A győri Országzászló emlékmű

Várostörténeti puzzle – 82. rész

A Bisinger József sétányon, a Baross híd és a Budapest-Bécs főútvonal találkozásánál központi, jól látható helyre épült fel 1934-ben a győri Országzászló emlékmű, az első világháborús Vashonvéd szobor helyén. 1938 márciusában lebontották, és áthelyezték a park közepére, mert helyére idegenforgalmi pavilont létesítettek. A második világháború után lebontott Országzászló mintájára 2008-ban az eredeti helyétől kissé távolabb építették újra e jellegzetes győri emlékművet.

Az első világháborúból vesztesként kikerült Magyarország népe erős traumát élt át, amikor a trianoni békeszerződés értelmében területének jelentős részét elveszítette, és az új országhatáron kívülre kerültek a kulturálisan, történelmileg és lélekszámban is jelentős magyar területek. 1925-ben Urmánczy Nándor, az örmény származású erdélyi politikus, országgyűlési képviselő hirdette meg az Országzászló Mozgalmat. Budapesten a Szabadság téren 1928. augusztus 20-án állították fel az első országzászlót, mely a nemzeti összetartozást jelképezte; egy olyan zászlótartó oszlopot, amelyen félárbocra eresztett magyar zászlót helyeztek el. A budapesti első egyben ereklyés országzászló volt, melynél a történelmi Magyarország területéről összegyűjtött föld került elhelyezésre. Pár év múlva egyre több település állított országzászlót, az emlékműveken a magyarság jelképeit helyezték el, államcímert, turulmadarat, kettős keresztet.

A jelenlegi győri Országzászló emlékmű közelében elhelyezett tábla:

Győrött 1933-ban kezdeményezte a Turul Hargita Bajtársi Egyesület, pontosabban a Főiskolások Hargita Egyesülete a győri Országzászló emlékmű felállítását. Szerették volna, ha az országban a századik Győrött épülne meg (végül Sátoraljaújhelyen épült meg a századik országzászló). A kezdeményezést a város vezetése támogatta, és megalakult az Országzászló Bizottság, melynek ügyvezető elnöke dr. Höfer Vilmos helyettes polgármester lett. Pályázatot írtak ki a létesítendő Országzászló terveire, melyre 13 pályázó 17 tervet nyújtott be a pályázati határidő végéig, 1933. november 30-ig. 1934 januárjában ült össze az Országzászló Bizottság által felkért zsűri, mely értékelte a benyújtott pályázatokat.

A pályázók többsége monumentális, jelképekkel, szobrokkal, drágán megvalósítható elképzelésekkel állt elő. Az Országzászló Bizottság által felkért zsűri az első díjat Schutzbach Antal (1902-1974) győri iparművésznek, a második díjat Pfannl Egon Ervin (1912-1973) harmadéves műegyetemi hallgatónak, a harmadik díjat pedig Bozzay Dezső (1912-1974) budapesti iparművésznek ítélte. Az elkészült terveket a város polgárainak a városházán 1934. február elején kiállították, mindenki megnézhette a kultúrház tervekkel együtt.

Az Országzászló építésének javaslatáról, Dunántúli Hírlap, 1933. július 30.:

Tervek megpályáztatása (Dunántúli Hírlap, 1933. október 22.):

Sokféle monumentális elképzelés született a tervpályázat eredményeképpen (Győri Hírlap, 1934. január 6.):

A zsűri döntéséről újságcikk a Győri Hírlapban 1934. január 13-án jelent meg:

Az országzászló felállításának költségeihez megkezdődött a gyűjtés, de a tervek megvalósításához a városi önkormányzat jelentős támogatására is szükség volt.

Gyűjtések az országzászlóra (Győri Hírlap, 1934. június 8.):

Végül 1934 szeptember elején a második díjas Pfannl Egon Ervin tervének megvalósítása mellett döntöttek, mert a modern, letisztult emlékmű pályázatához teljes műszaki és építési dokumentációt is mellékelt, valamint kisebb költséggel, gyorsan megvalósíthatónak bizonyult. Ugyanekkor a város közgyűlése 2000 pengős támogatást szavazott meg az építésre, és helyéül a volt Vashonvéd szobor helyét jelölték meg. Az emlékművet Győr központjában, a Bisinger sétányon, a Baross híd lábánál 1934. szeptember 24-én kezdték építeni. Az ereklyés Országzászló emlékmű kivitelezője Marschall Béla volt, Birkmayer János faragta ki a kövét, a zászlótartó pántjait és az urnát Schima Bandi iparművész tervezte. Az ünnepélyes átadásra 1934. október 21-én, vasárnap délelőtt fél 12-kor került sor, az elkészült Országzászlót dr. Szauter Ferenc polgármester vette át.

A döntés Pfannl Egon Ervin tervének megvalósításáról (Győri Hírlap, 1934. szeptember 1.):

Megkezdődött az építés (Győri Hírlap, 1934. szeptember 25.):

Az 1934. október 2-iki felavatás képei (Forrás: Régi Győr Facebook-oldala):

Az elkészült emlékmű leírása (Győri Hírlap, 1934. október 21.):

Beszámoló a felavatásról (Győri Hírlap, 1934. október 23.):

Az avatás után „országzászló-őrséget” szerveztek, melyeken a jobboldali szervezetek mellett iskolák és sportegyesületek is részt vettek. A kisiskolások tanévnyitó ünnepsége, a végzős diákok várostól búcsúzása is itt zajlott. Az emlékmű kezdetben az aradi vértanúk emlékére évenként megrendezett kegyeleti stafétafutás végállomása volt, majd a radó-szigeti Hősi Emlékmű megépítése után annak kiinduló pontja. A különböző protokolláris koszorúzások mellett más ünnepi eseményeknél is az Országzászló volt az egyik helyszín.

Győri Hírlap, 1934. október 25.:

Győri Hírlap, 1935. március 23.:

Győri Hírlap, 1935. szeptember 11.:

Kegyeleti stafétafutás (Győri Nemzeti Hírlap, 1937. október 5.):

1936-ban az olimpiai láng győri útján az emlékmű előtt olimpiai oltárt állítottak fel, ahol rövid ünnepség után indult tovább a fáklya. Érdekesség, hogy a stafétaváltásokon három hölgy is futott az olimpiai lánggal: Dukesz Márta a víztoronytól a Star-garázsig, Jungi Istvánné az olimpiai oltártól a Honvéd ligetig, vitéz Kiss Károlyné a Honvéd ligettől a lánygimnáziumig. A cigányzenészek 500 éves ünnepén 1937-ben az Országzászlónál négy cigányprímás (Flacker Pista, Nyári Dezső, Balázs Kálmán, Sárközy Gyula) vezetésével száznál is több cigányzenész játszotta a Hiszekegy-et és a kurucnótákat.

Az olimpiai láng győri útvonala (Győri Hírlap, 1936. július 29.):

Győri Nemzeti Hírlap, 1937. május 5.:

1937 decemberében a város döntött az Országzászló áthelyezéséről, mert a régóta tervezett idegenforgalmi pavilon felállításához legideálisabbnak az akkor már nagy forgalmú Vilmos császár út (ma Szent István út) és Baross híd kereszteződése bizonyult. Ez az építkezés a város akkori életében fontos volt, az idegenforgalmi pavilont gyorsan, 1938 tavaszára át is akartak adni, hogy a győri Eucharisztikus Kongresszusra és a Szent Jobb látogatására már működhessen.

E hírre nyomban tiltakozott több szervezet, mert „szentségtörésnek” érezték a változtatást. 1938 januárjában több változat is felmerült az emlékmű új helyére, de az elsőként megfelelőnek látszó Eötvös parkban elhelyezés ellen maga Urmánczy Nándor tiltakozott. A város gazdasági érdekei és a megemlékezések nyugalmának biztosítása érvei is az áthelyezés mellett szóltak, végül szinte mindenki egyetértett az emlékmű elhelyezésének tervével. 1938 márciusában az Országzászlót elbontották, és a Bisinger sétányon az ún. Bisinger kő helyén építették fel újra. Ez a terület az úttól mintegy 11 méterre esett a (mai) Teleki utca vonalában, a jelenlegi faunos szoborcsoport és a Golgota emlékmű közti részre esett.

Győri Nemzeti Hírlap, 1938. január 15.:

Győri Nemzeti Hírlap, 1938. január 16.:

Győri Nemzeti Hírlap, 1938. január 25.:

Dunántúli Hírlap, 1938. január 30.:

Ide került át az emlékmű (Bisinger sétány, Glück fotó részlete, NM 112.):

Az emlékmű elbontása (Győri Nemzeti Hírlap, 1938. március 8.):

Röszler kiadásában megjelent képeslap az áthelyezett emlékműről és az idegenforgalmi pavilonról 1940 körül:

Az áthelyezett emlékműnél ünnepelte Győr városa a revizionista politika eredményét, Felvidék és később Erdély visszacsatolását.

Felvidék visszacsatolása (Dunántúli Hírlap, 1938. november 6.):

Erdély visszacsatolása (Győri Nemzeti Hírlap, 1940. szeptember 29.):

Az országzászló tiszteletéről (Győri Nemzeti Hírlap, 1942. augusztus 30.):

Weinstock kiadásában megjelent képeslap az áthelyezett emlékműről 1940 körül:

Középiskolások ballagása (Győri Nemzeti Hírlap, 1943. május 14.):

A második világháború alatt, Győr bombázásánál a vasúti vonal közelsége miatt a Bisinger sétány is sérült, de az Országzászló állt még. Az emlékművet valószínűleg 1945-ben bontották le.

Híradás a Bisinger sétány bombázásáról a Győri Nemzeti Hírlapban (1944. július 6.):

A Bisinger sétány vége 1944. július 2-án, ismeretlen szerző felvétele A pusztulás képei című kötetből:

2005 decemberében a NE-felejcs Polgári Egyesület nevében Fehérné Markó Kamilla elnök Balogh József győri polgármesterhez fordult, hogy támogassa és engedélyezze a régi győri Országzászló emlékmű újraállítását a győri Baross híd lábánál. Ekkor 6295 győri polgár aláírásával támogatott kérelmet, petíciót adott át, melyet a baloldali városvezetés elutasított.

A 2006 őszén alakult jobboldali önkormányzat támogatta a nemzeti értékek és emlékek megőrzését. A NE-felejcs Polgári Egyesület több más társulatot is megnyert ügyének támogatására: Összefogás Polgári Egyesület, Történelmi Vitézi Rend, Történelmi Igazságtétel Bizottsága, Öregcserkészek Baráti Köre, Horthy Miklós Történelmi Társaság. 2007 májusában a civil szervezetek és polgárok egy része által támogatott kezdeményezést a városi közgyűlés jóváhagyta. A régi tervrajzok hiányában fényképekről, képeslapokról és az eredeti emlékművet tervező művész testvére, Pfannl Tamás mérnök segítségével elkészültek a győri Országzászló visszaállításához a tervrajzok. A közel 10 méter magas emlékmű építési költségét 9,8 millió forintra számolták, melyhez 2007-ben jótékonysági rendezvényekkel és adományok gyűjtésével járult hozzá a Ne-felejcs Polgári Egyesület, mérnök tagjai ingyen készítették el az építési terveket. 2008-ban az önkormányzat a Bisinger sétánynak azt a részét, ahol a Vashonvéd szobra, majd az 1934-ben felállított Országzászló emlékmű állt, „Nemzeti Kegyeleti Emlékhellyé” nyilvánította. Az itt lévő virágóra kör alakú helyére került 2008 áprilisában a földből kialakított hármas halom, a középpontjába állított fa kettős kereszt, az ezeréves magyar államiságot szimbolizáló apostoli szent kereszt, a Szent István Magyarországának jelképe.

Hármashalom, mögötte az Országzászló:

A Nemzeti Kegyeleti Emlékhely területe:

Mögötte, az eredeti helyétől kissé távolabb elkezdődött az Országzászló emlékmű építése, az 1956-os forradalomra emlékező Deim Pál szobrász Golgota emlékműve és a volt virágóra tengelyében. Ottófi Rudolf alpolgármester 2008 áprilisában sajtótájékoztatón mondta el, hogy új kivitelező végzi az építést. Az emlékmű 4,4 millió forintba került, főleg önkormányzati hozzájárulásból, mivel adakozásból nem gyűlt össze a szükséges pénz. A klinkertéglafalon a pajzs, Koronás-címer és Győr város címere süttői mészkőből kifaragva készült el, a szaténselyem zászlóban Magyarország középcímerét helyezték el, angyalokkal körülvéve. Az új Országzászló emlékművet katonai szertartás közepette, ötezres tömeg jelenlétével 2008. június 4-én avatták fel.

Az új Országzászló emlékmű:

A közreműködők emléktáblája:

Meghívó a 2008. június 4-iki emlékmű avatására:

Az emlékmű ma:

Némáné Kovács Éva

Felhasznált irodalom:
Fehér Imre: A győri Országzászló-emlékművel kapcsolatos kutatási eredményeim kivonata. 2014. (Régi Győr)
Perger Gyula: A pusztulás képei : Dobos Vilmos felvételei Győr 1944-es bombázásairól. Győr : Xantus János Múzeum, 2010. 359 p.

Az illusztrációk a Dr. Kovács Pál Megyei Könyvtár és Közösségi Tér Helyismereti Gyűjteményének sajtó- és képgyűjteményéből származnak, a 10. és 11. sz. kép a Régi Győr Facebook-oldaláról származik, Fehér Imre tette közzé, a mai állapotok fotói a szerző saját felvételei.

A Várostörténeti puzzle sorozatának korábbi cikkei:
- 1. rész: A Radó-szigeti Kioszk
- 2. rész: A győri repülőtér
- 3. rész: A Wolf Gyula-féle könyvkereskedés a győri Széchenyi téren
- 4. rész: Régi győri farsangi bálok
- 5. rész: Makrisz Agamemnon: Vízicsikó
- 6. rész: A Dunakapu tér
- 7. rész: Az Apolló mozi
- 8. rész: A Győri Gyufagyár
- 9. rész: 
Egy kiszolgált katonaszobor: a vashonvéd
- 10. rész: A Hungária kávéház tulajdonosa, a népdalgyűjtő Limbeck Ferenc - Limbay Elemér
- 11. rész: Az Auer Kávéház
- 12. rész: Volt egy mozi...: A győri Elite Mozi (1922-1953)
- 13. rész: A Győri Lemezárugyár – A fémjátékok egykori fellegvára
- 14. rész: A „nagy ház”, avagy a győri Lloyd-palota (I. rész)
- 15. rész: Adalékok a győri Lloyd történetéhez (II. rész)
- 16. rész: Régi győri mesterség: a burcsellás
- 17. rész: Egy győri polihisztor tűzoltóparancsnok: Erdély Ernő (1881-1944) – I. rész
- 18. rész: Egy győri polihisztor tűzoltóparancsnok: Erdély Ernő (1881-1944) – II. rész
- 19. rész: Egy győri polihisztor tűzoltóparancsnok: Erdély Ernő (1881-1944) – III. rész
- 20. rész: A Stádel Gépgyár – Győr első gépgyára
- 21. rész: A Kisalföldi Gépgyár
- 22. rész: A győri Tungsram Gépgyár
- 23. rész: A győri szecessziós Kisfaludy kávéház története
- 24. rész: A Zeiss Optikai Gyár a győri Dunakapu téren
- 25. rész: Élet az egykori újvárosi Nádor szállóban
- 26. rész: Postapaloták Győrött
- 27. rész: A Spartacus csónakház – Győr első csónakháza
- 28. rész: A győri strand- és termálfürdő múltjáról
- 29. rész: A nádorvárosi Back-malom
 – a Győri Hengermalom
- 30. rész: A 700 éves Győr (1271-1971) emlékmű története
- 31. rész: A régi győri gőz- és kádfürdők
- 32. rész: Mayr Gyula, győri órásmester, aki világhírű órát készített
- 33. rész: Szabó Samu lakatosmester tűzhelygyára
- 34. rész: A régi gőz-, kádfürdő és a fedett uszoda épületének története
- 35. rész: Nagy Mihály tésztagyáros, a szultáni és a császári udvar szállítója
- 36. rész: Szemelvények Kiskút történetéből
- 37. rész: Séta Kiskúton
- 38. rész: A Cziráky-emlékmű – A 102 éve felavatott obeliszk története
- 39. rész: Hello tourist  Hotel Tourist!
- 40. rész: A „hit és haza” emlékműve: a győri Mária-oszlop
- 41. rész: Advent és karácsonyvárás Győrben az „5-ös” években
- 42. rész: Advent és karácsonyvárás Győrben az „5-ös” években II.
- 43. rész: Négy évtized négy győri szilvesztere: 1955, 1965, 1975, 1985
- 44. rész: Párduc a szigeten  Hősi Emlékmű a „Győri Margitszigeten”
- 45. rész: Egy méltatlanul elfeledett győri festőművész, Pandur József
- 46. rész: Bolgárkertészek Győrben
- 47. rész: Az egykori Rákócziánum, a későbbi „konzi” épülete
- 48. rész: 
Farkas Miska, a győri „hegedűkirály” – Újvárostól a világhírig
- 49. rész: A győr-nádorvárosi Erzsébet liget és sporttelep kialakítása és fénykora
- 50. rész: Az Erzsébet liget története 1945-től napjainkig
- 51. rész: Ferenc Ferdinánd és Győr
- 52. rész: Káptalani zenészek háza
- 53. rész: A győri selyemfonoda és a fonodai munkásnőszállás
- 54. rész: A belvárosi-gyárvárosi Meller-féle olajgyár
- 55. rész: Blaha Lujza és Győr

- 56. rész: A győr-nádorvárosi kamillus templom
- 57. rész: A Győri Korcsolyázó Egyesület első negyedszázada
- 58. rész: A győri tejfölös kofa szobra
- 59. rész: Skopáll József győri fotográfus
- 60. rész: A győri Tanítók Háza
- 61. rész: A győri idegenforgalmi pavilon története: 1938-1975
- 62. rész: A győri Petőfi-szobor az Eötvös parkban
- 63. rész: A vagongyár bölcsődéje
- 64. rész: A Magyar Ispita
- 65. rész: A győri tűztorony
- 66. rész: A könyv ünnepe – A győri Ünnepi Könyvhetek történetéből
- 67. rész: Kelemen Márton, az elfeledett fa- és kőszobrász, az oltárépítő és építőmester
- 68. rész: Az Erzsébet téri „Nagy” Pannonia Nyomda
- 69. rész: A Tulipános iskola
- 70. rész: Párizs Győrben – Balog Lajos Barros úti divatáruháza
- 71. rész: A győr-nádorvárosi, 87 éves Kölcsey Ferenc Általános Iskola története
- 72. rész: A kereskedelmi és iparkamara székháza
- 73. rész: Az I. számú Polgári Fiúiskola építésének története
- 74. rész: A győri szabadstrandi fürdőzés múltjából

- 75. rész: Gyógyszertár az Angyalhoz: A Mányoki-ház története
- 76. rész: Az I. számú Polgári Fiúiskola építésének története – II. rész
- 77. rész: Arany Sas és Aranysas – két győri patika története I. rész
- 78. rész: Arany Sas és Aranysas – két győri patika története II. rész

- 79. rész: Dunafürdő, a régi győri Tóth-féle uszoda
- 80. rész: A Rábaszabályozó Társulat székházának építése
- 81. rész: A Győri Sakk-kör első évtizedei (1902-1924)

2016.09.29