171

Kelen Imre, a Győrből indult nemzetközi hírű karikaturista – 1. rész

Várostörténeti puzzle 113. rész – Bedő Mónika írása

kelen-imre

A győri származású Kelen (Klein) Imre nevét és műveit Genftől New Yorkig jól ismerik. Budapesten mint karikatúrarajzoló 1917-ben tűnt fel. 1919-ben megörökítette a Tanácsköztársaság győri vezetőit, és még ebben az évben külföldre távozott. Az 1920-as évek Genfjének kedvelt rajzolója volt alkotótársával, Dezső Alajossal együtt. Európa-szerte elismert művész, politikusokat kifigurázó karikatúráit a legnagyobb lapok közölték. 1938-ban a háborús fenyegetettség miatt Dezsővel együtt végleg elhagyta a kontinenst. New Yorkban rendezkedett be, az ENSZ híradóját vezette. Nyugdíjba vonulása után több könyvet írt, köztük saját önéletrajzát is.

Kelen Imre Klein Imre néven 1896. december 22-én született Győrben. Apja Klein Ignác, az Olajművek R. T. Kohn Adolf és Társa cég kereskedelmi igazgatója volt. A család Győrszigetben, a Vásártér 14. szám alatti földszintes házban lakott (1913-tól Treffort utca, majd 1948-tól Kiss Ernő utca).

Korán megmutatkozott tehetsége. A Győri Magyar Királyi Állami Főreáliskolába (a Révai Miklós Gimnázium elődjébe) járt. Itt kezdett el karikatúrákat rajzolni. Sorra leskiccelte osztálytársait, tanárait. Utóbbiból számtalan kellemetlensége is akadt. 1915-ben hadi érettségi bizonyítványt szerzett.

A Győri M. Kir. Állami Főreáliskola negyvenkettedik évi értesítője az 1914-1915. tanévről:

kelen-imre

kelen-imre

Harcolt a monarchia hadseregében, zászlósi ranggal szerelt le. Érdemei elismeréséül Magyar Katonai Kereszt kitüntetést kapott.

1917-ben beküldte Kober Leónak, a Szamár című élclap szerkesztőjének néhány rajzát, és még ugyanebben az évben leközölték ott az első grafikáját, amely „valamilyen színházi vonatkozású tréfa” volt. Ezután rendszeresen jelentek meg rajzai a lapban, melyet később Molnár Ferenc és Heltai Gáspár átkeresztelt Április-ra. Erről az időszakról egy későbbi interjúban így beszélt (Magyar Nemzet, 1973. augusztus 26.):

kelen-imre

Az első sikert több is követte, a Borsszem Jankó, a Bolond Istók, a Győri Élet közölték rajzait, és jelentős összegekkel honorálták műveit. 1919. januárban az Est kirakatában és boltjában egy kisebb gyűjteményt állított ki, melyek korábban a Borsszem Jankóban és az Áprilisban jelentek meg.

Harsányi Lajosról készült karikatúra a Győri Élet 1919. 10. számában:

kelen-imre

1919 februárjában a Gyűjtőfogházban Kun Béláról rajzolta élete első politikai karikatúráját. A direktórium többi vezetőjéről készített – szám szerint 32 – karikatúrákat, melyeket a művész szignója mellett ők saját kezű aláírásukkal is elláttak. Ezeket az alkotásokat évtizedekkel később a megyei könyvtár költözésekor találták meg és állították ki. Ezek között voltak:

Pogány Imre ügyvéd, 1918-ban a győri Nemzeti Tanács elnöke:

kelen-imre

Pogány Imréné tanárnő, 1918-ban a győri Nemzeti Tanács tagja, a Nők Tanácsának szervezője és egyik vezetője:

kelen-imre

Rainer Mihály, a Reggel c. lapkiadó vállalat igazgatója:

kelen-imre

1919. augusztus 31-én Szigethy Istvánnal közös kiállítást rendezett a KIOSZK emeleti termeiben. A kollekciót Hőfer Vilmos városi jegyző nyitotta meg. A kiállításon a város vezetői, a győri irodalmi és művészeti élet ismert alakjairól készült portrék szerepeltek. Itt kaptak helyet azok a rajzok is, melyeket a nagyszombati „őrültek házában” készített.

Dunántúli Hírlap, 1919. augusztus 31.:

kelen-imre

1919 decemberében Münchenbe utazott, festőiskolában tanult, mellette a Meggendorfer Blätter, a Jugend és más művészeti lapok állandó munkatársa lett. Rajzait spontán könnyedség jellemezte. „Nem a dolgok formabeli reprodukálására törekszik, hanem a belső karakterisztikum visszaadására” – írta róla Győri Erdélyi Miklós a Dunántúli Hírlapban. Münchenben három évig tartózkodott, de 1922-ben a tomboló infláció miatt otthagyta Németországot. Ebben az évben az Országos Szépművészeti Múzeum igazgatója 4 grafikáját megvásárolta az intézmény számára.

1922. október 22-én a Képzőművészeti és Iparművészeti Társulat a megyeháza nagytermében tartotta közgyűlését, és ezzel egy időben nyílt meg Kelen Imre festőművész karikatúra kiállítása is. Addigra már külföldön széles körű ismertséget szerzett rajzaival, rézmetszeteivel. Azzal a karikatúra gyűjteménnyel lépett a nagyközönség elé, melyet Győr ismert személyeiről három évvel ezelőtt egyszer már kiválogatott. A művész a kiállítása teljes jövedelmét a képzőművészeti iskola szegény sorsú diákjai javára ajánlotta fel.

Dunántúli Hírlap, 1922. október 25.:

kelen-imre

1922. december 22-én elfogadták a névváltoztatás iránti kérelmét, így a Klein családi nevet az eddig művésznévként használt Kelenre változtatta. Németország után Svájcba ment. Zürichben a Sport című lapnak dolgozott, több száz sportembert kellett lerajzolnia. Innen Lausanne-ba utazott, ahol a közel-keleti értekezletre érkező politikusokról készített karikatúrákat. Itt találkozott a már Budapestről ismert Dezső Alajossal, aki ez idő tájt a párizsi Matin című lapnak rajzolt. Ekkor szövődött örök barátság Kelen Imre és Derso (Dezső) Alajos között. (Utóbbi nevét onnan kapta, hogy a franciák először félreolvasták az aláírását, így lett a Dezsőből Derso.)

Jó pár írás megemlíti, hogy a két rajzoló több dologban is jól kiegészítette egymást. Kelen szorgalma Derso jó üzleti érzékével párosult. Ugyanakkor Kelen pedáns és korán kelő volt, míg a mindig rendetlen Derso bohém, az éjszakai életet szerető és abból anyagot gyűjtő ember hírében állt, ezért minden reggel Kelen ébresztette egy pohár vízzel. Közösen készítették karikatúrájukat is. Egy forgóasztalon egyszerre dolgoztak ugyanazon a rajzon, mivel Derso balkezes, Kelen jobbkezes volt. Derso a fejeket rajzolta, Kelen az alakot és a hátteret. Politikai karikatúrát ők készítettek először.

A konferencia nyolc hónapig tartott, ezalatt végig Lausanne-ban dolgoztak. Majd miután 1923-ban aláírták a szerződést, az alkalomról óriási tablóképet készítettek, amit minden küldött aláírt. Végül kiadták, „és úgy elkelt, mint a pinty…” – idézte vissza ezt az időszakot Kelen egy későbbi interjúban. Ezután sorra jelentették meg albumaikat, rajzaik a legnevesebb lapokban tűntek fel. A sajtó Kelent a békekonferenciák karikaturistájaként emlegette, mert „Lausanne óta egy konferenciáról sem hiányzott”.

Lausanne után a már párizsi lakos Kelen Imre és Dezső Alajos az egyiptomi Al Kashur-nak, a brüsszeli Le Soir-nak, a párizsi Midi-nek, a Petit Parisien-nek dolgoztak, de közben rendszeresen küldtek haza karikatúrákat, melyeket a pesti lapok le is közöltek. Az 1920-as években a Nemzetek Szövetségének helyszínén, Genfben dolgoztak, és hosszú éveken keresztül itt volt a székhelyük. A genfi diplomaták és újságírók egyik kedvelt törzshelyén, a Bavaria kávéházban – annak megbízásából – neves népszövetségi politikusokról készítettek karikatúrákat, mintegy 150 darabot.

1923 októberében Az Est néhány karikatúrát közölt a Gardiens de la Paix című, 350 karikatúrát tartalmazó gyűjteményből. A Genfben kiadott Népszövetség delegátusairól, a bizottságok tagjairól és a Genfben megfordult külföldi politikusokat ábrázoló albumnak hirtelen nagy sikere lett, és ezután egymás után kapták a megrendeléseket a különböző lapoktól, egy zürichi kiadótól pedig felkérést egy újabb album elkészítésére.

Az Est, 1923. október 18.:

kelen-imre

Magyarország, 1925. október:

kelen-imre

Locarnói sajtóbankett humoros meghívója (Magyarország, 1925. október 21.):

kelen-imre

Külön műfajuk volt a tréfás menükártyák készítése. Az elsőt egy brit diplomata felkérésére a locarnói konferencián készítették, majd Genfben folytatták. 1926. szeptember 10-én megrajzolták a Népszövetséghez akkreditált hírlapírók díszebédjének az étlapját. „A patkó alakú asztal közepén Stressemann német és Briand francia külügyminiszter koccint Austen Chamberlain brit külügyminiszter feje felett. Az angol államférfi hirtelen felkelt s a két pohár kiömlött...” – emlékezik vissza Kelen. Az ötletes étlap-karikatúráikból több kiállítást is rendeztek.

Az Est, 1926. szeptember 14.:

kelen-imre

Magyarországon Az Est-lapok közölték a világ legnevezetesebb államférfiait megörökítő karikatúráikat. 1926 áprilisában Kelen Imre Budapestre utazott. Megjelent a nemzetgyűlés folyosóján, ahol csakhamar híre ment annak, hogy egy híres művészvendég érkezett. Folyamatosan nagy csoport vette körül, mindenki azt figyelte, ahogy a rajzokat készítette. Kelen az összes politikust lerajzolta, néhányukról – köztük a saját magáról – készült karikatúrát az Est 1926. április 25-i számában megjelent tudósításban leközölték.

A Sokorópátkai Szabó Istvánról készült grafika:

kelen-imre

1927-ben leszerződtek az amerikai United Press-szel, mely kikötötte, hogy csak nekik dolgozhatnak. Sikerült azonban elérniük, hogy továbbra is rajzolói maradhattak Az Est-lapoknak.

Az Est, 1927. március 23.:

kelen-imre

1930-ban a Londonban lezajlott indiai kerekasztal konferencia résztvevőit örökítette meg. Itt ismerte meg Gandhit. A konferencia résztvevőiről a kashmiri maharadzsa megbízásából albumot készített.

Pesti Napló, 1931. február 18.:

kelen-imre

1930-ban édesapja, Klein Ignác volt győri olajgyári igazgató 72 éves korában meghalt (Az Est, 1930. június 8.):

kelen-imre

A Magyar Könyv- és Reklámművészek Társasága 1930. július 3-án megtartott közgyűlésén a társaság rendes tagjai közé választották Kelen Imrét Dezső Alajossal együtt.

Magyar Grafika, 1930, 5-6. sz.:

kelen-imre

1930. július 30-án a Dunántúli Hírlap Rövid tíz perc Kelen Imrével, a világhírű rajzolóművésszel címmel interjút közölt Kelen Imrével, melyben, ahogy ő mondta, elhagyja „az én világom fővárosát, Győrt” örökre, ahová 33 év emléke fűzte.

Dunántúli Hírlap, 1930. július 30.:

kelen-imre

1930 októberében a Népszövetség szimbólumának kifejezésére benyújtott pályaművekből nyílt kiállítás Genfben, a Madelaine termében, abban az épületben, ahol az európai nemzetiségek gyűléseztek. Az egy holland kereskedő jóvoltából Brüsszelben megrendezett zászló- és jelvényverseny kollekcióját azért szállították Genfbe, hogy a zsűri szemrevételezhesse és díjazhassa. Miután első helyezett nem született, így Kelen is beadta – ugyan pótlólag – az ő saját pályamunkáját.

Pesti Napló, 1930. október 5.:

kelen-imre

December 20-án Triesztben hajóra szállt, Egyiptomba indult. Barátja az utazás előtt így búcsúzott tőle (Pesti Napló, 1930. október 5.):

kelen-imre

1932-ben Genfben leszerelési konferencián karikatúrákat rajzolt Dezsővel együtt (Pesti Napló Képes Műmelléklet, 1932. március 13.):

kelen-imre

1934-ben, Londonban Sir John Simon külügyminiszter az All Peoplesʼ Association helyiségeiben megnyitotta Kelen Imre és Dezső Alajos karikatúra kiállítását. A Győri Hírlapon túl több hazai napilap is beszámolt a megnyitóról.

Pesti Napló, 1934. október 23.:

kelen-imre

Szabadság, 1934. december 12.:

kelen-imre

1936-ban a Népszövetségi Palota belső dekorálására a világszervezet megvásárolta 15 menükártyájuk nagy alakú, színes változatát egyenként 350 svájci frankért. Évek múltán is sokan csak azért keresték fel a kávéházat, hogy megnézzék Kelen és Derso munkáit.

Magyarország, 1936. november 20.:

kelen-imre

Ugyanakkor 1936 novemberében a napilapok hasábjain arról olvashattunk, hogy Kelen és Dezső egy tréfás freskója valóságos forradalmat idézett elő Genfben. A Népszövetség népszerű magyar karikaturistáit megbízták, hogy freskót fessenek a népszövetségi palota bárja számára. A szónoki emelvény megrohamozása című, három méter széles és másfél méter magas falfestmény a genfi történelem egy híres eseménye nyomán készült. 1602-ben a Savoyaiak létrákkal megrohamozták Genf falait, azonban a genfiek visszaverték őket. Az ostrom – Escalade – emlékére minden évben nagy ünnepséget tartanak. Kelen és Dezső képén a lovagi jelmezbe bújtatott államférfiak a szónoki emelvényt ostromolják. A freskó olyan nagy sikert aratott, hogy a Rockefeller könyvtár is hasonló freskót akart festetni a két művésszel. Viszont a helyiek körében általános felháborodást és tiltakozást váltott ki a mű, melynek sajtója az egész világot bejárta.

Pesti Napló Képes Melléklet, 1936. november 22.:

kelen-imre

kelen-imre

Az új genfi menükártya 1937-ből (Magyarország, 1937. szeptember 22.):

kelen-imre

1938-ban az Európában kialakult politikai helyzet miatt Amerikába távozott Dezső Alajossal együtt. Itt karrierjének újabb szakasza kezdődött, melyet következő cikkünkben mutatunk be.

Bedő Mónika

Felhasznált irodalom:
Bajomi Lázár Endre: Két háború között.- Budapesti beszélgetés Kelen Imrével. In: Magyar Nemzet, 1973. aug. 26. p. 11.
Bajomi Lázár Endre: A háború után. In: Magyar Nemzet, 1973. aug. 28. p. 4.
Zeidler Miklós: Magyar művészek a Nemzetek Szövetségében In: Limes, 2008. 3. sz. p. 267-272.
Győri Erdélyi Miklós: Látogatás Kelen Imrénél, a világhírű karikaturistánál.: 1919 óta állandóan külföldön tartózkodik. In: Dunántúli Hírlap, 1929. nov. 15. p. 2.
Győri életrajzi lexikon / szerk. Grábics Frigyes, Horváth Sándor Domonkos, Kucska Ferenc. Győr, Városi Könyvtár (Győr), 1999. p. 165.
Salamon Nándor: Kisalföldi művészek lexikona. Győr, Kisalföld Művészetéért Alapítvány, 1998. p. 174.

Készült a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér sajtó- és képgyűjteménye alapján.

A Várostörténeti puzzle sorozatának korábbi cikkei:
- 1. rész: A Radó-szigeti Kioszk
- 2. rész: A győri repülőtér
- 3. rész: A Wolf Gyula-féle könyvkereskedés a győri Széchenyi téren
- 4. rész: Régi győri farsangi bálok
- 5. rész: Makrisz Agamemnon: Vízicsikó
- 6. rész: A Dunakapu tér
- 7. rész: Az Apolló mozi
- 8. rész: A Győri Gyufagyár
- 9. rész: 
Egy kiszolgált katonaszobor: a vashonvéd
- 10. rész: A Hungária kávéház tulajdonosa, a népdalgyűjtő Limbeck Ferenc - Limbay Elemér
- 11. rész: Az Auer Kávéház
- 12. rész: Volt egy mozi...: A győri Elite Mozi (1922-1953)
- 13. rész: A Győri Lemezárugyár – A fémjátékok egykori fellegvára
- 14. rész: A „nagy ház”, avagy a győri Lloyd-palota (I. rész)
- 15. rész: Adalékok a győri Lloyd történetéhez (II. rész)
- 16. rész: Régi győri mesterség: a burcsellás
- 17. rész: Egy győri polihisztor tűzoltóparancsnok: Erdély Ernő (1881-1944) – I. rész
- 18. rész: Egy győri polihisztor tűzoltóparancsnok: Erdély Ernő (1881-1944) – II. rész
- 19. rész: Egy győri polihisztor tűzoltóparancsnok: Erdély Ernő (1881-1944) – III. rész
- 20. rész: A Stádel Gépgyár – Győr első gépgyára
- 21. rész: A Kisalföldi Gépgyár
- 22. rész: A győri Tungsram Gépgyár
- 23. rész: A győri szecessziós Kisfaludy kávéház története
- 24. rész: A Zeiss Optikai Gyár a győri Dunakapu téren
- 25. rész: Élet az egykori újvárosi Nádor szállóban
- 26. rész: Postapaloták Győrött
- 27. rész: A Spartacus csónakház – Győr első csónakháza
- 28. rész: A győri strand- és termálfürdő múltjáról
- 29. rész: A nádorvárosi Back-malom
 – a Győri Hengermalom
- 30. rész: A 700 éves Győr (1271-1971) emlékmű története
- 31. rész: A régi győri gőz- és kádfürdők
- 32. rész: Mayr Gyula, győri órásmester, aki világhírű órát készített
- 33. rész: Szabó Samu lakatosmester tűzhelygyára
- 34. rész: A régi gőz-, kádfürdő és a fedett uszoda épületének története
- 35. rész: Nagy Mihály tésztagyáros, a szultáni és a császári udvar szállítója
- 36. rész: Szemelvények Kiskút történetéből
- 37. rész: Séta Kiskúton
- 38. rész: A Cziráky-emlékmű – A 102 éve felavatott obeliszk története
- 39. rész: Hello tourist – Hotel Tourist!
- 40. rész: A „hit és haza” emlékműve: a győri Mária-oszlop
- 41. rész: Advent és karácsonyvárás Győrben az „5-ös” években
- 42. rész: Advent és karácsonyvárás Győrben az „5-ös” években II.
- 43. rész: Négy évtized négy győri szilvesztere: 1955, 1965, 1975, 1985
- 44. rész: Párduc a szigeten – Hősi Emlékmű a „Győri Margitszigeten”
- 45. rész: Egy méltatlanul elfeledett győri festőművész, Pandur József
- 46. rész: Bolgárkertészek Győrben
- 47. rész: Az egykori Rákócziánum, a későbbi „konzi” épülete
- 48. rész: Farkas Miska, a győri „hegedűkirály” – Újvárostól a világhírig
- 49. rész: A győr-nádorvárosi Erzsébet liget és sporttelep kialakítása és fénykora
- 50. rész: Az Erzsébet liget története 1945-től napjainkig
- 51. rész: Ferenc Ferdinánd és Győr
- 52. rész: Káptalani zenészek háza
- 53. rész: A győri selyemfonoda és a fonodai munkásnőszállás
- 54. rész: A belvárosi-gyárvárosi Meller-féle olajgyár
- 55. rész: Blaha Lujza és Győr

- 56. rész: A győr-nádorvárosi kamillus templom
- 57. rész: A Győri Korcsolyázó Egyesület első negyedszázada
- 58. rész: A győri tejfölös kofa szobra
- 59. rész: Skopáll József győri fotográfus
- 60. rész: A győri Tanítók Háza
- 61. rész: A győri idegenforgalmi pavilon története: 1938-1975
- 62. rész: A győri Petőfi-szobor az Eötvös parkban
- 63. rész: A vagongyár bölcsődéje
- 64. rész: A Magyar Ispita
- 65. rész: A győri tűztorony
- 66. rész: A könyv ünnepe – A győri Ünnepi Könyvhetek történetéből
- 67. rész: Kelemen Márton, az elfeledett fa- és kőszobrász, az oltárépítő és építőmester
- 68. rész: Az Erzsébet téri „Nagy” Pannonia Nyomda
- 69. rész: A Tulipános iskola
- 70. rész: Párizs Győrben – Balog Lajos Barros úti divatáruháza
- 71. rész: A győr-nádorvárosi, 87 éves Kölcsey Ferenc Általános Iskola története
- 72. rész: A kereskedelmi és iparkamara székháza
- 73. rész: Az I. számú Polgári Fiúiskola építésének története
- 74. rész: A győri szabadstrandi fürdőzés múltjából

- 75. rész: Gyógyszertár az Angyalhoz: A Mányoki-ház története
- 76. rész: Az I. számú Polgári Fiúiskola építésének története – II. rész
- 77. rész: Arany Sas és Aranysas – két győri patika története I. rész
- 78. rész: Arany Sas és Aranysas – két győri patika története II. rész

- 79. rész: Dunafürdő, a régi győri Tóth-féle uszoda
- 80. rész: A Rábaszabályozó Társulat székházának építése
- 81. rész: A Győri Sakk-kör első évtizedei (1902-1924)

- 82. rész: A győri Országzászló emlékmű
- 83. rész: Elevátor a Mosoni-Duna partján
- 84. rész: A győri királyi ítélőtábla épületének története a győri sajtó alapján
- 85. rész: A győri Pénzügyi Palota története 1945-ig
- 86. rész: A győri pénzügyi palota épületének története 1945 után

- 87. rész: A Győri Nemzeti Rajziskolától a Győri Magyar Királyi Állami Főreáliskoláig
- 88. rész: Az orsolyiták győri temploma
- 89. rész: „Városunk fia”: Ney Dávid, világhírű operaénekes

- 90. rész: A győri főreáliskola, a későbbi Révai Miklós Gimnázium
- 91. rész: Koltai Virgil Antal, a bencésből lett szabadkőműves
- 92. rész: A Honvéd ligeti Szabadság-szobor
- 93. rész: A győri Püspökvár zenei emlékei
- 94. rész: Egy neves pedagóguscsalád őse: Öveges Alajos
- 95. rész: Ecker János, Győr krónikásának háza
- 96. rész: Pattantyús-Ábrahám Imre, a tudós győri gyárigazgató
- 97. rész: Bierbauer Lipót (1841-1917)
- 98. rész: A győri Csillag Szanatórium és alapítója, dr. Csillag József
- 99. rész: A győri püspök muzsikusai és a Richter család
- 100. rész: Benes Pál gyáros, győri festőművész
- 101. rész: 150 éve született a győr-gyárvárosi templom építésze, Árkay Aladár

- 102. rész: Gázlámpák Győr utcáin
- 103. rész: A győrszigeti Kohn Adolf és Társa Olajgyára története alapításától 1910-ig
- 104. rész: A legjelentősebb sémi nyelvzseni és vallástörténész: Aistleitner József
- 105. rész: Vátzy Olga M. Terézia (1896-1976) Szent Orsolya Rendi nővér, zárdafőnöknő
- 106. rész: Egy híres győri festőművész: Liezen-Mayer Sándor (1839-1898)

- 107. rész: Goldmark Károly éjszakája a győri evangélikus templomban
- 108. rész: A „Győr városát végveszéllyel fenyegető földrengés” és más régi földmozgások
- 109. rész: Dr. Albert Ferenc, egy világhírű győri hegedűvirtuóz pályaíve

- 110. rész: A Győri Gőzhajózási Társaság története – 1. rész
- 111. rész: A Győri Gőzhajózási Társaság története – 2. rész

- 112. rész: Erődből gyárváros – Győr városföldrajza az 1970-es évekig

2019.01.24