Hárs Ottó így emlékezik meg naplójában az eseményekről: „A borzalmak vasárnapja! Átéltük a második légitámadást! Reggel elmegyek a fél 9-es misére. (….) áldozás után a tisztelendő úr kihirdeti, hogy légiveszély van Bácskában, aki akarja, elhagyhatja a templomot. Majdnem mindenki elmegy. Én is hazajövök. Nemsokára riadót kapunk. Erős dörgés. Mennek a vadászaink! Aztán nincs semmi. Szép napsütés van. (...)11-kor lefújják a riadót. A Plank néninek kikerekezek a bulgárokhoz zöldségért (...) mikor ott bemondja a rádió nekünk a riadót. Hamar fizettem, és tekertem haza. Itthon, mint máskor, lessük az égen a jó szerencsét.

Erős dörgés közeledik. Valami 10 gépet látunk. Az eresz alól figyeljük őket. Biztos valami szétszórt kötelék. Uram Isten, mi ez? Kettéhasadt az ég! Egyik fele szakad ránk! Remeg a ház, meg a világ… nem tudom, hogy keveredtem le a pincébe… a légnyomás megtaszított, fújta a hajamat… görnyedten álltam a gerenda alatt… a pince nyirkos földjén fekszik mindenki… (…) remeg a föld, remeg a pince, megrendült a világ… még élünk? Most! Most! De nem, még nem, de most ez az utolsó pillanat… minden gondolat megállt a fejemben… most… micsoda robbanások… a vakolat potyog a fejemre, potyog rám… már temetnek? Hiszen még élünk, élünk!

Nem tudok semmire gondolni… milyen meleg ez a pince… pedig hideg… mi az? Csend van? Csak nem örökre? Nem, nem! Szaladunk fel… micsoda füst gomolyog a város felől… a vasút… az a szép pályaudvar. Istenem… milyen fojtó füst… hát arra, mi az a füst? Csak nem a Grab-gyár? De már oszlik a por meg a füst… Az utcán mindenki befelé megy, még le sem fújták pedig a riadót. De nem is tudják, hiszen nincs villany! Kerékpárosok tekernek a városba, én is bemennék, ha jó lenne a kerekem. Mindenki kiabál. A városháza, a Fehér hajó a Royal, a bank, a Bisinger forog most nyelven mindenfelé, ha valaki a város felől jön, azt minden méteren lefogják. A vasútnak semmi baja! a! A Grab-gyár tönkrement Mi lesz?

Elmentünk a templomba is. Mindenki megrémülve beszél a szörnyűségekről. Autók robognak, biciklisek csengetnek. Megszólal a sziréna, de csak a központban, itt meg harangoznak. De mindenki fél. Félünk. Az előbbi borzalmas percek hatása alatt állunk. Hátha új hullám jön! Nem jön! (…) Borzalom! A Baross út, a Deák út, Árpád út, Andrássy út, Szent István út. Oh, hát azt nem lehet elmondani! A városháza! A torony rondán megrongálódott, az erkély leszakadva, az óra betörve, csupa por, üveg, cserép minden. A városházán ép ablak nincs. A Fehér hajó, az Opitz kerékpárüzlet, a bank, pláne a Kulacs mulató, majdnem volt-nincs! A Royal előtt, ahol a rendőr áll, egy hatalmas tölcsér van, tele vízzel, olyan mély! Nem, nem lehet azt elmondani. Őrület! Őrület!”

A bombaszőnyeg a belvárosnak a Szent István, Gárdonyi, Andrássy és Jókai utak által határolt részére, valamint a Szent Erzsébet-telep, Győrsziget, Gyártelep és Gyárváros lakótelepeire terült szét. Összesen 229 ház rongálódott meg, ebből 79 súlyosan. Jelentősen megsérült a városháza is, a hivatalokat ezért ideiglenesen ki kellett költöztetni, ezzel némi fennakadást okozva azok működésében. Július 21-ig 51 halottat számoltak össze, 36 férfit, 15 nőt; súlyosan 26, könnyebben 44 fő sérült meg. Hajléktalanná vált 133 család, 339 fővel.

A gyártelepek közül bombakár érte a Magyar Textilipar Rt., az Országos Villamosművek Rt., a Fáber és Társa, a Győri Gyapjúfonó Rt., a Magyar Állami Gépgyár, a Richards Richard Rt., és a Grab és fiai Rt. gyártelepét. Miután majd mindegyikük haditermelést végzett, ezen ipartelepek és üzemek legsürgősebb helyreállításáról honvédelmi érdekből azonnal intézkedtek. A mentési munkák 440 katona, 300 nemzetiségi munkaszolgálatos és 255 légó munkaszolgálatos segítségével azonnal megindultak, majd a helyreállításhoz a 622. sz. munkavezető törzs és a győri állomásparancsnokság naponta több száz főt biztosított július 19-ig. Győr városa hatalmas árat fizetett ahhoz képes, hogy ennek a bombázásnak a bevetési parancs szerint meg sem kellett volna történnie.

Ugyanis az amerikai csapatok részére 1944. július 2-ra kijelölt célként Budapest–Rákos pályaudvart, Vecsés repülőteret (Ferihegyet), a Weiss Manfréd Művek pályaudvarát (valójában a Soroksári úton fekvő iparvágányokat), valamint a Shell olajfinomítót, illetve az almásfüzitői olajfinomítót és az olajtartályokat jelölték ki. Almásfüzitőt 10.56-kor kellett volna bombázni; alternatív, avagy másodlagos célként Brod, Szabadka, Újvidék, Szeged, Vinkovci, végül Vukovar lettek meghatározva számukra. A wing hat támadó groupjából csak kettő bombázhatta az elsődleges célt, a maradék négy alternatív célokat keresett, ezért Brod és Vinkovci pályaudvaraira szórta le rakományát. A 2. Bomb Group Boeing B-17 Flying Fortress típusú bombázó repülőgépei, miután a füsttől és a felhőzettől nem tudták az eredeti célpontot azonosítani, a bevetési parancs ellenére valamilyen oknál fogva Almásfüzitőről egyenesen Győrre repültek rá, és 11.16-kor gépenként 12 darab 500 fontos bombaterhüket Győr városára dobták le.

A folyóirat a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér Helyismereti Gyűjteményéből származik, a Győri Nemzeti Hírlap 1944. július 4-i lapszáma megtekinthető és letölthető a Digitális Könyvtárból.

Bartha Annamária

Forrás: Győri Nemzeti Hírlap, 1944. július 4. 1. o.; Egy átballagó vándor. Hárs Ottó naplója. Győr 1944. évi bombázásának mindennapjairól

A kép a Fortepan gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője / tulajdonosa. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző / tulajdonos megnevezésével itt található: 1. kép: FORTEPAN / National Archives; 2. kép: FORTEPAN / Konok Tamás id; 3. kép: FORTEPAN / Konok Tamás id; 4. kép: FORTEPAN / Konok Tamás id; 5. kép: FORTEPAN / Konok Tamás id; 6. kép: FORTEPAN / National Archives; 7. kép: FORTEPAN / Lissák Tivadar.