A 2025. június 14-i esemény a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér Kisfaludy Károly Könyvtárának rendezvénytermében zajlott, a felolvasásban Szép Renáta működött közre.

A történetmesélés fejleszti a képzelőerőt és közösséget épít. Ha pedig ráadásként olyan emberekről hallhatunk, akik valamilyen szempontból kiemelkedőek, példaértékűek, akkor az akár az egész életünkre is hatással lehet. Gábor László egészen különleges módon a bemutatott művészek otthonába vezet be bennünket, de a külső terek az emberek belső életének kifejezői. Így valójában olyan, mintha a szereplők lelkébe látnánk – ennél pedig nincsen izgalmasabb és tanulságosabb.

A bemutató gondosan kiválasztott részletekkel kezdődött. A könyv első írása a legendás színészházaspár, Ruttkai Éva és Latinovits Zoltán közös életét írja le, ebből kaphattunk ízelítőként egy derűsebb pillanatot. Azután Tóth Árpád szerény, mégis boldog otthonába látogathattunk, aki Gábor László számára meghatározó inspirációt jelentett, mint arról május végi interjúnkban is mesélt.

Megismerhettük a 132 évvel ezelőtt született Bajor Gizit, a két világháború közötti Magyarország egyik legnagyobb színésznőjét. Népszerűségét jól lefesti az az anekdota, amely szerint, amikor Zilia Duca szerepét játszotta Heltai Jenő A néma levente című vígjátékában az egyik előadáson egy férfi néző felkiáltott: „Ezért az asszonyért én is hallgatnék három évig.” Gábor László könyvéből az is kiderül, hogy nemcsak csodálatos művész és vonzó nő, de nemes lelkű és bátor ember is volt. A Nyilas-uralom idején sokakat, köztük a saját férjét, dr. Germán Tibort, és más neves orvosokat, művészeket bújtatott XII. kerületi villájában. Majd, amikor 13 éves keresztfia és annak édesanyja a nyilasok fogságába került, akkor életét kockáztatva mindent latba vetett, színészi képességeit és szerteágazó kapcsolatait is, hogy megmentse őket.

Farkas Mónika egy idézet nyomán a magyar művelődéstörténet egyik legérdekesebb darabjának nevezte Gábor László könyvét. És valóban nagyon hasznos lenne, ha minél többekhez eljuthatnának a benne foglalt történetek, mert átélhető, emberi közelségbe hozza azokat a nagyságokat, akiktől ma is sokat tanulhatunk szeretetről, fájdalomról, becsületről, tévedésekről, átalakulásokról és boldogságról.

A szerző a rengeteg kutatásra alapozott, hiteles történeteit finom humorral fűszerezi, hiszen ez nélkülözhetetlen része az életnek, különösen, ha olyan nehézségeken megy át valaki, mint a könyv szereplői, akik a XX. század embert próbáló viharai közepette igyekeztek boldogulni.

Útravaló gyanánt hadd idézzek a beszélgetésből egy meglepő és megmosolyogtató részletet legendás íróinkról: Fekete István, aki a legcsodálatosabban tudta átadni az erdők bölcsességét, és talán még az állatok nyelvén is értett, az iskolában három tárgyból bukott meg: számtanból, latinból és természetrajzból. Gárdonyi Géza pedig magyarból és történelemből… Mindenki levonhatja a megfelelő következtetéseket, de hogy nem érdemes ítélni az első látszatokból, az biztos.

Mindenkinek jó szívvel ajánlom Gábor László könyvét, amely megmutatja, hogyan lehet szórakoztatva tanítani emberségről, értékekről… az életről.

Szabados Éva
Fotók: Márné Tóth Krisztina