Mivel nem sokkal születése előtt királyi rendelettel Győrött az evangélikusokat megfosztották a szabad vallásgyakorlástól és templomukat bezárták, ezért római katolikus templomban keresztelték meg. Szülei állandó félelemben nevelték, nehogy „farkas módra elragadozzák” a katolikusok. Ez mély nyomot hagyott benne egész életére, s egyik oka volt annak, hogy egyházi pályára és az evangélikus gyülekezet szolgálatába lépett.

Tanulmányai

Iskoláit Modorban, Sopronban és Pozsonyban végezte. A középiskoláinak befejezése után, mielőtt külföldi akadémiákra indult volna, több mint két évig utazgatott Magyarországon, Erdélyben, és látogatta a neves iskolákat, tanulmányozta a nép nyelvét és életkörülményeit. Sopronban folytatott teológiai tanulmányokat. Mivel kiváló tanuló volt, győri gyülekezete anyagi támogatásával négy évig Göttingenbe (régiesen: Göttingába), az akkori leghíresebb egyetemre járhatott. Teológiát, filozófiát, matematikát, modern- és keleti nyelveket tanult. A sok helyről jött diáktársak hazájának állapotát a sajátjával összehasonlítva fájdalmasan látta Magyarország elmaradottságát.

A göttingeni egyetem 1837-ben:

Az egyetem akkor legnépszerűbb előadója, August Ludwig von Schlözer (1735-1809) az általa indított folyóirat (Briefwechsel) és előadásai révén nagy hatást gyakorolt a magyar értelmiség egy részére. Rát számára sokat jelentettek Schlözer újságkollégiumai is, amelyek tanulságait később felhasználta. Nézeteit, látásmódját a göttingeni professzorok tanításán, szellemiségén túl formálta az is, hogy a világhírű, gazdag és szabadon használható könyvtár révén számos eszmével megismerkedhetett.

A göttingeni egyetemi könyvtár a 18. században:

Miután külföldről hazatért, 1779-ben Pozsonyban telepedett le, az ország akkori szellemi központjában. 

Pozsony a 18. században:

A göttingeni élmények, tapasztalatok és a hazai szellemi élet megújítására törekedő itthoni kisebb írói csoport mozgalma inspirálták őt, hogy részt vállaljon a kulturális élet felvirágoztatásában. Külföldi példákon látta, hogy milyen sokat tehet a könyv, az újság az anyanyelv műveléséért.

Az első magyar nyelvű hírlap

A legtöbb nyugati országban a 17. század első évtizedeitől kezdve létezett nemzeti nyelvű sajtó, és a 18. század végére megszokott jelenséggé vált. Magyarországon viszont – a társadalmi fejlődés elmaradottsága miatt – csupán idegen nyelvű periodikák voltak.

Rát Mátyás a magyar nyelvnek, a magyar eszmének apostolául szegődött. Családnevét is – elhagyva a „h” betűt – Rátra magyarosította. Német családi háttérrel, német egyetemen szerzett tudással, és az akkori időkben jobbára német Pozsonyban ő indította el az első magyar újságot 1780. január 1-jén Magyar Hírmondó címen. II. József németesítő törekvéseinek árnyékában a magyar nyelvű lap puszta léte is politikai tett volt.

Rát megegyezett Patzkó Ferenc Ágoston (1732-1799) nyomdásszal – akinek már 1770 óta működött nyomdája Pozsonyban – a magyar nyelvű újság kiadására vonatkozóan. Patzkó a lapengedély megszerzését követően csupán a hírlap anyagi előállításával törődött, az újságírás, a szerkesztés szellemi része, a korrektúra, az adminisztráció, a terjesztés teljes mértékben Rát Mátyásra hárult.

A lap előfizetői

1779. július 1-jén „Előre való tudakozás”-ban Rát felmérte a hírlap iránti igényeket. Biztató volt az érdeklődés, előfizetőinek száma meghaladta a 300-at. Volt közöttük földbirtokos nemes, tanár, római katolikus és protestáns pap, mágnás, ügyvéd, gazdatiszt, megyei tisztviselő, jószágigazgató, katonatiszt, postatiszt, városi polgár, nevelő és tanuló, állami és városi hivatalnok, főiskolai igazgató, orvos.

Győrben 8 előfizetője volt a kiadványnak. Rát Mátyás Magyarországon 103 helyre küldte szét, csaknem az ország egész területét lefedve. Erdélybe is eljutott, Bécsből 12 példányt igényeltek. Külföldön is terjesztette, főleg Franciaországba, Spanyolországba és Hollandiába jutott el több példánya.

Az előfizetési díja évi hat forint volt. Főállású szerkesztőként Rát Mátyás hatszáz forintot kapott évente a kiadótól (ebből kellett fizetnie a segéderőket, pl. korrektort, fordítót is, ha volt – általában ezeket is maga végezte).

A M. Hírmondót nemcsak az előfizetők olvasták, kézről kézre járt. Sándor Lipót nádor azt írta bátyjának, Ferenc királynak, hogy „az újságok eljutnak minden paraszt kezéhez”.

Címlap

A címlapot Rát Mátyás tervezte: a metszet a földgömböt ábrázolja, fölötte Hermész (Merkúr), a hírvivő szárnyas isten képe és egy „Per Regna Per Urbes” (Országokon, városokon keresztül) feliratú szalag. Mindez a sajtó nemzetköziségére, a hírszolgálatnak az egész világot átfogó jellegére utal. A földgömb alatt Magyarország címere látható, mellette jobb és bal oldalon könyvek, levelek, iratok és egy postakürt.

Forma, megjelenés

A M. Hírmondó formáját tekintve is kifejezte az újat, amit a hazai időszaki sajtó történetében jelentett. Nemcsak tipográfiája tért el a városban megjelenő német Pressburger Zeitungtól, hanem szedése is, a szöveg nem két-, hanem egyhasábos formában jelent meg. Egy-egy száma nyolcadrét nagyságú, fél ívből állt, és hetente kétszer, szerdán és szombaton, a postajárat menetrendje szerint jelent meg.

Az egyes „leveleket” Rát folytatólagos lapszámozással látta el, arra számítva, hogy az előfizetők gondosan összegyűjtik, s év végén bekötve a könyvtárukban elhelyezik.

Rovatok kezdetei

A későbbi rovatok kezdetleges formái figyelhetők meg, a cikkek pl. ilyen címek alatt olvashatók: Hazánkbeli történetek, A világnak mostani állapotja, Tudománybéli dolgok, Hadi dolgok, Hiteles hírek, Bizonytalan dolgok, Külföldről holmi, mivel jobb nincsen stb.

Két rovat a Magyar Hírmondóban, egyik 1780-ból (Hiteles hírek), másik 1784-ből (Külföldi dolgok):

Külföldi és magyar hírek

Rát a külföldi híreket más újságokból merítette, de nem csupán lefordította, hanem feldolgozta, az olvasó számára világos, rövid földrajzi és történelmi magyarázatokkal látta el.

A referáló lapok mintáját, szerkesztési elveit tudatosan elvetette, a hiteles tényeket széles körű ismeretekkel kiegészítve közölte, összegyűjtött híranyagait értelmezte és értékelte, tájékozódni tanított.

A hazai eseményeket, híreket „levelező jó-akaróitól” kapta. Ezek a tudósítók levélben számoltak be neki a lakóhelyük nevezetesebb eseményeiről. A leírások a puszta tényekre szorítkoztak, nem szerepeltek benne egyéni újságírói vélemények, kommentárok. A M. Hírmondó hazai híreit így jellemezték a Fejér Megyei Hírlapban (1993. február 5. ‒ részlet):

Eszmei célkitűzések, a magyar sajtó jelentősége

A M. Hírmondó jellege, formája, periodicitása szerint politikai lap, a mai napilap őse volt, de Rát szándékaiból adódóan több lett, túlnőtt ezen. Célja ekkoriban még nem annyira a gyors informálás, mint inkább a műveltség terjesztése volt.

Ezt a magyar hírlapot nyitott ablaknak szánta, amelyen keresztül bemutathatta a fejlettebb országok eredményeit, inspirálva azok hazai megvalósítását. Újságírói tevékenységének másik célja az volt, hogy tájékoztassa a külföldi közvéleményt a magyarságról, mert tapasztalta, hogy keveset tudnak rólunk, azt is rosszul. Egy helyen azt írta, hogy „a göttingai neves tanárok a magyarsággal kapcsolatban nevetségesen tudatlanok”.

Pedagógiai, nevelési szándékai is voltak, a tanárokat buzdította, hogy ismertessék meg ezt a kiadványt, olvastassák a tanulókkal az iskolában. Törekedett a kifejezésmódban a magyarosságra, közérthetőségre, a nyelv, a helyesírás egységesítésére.

A recenzió műfaját magyar nyelvterületen először Rát Mátyás próbálta meghonosítani a Magyar Hírmondó első évfolyamaiban. Számos könyvismertetést közölt. Lapjában a nemzeti színjátszást is támogatta.

A Magyar Színművészeti Lexikon (Bp., 1929-) Rát Mátyásról írt szócikkében megemlékezik erről:

Göttingenben Rát magáévá tette Johann Gottfried von Herder (1744-1803) német költő, filozófus nagy hatású eszméit, aminek köszönhetően az első országos népköltészeti gyűjtés megszervezésére is kísérletet tett a Magyar Hírmondóban.

Magyar Hírmondó, 1782. 33., 34. old.:

Hozzászoktatta olvasóit a korszerű kérdéseken való gondolkodáshoz és beszédhez, méghozzá magyarul. Ez nem volt könnyű, hiszen az egységes irodalmi nyelv még nem alakult ki, a nyelvújítás épp csak elkezdődött.

A rendszeres időközökben publikált hír- és cikkanyaggal tágította olvasói látókörét, segítette a szellemi műveltség bővítését, gazdasági és társadalmi téren az elszigeteltség felszámolását.

A Győri Hírlap 1907. szeptember 29-én így írt a M. Hírmondó jelentőségéről:

Rát a nyelvújítást nemcsak azzal segítette, hogy elindította ezt a sajtóterméket, hanem maga is alkotott az idegen szavak helyett új magyar kifejezéseket, mint pl. csodagyermek, kötet, közgyűlés, vakbuzgó, villámhárító. Az újságíró szavunk is tőle származik. (Tagja volt az Erdélyi Nyelvművelő Társaságnak.)

Nemcsak a hírlapírás, hanem a modern reklám terén is úttörő szerepet töltött be Rát Mátyás Magyarországon. Dr. Balkányi Kálmán, az Országos Magyar Kereskedelmi Egyesülés (OMKE) igazgatójának kutatásai szerint a magyar reklám fejlődésének legősibb nyomai Győrbe vezetnek vissza.

Győri Lloyd, 1927. március 20.:

Amikor a kiadvány előfizetőinek száma elérte az ötszázat, Rátnak már külső munkatársak is segítségére voltak, mint pl. Révai, Szacsvay, akik később, miután az újságtól megvált, annak szerkesztését is átvették (a lap 1788-ban szűnt meg).

Rát Mátyás a Magyar Hírmondó 1782. december 28-i 101. számában elbúcsúzott olvasóitól, és visszatért eredeti hivatásához. Mi történt?

Rát Mátyás lelkészi pályafutása

1781 őszén megjelent II. József türelmi rendelete, amely újra lehetővé tette a protestáns felekezetűek számára is a szabad vallásgyakorlást. A győri evangélikus gyülekezet még a rendelet évében, fél hónap alatt elkészített egy fatemplomot, a mai Kossuth Lajos utca 29. számú ház udvarán. Rát Mátyást hívták meg lelkipásztornak, ő pedig másnak adta át a Magyar Hírmondó szerkesztői tollát, és a győri evangélikus gyülekezet élére állt.

Perlaki Gábor püspök 1783. április 21-én szentelte fel győri lelkésszé Felpécen. A győri evangélikus gyülekezet több mint 34 év kényszerű szünet után Rát Mátyás lelkészen keresztül hallhatta először Isten igéjét (1783. május 4-én), ekkor még az ideiglenes fatemplomban. Még ebben az évben megkezdték templomuk és iskoláik felépítését.

Az újvárosi Öregtemplom a századforduló táján:

Az Öregtemplom a 20. század első felében:

Az elkészült, torony nélküli újvárosi Öregtemplomot Rát Mátyás szentelte fel, ő prédikált itt először, 1785. november 27-én, advent első vasárnapján.

Evangélikus Élet, 1959. szeptember 13.:

Erőteljes igehirdető, sikeres szónok

Rát nagy hatású igehirdető volt, meg nem alkuvó módon ragaszkodott az Írás kijelentéséhez és igazságához, mint „igaz istentisztelethez”. Igehirdetésében, tanításában mindig arra törekedett, hogy az igéből élet legyen, hiszen anélkül gyümölcstelen. A fiatal pap tudományának, kiváló szónoki képességeinek híre gyorsan elterjedt. Neve 1785-ben – Perlaki Gábor superintendens halála után – a püspökjelöltek között is szerepelt, de végül nem őt választották meg. 

Perlaki Gábor püspök, illetve Roth Tamásné Felsővattai Wattay (Vatai) Borbála temetésén elhangzott búcsúztató szavait a Streibig nyomda kiadta, megtalálható a győri Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér muzeális gyűjteményében (Búcsúztató versek… Perlaki Gábor úrnak és Egy Istent félő… Vatai Borbála):

A pesti evangélikus egyházközség alapításakor a sokféle jelölt közül elsősorban Rát Mátyásra gondoltak, aki nagy hírnevet szerzett a Magyar Hírmondó szerkesztésével, illetve szónoki beszédeivel, de többféle okból végül mégsem ő lett a pesti gyülekezet lelkésze.

Győrben az egyházon belül a kultúrát úgy segítette, hogy lelkészi lakásán nyitotta meg az elemi iskolát, amelyet magas nívóra emelt. Az egyik helyi újság is megemlékezett az oktatással kapcsolatos tevékenységéről, az evangélikus algimnáziummal kapcsolatban.

Győri Nemzeti Hírlap, 1943. június 22.:

Egyházi területen Rát nem volt egyértelműen népszerű, mert „keménynyakú, harcias ember volt”. Gyakran kifogásolta a győri evangélikus egyház konventjének kormányzását, amely abban az időben kizárta a lelkészt a kormányzásból, és egy szűk körű köznemesi és hivatalnokgárda kezében összpontosult. A konventtel vívott egyre élesedő harcba belefáradva 1787. november 26-án lemondott lelkészi szolgálatáról. Úgy nyilatkozott erről, hogy „Nem győztem a törvénytelenségeknek sokféle utait elállni, a kár és szégyenvallásoknak elejét venni.”

Lemondásakor az volt a szándéka, hogy folytatja népének, hazájának azt a szolgálatát, amit a Hírmondóval elkezdett, illetve hívei részére imádságos könyvet írt (ez fennmaradt, a győri könyvtár muzeális gyűjteményében megtalálható – Keresztyén fehjér népnek való imádságos könyv):

Visszavonulva egy háromnyelvű szótáron (német-magyar-latin, magyar-latin-német, latin-német-magyar) dolgozott. A közjót akarta ezzel is szolgálni, de a kiadók nem érdeklődtek a szótár iránt, a főurak nem támogatták, így ez a nagy munka fiókban maradt. „Örökös kár, hogy ezen becses szándéka Rátnak nem teljesedhetett” ‒ írta Kazinczy Ferenc.

Mivel ez a szolgálata nem váltotta be a reményeit, 1789-ben elfogadta a győri gyülekezeti tagok újabb meghívását a megürült lelkészi állás betöltésére.

A pozsonyiak 1790-ben azzal tisztelték meg, hogy II. Lipót koronázásakor a hálaünnepre őt hívták meg vendéglelkésznek. Itt elhangzott beszéde is megjelent nyomtatásban. A kiváló képzettségű lelkipásztorukra büszke győriek 1791-ben a pesti zsinatra őt választották meg képviselőjüknek. A zsinaton jegyzői tisztet töltött be, és a különböző témákban világosan, megalkuvás nélkül, bátran nyilatkozott.

A Dunántúli Ev. Református Egyházkerület Pápai Főiskolájának Értesítőjében (Pápa, 1886.) megemlékeztek erről:

Jellemző volt rá, hogy a győri gyülekezetben „a babonákat és balvélekedéseket herkulesi bátorsággal és erővel irtotta”.

Magánélete

Negyvenöt évesen, belefáradva hivatali harcaiba, családi melegség után vágyott, feleségül vett egy fiatal soproni lányt, Reischl Zsuzsanna Rozinát. Alig hétesztendei boldog családi élet után azonban felesége meghalt, özvegyen maradt. Három gyermeke közül egyet eltemetett, kettőt egyedül nevelt. A kemény gerincű, harcias férfi ettől kezdve kerülte a társaságot, nem foglalkozott tudományos írások közreadásával sem, komor maradt haláláig.

Az általa alapított Magyar Hírmondó hiánytalan sorozatát Győrben a Püspöki Papnevelő Intézet Könyvtárának ajándékozta.

1796 – 1810 között

1796-ban gimnáziumi igazgatónak és teológiai tanárnak hívták meg Pozsonyba. Ezt a hírt a bécsi megjelenésű Magyar Hírmondó (1796. június 14.) is közölte:

Bár gondolkodott rajta, végül nem fogadta el az állást, mert úgy vélte, az ő korában már bajos lenne elkezdeni a pedagógiai hivatást. Erős testalkatú volt, de a hivatalos munka, a sok harc és felesége elvesztésének fájdalma megtörte életerejét, nyugalomra vágyott.

Élete vége felé betegeskedett, 1807-ben le akart mondani, de a gyülekezet hívei ragaszkodtak hozzá, ezért lelkészi szolgálatát tovább végezte, egészen 1810. február 5-én bekövetkezett haláláig. A gyülekezet temettette el a győrújvárosi temetőben, árváiról gondoskodtak.

Kazinczy Ferenc, értesülve haláláról, ezt írta: „Sajnálva hallám Rát halálának hírét. Áldott legyen emlékezete a jó hazafinak és világosság fiának.” ... „Pázmány és Szenczy Molnár Albert kora óta egy hazafi sem tett többet a magyar nyelv és kultúra gyarapítására, mint Rát a Magyar Hírmondó által.”

Révai Miklós így nyilatkozott róla: „Amíg csak fennmarad a magyar név, halhatatlan lészen Rát Mátyás az ő dicső fáradságáért, melyet a hazának számtalan hasznára kezdett, folytatott is három esztendeig, nagy szorgalommal ugyan, de nagyobb küszködéssel.”

Az utókor tiszteletadása

Rát halála után Pozsony utcát jelölt meg a nevével. (Elterjedt olyan téves hír, hogy Pécsett is utcát neveztek el az első magyar újság elindítójáról. Valójában nem róla, hanem egy azonos nevű, Pécs társadalmi életére nézve jelentős lokálpatrióta hadnagyról, aki 1829 és 1913 között élt.) 

Több mint száz évvel Rát Mátyás halála után, a temető helyén, ahol elhantolták, már gyalogjáró és kocsiút volt. 

Győri Nemzeti Hírlap, 1941. szeptember 21.:

Hosszú idő telt el, mire Győrben mozgolódás történt, hogy a magyar újságírás atyjának méltó emléket állítsanak. (Rát Mátyásról nem maradt fenn kép, így őt ábrázoló szobor nem jöhetett szóba.) 1936-ban az Evangélikus Ifjúsági Egyesület kezdeményezte emlékmű felállítását, és az egyházi és társadalmi körök támogatták az indítványt.

1937. december 12-én a Petőfi téren, Rát egykori lakásával szemben helyezték el az emlékművet, melyet D. Kapi Béla dunántúli püspök avatott fel „felejthetetlenül szép és külsőségeiben is impozáns” országos ünnep keretében. (Az ünnepség délelőtt 11 órakor a városháza nagytermében kezdődött, majd a díszgyűlés befejeztével az avatás színhelyén folytatódott.)

Győri Nemzeti Hírlap, 1937. december 14.:

Az alkotást Lakatos Kálmán (1901-1958) építészmérnök tervezte, Schima Bandi (1882-1959) iparművész és Réthy Gyula (1882-1958) kőfaragó mester merevítették bronzba és kőbe. Az emlékművet dr. Späth Gyula (1883-?) polgármester vette át, majd a koszorúzások következtek.

A magyar újságírás atyja emlékére készült emlékmű híven tükrözi Rát egyéniségét. Egyszerű kőtömb, ahogy szilárd „kőjellem” volt ő is. Az utcai kút tömör oszlop, melynek két oldalán forrás csörgedez, másik két oldalát pedig a tudás fáklyája díszíti, szimbolizálva Rát munkásságát: a magyar nyelvű újsággal széles körben terjesztette hazánkban a kultúra, műveltség világosságát, és ahogy a forrásvíz megöntözi a földet, és újjáéled körülötte minden, úgy hatott lapjával hazánk szellemi életére is.

Az oszlop egyik oldalára kerültek azok a sorok, melyekkel Rát a Magyar Hírmondó első számát zárta:

„Mindennek kezdete
Lassú s eredete
Jár nehézség fontjával.”

A teret, ahol az emlékkutat elhelyezték, a következő évben Petőfi térről átnevezték Ráth Mátyás térre.

Harangszó, 1938. március 27.:

Néhány év múlva, 1940. április 13-án (R.M. születésnapján) és 14-én megrendezték Győrben a Vidéki Hírlapírók I. Országos Rát Mátyás Vándorgyűlését.

Győri Hírlap, 1940. január 21.:

Győr számára mindez idegenforgalmi szempontból is nagy jelentőségű esemény volt, hatásos, értékes propaganda, hiszen a vándorgyűlés során a várost megismerte az ország számos újságírója. A kongresszuson a rádió munkatársai is részt vettek.

Győri Nemzeti Hírlap, 1940. április 10.:

A rendezvény napjára Rát Mátyás-emlékbélyeget hoztak forgalomba, és egy bronz babérkoszorús aranyozott lúdtollat helyeztek el a Rát Mátyás-emlékkúton.

A háború alatt az emlékmű tönkrement

A Rát-emlékmű még el sem érte az öt évet, már omladozott. A réseken beszivárgott az esővíz a tégla közé, télen megfagyott, tavasszal olvadt, és szétfeszítette a fedő kőlapokat. A város 300 pengőt ráfordítva restaurálta, de az állapota hamarosan újabb felújítást tett volna szükségessé. 1941 szeptemberében az emlékművet szétbontották.

Győri Nemzeti Hírlap, 1941. szeptember 21.:

Az új Rát-emlékmű

Győrben majdnem két évtizeddel a háború után, 1964-ben került sor arra, hogy a tönkrement Rát-emlékmű helyett újat állítsanak. A Hazafias Népfront Városi Bizottsága intézkedése nyomán a győri 401-es iparitanuló-intézet fiataljai készítették el társadalmi munkában az emlékművet. Az ünnepélyes átadását a Magyar Sajtó Napjára, december 7-re tervezték, végül december 6-án (vasárnap) délelőtt 10 órakor került rá sor.

Az avatási ünnepséget a győrszigeti pártszervezet helyiségében tartották. Pernesz Gyula (1920-1986), a Kisfaludy Károly Megyei Könyvtár igazgatója tartott előadást Rát Mátyásról, Peczkay Endre (1937-) színművész egy Petőfi-cikk idézésével méltatta a szabad sajtó szerepét, majd a jelenlévő küldöttségek (pl. Magyar Rádió győri stúdiója, Kisalföld szerkesztőségének munkatársai stb.) elhelyezték koszorúikat az emlékműnél.

Az emlékmű egy felfelé szélesedő oszlop, amelynek a teteje újra keskenyedik, és legfelül kehely alakzatban végződik, amelybe mécses is elhelyezhető.

Az 1964-ben felállított emlékmű helye a Rát Mátyás téren először itt volt:

Az emlékmű a Rát Mátyás téren a hetvenes években (a fotó Balatoni Ildikó tulajdona):

A nyolcvanas években egy területrendezést követően az emlékművet közelebb helyezték ahhoz az épülethez, amely Rát Mátyás otthona volt, nagyjából oda, ahol az első (1937-es) emlékmű állt. 1986-ban már az úttest túloldalán láthattuk, az Öregtemplom bejáratához közel (még 2000-ben is itt volt). Jelenleg (a képen) az egykori algimnázium épülete előtt áll. Az „Evangélikus Sziget” 2014-2018-as rekonstrukciós munkálatai során az emlékművet is renoválták.

Győrben 1986-ban Rát Mátyás Sajtóklub alakult. A MÚOSZ Győr-Sopron megyei szervezetének klubját a Pénzügyi Palotában április 21-én ünnepélyes keretek között nyitotta meg Puskás Csaba, a Kisalföld főszerkesztője:

A Protestáns Újságírók Szövetsége (PRÚSZ), amely 2004-ben alakult, következő évben létrehozta a Rát Mátyás-életműdíjat. A protestáns tollforgatók életműdíját 2005 óta minden évben köztiszteletben álló teológus, lelkész újságíróknak és elismert írói, költői életművel rendelkező alkotóknak adják át.

Vargáné Blága Borbála

Felhasznált irodalom:
Kókay György: A magyar hírlap- és folyóiratirodalom kezdetei (1780-1795). - Bp., 1970.
Árvay Árpád: Az első Hírmondó. In: A Hét, 11. évf. 19. sz. (1980. máj. 19.), p. 6.
Bay Ferenc: Aki az „újságíró” szót alkotta. In: Kisalföld, 1964. dec. 4., p. 3.
Bödecs Barnabás: Történelembe vezető úton. In: Evangélikus Élet, 44. évf. 20. sz. (1979. máj. 20.), p. 4.
Evangélikus Népiskola, 1937. 2. sz. p. 74.
Evangélikus Népiskola, 1937. 5. sz. p. 198.
Felavatták Győrött Rát Mátyás emlékművét. In: Kisalföld, 1964. dec. 8., p. 1.
Illés György: Híres könyvtárak : Győr – elfelejtett gyűjtemény In: Magyarország, 17. évf. 4. sz. (1980.jan.27.), p. 27.
Kelecsényi Gábor: A példányok kézről kézre jártak. In: Magyar Hírlap, 7. évf. 101. sz. (1974. ápr. 13.), p.
Kovács Géza: Kétszáz éve jelent meg az első magyar nyelvű újság I. In: Evangélikus Élet, 45. évf. 3. sz. (1980.jan.20.), p. [6]
Kovács Géza: Kétszáz éve jelent meg az első magyar nyelvű újság II. In: Evangélikus Élet, 45. évf. 4. sz. (1980.jan.27.), p. [6]
Kőháti Dorottya: A reformáció ünnepének „előestéje”. In: Evangélikus Élet, 70. évf. 45. sz. (2005. nov. 6.), p. 8.
Kuszák István: Rát Mátyás, az első magyar hírlapíró. - Győr, 1940.
Kuszák István: Rát Mátyás élete. In: Evangélikus Népiskola, 1938. 1. sz. p. 6-8.
Ludtollas: [Rát Mátyást üldözi mindmáig a balszerencse]. In: Győri Nemzeti Hírlap, 6. évf. 215. sz. (1940.09.21.), p. 6.
A magyar nyelvű sajtó hőskorának története. In: Irodalmi Szemle, 1971. 2. sz. p. 171.
A magyar sajtó. In: Győri Nemzeti Hírlap, 5. évf. 84. sz. (1940. ápr. 14.), p. 1.
Ottlyk Ernő: Az első magyar újságíró: Rát Mátyás evangélikus lelkész. In: Evangélikus Élet, 20. évf. 6. sz. (1955. febr. 6.), p. 2.
Ozsvald Árpád: A Magyar Hírmondó. In: A Hét, 25. évf. 1. sz. (1980. jan. 5.), p. 15.
Rát Mátyás életrajza. In: Kis János Superintendens emlékezései életéből. - Sopron, 1845.
Túróczy Zoltán: A győri evangélikus templom másfél százados jubileuma, 1785-1935. - Győr, 1936.
Ugróczky Mihály: Az első szerkesztő hazánkban. In: Magyar Sajtó, 21. évf. 1. sz. (1980. jan. 1.), p. 21-22.
Ünnepség Győrött és Szegeden. In: Népszabadság, 22. évf. 287. sz. (1964. dec. 8.), p. 4.
Magyar Hírmondó: epa.oszk.hu

A képek a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a képek készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép; 3. kép; 4. kép.

További képek:
- A 13. kép forrása itt található, felhasználása engedélyezett.
- A 18. kép forrása itt található.
- A 22. kép forrása: Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum helytörténeti fotógyűjtemény, leltári szám: XJM.F.313 (Dobos Vilmos felvétele)
- A 27. és 28. kép forrása itt található, felhasználása engedélyezett.
- A 29. és 30. kép saját felvételek.

A Várostörténeti puzzle sorozatának korábbi cikkei:
- 1. rész: A Radó-szigeti Kioszk
- 2. rész: A győri repülőtér
- 3. rész: A Wolf Gyula-féle könyvkereskedés a győri Széchenyi téren
- 4. rész: Régi győri farsangi bálok
- 5. rész: Makrisz Agamemnon: Vízicsikó
- 6. rész: A Dunakapu tér
- 7. rész: Az Apolló mozi
- 8. rész: A Győri Gyufagyár
- 9. rész: Egy kiszolgált katonaszobor: a vashonvéd
- 10. rész: A Hungária kávéház tulajdonosa, a népdalgyűjtő Limbeck Ferenc - Limbay Elemér
- 11. rész: Az Auer Kávéház
- 12. rész: Volt egy mozi...: A győri Elite Mozi (1922-1953)
- 13. rész: A Győri Lemezárugyár – A fémjátékok egykori fellegvára
- 14. rész: A „nagy ház”, avagy a győri Lloyd-palota (I. rész)
- 15. rész: Adalékok a győri Lloyd történetéhez (II. rész)
- 16. rész: Régi győri mesterség: a burcsellás
- 17. rész: Egy győri polihisztor tűzoltóparancsnok: Erdély Ernő (1881-1944) – I. rész
- 18. rész: Egy győri polihisztor tűzoltóparancsnok: Erdély Ernő (1881-1944) – II. rész
- 19. rész: Egy győri polihisztor tűzoltóparancsnok: Erdély Ernő (1881-1944) – III. rész
- 20. rész: A Stádel Gépgyár – Győr első gépgyára
- 21. rész: A Kisalföldi Gépgyár
- 22. rész: A győri Tungsram Gépgyár
- 23. rész: A győri szecessziós Kisfaludy kávéház története
- 24. rész: A Zeiss Optikai Gyár a győri Dunakapu téren
- 25. rész: Élet az egykori újvárosi Nádor szállóban
- 26. rész: Postapaloták Győrött
- 27. rész: A Spartacus csónakház – Győr első csónakháza
- 28. rész: A győri strand- és termálfürdő múltjáról
- 29. rész: A nádorvárosi Back-malom – a Győri Hengermalom
- 30. rész: A 700 éves Győr (1271-1971) emlékmű története
- 31. rész: A régi győri gőz- és kádfürdők
- 32. rész: Mayr Gyula, győri órásmester, aki világhírű órát készített
- 33. rész: Szabó Samu lakatosmester tűzhelygyára
- 34. rész: A régi gőz-, kádfürdő és a fedett uszoda épületének története
- 35. rész: Nagy Mihály tésztagyáros, a szultáni és a császári udvar szállítója
- 36. rész: Szemelvények Kiskút történetéből
- 37. rész: Séta Kiskúton
- 38. rész: A Cziráky-emlékmű – A 102 éve felavatott obeliszk története
- 39. rész: Hello tourist – Hotel Tourist!
- 40. rész: A „hit és haza” emlékműve: a győri Mária-oszlop
- 41. rész: Advent és karácsonyvárás Győrben az „5-ös” években
- 42. rész: Advent és karácsonyvárás Győrben az „5-ös” években II.
- 43. rész: Négy évtized négy győri szilvesztere: 1955, 1965, 1975, 1985
- 44. rész: Párduc a szigeten – Hősi Emlékmű a „Győri Margitszigeten”
- 45. rész: Egy méltatlanul elfeledett győri festőművész, Pandur József
- 46. rész: Bolgárkertészek Győrben
- 47. rész: Az egykori Rákócziánum, a későbbi „konzi” épülete
- 48. rész: Farkas Miska, a győri „hegedűkirály” – Újvárostól a világhírig
- 49. rész: A győr-nádorvárosi Erzsébet liget és sporttelep kialakítása és fénykora
- 50. rész: Az Erzsébet liget története 1945-től napjainkig
- 51. rész: Ferenc Ferdinánd és Győr
- 52. rész: Káptalani zenészek háza
- 53. rész: A győri selyemfonoda és a fonodai munkásnőszállás
- 54. rész: A belvárosi-gyárvárosi Meller-féle olajgyár
- 55. rész: Blaha Lujza és Győr
- 56. rész: A győr-nádorvárosi kamillus templom
- 57. rész: A Győri Korcsolyázó Egyesület első negyedszázada
- 58. rész: A győri tejfölös kofa szobra
- 59. rész: Skopáll József győri fotográfus
- 60. rész: A győri Tanítók Háza
- 61. rész: A győri idegenforgalmi pavilon története: 1938-1975
- 62. rész: A győri Petőfi-szobor az Eötvös parkban
- 63. rész: A vagongyár bölcsődéje
- 64. rész: A Magyar Ispita
- 65. rész: A győri tűztorony
- 66. rész: A könyv ünnepe – A győri Ünnepi Könyvhetek történetéből
- 67. rész: Kelemen Márton, az elfeledett fa- és kőszobrász, az oltárépítő és építőmester
- 68. rész: Az Erzsébet téri „Nagy” Pannonia Nyomda
- 69. rész: A Tulipános iskola
- 70. rész: Párizs Győrben – Balog Lajos Barros úti divatáruháza
- 71. rész: A győr-nádorvárosi, 87 éves Kölcsey Ferenc Általános Iskola története
- 72. rész: A kereskedelmi és iparkamara székháza
- 73. rész: Az I. számú Polgári Fiúiskola építésének története
- 74. rész: A győri szabadstrandi fürdőzés múltjából
- 75. rész: Gyógyszertár az Angyalhoz: A Mányoki-ház története
- 76. rész: Az I. számú Polgári Fiúiskola építésének története – II. rész
- 77. rész: Arany Sas és Aranysas – két győri patika története I. rész
- 78. rész: Arany Sas és Aranysas – két győri patika története II. rész
- 79. rész: Dunafürdő, a régi győri Tóth-féle uszoda
- 80. rész: A Rábaszabályozó Társulat székházának építése
- 81. rész: A Győri Sakk-kör első évtizedei (1902-1924)
- 82. rész: A győri Országzászló emlékmű
- 83. rész: Elevátor a Mosoni-Duna partján
- 84. rész: A győri királyi ítélőtábla épületének története a győri sajtó alapján
- 85. rész: A győri Pénzügyi Palota története 1945-ig
- 86. rész: A győri pénzügyi palota épületének története 1945 után
- 87. rész: A Győri Nemzeti Rajziskolától a Győri Magyar Királyi Állami Főreáliskoláig
- 88. rész: Az orsolyiták győri temploma
- 89. rész: „Városunk fia”: Ney Dávid, világhírű operaénekes
- 90. rész: A győri főreáliskola, a későbbi Révai Miklós Gimnázium
- 91. rész: Koltai Virgil Antal, a bencésből lett szabadkőműves
- 92. rész: A Honvéd ligeti Szabadság-szobor
- 93. rész: A győri Püspökvár zenei emlékei
- 94. rész: Egy neves pedagóguscsalád őse: Öveges Alajos
- 95. rész: Ecker János, Győr krónikásának háza
- 96. rész: Pattantyús-Ábrahám Imre, a tudós győri gyárigazgató
- 97. rész: Bierbauer Lipót (1841-1917)
- 98. rész: A győri Csillag Szanatórium és alapítója, dr. Csillag József
- 99. rész: A győri püspök muzsikusai és a Richter család
- 100. rész: Benes Pál gyáros, győri festőművész
- 101. rész: 150 éve született a győr-gyárvárosi templom építésze, Árkay Aladár
- 102. rész: Gázlámpák Győr utcáin
- 103. rész: A győrszigeti Kohn Adolf és Társa Olajgyára története alapításától 1910-ig
- 104. rész: A legjelentősebb sémi nyelvzseni és vallástörténész: Aistleitner József
- 105. rész: Vátzy Olga M. Terézia (1896-1976) Szent Orsolya Rendi nővér, zárdafőnöknő
- 106. rész: Egy híres győri festőművész: Liezen-Mayer Sándor (1839-1898)
- 107. rész: Goldmark Károly éjszakája a győri evangélikus templomban
- 108. rész: A „Győr városát végveszéllyel fenyegető földrengés” és más régi földmozgások
- 109. rész: Dr. Albert Ferenc, egy világhírű győri hegedűvirtuóz pályaíve
- 110. rész: A Győri Gőzhajózási Társaság története – 1. rész
- 111. rész: A Győri Gőzhajózási Társaság története – 2. rész
- 112. rész: Erődből gyárváros – Győr városföldrajza az 1970-es évekig
- 113. rész: Kelen Imre, a Győrből indult nemzetközi hírű karikaturista – 1. rész
- 114. rész: Gyárvárosból regionális központ: Győr városföldrajza az 1970-es évektől
- 115. rész: Kelen Imre, a Győrből indult nemzetközi hírű karikaturista – 2. rész
- 116. rész: Laktanya a város szívében
- 117. rész: A győri Rába-sziget a 19. században – A ''közgyönyörködtető sétatér''
- 118. rész: Gőzmozdonyok a város szívében: a Rába-parti szárnyvasút
- 119. rész: A Radó-sziget a 20. században
- 120. rész: A győri vasútállomás átépítése a 19. század végén
- 121. rész: Adyváros első évei – örömök és kihívások
- 122. rész: A szabadhegyi evangélikus iskola története, 1865-1948 – I. rész
- 123. rész: A szabadhegyi evangélikus iskola története, 1865-1948 – II. rész
- 124. rész: A szabadhegyi evangélikus iskola története, 1865-1948 – III. rész
- 125. rész: A ''monumentális'' Baross híd építésének története
- 126. rész: Liszt Ferenc győri hangversenye
- 127. rész: A Városi Kultúrház – A ''hajléktalan kultúrintézmények'' reménysége az 1930-as években
- 128. rész: A győri Schlichter villa története