Szabadhegy-Külvárosban a lakosok felekezeti megoszlás szerint főleg katolikusok voltak, de szép számmal éltek itt evangélikusok és reformátusok is. A szabadhegyi evangélikus elemi népiskola története a 19 század közepén indult, majd száz évvel az anyaintézmény létesítése után.

A győri evangélikus iskolai oktatás általános jellemzői, célkitűzései

A győri evangélikus elemi iskola vezetőségének célja az volt, hogy „vallásos, erkölcsös embereket” neveljenek. Ezt szolgálta a hittan tanítása, az egyházi énektanítás, majd a külön gyermekistentiszteletek és a vasárnap reggeli ifjúsági istentiszteletek. A népiskola vezetősége fontosnak tartotta azt is, hogy „értelmes és öntudatosan hazafias polgárokat” neveljen, akik ismereteiket a gyakorlati életben értékesíteni tudják. Ahol csak lehetséges, az elméleti tanítást igyekeztek a cselekvéssel összekapcsolni.

Az iskolarendszer a kezdeti időszakban más volt, mint ami most természetes számunkra. Az elemi iskolák kezdetben 4, majd 6 osztállyal működtek, és csak a harmincas években bővült az iskolatípus 8 osztályossá (ekkor még csak néhány helyen valósult meg). Az iskola elsősorban az evangélikus gyermekek neveléséről gondoskodott, amennyiben az egyes osztályok létszáma megengedte, más vallású növendékeket is felvettek. Az oktatási intézmény evangélikus jellegét a tartalmi jellegen túl (pl. vallástan, gyermekistentiszteletek) külső jegyekkel is kifejezték: bibliai képek, idézetek, Luther arcképei díszítették a falakat, és minden osztály asztalán ott volt a Biblia és az énekeskönyv.

A tanulók előírt köszönése ez volt az iskolában: „Erős vár a mi Istenünk!”. Az utcán rendes polgári köszöntés: „Jó napot kívánok!” vagy „Jó napot adjon Isten!” volt a szokás. Kiemelt ünnepek voltak: húsvét, pünkösd, a reformáció ünnepe, advent első vasárnapja, áldozócsütörtök, karácsony. Karácsony és húsvét alkalmával szünet volt az iskolában, ilyenkor gondosan kitakarították azt. A győri országos vásárok alkalmával is szünetet tartottak (a tanfelügyelő kifogása ellenére).

A vallásos nevelés mellett különösen fontosnak tartották a hazafias nevelést/oktatást is, és erre minden alkalmat meg is ragadtak. Ezt célozták az olyan iskolai ünnepélyek is, mint pl. a nemzeti szabadság emlékünnepe (március 15.), az 1848-as törvények szentesítésének évfordulója (április 11.), a koronázás évfordulója (június 8.) és a nemzeti gyászról való megemlékezés (október 6.).

Legyen Szabadhegyen is evangélikus népiskola!

A ma Győr-Szabadhegyként ismert városrész régen Szent-Mihályfalva, illetve Szöllőskert néven ismert falu volt, melyet a 18. század végén Győrhöz csatoltak, és a város IV. kerülete lett. A fehérvári útra merőlegesen 1787 körül már 40 ház állt. „Városra néző szer” néven említik, mert csak a város felé néző oldalon épültek házak. Ez volt Szabadhegy főutcája (ma ez a József Attila utca).

Szabadhegy-Külvárosban a 19. században merült fel komolyabban az igény, hogy az itt élő evangélikus lakosok gyermekei számára népiskola létesüljön. Mivel a központi evangélikus iskola messze esett (a belvároshoz közel, a mai Petőfi téren volt), a Szabadhegyen élő evangélikusok a közelben működő, más felekezethez tartozó iskolába voltak kénytelenek küldeni gyermekeiket.

Egy 1814-es összeírás szerint Szabadhegyen 237 evangélikus volt, 1848-ban 273. A hívők száma indokolttá tette, de a Szabadhegyen élő, többnyire vagyontalan evangélikus lakosok az iskola létrehozását és egy képzett tanító fenntartását saját erejükből nem tudták finanszírozni, és ez a gyülekezetnek is megterhelő lett volna.

A szabadhegyi lakosok foglalkozásai

A városrész lakossága főleg szegény emberekből állt, a legtöbben napszámosok voltak, emellett pedig egy-egy gazdálkodó, vasúti őr, földműves, fuvaros, cseléd, ny. csendőr, szabó, kertész, önálló asztalos, lakatos, vendéglős, kanász, útkaparó.

Az iskola anyagi feltételeinek megvalósítása érdekében az evangélikus gyülekezet jótékony célú farsangi bált is rendezett, erről az egyik helyi újság emlékezett meg (Győri Közlöny, 1860. január 19.).

Közös protestáns iskola?

Néhány évvel később, 1863-ban az a gondolat is felmerült, hogy a szabadhegyi református és evangélikus felekezetek fogjanak össze, és hozzanak létre egy közös protestáns iskolát. Bizonyos hívek makacs elhatárolódása miatt azonban a két felekezet közötti megegyezés ügyében hosszabb ideig nem történt előrelépés.

Az evangélikusok főhatósága az Evangélikus Konvent volt. A képen a konventépület homlokzata látható (Fridery Albert felvétele):

1865 nyarán a konvent gyűlésén Perlaky Dániel felügyelő elnök előterjesztette, hogy van Szabadhegyen egy eladó ház szántófölddel, amely jutányos áron megkapható, és érdemes lenne megvásárolni a felállítandó elemi iskola létrehozása céljából.

A szabadhegyi evangélikus elemi iskola építését helyi magánszemélyek is igyekeztek adományaikkal elősegíteni (Győri Közlöny, 1865. augusztus 10.):

Az adományokat a szabadhegyi iskola alapítványához csatolták. 1865 év végén a Hatos-féle örökösöktől az iskolának szánt házat és szántóföldet 1600 Ft értékben megvásárolták. Igyekeztek az adás-vételt mielőbb lebonyolítani, hogy a szabadhegyi iskola még a folyó iskolai évben az elhanyagolt nevelésben és oktatásban részesülő „tanoncok” számára megnyílhasson.

Mire a főbb ügyek elrendeződtek az iskolával kapcsolatban, már két hónapja folyt a tanév, ezért az iskolai bizottmány a gyülekezet utólagos jóváhagyásában bízva sietve elintézte a kiszemelt tanító meghívását.

Benedek János tanító (működése: 1865-1892 – 27 év)

Az 1865/66. tanévben elindított szabadhegyi vegyes iskola első tanítója a Veszprém megyei Vanyoláról érkező Benedek János (1820-1892) lett.

Győr jegyzőkönyvek, 1865. december 20.:

A szabadhegyi tanító díjazását így határozták meg: a tanítói lakás szabad használata, a szántóföldekből származó jövedelem, 60 Ft évi fizetés (Stinner Sámuel alapítványának kamata), illetve a szabadhegyi lakosok vállalták, hogy beszolgáltatnak 22 mérő búzát. Az iskola fűtésére és saját használatra a gyülekezettől járt 3 öl kemény és 3 öl lágy tüzelőfa, és minden tanuló gyermektől hetenként 3 krajcár tandíj. (A teljesen szegények tandíjmentesek voltak.)

A búza beszedésével megbízták a Szabadhegyre ekkor kinevezett két gondnokot: Tatai Lajos és ifj. Szabó Márton gyülekezeti tagokat. Ez a sok forrásból származó jövedelem gyakran nem folyt be a tanítóhoz, Benedek János időről időre írásbeli kérelemmel fordult emiatt a konventhez.

Négy év múlva, 1869 májusában az iskolai bizottmány javasolta a szabadhegyi iskola padokkal és nagyobb ablakokkal való ellátását, illetve – mivel a helyiséget szűknek tartották – az épületnek az utca vonaláig való kivitelét.

Az iskola anyagi forrásai

A szabadhegyi evangélikus népiskola anyagi szükségleteit elsősorban a győri evangélikus anya-, részben pedig a szabadhegyi fiók-egyház fedezte. Több forrásból érkeztek adományok az iskolaalapba.

A Győri Első Takarékpénztár rendszeresen adakozott az iskola javára, amit aztán az iskola fenntartási költségeire használtak. 1869-ben 73 Ft 50 krajcár adomány érkezett tőlük, ezt az összeget a tervezett átalakításra fordították. Az ügyintézéssel a szabadhegyi gondnokokat bízták meg (1868-tól ifj. Bokor János és Péter István).

Az evangélikus gyülekezetből többen szívükön viselték a szabadhegyi népiskola támogatását. Botzor János szabadhegyi lakos végrendeletében a szabadhegyi tanító fizetésének javítására 100 Ft-ot hagyott. Az 1869-ben elhunyt Zmeskál Sándor végrendeletében 1000 Ft-ot hagyományozott egy Szabadhegyen felállítandó egyesült evangélikus és református iskolára. Úgy rendelkezett, hogy a közös protestáns iskola a közművelődést elősegítendő 15 éven belül létrejöjjön, ha nem, ez esetben az összeg szegény beteg színészek segélyezésére legyen fordítva. 1883-ra a hagyományozott összeg államkötvényekben 2200 Ft-ra növekedett.

Mivel közelgett a 15 éves határidő lejárta, a közgyűlés úgy döntött az alapítvány megtartása érdekében, hogy a külön létesített szabadhegyi evangélikus és református iskolák kormányzatát egységesnek mondják ki, az iskolaszéket is fele-fele arányban alkotja meg a két felekezet 1884. január 1-től kezdve. Az iskolaszéki elnökséget az első három évre a reformátusoknak ajánlották fel. Az alapítvány kamatait egyenlő részben osztották fel a két egyház között évente.

A tanító fizetése

Vargyas Endre királyi tanfelügyelő 1873. évi jelentése szerint Győr megyében a tanítói fizetések nem ütötték meg a törvény által megszabott minimumot, sőt mélyen alatta maradtak. Viszonyításképpen írta, hogy míg a felső-ausztriai tanítók fizetése 600-800 forint körüli, Győr megyében az átlagos fizetés alig haladja meg a 200 forintot. Egyik üdvös kivételként említette Győr-Szabadhegyet, ahol a tanító fizetését nem sokkal előbb emelte fel Győr városa.

1874-ben Benedek János tanító fizetése 33 év tanítói szolgálattal a háta mögött 392 forint – beleértve a 37 Ft tandíjat is. (viszonyításként: Szabadhegyen a katolikus tanító fizetése 38 éves működés után 600 Ft, a református tanítóé 35 év tanítás után 180 Ft volt ekkor).

A szabadhegyi iskola felszereltsége

A tanfelügyelő 1874-ben a megyei viszonyokat tekintve a legjobban felszerelt iskolák között említette a szabadhegyi evangélikus iskolát: rendelkezett fekete számolótáblával, fali olvasótáblákkal, fali térképekkel, volt földgömb és természetrajzi fali képek, csupán a természettani képek hiányoztak.

Az iskolához tartozott egy tágas kert, faiskola, ahol a gyermekek oltani és szemezni tanultak, illetve egyéb kertészeti ismereteket sajátítottak el, és ezekből vizsgáztak is. A tankötelesek száma 6-tól 12 évesig összesen 37 fő volt (17 fiú, 20 lány), mindenkinek volt tankönyve. A tanítás a törvényben előírt elméleti tantárgyak oktatásával történt, ismétlőiskola azonban még nem volt. (Az ismétlőiskola célja, hogy gondjaiba vegye azokat, akik a mindennapi iskola után nem folytatnak tanulmányokat felsőbb- vagy ipariskolában.)

A tananyagot a dunántúli evangélikus egyházkerület által kiadott Az evangélikus osztatlan népiskolák hetekre részletezett tananyagbeosztása című munka alapján dolgozták fel. A szabadhegyi népiskola kettős feladatot látott el: hétközben a gyerekek tanítását szolgálta, vasárnaponként és ünnepek alkalmával itt tartották az istentiszteletet a szabadhegyi evangélikus híveknek.

Mivel az iskolaterem egyúttal imaházként is funkcionált, a padok a növendékek számára célszerűtlenek voltak, ezen kívül „rozzantak, hátgörnyesztők”. Megtekintve az iskolát, Vargyas Endre királyi tanfelügyelő javasolta, hogy szerezzenek be új padokat, természettani táblákat, és rendszeresítsenek a gyerekek számára ismétlőiskolát.

Győri Közlöny, 1874. február 12.:

Népkönyvtár az iskolában

1875-ben tatarozták az iskolaépületet (18 forint 35 krajcár értékben). Ugyanebben az évben Karsay Sándor szuperintendens (egyházi főfelügyelő), Peregi Mihály gyülekezeti felügyelő és Perlaky Dániel kezdeményezésére a szabadhegyi iskolában egy népkönyvtár alapjait teremtették meg.

Győri Közlöny, 1875. április 29.:

A népkönyvtárat különböző adományozók gyarapították a későbbiekben, pl. az 1897/98. tanévben özv. Szentmihály Kálmánné úrnő dr. Vajda Emil A szabadságharcz vértanui című könyvét ajándékozta a szabadhegyi iskola részére.

A szegényes viszonyok között élő szülők gyermekei részére a szükséges tanszerek, tankönyvek beszerzése nagy nehézségekkel járt. Voltak, akik az iskolai tanszerek gyarapítását segítették adományukkal.

Győri Közlöny, 1878. július 18.:

Benedek János szabadhegyi tanító 1877-ben az evangélikus iskola tantestületében:

1878-ban Szabó Márton, volt szabadhegyi gondnok szóbeli végrendelkezéssel 100 Ft-ot hagyott a szabadhegyi tanító segítésére. Meghagyta, hogy az összeget a szabadhegyi iskolai alapítványhoz csatolják, kamatai pedig – ahogy az alapítvány kamatai is – a szabadhegyi tanító fizetését egészítsék ki.

1879 tavaszán a szabadhegyi gondnokok jelentették, hogy a tanítói lakás tetőzete komoly javításokat igényel. A konvent megbízta a felügyelőt és a két gondnokot, Szabó Jánost és ifj. Farkas Pált, hogy intézkedjenek ez ügyben.

A tanítói fizetés rendezése

Közben Benedek János tanító és a hívek között (akik a gabona beszolgáltatásával évek óta tartoztak neki) súrlódások voltak. A szabadhegyiek, akik az iskola elindításakor a tanító fizetése egy részeként felajánlották a gabonailletményt, részben elhalálozás, részben elszegényedés miatt nem tudták teljesíteni, amit ígértek, így ez a fizetség behajthatatlanná vált.

1880-ban a konvent megfogalmazta, hogy a szabadhegyi tanító fizetését biztosabb alapokra kell helyezni. Úgy döntöttek, ezentúl a bére – figyelembe véve a különleges, önálló helyzetét is – a többi győri evangélikus tanító fizetésével arányos lesz, és ezentúl a gyülekezet pénztárából kapja meg.

A szabadhegyi tanító évi fizetését ettől kezdve így határozták meg:
• A szabadhegyi iskola tanítói lakásának használata, a kert és a mögötte fekvő 12 és ½ mérős szántóföld szabad haszonélvezete.
• Évente 400 Ft készpénz fizetés (ez áll a Stinner Sámuel és József, Boczor János, Szabó Márton és Fischer József-féle alapítványok kamatjövedelméből, illetve a 3 öl puha és 3 öl kemény fa ára fejében fizetett 90 Ft-ból – ebből az összegből a tanító köteles fűteni az iskolát is), és gondnoki pénztárból kap 177 Ft 16 Kr-t negyedévente, az iskolaév kezdetétől fogva.

Kimondták, hogy ezentúl a szabadhegyi hívek a tanítónak sem gabonát, sem más illetményt nem tartoznak fizetni, a tandíj sem a tanítót illeti ezentúl, hanem a gyülekezeti pénztárba folyik be.

A következőképp határozták meg a tanító hivatalos teendőit:
1. A szabadhegyi elemi és ismétlő iskolás gyermekeknek a törvényben megállapított módon oktatása.
2. Ünnep- és vasárnapokon délután a hívekkel imádkozás.
3. A helybeli temetkezéseknél kántori segédkezés.

Benedek János tanító elfogadta ezeket a változtatásokat, feltételeket, és hűségesen folytatta tovább áldásos munkáját.

A gyerekek minden tanév végén nyilvános záróvizsgát tettek a szülők, pedagógusok és meghívott vendégek előtt. Az egyik ilyen vizsgáról emlékezett meg a Győri Közlöny 1881. május 22-én.

Iskolai gyermeklétszám 1884-1892 között:

Kitüntetés Benedek Jánosnak

Benedek János tanítót 1891-ben a népoktatás területén kifejtett ötven éves „buzgó és sikeres” tevékenységéért – egyházi hatóságának ajánlására – I. Ferenc József király a koronás ezüst érdemkereszttel tüntette ki. 1892-ben bekövetkezett haláláig, 72 éves koráig végezte a szabadhegyi népiskolában a sokrétű nevelői és missziói munkát. Két fia, Adolf és Vincze is követte a tanítói pályán, ők a központi evangélikus fiúiskolában tanítottak.

Néhány hónappal halála előtt, súlyos betegsége miatt kérvényezte a helyettesítését. Ekkor átmenetileg (a húsvéti záróvizsgáig) az egyik fiát, Benedek Vinczét (a lenti képen) bízták meg a helyettesítéssel.

Érdemes tudni róla, hogy 1912. február 8-tól 1925. augusztus 30-ig az evangélikus iskola igazgatója (és emellett évek óta jegyzőként az iskolaszék megbecsült tagja) volt. 1923-ban a MTA Benedek Vincze igazgatót buzgó tanítási munkája elismeréseként Wodianer-díjjal tüntette ki.

Polgár Mihály tanító (működése: 1892-1893 – 1 év)

Az 1892-ben megürült szabadhegyi iskola tanítói állását az egyházközség meghirdette, amelyre 35 fő pályázott. A legjobb papírokkal rendelkező négy személyt kijelölték, majd közülük szavazással döntöttek. A Szombathelyről érkezett Polgár Mihály tanítót választotta meg a többség. 1892. szeptember 25-én ünnepélyes keretek között beiktatták hivatalába.

Győr iskolai jegyzőkönyvek, 1892. november 8.:

A következő év tavaszán a gyülekezet a szabadhegyi iskola- és imaterembe vásárolt egy harmóniumot (ma is megvan), és az iskolaszék – a királyi tanfelügyelő megállapításaihoz kapcsolódóan – elismerte, hogy szükséges lenne az iskolát átalakítani, esetleg újjáépíteni.

Az új tanító várakozásának az itteni körülmények valószínűleg nem feleltek meg, mert csupán rövid időt töltött a szabadhegyi népiskolában. A tanévet be sem fejezve, 1893 decemberében visszatért Szombathelyre, ahol az egyik városrészbe, Kámonba hívták meg, és itteni állását lemondva odaköltözött.

A tanév végéig a szabadhegyi oktatást úgy oldotta meg az iskolaszék, hogy a soproni tanítóképzőből kértek egy végzős növendéket, aki fizetés ellenében 1894 januártól áprilisig tanította a szabadhegyi gyerekeket. (Czerák György tanítóképzős növendék 200 Ft-ot kapott ezért, 50 Ft-os havi részletekben.)

Folytatás a szabadhegyi evangélikus iskola történetének következő részében.

Vargáné Blága Borbála

Felhasznált források:
• Diószegi Hajnalka: „A város peremén”. Visszapillantás Győrszabadhegy gyermekeinek iskoláztatási helyzetére, régi dokumentumok és visszaemlékezések tükrében. - Győr, 1981.
• A reformációtól napjainkig. Evangélikus gyülekezetek, egyházmegyék, kerületek a Dunántúlon 1. - Győr : Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület, 2011.
• Mészáros József: Egy szelet Szabadhegy. - Győr, 2000.
• Szabó Gyöngyi: A szabadhegyi népoktatás története. Győr, 1993.
• Végtelen pályatérben : Jeles pedagógusok Győr-Moson-Sopron megyében 7. köt. Győr, 2016.
• [Álláshirdetés]. In: Evangélikusok Lapja, 14. évf. 46. sz. (1928), p. 368.
• Benedek Vince: A Győr szab. kir. városi evangélikus egyház oktatásügy az ősmúltban. In:
Evangélikus Népiskola, 1939. 1. sz. p. 23.
• Győr. In: Budapesti Hírlap, 25. évf. 160. sz. (1905. jún. 11.), p. 21.
• Iskolaavatás. In: Győri Hírlap, 15. évf. 86. sz. (1894. szept. 20.), p. 4-5.
• Kettős ünnepség. In: Evangelikus egyház és iskola, 12. évf. 40. sz. (1894. 10. 06.), p. 327.
• [Kitüntetés]. In: Budapest Közlöny, 25. évf. 147. sz. (1891. júl. 1.), p. 1.
• Tanítóválasztás. In: Győri Közlöny, 38. évf. 23. sz. (1894. márc. 15.), p. 5.
• Új szabadhegyi iskola avatása. In: Győri Hírlap, 49. évf. 243. sz. (1905. okt. 17.), p. 2.
• Vargyas Endre: A győri tankerület népiskoláinak egy évi haladása. In: Győri Közlöny, 19. évf. 35. sz. (1875. máj. 2.), p. 2.
• Vargyas Endre: Győrmegye tanügyi állapota. In: Győri Közlöny, 16. évf. 78. sz. (1872. szept. 29.), p. 352.
• Vargyas Endre: Győrmegye tanügyi állapota. In: Győri Közlöny, 18. évf. 13. sz. (1874. febr. 12.), p. 53-54.
• Vargyas Endre: A győrmegyei népiskolák tanügyi állapota. In: Szabad Polgár, 2. évf. 62. sz. (1873. aug. 3.), p. 2.
• Evangélikus iskolai értesítők ill. évkönyvek 1897 – 1944 között.

Ráth Mátyás Evangélikus Gyűjtemény Levéltára, Győr:
• Felvételi napló a Győr Szabadhegyi ág. hitv. ev. elemi népiskola I-VI. és ismétlő osztályairól 1905/06. tanévtől 1910/11. tanévig
• Vegyes iskolaszéki iratok, 1869-1941.
• Iskolaszéki iratok, 1896-1909.
• A győri ág. hitv. evang. egyházközség 1906. évi vagyonleltára
• Győr jegyzőkönyvek, 1863-1867.
• Győr iskolai jegyzőkönyvek 1863-1949.
• Győr iskolatörténet I., II.
• gyor.lutheran.hu

A Várostörténeti puzzle sorozatának korábbi cikkei:
- 1. rész: A Radó-szigeti Kioszk
- 2. rész: A győri repülőtér
- 3. rész: A Wolf Gyula-féle könyvkereskedés a győri Széchenyi téren
- 4. rész: Régi győri farsangi bálok
- 5. rész: Makrisz Agamemnon: Vízicsikó
- 6. rész: A Dunakapu tér
- 7. rész: Az Apolló mozi
- 8. rész: A Győri Gyufagyár
- 9. rész: Egy kiszolgált katonaszobor: a vashonvéd
- 10. rész: A Hungária kávéház tulajdonosa, a népdalgyűjtő Limbeck Ferenc - Limbay Elemér
- 11. rész: Az Auer Kávéház
- 12. rész: Volt egy mozi...: A győri Elite Mozi (1922-1953)
- 13. rész: A Győri Lemezárugyár – A fémjátékok egykori fellegvára
- 14. rész: A „nagy ház”, avagy a győri Lloyd-palota (I. rész)
- 15. rész: Adalékok a győri Lloyd történetéhez (II. rész)
- 16. rész: Régi győri mesterség: a burcsellás
- 17. rész: Egy győri polihisztor tűzoltóparancsnok: Erdély Ernő (1881-1944) – I. rész
- 18. rész: Egy győri polihisztor tűzoltóparancsnok: Erdély Ernő (1881-1944) – II. rész
- 19. rész: Egy győri polihisztor tűzoltóparancsnok: Erdély Ernő (1881-1944) – III. rész
- 20. rész: A Stádel Gépgyár – Győr első gépgyára
- 21. rész: A Kisalföldi Gépgyár
- 22. rész: A győri Tungsram Gépgyár
- 23. rész: A győri szecessziós Kisfaludy kávéház története
- 24. rész: A Zeiss Optikai Gyár a győri Dunakapu téren
- 25. rész: Élet az egykori újvárosi Nádor szállóban
- 26. rész: Postapaloták Győrött
- 27. rész: A Spartacus csónakház – Győr első csónakháza
- 28. rész: A győri strand- és termálfürdő múltjáról
- 29. rész: A nádorvárosi Back-malom – a Győri Hengermalom
- 30. rész: A 700 éves Győr (1271-1971) emlékmű története
- 31. rész: A régi győri gőz- és kádfürdők
- 32. rész: Mayr Gyula, győri órásmester, aki világhírű órát készített
- 33. rész: Szabó Samu lakatosmester tűzhelygyára
- 34. rész: A régi gőz-, kádfürdő és a fedett uszoda épületének története
- 35. rész: Nagy Mihály tésztagyáros, a szultáni és a császári udvar szállítója
- 36. rész: Szemelvények Kiskút történetéből
- 37. rész: Séta Kiskúton
- 38. rész: A Cziráky-emlékmű – A 102 éve felavatott obeliszk története
- 39. rész: Hello tourist – Hotel Tourist!
- 40. rész: A „hit és haza” emlékműve: a győri Mária-oszlop
- 41. rész: Advent és karácsonyvárás Győrben az „5-ös” években
- 42. rész: Advent és karácsonyvárás Győrben az „5-ös” években II.
- 43. rész: Négy évtized négy győri szilvesztere: 1955, 1965, 1975, 1985
- 44. rész: Párduc a szigeten – Hősi Emlékmű a „Győri Margitszigeten”
- 45. rész: Egy méltatlanul elfeledett győri festőművész, Pandur József
- 46. rész: Bolgárkertészek Győrben
- 47. rész: Az egykori Rákócziánum, a későbbi „konzi” épülete
- 48. rész: Farkas Miska, a győri „hegedűkirály” – Újvárostól a világhírig
- 49. rész: A győr-nádorvárosi Erzsébet liget és sporttelep kialakítása és fénykora
- 50. rész: Az Erzsébet liget története 1945-től napjainkig
- 51. rész: Ferenc Ferdinánd és Győr
- 52. rész: Káptalani zenészek háza
- 53. rész: A győri selyemfonoda és a fonodai munkásnőszállás
- 54. rész: A belvárosi-gyárvárosi Meller-féle olajgyár
- 55. rész: Blaha Lujza és Győr
- 56. rész: A győr-nádorvárosi kamillus templom
- 57. rész: A Győri Korcsolyázó Egyesület első negyedszázada
- 58. rész: A győri tejfölös kofa szobra
- 59. rész: Skopáll József győri fotográfus
- 60. rész: A győri Tanítók Háza
- 61. rész: A győri idegenforgalmi pavilon története: 1938-1975
- 62. rész: A győri Petőfi-szobor az Eötvös parkban
- 63. rész: A vagongyár bölcsődéje
- 64. rész: A Magyar Ispita
- 65. rész: A győri tűztorony
- 66. rész: A könyv ünnepe – A győri Ünnepi Könyvhetek történetéből
- 67. rész: Kelemen Márton, az elfeledett fa- és kőszobrász, az oltárépítő és építőmester
- 68. rész: Az Erzsébet téri „Nagy” Pannonia Nyomda
- 69. rész: A Tulipános iskola
- 70. rész: Párizs Győrben – Balog Lajos Barros úti divatáruháza
- 71. rész: A győr-nádorvárosi, 87 éves Kölcsey Ferenc Általános Iskola története
- 72. rész: A kereskedelmi és iparkamara székháza
- 73. rész: Az I. számú Polgári Fiúiskola építésének története
- 74. rész: A győri szabadstrandi fürdőzés múltjából
- 75. rész: Gyógyszertár az Angyalhoz: A Mányoki-ház története
- 76. rész: Az I. számú Polgári Fiúiskola építésének története – II. rész
- 77. rész: Arany Sas és Aranysas – két győri patika története I. rész
- 78. rész: Arany Sas és Aranysas – két győri patika története II. rész
- 79. rész: Dunafürdő, a régi győri Tóth-féle uszoda
- 80. rész: A Rábaszabályozó Társulat székházának építése
- 81. rész: A Győri Sakk-kör első évtizedei (1902-1924)
- 82. rész: A győri Országzászló emlékmű
- 83. rész: Elevátor a Mosoni-Duna partján
- 84. rész: A győri királyi ítélőtábla épületének története a győri sajtó alapján
- 85. rész: A győri Pénzügyi Palota története 1945-ig
- 86. rész: A győri pénzügyi palota épületének története 1945 után
- 87. rész: A Győri Nemzeti Rajziskolától a Győri Magyar Királyi Állami Főreáliskoláig
- 88. rész: Az orsolyiták győri temploma
- 89. rész: „Városunk fia”: Ney Dávid, világhírű operaénekes
- 90. rész: A győri főreáliskola, a későbbi Révai Miklós Gimnázium
- 91. rész: Koltai Virgil Antal, a bencésből lett szabadkőműves
- 92. rész: A Honvéd ligeti Szabadság-szobor
- 93. rész: A győri Püspökvár zenei emlékei
- 94. rész: Egy neves pedagóguscsalád őse: Öveges Alajos
- 95. rész: Ecker János, Győr krónikásának háza
- 96. rész: Pattantyús-Ábrahám Imre, a tudós győri gyárigazgató
- 97. rész: Bierbauer Lipót (1841-1917)
- 98. rész: A győri Csillag Szanatórium és alapítója, dr. Csillag József
- 99. rész: A győri püspök muzsikusai és a Richter család
- 100. rész: Benes Pál gyáros, győri festőművész
- 101. rész: 150 éve született a győr-gyárvárosi templom építésze, Árkay Aladár
- 102. rész: Gázlámpák Győr utcáin
- 103. rész: A győrszigeti Kohn Adolf és Társa Olajgyára története alapításától 1910-ig
- 104. rész: A legjelentősebb sémi nyelvzseni és vallástörténész: Aistleitner József
- 105. rész: Vátzy Olga M. Terézia (1896-1976) Szent Orsolya Rendi nővér, zárdafőnöknő
- 106. rész: Egy híres győri festőművész: Liezen-Mayer Sándor (1839-1898)
- 107. rész: Goldmark Károly éjszakája a győri evangélikus templomban
- 108. rész: A „Győr városát végveszéllyel fenyegető földrengés” és más régi földmozgások
- 109. rész: Dr. Albert Ferenc, egy világhírű győri hegedűvirtuóz pályaíve
- 110. rész: A Győri Gőzhajózási Társaság története – 1. rész
- 111. rész: A Győri Gőzhajózási Társaság története – 2. rész
- 112. rész: Erődből gyárváros – Győr városföldrajza az 1970-es évekig
- 113. rész: Kelen Imre, a Győrből indult nemzetközi hírű karikaturista – 1. rész
- 114. rész: Gyárvárosból regionális központ: Győr városföldrajza az 1970-es évektől
- 115. rész: Kelen Imre, a Győrből indult nemzetközi hírű karikaturista – 2. rész
- 116. rész: Laktanya a város szívében
- 117. rész: A győri Rába-sziget a 19. században – A ''közgyönyörködtető sétatér''
- 118. rész: Gőzmozdonyok a város szívében: a Rába-parti szárnyvasút
- 119. rész: A Radó-sziget a 20. században
- 120. rész: A győri vasútállomás átépítése a 19. század végén
- 121. rész: Adyváros első évei – örömök és kihívások