A Hans-Christian Huf által szerkesztett Merre visz a végzet című könyvben mintegy megelevenedik a történelem és a mitológia. A fejezetek főszereplői uralkodók és kegyencek, s nem véletlen az alcím (Árulók, botrányok, perek), hiszen rejtélyek, botrányok, árulások, cselvetések, perek, végzetes szenvedélyek sora tárul az olvasó elé.

Eddy de Wind 1916-ban született Hágában, egy jómódú, kereskedő zsidó család egyetlen gyermekeként. A család anyagi jólétben él, de Eddy korán elveszti az édesapját, édesanyja később újra férjhez megy. A fiatal Eddy kortársaihoz hasonlóan éli az életét, esténként a barátaival találkozik, politikáról és filozófiáról beszélgetnek, vagy éppen Eddyt hallgatják, amint a Rhythm Rascals zenekarban klarinéton játszik.

A kozmosz gyermekei első kötetének olvasása közben még nem tudtam, hogy lesz folytatása, simán meg is állja a helyét önmagában, kerek egész a történet – bár további távlatokat nyit, mint minden rendes űrben kalandozó sztori. A másodiktól kicsit tartottam, nehogy még az elsőt is magával rántsa, ha fércműről lenne szó, az első hatalmas sikerének átgondolatlan meglovaglásáról. Aztán az történt, hogy a tét emelve lett, és a lezárás is megugrotta, amit meg kellett.

Margaret Atwood harmincöt éve írta legismertebb és talán legsikeresebb könyvét, A szolgalólány meséjét. Főhőse, Fredé emlékképein keresztül megismerjük a teokratikus kormányzás újszerűnek tűnő, sajátos formáját Gileád államban. A szolgalólány meséje egy olyan világ előképét tárja elénk, amelyben a nők szent feladata és női mivoltukból fakadó, lehetőséghez kötött kötelessége a szülés, ám mindez szigorú szabályok szerint és semmiképpen nem saját részre történik.

Amióta Deadpool-kötetek jelennek meg Magyarországon, azon gondolkozom, hogy mennyire van létjogosultsága ezeknek a sztoriknak. Deadpool ugyanis egylövéses történetekben szerepel. Elolvasod, és azzal a lendülettel ki is megy belőled az egész, és még ha megfeszülsz, sem tudod felidézni, hogy pontosan mit is olvastál az előbb, bár kétségtelenül érzed, hogy jól szórakoztál. Vagyis inkább mondjuk úgy, hogy hol jól, hol nagyon jól.

Sorozatgyilkos az az ember, aki három vagy több személyt öl meg különböző időpontban. A gyilkosságok között általában van egy nyugalmi időszak. A legtöbb sorozatgyilkos pszichopata, mivel általában személyiségzavaros és nem elmebeteg, így gyakran normálisnak és kedvesnek tűnik. A gyilkosságokat hasonló módon követi el, és az áldozatoknak mindig van valami közös tulajdonsága.

Philip K. Dick Ubik című regénye 1969-ben jelent meg először, és egy jövőbeli Amerikában játszódik, 1992-ben. Ebben az elképzelt jövőben a pszichés képességek hétköznapinak számítanak: az emberek képesek mások gondolataiban olvasni, meggátolni a képességgel rendelkező személyeket, hogy mások fejében kutakodjanak, vagy pedig a jövőbe látni.

Felettébb érdekfeszítő könyvvel találkoztam a minap, s egyből lecsaptam rá. Kovács György A keresztény vallás megszületésének története című kötetében Krisztus születésének, csodás tetteinek, kereszthalála körülményeinek, a keresztény vallás kialakulásának és terjedésének eredt a nyomába.

Nyáry Krisztián Így szerettek ők című Magyar irodalmi szerelmeskönyve 40 történetet tartalmaz gazdagon illusztrálva Petőfi Sándortól Vas Istvánig, Benedek Elektől Szabó Magdáig – hitvesekről, múzsákról, szeretőkről, örök hűségről és a szerelem sokféle arcáról.

Nagyjából kétezer év telt el azóta, hogy Jézus Krisztus, e történelmi és vallási szempontból is megosztó és sokat vitatott személy élt és tevékenykedett. Az idők folyamát rengeteg igaz, igaznak hitt, hamis és hamisnak hitt forrás, beszámoló szövi át, amely az ő életének különböző eseményeit meséli el. Annak az életnek, amelynek talán a leginkább vitatott és homályos időszaka az a húsz év, amely a tizenkét éves gyermek Jézus jeruzsálemi eltűnésével kezdődik.

Az Umbrella Academy első köteténél még lehetett azon rágódni, hogy Gerard Way mennyire képregényalkotó és mennyire rocksztár, de nem túlzás azt állítani, hogy ezzel a kilencedik művészeti ág sztárja is lett. Az első sztori nagyon erős volt, az sem lett volna csoda, hogy itt elakad a történet, és nem lesz folytatás.

Cserényi-Zsitnyányi Ildikó történész Aknamunka című dokumentumkönyve a szocialista gazdasági rendszer bányászati szegmensének koncepciós pereivel foglalkozik, történészi precizitással. Sokatmondó az alcíme: Szabotázsperek a Rákosi-korszakban.

A francia irodalom fenegyerekéről csak az nem hallott, aki barlangban töltötte az elmúlt harminc évet. Polgárpukkasztó műveivel sokak haragját kiváltotta, míg egyes politikai csoportok és ideológiák hívei látnokként magasztalják. Legújabb kötetével sem hazudtolja meg magát, sok elemében önismétlőnek is hathat, viszont a Szerotonin Michel Houellebecq egyértelműen legszentimentálisabb, legszemélyesebb regénye.

Egyre népszerűbb az irodalom területét is érintő interdiszciplináris divat, amikor különböző (és remélhetőleg nem egymástól távolian idegen) tudományterületek – jobb esetben szakértői, rosszabb esetben csak képviselői – átmerészkednek egymáshoz. Az utóbbi évtizedekben rengetegen próbálkoztak meg (szép)írással a média területéről: a bátortalanabbak csupán életrajzokkal, pletykás-leleplezős bulvárkötetekkel, de egyre többen és egyre sűrűbben fikciós regényekkel.

Stina Jackson debütregénye az Animus Kiadó Sárga Könyvek sorozatában jelent meg. A kiadó ebbe a sorozatba olyan regényeket válogat, amelyek a hagyományosabb krimi vonalat képviselik, nem pedig a már tőlük megszokott Animusos skandináv krimiket.