Mindezt jól mutatja a sziget gyakori átnevezése is. A századfordulón a színház felőli részt Radó Kálmánról, a Rábaszabályozó Társulat kormánybiztosáról Radó térnek hívták, az északit, az egykori Sétateret Kisfaludy Károly szobrának elhelyezése után Kisfaludy térnek vagy Kisfaludy-szigetnek emlegették. A színház helyén épült Hősi emlékmű átadása után Hősök terének hívták ezt az területet, 1938-ban a Mussolini sétány elnevezést adták a Kioszk felőli részre. 1945-től két évig a Bajcsy-Zsilinszky-sziget név élt tovább 1947-ig, amikor a városi tanács a teljes szigetet Radó térre nevezte át. 1949-ben Fjodor Tolbuchin szovjet tábornagy után a Tolbuchin sétány lett a hivatalos név, majd 1957-ben Hősök tere, 1974-ben ismét Tolbuchin sétány, de a sziget a köznyelvben továbbra is csak „Radó” maradt. A Radó tér nevet 1991-től kapta vissza hivatalosan.

A 20. században épületek tűntek el, emeltek helyettük újakat, szobrot bontottak és emlékművet emeltek, emléktáblát cseréltek, de ma is van olyan építmény a szigeten, amely már három évszázadot is megélt, és romos falaival várja jövőjét.

Dunántúli hírlap 1904. június 12.:

A színház

Az 1798-ban épült színház – ahogy az előző részben láthattuk – a 19. században folyamatos átépítéseken és felújításokon esett át. Mivel ártérben állt, az árvíz is rendszeresen kárt tett benne. 1901-től Bella Kálmán színházigazgató mindent elkövetett, hogy újjávarázsolja, bevezette többek közt a „villamvilágítást” is.

Dunántúli Hírlap, 1901. július 4.:

A 19. században hiába sürgették folyamatosan új színház építését, a városi költségvetésre hivatkozva minden esetben csak a toldozgatás maradt. Sajnos ez a gyakorlat a 20. század elején is folytatódott. Lám Frigyes 1928-ban azt írta, hogy már három színház épülhetett volna fel a javítási költségekből.

A színház nézőtere 1926-ban:

1927-ben a szakértői bizottság tűz- és életveszélyesnek ítélte a színházat, többszöri halasztás után végül bezáratták.

Dunántúli Hírlap, 1927. szeptember 1.:

Glück József fotói:

Bár sokan ekkor is új színház építésében láttak megoldást, 1927-ben még mindig átépítésre készült terv a város megbízásából. A Vágó László tervezte átépítés 320000 pengőjébe került volna a városnak.

1928. március 1-jén tartották az utolsó előadást. A bezárás után a győriek évekig nélkülözték a színházat, így Sziklai Jenő szegedi színigazgató, felismerve az igényt, társulatával végül az Apolló mozit bérelte ki, ahol telt házas előadásokat tartott.

Esti Kurir, 1933. június 10.:

Győr sz. kir. város mérnöki hivatala 1933 novemberében elrendelte a régi színház lebontását, ami még márciusban is tartott (Győri Hírlap, 1934. március 2.):

A Képes Pesti Hírlap tudósítása a bontásról (1934. március 29.):

A régi színház bontásáról további képek láthatók a Régi Győr oldalán.

Sziklai Jenő színházigazgató a lebontott színház helyére 1934-ben 15000 pengő költséggel 900 személyes nyári színházat épített deszkából és vászonból. „Ízléses és modern megoldás a nyári színház, amely bár teljesen deszkából van, mégis tűzmentes. A deszkaépület kívülről tűzálló anyaggal van preparálva és hőszigeteléssel borítva, úgy néz ki, mint egy modern német épület. Csupa egyenes vonal, egysíkú felület.” (Délmagyarország, 1934. május 30.)

Győri Hírlap, 1934. április 29.:

A Sziklai Jenő által 1934 májusában benyújtott építési engedély (Győr Város Levéltára):

Délmagyarország, 1934. május 30.:

A megépített ideiglenes színház engedélye szeptemberig szólt. Az áldatlan helyzetet látva az Országos Színészegyesület a gondok megoldásához 30000 pengő kölcsönt ajánlott fel Győr városának, 10 évi törlesztésre; egyik feltételül szabták, hogy a jelenlegi deszkaépületet még egy évig ne bontsák le. A város nem fogadta el az ajánlatot, hajthatatlan volt a deszkaszínház bontásával kapcsolatban. A halogatások után a Győri Hírlap 1934. október 27-i száma tudósított arról, hogy az „ormótlan deszkaszínház” bontási munkálatait végre elkezdték.

A Sétatéri Sörödétől a későbbi Park vendéglőig

Még 1798-ban Reinpacher József egy bódét is állított az akkori színház mellé a színészek és a közönség kiszolgálására, az egykori csapszéket a 19. században Sétatéri Sörödeként ismerték. Többször átépítették, a századfordulón mint Sörcsarnokot hirdette bérlője, Gold B. József vendéglős, aki téli idényre is használhatóvá tette az épületet. 1900 májusában Mojzer Antal, a Fehér Bárány szálloda tulajdonosa bérelte a várostól.

Győri Hírlap, 1900. május 29.:

1903. április 1-jétől a hazai és külföldi tanulmányútjai után Győrbe visszatelepülő Benes Pál festőművész (a későbbi vegyészeti gyár egyik tulajdonosa) bérelte ki a várostól 3 évre az épületet. 1903. június 7-én arról ír a Győri Hírlap, hogy Benes Pál műtermet rendez be a régi Sétatéri Söröde helyiségeiben, és ott festőiskolát nyit.

Az épületet új funkciójának megfelelően át is alakíttatta: „Ügyes üvegtetőt konstruált a régi falak fölé, mely felülről vesse be a szükséges világosságot, tarka függönyökkel borította be a nedvesebb, nyirkosabb helyeket, tarka színvázlatokat helyezett ide és oda is festői rendetlenségben, szóval a rozzant öreg építmény egy bohémtanya üde fiatalságát öltötte fel.” (1903. december 16.) 1904 júniusában továbbra is Benes Pál festő bérelte a helyiséget a várostól. A műtermen Horváth Adorján szobrásszal osztozott, művésztársaival rendszeresen rendezett itt kiállításokat.

Győri Hírlap, 1904. július 3.:

1907 áprilisában az Iparos Kör jogutódjaként megalakult az Iparos és Polgári Kör, ennek vezetősége kiszemelte székháznak a régi Sétatéri Sörödét. Tervezték, hogy az épület három termét teljes mértékben átalakítják, kicsinosítják, a környezet nyári időben is kellemes lesz tagjaiknak. A városhoz folyamodtak a helyiség átengedéséért.

Benes Pál három évre megújított bérleti szerződése még tartott volna 1909-ig, ennek ellenére a város felmondta azt. Benes előbb perelni akart, végül 1908 májusában a Győri Iparos és Polgári Körrel egyezségre jutott: azonnal átadja az épületet, a befektetései a kör tulajdonába mennek át, de 800 koronával kárpótolják ezekért. A helyiség átépítéséhez azonnal hozzá is láttak, azt tervezték, hogy még az évben el is készülnek vele. Az átalakítás, bővítés 18-20 ezer korona költséggel járt, 26 áldozatkész iparos jóvoltából valósulhatott meg. A felújított épület ünnepélyes avatására végül 1909. április 20-án került sor.

A továbbra is működő vendéglő bérlője Pernitz Lajos lett. A híradások szerint 1912-ben egy éjszaka egy részeg vendég rálőtt, szerencsére felépült, és 1916-ig még tovább bérelte az egységet, amikor átadta azt Kutassy Vilmosnak. 1920. január 20-án arról tudósítottak, hogy a kör a Skarba fivérekkel kötött szerződést a vendéglő működtetésére.

Győri Hírlap, 1920. május 8.:

1920 februárjában alakult meg az Auróra Műpártoló Egyesület, amely a Győri Iparos és Polgári Kör helyiségeiben tartotta összejöveteleit. Célkitűzésük volt, hogy nívós kulturális programokat szervezzenek a „keresztény magyar szellem” nevében.

1921-ben a Parkvendéglő felirat került a homlokzatra. Skarba József idejében modernizált vendéglője igen jó hírnévre tett szert, konyhája különösen kedvelt volt a győri közönség körében.

1934 áprilisában a városi kisgyűlésen megtárgyalták, hogy a színház lebontása után szabaddá váló terület csak úgy rendezhető, ha az iparos kör elavult épületét is lebontják. Annak idejét ez év őszére jelölték meg, de végül 1935. februárra húzódtak át a munkálatok.

Győri Hírlap, 1935. január 26.:

A Hősök emlékműve

A város vezetése 1927-ben Farkas Mátyás polgármester idején határozta el, hogy Hősi emlékművet állíttat. 1936-ban Späth Gyula polgármester karolta fel az emlékmű ügyét, melynek helyét az elbontott színház és Park vendéglő területén jelölték ki.

A bontás utáni terület jobbra:

Az emlékmű ünnepélyes avatásán, 1938. július 3-án este Späth Gyula polgármester is beszédet mondott.

Fortepan (Adományozó: Uj Nemzedék Napilap, képszám: 118695):

A felavatás után a sziget ezen részét Hősök terének kezdték nevezni. Élénk társadalmi vita indult, hogy az eddig szabadtéri koncerteknek is helyet adó szigeten az új kegyeleti hely közelében milyen zene szólhat ezután.

Győri Nemzeti Hírlap, 1938. szeptember 11.:

1939-től 1946-ig rendszeres koszorúzást tartottak az emlékműnél, majd a rendszerváltás után felélesztették a Hősök napján tartott megemlékezéseket. Az emlékművet 1996-ban felújították. 2019 áprilisában adták át a megújított medencét, mely ezentúl a 20-20 befelé spriccelő fúvókának köszönhetően nemcsak tükröződő medenceként, hanem szökőkútként is funkcionál.

A Csónakázó Egylet háza

A Csónakázó Egylet csónakházának avatóünnepségét 1897. június 7-én tartották meg. Négy év múlva, 1901. október 1-jén a Dunántúli hírlap ezt írta: „A csónakázó egylet új pavilonját már megviselte az idő. Gerendázata és tornya elromlott, ki kell igazítani. Tegnap adott be a tanácshoz az elnökség távollétében Huber Dániel pénztáros, melyben az alapgerendázat helyreállítására és a torony lebontására kér engedélyt.”

Előzménye, hogy a Radó-sziget 1899 szeptemberében víz alá került, a torony melletti két csónaktárolót is elöntötte a víz. A „csengettyűs torony” alapgerendája is elkorhadt, a csónakház padló- és talpgerendái is megrongálódtak.

A Győri Hírlap 1902. április 10-én így tudósított: „A közgyűlés elfogadta Németh Károly igazgató által előadott építkezések tervét és költségirányzatát. Az egylet ugyanis az eddigi pavilon kibővítésére az épület Radó-téri végéhez befelé a Rába felé egy szárnyépületet akar emelni, melyben az emeleten a társalgási szoba, alul pedig az egyleti szolga számára fenntartott lakás lenne. Költsége kikerülne abból a kölcsönből melyet az egylet az idén építkezési célokra felvett.”

A Csónakázó Egylet 1902 áprilisában ünnepelte fennállásának 25. évfordulóját. A Mihálkovics Tivadar elnökletével tartott közgyűlésen megemlítik az az évi építkezést is. Az eredeti tornyos, Hets Antal-féle romantikus, eklektikus épületet átépítették, tornyát lebontották, egyik oldalát L-alakban kibővítették. Az átépítés utáni állapot az 1930-as évekig állt fenn. Valószínűleg ekkor bővítették a Rába felőli toldalékot.

Az 1902-ben átépített, a toronytól megfosztott és kibővített csónakház:

A regatta ház az 1920-as évek közepén:

Az 1930-as átépítés után:

A Győri Csónakázó Egylet a fordulat évéig állt fenn, ekkor a Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezetének Győri Vörösmeteor Sportklubja kapta meg az épületet és a hajóparkot. 1968. július 1. után a Győri Ipari Győri Spartacus Sportkör néven működtette tovább a klubot. 1983-84-ben jelentősebb felújításon esett át. A csónaktárolót és a földszinti lakást, valamint az emeleti helyiségeket belső hőszigetelő burkolattal látták el, és részben felújították a gépészeti berendezéseket is. A terveket a Győri Tervező Vállalat készítette. Legutóbb a sárkányhajósok használták csónakháznak.

2001-ben a TUSCULUM Kft. építésze, Pattantyús-Ábrahám Ádám rekonstrukciós tervet készített a csónakház helyreállítására. Az épület állapota napjainkra szemlátomást leromlott, feltámadására vár a „regatta ház”, a magyarországi evezős sport építészeti emlékének ritka megmaradt példája. A jelenlegi tulajdonos, az Unicentrál Vagyonkezelő Kft. állagmegóvást végez, a tervek szerint az épület alapoktól történő teljes újjáépítése hamarosan megkezdődik, az eredeti csengettyűtornyos terveknek megfelelően.

A felújítást a legkorábbi állapotokhoz visszanyúlva tervezik (Vasárnapi Lapok, 1897. június 27.):

Az új kioszk

A sziget északi felén a 19. század végén készült el a Mádai-féle Kioszk átépítése, kibővítése. Ez a második számú kioszk 20 évig szolgálta a várost. 1915-ben Németh Károly, a Győri Olvasó Egylet (Kaszinó) akkori elnöke vetette fel 1915-ben a kaszinó és az új kioszk építésének ötletét (Győri Nemzeti Hírlap, 1936. november 4.). A tervezett költségvetés 270 ezer korona volt, melyet a Győri I. Takarékpénztárnál felvett kölcsönnel Keller Gábor 70 ezer koronás hozzájárulásával akart megvalósítani. A kölcsön felvételéhez az építkezni kívánó addigi bérlő, Keller a város kezességét kérte, ennek fejében az épület három év múlva a város tulajdonába menne át.

A Dunántúli Hírlap 1916. április 11-én ezt írta: Szőke Imre budapesti műépítész nagyszabású tervet dolgozott ki az új Kioszk és Kaszinó épületére, Keller Gábor 1916 áprilisában nyújtotta be építési kérelmét a városhoz. Indokai a következők: „Győr sz. kir. város tulajdonát képező u. n. Kioszk épület a Kisfaludy téren, mint favázas épület céljainak ezen minőségénél sem befogadó képességénél fogva egyáltalán nem felel meg…”, ugyanakkor a „Győri Olvasó Egylet, Kaszinó, mely a város középosztályának egyetlen társasköre, jelenlegi elhelyezésében nem képes társadalmi hivatását kellőképpen betölteni”. Bemutatta a terveket is. Az új épületet a Kisfaludy-szobor helyére tervezték szobor áthelyezésével, a régi Kioszk elbontásával.

Dunántúli Hírlap, 1916. április 11.:

Az új, impozáns Kioszk és Kaszinó épület a békére készülve, az első világháború okozta munkaerőhiány ellenére megépült. Az évi törlesztési részlet 16 ezer korona volt, ebből 12 ezer esett a Kioszkra, a Kaszinó fizetett 4000 koronát. A város végül rendezte a bank felé a kölcsönt, így 1920-ban az épület városi tulajdonba ment át.

1917. november 11-én nyitotta meg Keller Gábor a kávéház helyiségeit, „amelyben csupa szemnek és jó ízlésnek kellemes szín és forma uralkodik. A fő szempont a belső kiképzésnél, hogy ne nemzetközi kávéház benyomását keltse, hanem éppoly intim és klubszerűen otthonos legyen, mint amiképp a mai, az öreg Kioszk is, ami annyira kedvessé lett amiatt az úri közönség előtt.”

Az egykori kávéház:

1919-ben a Tanácsköztársaság három intézménye kapott itt helyet. Az épületben működött a katonai direktórium, az ifjúmunkások oktatási központja és a munkáskaszinó.

A háború után a város idegenforgalma fokozatosan felélénkült, a konjunktúra idején az üzlet virágzott, a Kioszk épülete előtt gyakran álltak külföldieket szállító autóbuszok, autók, ugyanakkor a városi egyesületek is rendszeresen tartották itt társas összejöveteleiket, jótékonysági rendezvényeiket. A gazdasági válság idején a vendégforgalom, a fizetőképes kereslet drasztikusan csökkent. Keller Gábor bérlő később megépítette az úgynevezett rádiótermet is, mely igen sok pénzébe került. A bérletet egy idő után nem tudta fizetni, adósságokat halmozott fel. A város így 1934 júliusában megvált bérlőjétől, és újat keresett. 1935 márciusában kalapács alá került a kávéház berendezése, többek között 6 bőrdívány, 300 darab szék, 79 márványasztal, 6 facsillár, 5 biliárdasztal, 210 kerti szék, 180 vas asztal, 30 tükör.

A Győri Hírlap 1936. október 30-i tudósítása szerint bezárták a Kioszkot, „a nyári idegenforgalom központját, ahonnan angolok, németek, franciák, olaszok és belgák vetettek elismerő pillantást a romantikus püspökvárra és a békés Rábára.”

Szórólap az 1930-as évek végéről:

1937 márciusában Bay Ferenc könyvtárigazgató vetette fel, hogy kultúrpalota lehetne a Kioszk, mely a város több kulturális intézményének adhatna közös otthont. (E gondolatot az 1950-es években élesztették fel.)

1936-tól Schultz Márton budapesti főpincér bérelte az intézményt, a 30-as évek végén újra megnőtt a vendégforgalom, egymást érték a bálok és társas rendezvények. Éjszakai bárként is működött Kioszk café (majd az 1940-es években Kioszk grill) néven, havonta új műsorral jelentkezett, állandó zenekarokat, divatba jött jazz együtteseket szerződtettek.

Fortepan, 1939. (Adományozó: Konok Tamás id., képszám: 43692):

Úri társaság 1937-ben:

A luxuskategóriába tartozó szórakozóhely még a második világháború idején is gyakran volt zsúfolt. 1944 novemberében sebesült katonákat ápoltak az emeleti részen. 1945-ben a németek bevonulása után német tábori kórház lett.

A háborúban az épület megrongálódott. A városi tanács bérlőtől várta volna az újjáépítést, de megfelelő jelentkező hiányában a város maga kezdett a tetőszerkezet kijavításába. 1948. május 9-én avatták fel a szociáldemokrata párt (SZDP) új székházát a Kioszkban, az avatóbeszédet Szakasits Árpád mondta. A Magyar Dolgozók Pártja (MDP) létrejötte után a városi szervezet székhelye lett az egykori úri kaszinó, később a néphadsereg tiszti klubja vette birtokába.

A vöröscsillagos egykori „úri kaszinó” 1950-ben (Fortepan, Adományozó: UVATERV, képszám: 79937):

A Magyar Nemzet 1954. december 28-i számában foglalkozott győri népfrontbizottság kulturális tervével. Szerintük a festői helyen álló Kioszk gyakorlatilag kihasználatlan, pedig itt lehetne a Győri Művelődés Háza. A földszinten zenei rendezvényeket tartanának, az emeletre kerülne a megyei könyvtár. Itt kapna helyet az Értelmiségi Klub és a Győri Írócsoport is.

1955-ben többen is igényt tartottak az épületre, a színház, a könyvtár, a DISZ-bizottság az Ifjúság Házának szerette volna, ugyanakkor a vendéglátók az eredeti funkció visszaállítását akarták.

A megyei könyvtár 1956-1969-ig kapott otthont falai közt. A TIT elődje, a TTIT, a Kisfaludy Színház kamaraszínháza és bábszínháza is működött benne. A kamaraszínház megszűntével ismét vendéglő lett a nagyteremből. A földszinti étteremben iskolásokat is ebédeltetettek.

1965-ben a szakemberek megállapították, hogy az épület állaga egyre romlik. A tanács és a budapesti Hungaria Szálloda és Éttermi Vállalat közt megállapodás született, hogy a győri Kioszk helyén egy reprezentatív vendéglátó kombinátot építenének. A győri tanács vállalta az épület lebontását, a közművek kiépítését. A megyei könyvtárat szükségmegoldásként három helyre telepítették ki.

1969-ben végleg kimondták, hogy az épület veszélyes, lebontásra ítélték. A Kisalföld 1969. október 22-i számában az illetékesek azzal indokolták a bontás szükségességét, hogy a szigetelés nélküli alapokat az állandó víz kikezdte, statikailag meggyengítette, szórakozóhelynek így már nem alkalmas. A cikk szerint a javítási költségek olyan magasak lennének, amennyibe egy új építése is kerülne. Az ultramodern, körteraszos új Kioszk építtetője a Hungaria Szálloda és Éttermi Vállalat lenne, 8 millió forintból 1971-re el is készülne.

1970. május 22-én bezárt az étterem, amely utolsóként használta az épületet. 1970. szeptember 1-jén a hazánkban „ideiglenesen állomásozó szovjet csapatok műszaki szakemberei többszöri robbantással tették lehetővé”, hogy a bontás időre, október 15-ére befejeződhessen. (A bontásról további képek a Régi Győr oldalán láthatók.)

Az építés azonban nem kezdődött el, a budapesti vállalat forráshiányra hivatkozott. 1971. június közepén még egy gazzal benőtt óriási gödör tátongott az egykori Kioszk helyén.

Horváth Andor és Majoros Gábor építészek tervei alapján a Jereván Kioszk szórakozóhely 1973 és 1977 között épült fel, amely cukrászda, kávéház és étterem is lett egyben.

Ma már Aranyszarvas fogadóként ismert az épület, melyben étterem is működik.

A Kisfaludy-szobor

Az új Kioszk építésével szorosan összefügg Kisfaludy Károly szobrának sorsa. Már az építkezés során többen tiltakoztak a közadakozásból felállított szobor elmozdítása ellen. Az építkezés során a parkban, az épület mögött helyezték el.

Az elbontott szobrot négy évig nem állították fel, egy kalyibát építettek a fekvő szobor köré, volt idő, hogy víz alá is került. 1920-ban már olyan nagy volt a felháborodás, hogy felvonulást szerveztek a bódéhoz, és kultúrbotrányt emlegettek. Még Benárd Ágoston népjóléti miniszter is megtekintette a helyszínt, végül meghozta a város a döntést a szobor Erzsébet téren történő felállításáról.

Dunántúli Hírlap, 1920. október:

Antaliné Hujter Szilvia

Felhasznált irodalom:
Aki a Kioszkot meglátta, hazatért : retró : a hajdanvolt kávéház végnapjairól. /Laczó Balázs = K2, 2015. jún. 27. p. 6-7.
Bezárták a győri Kioszkot. = Kisalföld, 1970. május. 26. p. 8.
Bomlik a pénzügyi palota, pusztul a KIOSZK. Az állam és a város alszik. = Dunántúli Szabad Nép, 1946. november 15.
Csónakázó egylet háza. = Dunántúli Hírlap, 1901. október 1.
Élet költözika szigetre. Ilyen lesz az Új Kioszk. /N.M. = Kisalföld, 1969. október 22.
Felavatták az új szociáldemokrata otthont. = Győri Munkás, 1948. május 10.
Felépül-e Győrött a kioszk? Válasz a pártmunkások kérdéseire. /Imre Béla. = Kisalföld, 1971. július 16.
Felépül-e a Kioszk és mikor? = Kissalföld, 1970. október 1. p. 8.
Győr kulturális élete és problémái. /Gyertyán Ervin. = Népszava, 1955. március 12.
Győr szabad királyi város és vármegye. Győr, 1926.
A Győri csónakázó egylet közgyűléséről. = Győri Hírlap, 1902. április 10. p. 3.
Győri hétköznapok. /Csapó György. = Magyar Nemzet, 1955. augusztus 30. p. 3.
Kioszk-ügy. = Győri Nemzeti Hírlap, 1936. november 4.
A Kioszktól az olajgyári kéményig : retró : épületrobbantások Győrben. / Laczó Balázs = K2,2018. ápr. 7. p. 6-7.
Robbantották a Kioszkot. = Kisalföld. szept. 3. p. 8.
A „Szép Győr” terve a népfrontbizottság munkatervében. = Magyar Nemzet, 1954. december 28. p. 3.
Torma Attila: Régi győri szállodák, vendéglők, kávéházak... : turizmus és vendéglátás, 1850-1950. Győr, 2018.
Az új Kioszk- és Kaszinó-épület. Szőke Imre műépítész terve.= Dunántúli Hírlap, 1916. április 11. p.1-2.
Az új kioszk megnyitása. = Győri Hírlap, 1917. november 10. p. 3.
Végh Ferenc: A Győri Csónakázó Egylet alapításától a Mihálkovics Tivadar sétányig. Győr, 2002.
Végh Ferec: A Győri Csónakázó Egylet - Győri Spartakus SE evezős részleg története 1877-től. Győr, 1978.

A Várostörténeti puzzle sorozatának korábbi cikkei:
- 1. rész: A Radó-szigeti Kioszk
- 2. rész: A győri repülőtér
- 3. rész: A Wolf Gyula-féle könyvkereskedés a győri Széchenyi téren
- 4. rész: Régi győri farsangi bálok
- 5. rész: Makrisz Agamemnon: Vízicsikó
- 6. rész: A Dunakapu tér
- 7. rész: Az Apolló mozi
- 8. rész: A Győri Gyufagyár
- 9. rész: Egy kiszolgált katonaszobor: a vashonvéd
- 10. rész: A Hungária kávéház tulajdonosa, a népdalgyűjtő Limbeck Ferenc - Limbay Elemér
- 11. rész: Az Auer Kávéház
- 12. rész: Volt egy mozi...: A győri Elite Mozi (1922-1953)
- 13. rész: A Győri Lemezárugyár – A fémjátékok egykori fellegvára
- 14. rész: A „nagy ház”, avagy a győri Lloyd-palota (I. rész)
- 15. rész: Adalékok a győri Lloyd történetéhez (II. rész)
- 16. rész: Régi győri mesterség: a burcsellás
- 17. rész: Egy győri polihisztor tűzoltóparancsnok: Erdély Ernő (1881-1944) – I. rész
- 18. rész: Egy győri polihisztor tűzoltóparancsnok: Erdély Ernő (1881-1944) – II. rész
- 19. rész: Egy győri polihisztor tűzoltóparancsnok: Erdély Ernő (1881-1944) – III. rész
- 20. rész: A Stádel Gépgyár – Győr első gépgyára
- 21. rész: A Kisalföldi Gépgyár
- 22. rész: A győri Tungsram Gépgyár
- 23. rész: A győri szecessziós Kisfaludy kávéház története
- 24. rész: A Zeiss Optikai Gyár a győri Dunakapu téren
- 25. rész: Élet az egykori újvárosi Nádor szállóban
- 26. rész: Postapaloták Győrött
- 27. rész: A Spartacus csónakház – Győr első csónakháza
- 28. rész: A győri strand- és termálfürdő múltjáról
- 29. rész: A nádorvárosi Back-malom – a Győri Hengermalom
- 30. rész: A 700 éves Győr (1271-1971) emlékmű története
- 31. rész: A régi győri gőz- és kádfürdők
- 32. rész: Mayr Gyula, győri órásmester, aki világhírű órát készített
- 33. rész: Szabó Samu lakatosmester tűzhelygyára
- 34. rész: A régi gőz-, kádfürdő és a fedett uszoda épületének története
- 35. rész: Nagy Mihály tésztagyáros, a szultáni és a császári udvar szállítója
- 36. rész: Szemelvények Kiskút történetéből
- 37. rész: Séta Kiskúton
- 38. rész: A Cziráky-emlékmű – A 102 éve felavatott obeliszk története
- 39. rész: Hello tourist – Hotel Tourist!
- 40. rész: A „hit és haza” emlékműve: a győri Mária-oszlop
- 41. rész: Advent és karácsonyvárás Győrben az „5-ös” években
- 42. rész: Advent és karácsonyvárás Győrben az „5-ös” években II.
- 43. rész: Négy évtized négy győri szilvesztere: 1955, 1965, 1975, 1985
- 44. rész: Párduc a szigeten – Hősi Emlékmű a „Győri Margitszigeten”
- 45. rész: Egy méltatlanul elfeledett győri festőművész, Pandur József
- 46. rész: Bolgárkertészek Győrben
- 47. rész: Az egykori Rákócziánum, a későbbi „konzi” épülete
- 48. rész: Farkas Miska, a győri „hegedűkirály” – Újvárostól a világhírig
- 49. rész: A győr-nádorvárosi Erzsébet liget és sporttelep kialakítása és fénykora
- 50. rész: Az Erzsébet liget története 1945-től napjainkig
- 51. rész: Ferenc Ferdinánd és Győr
- 52. rész: Káptalani zenészek háza
- 53. rész: A győri selyemfonoda és a fonodai munkásnőszállás
- 54. rész: A belvárosi-gyárvárosi Meller-féle olajgyár
- 55. rész: Blaha Lujza és Győr
- 56. rész: A győr-nádorvárosi kamillus templom
- 57. rész: A Győri Korcsolyázó Egyesület első negyedszázada
- 58. rész: A győri tejfölös kofa szobra
- 59. rész: Skopáll József győri fotográfus
- 60. rész: A győri Tanítók Háza
- 61. rész: A győri idegenforgalmi pavilon története: 1938-1975
- 62. rész: A győri Petőfi-szobor az Eötvös parkban
- 63. rész: A vagongyár bölcsődéje
- 64. rész: A Magyar Ispita
- 65. rész: A győri tűztorony
- 66. rész: A könyv ünnepe – A győri Ünnepi Könyvhetek történetéből
- 67. rész: Kelemen Márton, az elfeledett fa- és kőszobrász, az oltárépítő és építőmester
- 68. rész: Az Erzsébet téri „Nagy” Pannonia Nyomda
- 69. rész: A Tulipános iskola
- 70. rész: Párizs Győrben – Balog Lajos Barros úti divatáruháza
- 71. rész: A győr-nádorvárosi, 87 éves Kölcsey Ferenc Általános Iskola története
- 72. rész: A kereskedelmi és iparkamara székháza
- 73. rész: Az I. számú Polgári Fiúiskola építésének története
- 74. rész: A győri szabadstrandi fürdőzés múltjából
- 75. rész: Gyógyszertár az Angyalhoz: A Mányoki-ház története
- 76. rész: Az I. számú Polgári Fiúiskola építésének története – II. rész
- 77. rész: Arany Sas és Aranysas – két győri patika története I. rész
- 78. rész: Arany Sas és Aranysas – két győri patika története II. rész
- 79. rész: Dunafürdő, a régi győri Tóth-féle uszoda
- 80. rész: A Rábaszabályozó Társulat székházának építése
- 81. rész: A Győri Sakk-kör első évtizedei (1902-1924)
- 82. rész: A győri Országzászló emlékmű
- 83. rész: Elevátor a Mosoni-Duna partján
- 84. rész: A győri királyi ítélőtábla épületének története a győri sajtó alapján
- 85. rész: A győri Pénzügyi Palota története 1945-ig
- 86. rész: A győri pénzügyi palota épületének története 1945 után
- 87. rész: A Győri Nemzeti Rajziskolától a Győri Magyar Királyi Állami Főreáliskoláig
- 88. rész: Az orsolyiták győri temploma
- 89. rész: „Városunk fia”: Ney Dávid, világhírű operaénekes
- 90. rész: A győri főreáliskola, a későbbi Révai Miklós Gimnázium
- 91. rész: Koltai Virgil Antal, a bencésből lett szabadkőműves
- 92. rész: A Honvéd ligeti Szabadság-szobor
- 93. rész: A győri Püspökvár zenei emlékei
- 94. rész: Egy neves pedagóguscsalád őse: Öveges Alajos
- 95. rész: Ecker János, Győr krónikásának háza
- 96. rész: Pattantyús-Ábrahám Imre, a tudós győri gyárigazgató
- 97. rész: Bierbauer Lipót (1841-1917)
- 98. rész: A győri Csillag Szanatórium és alapítója, dr. Csillag József
- 99. rész: A győri püspök muzsikusai és a Richter család
- 100. rész: Benes Pál gyáros, győri festőművész
- 101. rész: 150 éve született a győr-gyárvárosi templom építésze, Árkay Aladár
- 102. rész: Gázlámpák Győr utcáin
- 103. rész: A győrszigeti Kohn Adolf és Társa Olajgyára története alapításától 1910-ig
- 104. rész: A legjelentősebb sémi nyelvzseni és vallástörténész: Aistleitner József
- 105. rész: Vátzy Olga M. Terézia (1896-1976) Szent Orsolya Rendi nővér, zárdafőnöknő
- 106. rész: Egy híres győri festőművész: Liezen-Mayer Sándor (1839-1898)
- 107. rész: Goldmark Károly éjszakája a győri evangélikus templomban
- 108. rész: A „Győr városát végveszéllyel fenyegető földrengés” és más régi földmozgások
- 109. rész: Dr. Albert Ferenc, egy világhírű győri hegedűvirtuóz pályaíve
- 110. rész: A Győri Gőzhajózási Társaság története – 1. rész
- 111. rész: A Győri Gőzhajózási Társaság története – 2. rész
- 112. rész: Erődből gyárváros – Győr városföldrajza az 1970-es évekig
- 113. rész: Kelen Imre, a Győrből indult nemzetközi hírű karikaturista – 1. rész
- 114. rész: Gyárvárosból regionális központ: Győr városföldrajza az 1970-es évektől
- 115. rész: Kelen Imre, a Győrből indult nemzetközi hírű karikaturista – 2. rész
- 116. rész: Laktanya a város szívében
- 117. rész: A győri Rába-sziget a 19. században – A ''közgyönyörködtető sétatér''
- 118. rész: Gőzmozdonyok a város szívében: a Rába-parti szárnyvasút