Rengeteg hazai feltaláló öregbítette az elmúlt évszázadban azon hírünket, hogy a magyarok kivételesen tehetségesek. Talán felsorolni is nehéz lenne, hány óriási találmány kidolgozásában vett részt számottevően (vagy éppen kizárólagosan) magyar tudós, méghozzá az élet megannyi területén. Kapcsolódva a június 13-i feltalálók napjához, a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér Kisfaludy Károly Könyvtára az első emeleti olvasószolgálaton egy apró kis „kiállítást” válogatott össze olyan kötetekből, amelyek a legismeretebb magyar feltalálókról szólnak. Nézzük, hogy kikre is lehetünk méltán büszkék – természetesen messze-messze akár csak a megközelítő teljesség igénye nélkül.

Kezdjük rögtön mindennek az alaptudományával: a matematikával. Egyáltalán nem meglepő, ha ezen a téren legtöbbünknek Neumann János neve ugrik be elsőként, aki a kvantummechanikai elméleti kutatásai mellett a digitális számítógép elvi alapjainak lefektetésével vált világszerte ismertté. Úgy tartották, a maga idejében Albert Einstein mellett a legokosabb ember volt a Földön. Ha ő nem lett volna (és persze helyette senki más nem rendelkezik hasonló elmével), valószínűleg nem használnánk most mobiltelefonokat és internetet, nem volnának atomerőműveink, önműködő automatáink és számítógép vezérelte rendszereink. Ő alkotta meg a világ (feltehetőleg) első programozható számítógépét, eredményei mind a mai napig korszerűek, évről évre egyre hátborzongatóbban. A fizikusi doktori címmel rendelkező, brit Ananyo Bhattacharya Neumann János – Az ember a jövőből című könyvében a magyar zseni pályáján kalauzolja végig az olvasót, alaposan elmélyedve egyes kutatási területeinek lenyűgöző részleteiben, míg Wisinger István dokumentumregényében (Egy elme az örökkévalóságnak) Neumann rövid életének (1903–1957) rendkívüli krónikáját olvashatjuk.

Van aztán egy másik magyar matematikus zseni, az egy évszázaddal korábban élt Bolyai János, a „geometria kopernikusza”, akinek nemcsak a nemeuklideszi matematika megalkotása fűződik a nevéhez, hanem zeneelméleti munkáiban is korszakos felfedezéseket tett. Láng Zsolt a szimplán Bolyai címre hallgató kötetében a nem kevésbé híres apával, Bolyai Farkassal való kapcsolata bontakozik ki az olvasó előtt, miközben tanúi lehetünk egy meg nem értett gondolkodó mindennapi tépelődéseinek is. Bay Zoltán ‒ többek között ‒ a világon elsőként bizonyította be spektroszkópiai úton, hogy az aktív nitrogéngáz atomos nitrogént tartalmaz. Francis S. Wagner könyve, a Bay Zoltán atomfizikus, az űrkutatás úttörője – aki megalapozta például azt, hogy a radarcsillagászat mint új tudományág létrejöhetett – a 20. század egyik legnagyobb, ám legkevésbé ünnepelt fizikusáról szól.

Áttérve az orvoslás és a biokémia területére, mindenképpen mekerülhetetlen Szent-Györgyi Albert, akivel kapcsolatos tudásunk manapság szinte csak a C-vitaminnal összefüggő kutatásokra és az ennek révén elnyert Nobel-díjra korlátozódik. Matuscsák Tamás háromrészes, Én vagyok Szent-Györgyi című könyvében azonban jóval mélyebbre láthatunk vele kapcsolatban: az egyes szám első személyben elmesélt teljes életút a zene és a sport szeretetét, a politikai szerepvállalásokat, az élményekkel teli utazásokat, a meghökkentő szerelmi kalandokat és a fájó családi tragédiákat felölelve végtelenül izgalmas életrajzzá válik. A még életében legendává vált Béres Józsefről írt könyvet felesége, Béres Klára Cseppben az élet címmel, amelyben a Béres Csepp megalkotójának útját követhetjük végig addig a célig, melyet kijelölt magának, és amelyről soha semmi nem téríthette el. Legfrissebb Nobel-díjasunk, a biokémikus Karikó Katalin önéletrajza (Áttörések ‒ Életem és a tudomány) egy kisújszállási lány története, aki a Kádár-kori Magyarországról az emberiség sorsát alakító tudósok élvonalába került. Könyve nemcsak tudományos pályafutásáról szól, hanem a magánélet minden nehézségéről és szépségéről is: mesébe illő, tanulságos történet arról, hogyan lett egy magyar lányból számos kiváló egyetem díszdoktora, szinte minden jelentős természettudományos díj kitüntetettje, a világ 100 legbefolyásosabb emberének egyike.

Ha valakit nem kell bemutatni még manapság sem a világon, az talán a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas és Állami Díjas magyar szobrász, építész, formatervező, belsőépítész, játéktervező, feltaláló, egyetemi tanár Rubik Ernő. Az általa megalkotott Rubik-kocka az egyik legtöbbet eladott játék még ma is a világon, népszerűsége nem kopik, beszéljünk akár Amerikáról vagy Ázsiáról: könyvek, színdarabok és hollywoodi szuperprodukciók állandó szereplője, egyetemi kurzusok tárgya, világversenyek sporteszköze. A mi kockánk című könyvben Rubik Ernő maga meséli el, milyen volt számára végigkövetni e kis tárgy minden várakozást felülmúló sikerét és különös kalandjait a nagyvilágban – tanulságos utazásra invitálva az olvasót a matematika, a pszichológia, az oktatás, a képzőművészet, a design, az építészet és a popkultúra területén. És ha már a „játékoknál” tartunk, akkor Kempelen Farkas, a Habsburg Birodalomban széles körben elismert tudós és feltaláló, a 18. század legjelentősebb magyar polihisztora is idekívánkozik, aki több találmánya mellett talán a(z embert magában rejtő) „sakkozógép” megalkotásáról marad örökre nevezetes. Robert Löhr regénye, A sakkautomata titka a találmány körüli lélegzetelállító történelmi kaland során a velencei ólomkamráktól a bécsi császári udvarig, a pozsonyi nemesség palotáitól a zsidónegyeden át egy svájci kisvárosig vezeti az olvasót.

Végezetül pedig nézzünk három olyan könyvet, amelyek tematikák mentén szólnak híres hazai feltalálókról. Hargittai István és Hargittai Balázs kötete, A marslakók bölcsessége öt híres tudósról szól, akik hasonló pályát futottak be a huszadik század rögös körülményei között: zsidó-magyarok lévén az Egyesült Államokba kellett emigrálniuk, ahol aztán kiváló tudósként a modern fizika és számítástudomány vezető kutatói lettek. A kötet az ő írásaikból vett idézeteken keresztül mutatja be nézeteiket, érzéseiket és bölcsességüket, melyekhez a szerzők megjegyzéseket is fűznek. Bödők Zsigmond Magyar feltalálók a nyomdászat történetében című könyve a nyomdászat és a sokszorosítás történetének egy-egy jelentősebb állomásnál időzik el hosszabban azoknak a magyar gondolkodóknak és műszaki alkotóknak a felvonultatásával, akik az írott szó nyomtatásban való megjelentetését és terjesztését segítették találmányaikkal. A Magyar feltalálók a hajózás és a vasút történetében pedig olyan nevezetes járművekkel ismerkedhetünk meg, melyek mindegyikének létrehozásában a találékony magyarok játszották a főszerepet. (A sorozat további érdekes köteteket is tartalmaz, amelyek szintén kölcsönözhetők a győri könyvtárból.)

Egyszóval – ahogyan az elején említettük – heuréka!, azaz Arkhimédész (valószínűleg szó szerint csak „legendás”) felkiáltása után szabadon; aki híres-neves magyar feltalálókról szeretne olvasni a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér polcsorai előtt böngészgetve, nyugodtan felkiálthat: megtaláltam!

Szilvási Krisztián