A téli sötétség ellenszere a fény. Az év leghosszabb éjszakáján, legrövidebb napján, vagyis a téli napfordulón már az ősi kultúrákban ünnepelték a fény újjászületését, amely reményt ad, és amely karácsonyi és újévi szokásainkban is tovább él. A legrégebbi fényforrásunk kétségtelenül a tűz, fényét a mai napig igyekszünk „átmenteni” a mécsesek, a gyertyák lángjával. Vajon hogyan és ki találta ki az első darabokat?

December 21. talán az év egyik legkülönlegesebb csillagászati eseménye. Ekkor az év leghosszabb éjszakája és legrövidebb nappala köszönt ránk. Úgy tűnik, mintha a Nap mozgása egy rövid időre megállna, majd lassan újra emelkedni kezd az égen. Az elnevezés is innen ered: a sötétség és a fény fordulópontját nevezzük téli napfordulónak.

Egy dedikáció néha egy korszakhoz, az író közegéhez, néha egy könyv születéstörténetéhez, vagy megjelenésével kapcsolatos érdekes eseményhez visz, néha viszont az íróhoz, annak életművéhez jutunk közelebb. A Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér polcán lapuló Annipanni, hull a hó! 1974-ből az alkotóhoz, Marék Veronikához közelít bennünket.

Röpke csehországi átutazásunk során két jellegzetes figurával találkoztunk. Az egyikkel szándékosan egy cipészműhelyben, a másikkal véletlenül egy út menti kocsmában. Ez utóbbiról fogok most mesélni, aki nem más, mint Jaburek, a tüzér, akinek neve – mint kiderült – a königgrätzi csatával függ össze.

Kinek nehéz, kinek örömteljes, kinek stresszes az adventi készülődés… Egy biztos, a naptár nem hazudik, mindjárt itt a téli napforduló és a legszentebb ünnepünk! A hosszú várakozást a legnehezebben talán a gyerekek viselik. A számukra készített adventi vagy karácsonyi naptárak segítenek élménnyé változtatni a hangolódást, és talán még számolni is könnyebben megtanulnak.

Most, hogy az adventi koszorún már két gyertyát is meggyújtottunk, talán sikerül egyre inkább az ünnepre hangolódni és némileg visszalassulni, befelé figyelni, hiszen ennek az ideje van. A várakozással teli időszak legszebb szimbóluma az adventi koszorú, első gyertyájának meggyújtása a karácsonyi ünnepkör kezdetét jelzi. Vajon honnan jön ez a szinte általánossá vált szokásunk?

A Győr kulturális életében jártasaknak aligha szorul bemutatásra Gyurmánczi Diána: a Győri Balett táncművésze négyéves korától táncol, a Grácia Mozgásstúdió után tizenkét évig járt a Tánc- és Képzőművészeti Szakközépiskolába, majd 2007-ben került a már akkor is nemzetközi hírű győri együtteshez.

A közelmúltban nyílt meg Lengyelországban, Czeladz városában, az egykori villanytelepből átalakított Galeria Elektrownia falai között a V ART Alapítvány és a Lengyel Művészek és Formatervezők Szövetsége Krakkói Szervezetének együttműködésében a Misztérium című meghívásos nemzetközi kiállítás az ÖkoArt Művészeti Projekt keretében.

Győr város tanácsa 1894. december 18-i ülésén a tűztorony lebontásának kérdésével foglalkozott. A tanács ekkor még csak a lebontási pályázat felől döntött, megállapítva beadásának határidejét, amely 1895. január 14. déli 12 óra volt. Meghatározták, hogy a nyertes pályázó köteles a munkát 8 nap alatt megkezdeni és 2 hónap alatt befejezni.

Hát elkészült! Közel 7 év alatt 104 hímzőasszony a Kárpát-medencéből adta 33.000 munkaóráját a győri Kustán Melinda textiltervező−iparművész által megálmodott 167 négyzetméteres művészeti alkotáshoz, amely a Nemzeti Színház új nagyszínpadi díszfüggönye lett.

Szlovákiában, Galántán fél évszázaddal ezelőtt, 1975-ben összejöttek a fotográfia szerelmesei, és megalakították a Galántai Fotóklubot. Az alapító elnök Elias Tibor volt, az alapító tagok között pedig ott találjuk Keppert Józsefet, aki Győrben kötelezte el magát a fényképezéssel, és hosszú időn keresztül vezette a közösséget − a mai napig aktív tagja a klubnak.

Az idei karácsonykor is megtörtént a csoda, a „jószívű felnőttek” most is bebizonyították nagylelkűségüket: több győri cég és magánszemély is vásárolt ún. Pártolói bérletet, melynek ünnepélyes átadására 2025. december 14-én, vasárnap délelőtt került sor a Vaskakas Bábszínházban.

Szinte már társadalmi normaként tekintünk arra, hogy – karácsonykor, Jézus születésének ünnepére készülve – bizonyos szavak a téli időszakban kihangsúlyozódnak. Talán decemberben mondjuk ki és írjuk le legtöbbször a szeretet, a család, az összetartozás és a hit fogalmakat.

Sorozatunk második részében a 266 éve született Friedrich Schillerrel készítettem képzeletbeli interjút, akinek költészetében őrzött üzenetére nagyobb szükségünk van, mint valaha. Örömódája, amely Beethoven megzenésítésében a humanizmus világhimnusza lett, mára szinte feledésbe merült értékeket idéz lelki szemeink elé.

Pauline Mai Karácsonyi kívánság című könyve azért került hozzám, mert az én karácsonyi kívánságom az volt, hogy a decemberi fergeteges felfordulásban, eseményekkel teletűzdelt időszakban mégis maradjon időm megpihenni egy kedves, könnyed olvasmányban.

Gunnar Gunnarsson neve ismerős volt számomra Jón Kalman Stefánsson elbeszéléseiből. Bizonyára az olvasók számára is létező jelenség, hogy ha egy regényben látnak utalást valós könyvre vagy szerzőre, akkor feljegyzik maguknak egy kézzelfogható vagy képzeletbeli listára, hogy a jövőben utánanézzenek, beszerezzék, elolvassák. Hiszen ha egy író megemlíti, az néha egyfajta garancia a minőségre. Ezért az Advent tárt karokkal várt kötet volt, főleg advent idején.