A győri Magyar Waggon- és Gépgyár ellen 1944. április 13-án végrehajtott amerikai stratégiai légitámadás

Oláh András Pál kötetbemutatója a győri Ünnepi Könyvhéten

olah-andras-pal

2025. június 14-én mutatták be a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér Kisfaludy Károly Könyvtárának Muzeális gyűjteményében a 96. Ünnepi Könyvhét és 24. Gyermekkönyvnapok keretében Oláh András Pál A győri Magyar Waggon- és Gépgyár ellen 1944. április 13-án végrehajtott amerikai stratégiai légitámadás című könyvét.

A kötetről dr. Bagi Zoltán Péter, Győr Város Levéltárának igazgatója beszélgetett a szerzővel, aki a kötetbemutató elején elmondta, hogy a jelen kiadvány nem az első közös munkája Oláh András Pállal, ugyanis 2022-ben jelent meg a Civilek Győrért Egyesület gondozásában az Egy átballagó vándor. Hárs Ottó naplója. Győr 1944. évi bombázásának mindennapjairól című kötet. A hadtörténeti tanulmányát Oláh András Pál írta, a kiadványt Bagi Zoltán Péter és Vajk Borbála, a győri levéltár munkatársa szerkesztette. A napló átírását és a jegyzeteket Kovács László, a Civilek Győrért Egyesület elnöke készítette, illetve ő látta el a tördelési feladatokat is. A mostani könyvben is feldolgozásra került egy korabeli napló Svédországból, a szerző eredeti szándéka pedig az volt, hogy a Győrt érintő kilenc amerikai stratégai bombázásról megpróbál mindent összeszedni és közzétenni. Később azonban kiderült, hogy ezt sajnos mégsem sikerült teljesíteni.

De vajon honnan érkezett a téma Oláh András Pál számára? A II. világháborúval már az 1940-es évek óta foglalkozik a történettudomány, holott még távolról sem volt meg a kellő történeti távolság az eseményektől. „1989 után aztán átestünk a ló túlsó oldalára, hiányzott a középút, az ideológiáktól és presszióktól mentes történetírás – mondta el a szerző. ‒ Szegeden jártam egyetemre, és már akkor elkezdtem az amerikai légitámadásokkal foglalkozni.” A 90-es években aztán lezajlott egy nagy paradigmaváltás. Addig a magyarországi levéltárak nem túl bőséges anyaga mellett azokat az orosz forrásokat lehetett használni, amelyekhez hozzáférést engedtek. „Az eredeti témám egyébként a szegedi hatósági légoltalom volt, de kevés forrást sikerült találnom, ezért az akkori témavezetőm, dr. Kanyó Ferenc javaslatára kutatni kezdtem a légitámadásokat is. Már ebben az időben megkerestem amerikai levéltárakat, mert nem szerettem volna egyoldalúan megírni a történetet. Eleinte csak kevés anyagot sikerült szereznem, de idővel erősen gyarapodott a forrásanyag. Győrrel pedig a Győr monográfia készülő kötete számár írt összefoglaló tanulmányom kapcsán találkoztam. Tulajdonképpen ez volt az első győri munkám.

olah-andras-pal

A II. világháború tekintetében a légiháború teljesen másodlagos történet, de egyes városok életében mégis nagyon fontos. 1944. április 3-tól indultak meg a szövetséges légitámadások Magyarország ellen, a második, április 13-i támadással ‒ első magyar nagyvárosként ‒ Győrt is elérte a légi háború. Ennek oka a Waggon- és Gépgyár, hiszen a repülőgép gyártás miatt kiemelten fontos célpont volt. „Hogy miért nem hamarabb kezdődtek meg a támadások, jó kérdés… Már februárban meg akarták indítani a légi offenzívát, de az időjárás nem kedvezett, illetve egyes történészek szerint talán meg akarták várni, míg a németek megszállják az országot. A légoltalom nem témája a könyvnek, ugyanakkor elmondható, hogy a győri légoltalom csúnyán leszerepelt aznap, aminek nagyon komoly következményei lettek.” A lakosságot, sajnos, nem képezték ki megfelelő mértékben, aminek következtében ahelyett, hogy óvóhelyet kerestek volna a Vagongyárban, sokan kifelé menekültek, ahol áldozatul estek a bombáknak ‒ egyes állítások szerint a bombázást kísérő géppuskatüzeknek. A következő támadásoknál ez már jobban ment, de ez a légitámadás mély lelki sebeket hagyott a győriekben.

A kérdésre, hogy terrorbombázásról volt-e szó, Oláh András Pál így felelt: „Nem szeretem ezt a szót, és véleményem szerint ezt a fogalmat nem is nagyon lehet értelmezni. Több értelme van a kérdésnek, hogy pontos bombázás volt-e, de persze ez is relatív. Az én értelmezésemben amennyire lehetett, pontos volt, de becsúszott több hiba is, aminek súlyos következményei lettek.Április 13-án először rombolóbombákat, majd rekeszbombákat dobtak le, végül fel kellett volna gyújtaniuk a gyárat, de ezt a bombavetést teljesen elvétették, és lakott területeket, többek között Révfalut támadták meg. Bizonyos értelemben hibahatáron belül volt a bombaszórás, de megoldhatatlan helyzet elé állította a tűzoltókat, rengeteg áldozatot követelt.

olah-andras-pal

A terrorbombázás egyébként német szóösszetétel ‒ fűzött magyarázatot a kérdéséhez Bagi Zoltán Péter. ‒ A szakma is vitatja. A támadásokat a rádiók 5‒10 perccel előre jelezték, tehát nem érte teljesen váratlanul az embereket. A radarrendszerünk nem volt túl erős, az előrejelzések inkább a németek érdeme volt. Eleinte nem is nagyon hittük, hogy ez velünk is megtörténhet, április 3-án ért bennünket az első sokk, hogy minket is fenyeget ez a veszély, és aztán Győrben is megtörtént.A második legnagyobb pusztítással járó támadás volt hazánkban, 725 áldozatot követelt, közülük 500 fő még aznap meghalt. Az anyakönyvezés is napokig tartott. Szinte hihetetlen, de az emberek a háború vége felé ezt is megszokták, teljesen belesimult a hétköznapokba, átlagossá vált. Aztán következett a második sokk, hogy a háború után nem lehetett megemlékezni az áldozatokról. „A találatok pontosságáról pedig annyit, hogy amikor Debrecenben a Nagyállomást és a ma már nem létező kisállomást támadták, a Nagyerdő és a temető is kapott belőlük. Akár 20 km-t is elcsúszhatott, így érte Balmazújvárost is találat. Néha pedig a támadók saját maguk dobták ki a bombákat, meghibásodás vagy sérülés miatt, ami szintén előre nem tervezett helyeken, falvakban, tanyákon okozott sérüléseket.Ezek voltak az úgynevezett kényszeroldott bombák. Április 13-án emellett komoly légi harc zajlott Győr felett, egészen a Balatonig. Négy ellenséges repülőgép is találatot kapott Győrnél, amelyek közül három aztán Magyarország területén zuhant le.

Oláh András Pál a kötethez szerencsére jelentős forrásbázisból tudott dolgozni. A Vagongyári anyag nagyon gazdag, fennmaradtak például jegyzőkönyvek az épületek pusztulásáról, a keletkezett károkról. Óriási képanyag szintén rendelkezésre állt, egyebek mellett a Dobos hagyatékban, amit Perger Gyula dolgozott fel A pusztulás képei című munkájában. „Légi fotók és térképek segítségével sikerült a fotókat és a helyszíneket beazonosítanom, így végre a képek 80%-ról tudjuk, hogy hol készült és mit ábrázol – mesélte Oláh András Pál. ‒ Nagyon gazdag az amerikai forrásbázis is. Sőt, a kézirat lezárása után felfedeztem még 600 oldalnyi iratanyagot, szóval még nincs vége, várható a folytatás. A Hadtörténeti Levéltár fotóanyaga is rendkívül érdekes. A győri események annyira újak és unikálisak voltak, hogy egy mérhetetlenül értékes felderítő fotósorozatot készítettek róla.

olah-andras-pal

Melyek a további terveid? ‒ tette fel a kérdést Bagi Zoltán Péter. „A magyar történettudomány sajnos nem tekinti tudományos munkának a forráskiadást, pedig fontos lenne, és a legtöbbször annyi időt és munkát igényel, mint a tudományos feldolgozás. Ennek ellenére szeretném folytatni a megkezdett munkát. A szerkesztéskor erősen megrostált fotóanyagot teljesen fel kellene dolgozni, illetve a már kiadottakat is újra elővenni az új ismeretek fényében értelmezve. A további bombázások történetét is meg kellene írni, hiszen azok kevésbé feldolgozottak, pedig jelentős pusztítással jártak. Hasonló mélységben szeretném e támadásokat is feldolgozni, annak ellenére, hogy ezeknél már nem lesz a mostani kötethez hasonló forrásbőség, bár a hagyatékok még rejthetnek kincseket.

A szerző itt ragadta meg az alkalmat, hogy köszönetet mondjon mindazoknak, akik a kötet létrejöttét támogatták. Az olvasószerkesztőknek, Kiss Borbálának és Bagi Zoltán Péternek, a tördelőszerkesztőnek, Kovács Lászlónak, aki a borítót is elkészítette. Perger Gyulának a rendkívüli képanyagért, Mohos Nándornak és Szilbek Bélának a fontos észrevételeiért, a Győr‒Moson‒Sopron Megyei Levéltár munkatársainak és végül ‒ de leginkább ‒ a családjának a támogatásért. A kötet megjelenését a Nemzeti Kulturális Alap támogatta, valamint külön köszönet illeti a Hadtöténeti Intézet és Múzeumtól Csákváry Kristófot, illetve a Palatia Nyomdát a nyomdai munkákért.

Az előző kötethez hasonlóan ez könyv sem kerül bolti forgalomba, a „készlet” erejéig kérhető Győr Megyei Jogú Város Levéltárában. De a szerzők reményei szerint ennek is készülhet majd utánnyomása vagy egy bővített változata. A kötet eredetileg B/5-ös szűkített formában és kemény kötésben készült volna, de mint kiderült, akkor a térképek és a fotóanyag használhatatlan lett volna. Így lett végül A/4-es méret és puha kötés. Ráadásul Oláh András Pál kezét erősen megkötötte, hogy a kiadvány így sem lehetett 120 oldalnál több, és csak a rövidített szöveges rész 80 oldal.

Bartha Annamária
Fotók: Vas Balázs

2025.07.01