagyományokban, éppen abban a pillanatban látjuk, amikor legyőzte a Delphoit őrző khtonikus (föld alatti) kígyót – így Püthiai Apollónná lett.

Szabadság és bátorság, meditáció és önelfogadás, új nézőpontok és a közös gondolkodás összefogó ereje – mindez tükröződik a Széchenyi István Egyetem Tánc- és Képzőművészeti Szakgimnázium 13. évfolyamos, tehetséges festő, grafikus és szobrász növendékeinek az alkotásaiból. Craxis című kiállításuk április 27-ig tekinthető meg a Borsos Miklós Időszaki Kiállítótérben (9021 Győr, Apor Vilmos püspök tere 2.).

Dr. Honvári János gazdaságtörténész, a győri Széchenyi István Egyetem professor emeritusa március 15-i nemzeti ünnepünk alkalmából a haza érdekeinek előmozdításáért és az egyetemes emberi értékek gyarapításában végzett tevékenysége elismeréseként a Magyar Érdemrend Lovagkereszt polgári tagozata kitüntetést vehette át.

A Kortárs Irodalmi Estek vendégeként Tóth Krisztinával találkozhattak az irodalombarátok 2025. április 16-án a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér Kisfaludy Károly Könyvtárának rendezvénytermében. Valójában azonban a közönség érezhette úgy, hogy vendégeskedik az írónő alkotói műhelyében.

Amikor az Egészségügyi Világszervezet 2020 márciusában világjárvánnyá nyilvánította a Covid19, hétköznapibb megnevezésén a koronavírus fertőző betegséget, valahol sejthettük, hogy a világban zajló változások később korlenyomatként szolgálnak majd egyes művészetek témáiként.

Esterházy Irodalmi Díjat hozott létre a kortárs magyar irodalom nagyobb társadalmi megbecsülése érdekében az Esterházy Magyarország Alapítvány. Illetve fordítók és külföldi szerzők számára biztosít majd rezidenciaprogramot, és irodalmi eseményeknek is otthont ad az az alkotóház, amelyet Esterházy Péter író egykori otthonából alakítanak ki Budapest III. kerületében.

Az író, forgatókönyvíró Jánoki-Kis Viktória első regénye Csend és zivatar címmel jelent meg 2024-ben, a Magyar Napló Kiadó égisze alatt. A történet szereplőit életük mély válságában találjuk a lapokon, a cselekvés első lépcsőfokán, de rendesen kétségek béklyóiban.

Nyolcvankilenc éves korában, 2025. április 13-án elhunyt Mario Vargas Llosa irodalmi Nobel-díjas perui‒spanyol író. Halála a latin-amerikai irodalom aranygenerációja korszakának végét jelzi, amelynek ő volt az utolsó nagy képviselője.