Az emléktábla felirata: „Őrizze ez a tábla / dr. Lányi János (1902–1968) / kanonok, egykori belvárosi / plébános áldott emlékét, akit / a hatalom azért hurcolt meg, / ítélt több év börtönre, mert az / 1956. október 25-én agyonlőtt / három fiatal győri mártírt / méltósággal eltemette.”

Lányi János volt az a pap, aki – két társával – 1956. október 29-én eltemette Máté Máriát, Haász Ödönt és Szabó Bélát. Medl Jánosként látta meg a napvilágot Ókörtvélyesen, 1902. január 5-én. A középiskolát Kőszegen, a bencéseknél végezte, teológiai tanulmányait a Győri Püspöki Hittudományi Főiskolán folytatta. 1926. június 29-én szentelték pappá, a soproni Szent Mihály-plébánián lett káplán. 1932-től Budapesten, a Szent Imre Kollégiumban prefektus, ugyanezen évben kánonjogból doktorált. 1933-tól 1944-ig a soproni az Isteni Megváltó Leányai Tanítóképzőnél volt hitoktató, közben 1937–39-ig Sopronbánfalván a karmeliták lelki igazgatója. 1944 decemberétől 1945 áprilisáig segítségére volt Mindszenty József veszprémi és Shvoy Lajos székesfehérvári püspököknek, akiket paptársaikkal Sopronkőhidáról az Isteni Megváltó Leányai soproni anyaházába internáltak. Ezért kapta 1946-ban a pápai tiszteletbeli káplán kitüntetést. 1945-től 1952-ig Sopronban az Isteni Megváltó Lelkészség templomigazgatójaként tevékenykedett.

A második világháború után napközi otthont, ínségkonyhát, leány- és fiúárvaházat létesített. 1947-től a soproni katolikus konvent kanonokja. 1949-ben 1800 forint pénzbírságra vagy 15 napi elzárásra ítélik „röpcédulák engedély nélküli terjesztése” miatt. A kifogásolt anyag egy nyomtatott levél, amelyben az 1949. július 23. és 26. között, az Isteni Megváltó Leányai templomban tartandó engesztelő Jézus Szíve triduumon való részvételre buzdította híveit. 1952-től 1957-ig Győrben volt belvárosi plébános. 1956. március 19-én székesegyházi kanonokká nevezték ki. A Győri Egyházmegyei Karitász igazgatójaként 1957 januárjában Papp Kálmán győri püspök a külföldről érkezett adományok szétosztásával bízta meg. Ínségkonyhát nyitott. Menedéket nyújtott a forradalom üldözöttjeinek.

Székely Sándorné Máté Gizella – Máté Mária húga – egy interjúban elmesélte, hogy a mártírokat eredetileg a győri köztemetőben akarták eltemetni, de a hatalom nem engedélyezte ott a szertartást a várhatóan nagy tömegre és a szovjet laktanya közelségére tekintettel, így kerültek Máté Mária és Szabó Béla az újvárosi, illetve Haász Ödön a szabadhegyi temetőbe, és az is az atyának volt köszönhető, hogy 1956-ban a család Magyarországon maradt. Ugyanis az egyik október végi napon menekülőkkel teli teherautó állt meg a házuk előtt, és felajánlották, hogy kiviszik őket Nyugatra, mert itt úgysem lesz nyugalmuk. Tanácstalanságukban Máté Mária édesanyja a kanonokhoz küldte Gizellát, aki arra intette, hogy a hazát itt hagyni nem szabad, mint ahogy a sírhelyet sem, amelyben a testvére nyugszik, még ha börtön várja is érte.

A családot végül nem tartóztatták le, bár folyamatosan zaklatták őket, a kanonokot viszont igen: 1957. július 17-én, reggel 5 órakor került előzetes letartóztatásba. 1958. szeptember 3-án püspöke és személyes jó barátja, Papp Kálmán hivatalos levélben értesítette kanonoki felmentéséről, illetve kérte lemondását. A levél megírására természetesen kényszerítették a püspököt. Szeptember 20-án a budapesti Moson utcai rabkórházban kapta kézhez a levelet. Ügyét 1958 novemberében kezdték tárgyalni, a másodfokú tárgyalásra 1959-ben került sor. Először 7 évre ítélték, végül három évet kellett letöltenie. Beszámítva a letartóztatását, 1960. július 17-én szabadult Márianosztráról. Papp Kálmán próbálta visszahelyezni a káptalanba, sikertelenül. A győri Szent Imre-plébánián élt visszavonultan, onnan Sajtoskálba, majd Mihályiba helyezték. Ott halt meg 1968. július 10-én. Civil kezdeményezésre a győri székesegyház kriptájában temették újra november 5-én.

A folyóirat a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér Helyismereti Gyűjteményéből származik, a Kisalföld 2011. július 9-i lapszáma megtekinthető a győri könyvtárban.

Bartha Annamária
Fotó: Bartha Annamária

Felhasznált irodalom:
Bindes Ferenc ‒ Németh László: „Ha engem üldöztek” Válogatott dokumentumok a Győri Egyházmegye életéből, 1945‒1966 Mécs László Lap- és Könyvkiadó Budapest, 1991.
Kisalföld, 2011. július 9. 5. o.
Kisalföld, 2011. október 22. 4. o.
https://www.kisalfold.hu/helyi-kozelet/2023/10/temetesert-kapott-bortont-1956-utan-archiv-fotokon-a-gyorben-artatlanul-meggyilkolt-mate-maria-es-szabo-bela-utolso-utja
Grábics Frigyes ‒ Horváth Sándor Domonkos ‒ Kucska Ferenc (szerk.): Győri életrajzi lexikon. Győri Városi Könyvtár, Győr, 1999. 204‒205. o.
Grábics Frigyes ‒ Horváth Sándor Domonkos ‒ Kucska Ferenc (szerk.): Győri életrajzi lexikon. Galgóczi Erzsébet Városi Könyvtár Győr, 2003. 197‒198. o.
Orbánné Horváth Márta ‒ Galambos Krisztina ‒ Szabó Béla: Győri Képeskönyv. Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér Győr, 2021. 331. o.