Albert Ferenc 100 éve, 1918. szeptember 17-én született Győrött. Gyárvárosban az ágyúgyári telep 37. szám alatt laktak. Édesapja, Albert Gyula (1892-1979) a magyar királyi 4. honvédgyalogezred zenész törzsőrmestere, a későbbiekben Dr. Julius DʼAlbert néven zeneszerző, karmester, a Chicago Conservatory College professzora (1960-1977), édesanyja Varga Mária Terézia, két testvére: Albert Mária operaénekes és Albert Zoltán hivatásos katonatiszt.

Zenei tanulmányait három és fél évesen kezdte, a kottát hamarabb ismerte a betűknél. Első hegedűtanára édesapja volt, sok magyar táncot, dalt tanult tőle, még Hubay A cremonai hegedűs című művének hegedű-szólóját is. A Győri Ének- és Zeneegylet zeneiskolájában Hermann László (1890-1966) hegedűművész, zeneiskola-igazgató tanítványa volt. Csodagyereknek titulálták, hiszen zeneiskolai felvétele után néhány évvel már zenekari kísérettel (vezényelt: Hermann L.) Mozart G-Dúr hegedűversenyét adta elő. A nagyszámú, előkelő közönség alig akarta leengedni a pódiumról, és a zenekritikusok egyöntetű véleménye volt, hogy világhírre fog szert tenni. Albert Ferenc ettől a koncerttől kezdve számolta hangversenyeit.

Évtizedekkel később, amikor visszaemlékezett kora gyermekkora éveire, azt mondta, „a felejthetetlen Laci bácsinak” köszönheti a legtöbbet, a szigorúságának, ahogy százszor is eljátszatott vele egy-egy apró részt, amíg tökéletesnek nem találta.

Hermann László hegedűművész, zeneiskola-igazgató (a portrét Albert Ferenc megrendelésére Tóvári Tóth István festőművész készítette 1992-ben):

Az elemi iskolát befejezve a Pannonhalmi Szent Benedek-rend Győri Katholikus Czuczor Gergely Gimnázium tanulója lett. Az iskola különböző ünnepi műsorait rendszeresen színesítette játékával. Egyik alkalommal a Győri Bencés Diákszövetség a bencés főgimnázium dísztermében családias ünnepélyt rendezett, és a műsorukban szereplő Albert Ferencről a Dunántúli Hírlapban így írtak (1930. március 22.):

1931-ben a győri zeneiskola évzáró növendékhangversenyét követően a Dunántúli Hírlapban (május 23.) külön kiemelték a szereplését:

13 éves volt, amikor első külföldi koncertkörútjára meghívást kapott, és édesapja kíséretében bejárta Európát.

1932-ben Zathureczky Ede hegedűművész Győrben hangversenyezett, és Hermann László zeneiskolaigazgató bemutatta neki Albert Ferit. Nem sokkal később a budapesti Zeneakadémia világhírű hegedűiskoláját megalapító Hubay Jenő és Zathureczky meghallgatta őt, majd azt ajánlották a szüleinek, hogy haladéktalanul költözzenek Pestre, és írassák be fiukat a zeneakadémiára.

Miután felvették a budapesti Zeneművészeti Főiskola hegedű tanszakára (1933), gimnáziumi tanulmányait magánúton folytatta. Az akadémián először maga Hubay Jenő vette szárnyai alá, majd a Hubay-iskola folytatójának, Zathureczky Edének irányítása alatt jutott el a diplomáig. Éveken keresztül Győr ösztöndíjával tanult. Ötven év múlva egy interjúban hálás szívvel mondta: „Soha nem felejtem el szülővárosomnak, hogy a nincstelen katonazenész fiacskájának pesti tanulmányait állandó ösztöndíjjal tette lehetővé.” Édesapja óvatosságból fakadó ösztökélésére – „Mi lesz veled, ha valami baj éri a kezedet?” – érettségi után, zenei tanulmányai mellett a Pázmány Péter Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karát is elvégezte, a doktorátust kissé megkésve, 1945-ben szerezte meg.

Hóman Bálint (1885-1951) kultuszminiszter ösztöndíjjal tüntette ki 1935-ben, rá egy évre elnyerte a székesfőváros ösztöndíját. 1937-ben Dohnányi Ernő (1877-1960) zeneszerző, karmester, zongoraművész ajánlására ő kapta meg a Hubay-nagydíjat. (Ezt a díjat 1912-ben alapították, és a Zeneakadémia legkiválóbb hegedűs növendékei nyerhették el). A Nemessányi Társaság aranyéremmel és díszoklevéllel tüntette ki.

A Pesti Vigadóban, a Székesfővárosi Zenekar közreműködésével szervezett hangversenyeken rendszeresen szerepelt.

Országos hangversenykörútja során hazánk szinte minden nagyobb városában megfordult. Gyakran adott hangversenyt jótékony célból is. Néhány cikk ízelítőül hazai körútjairól:

Debrecen: a debreceni MÁV Filharmonikus Zenekar hangversenyén Mozart D-dúr hegedűversenyét adta elő (Közlekedés, 1938. február 1., részlet):

Bánhida (Dunántúli Hírlap, 1938. november. 27.):

Pécs (Dunántúl, 1940. február 17.):

Szeged (Győri Nemzeti Hírlap, 1941. november 27.):

Sikeres szerepléseinek köszönhetően több ízben meghívták a Magyar Rádió műsorába (Győri Nemzeti Hírlap, 1937. július 24.):

1937-ben Bécsben nagy figyelmet keltő sikert ért el (Budapesti Hírlap, 1937. február 19.):

Pesti Napló, 1937. február 19.:

A bécsi hangversenyen aratott emlékezetes sikere következményeként meghívták a bécsi Konzertverein rendezésében a Grosses Konzerthausba, ahol 1937. december 5-én „frenetikus sikert aratva” Mendelssohn bravúros hegedűversenyét mutatta be. A hangversenyről egy Bécsből írt levél számolt be először, amely a Győri Nemzeti Hírlapban jelent meg 1937. december 11-én (részlet):

1937. június 8-án, 19 évesen elnyerte az állami hegedűművészi oklevelet. Az oklevélpályázati hangversenyen olyan „rendkívül nagy, átütő sikert ért el, úgy a közönség részéről, mint a sajtóban, hogy világosan lehetett látni, hogy nagy művészi karriert fog befutni” – nyilatkozta róla Zathureczky.

Győri Nemzeti Hírlap, 1937. június 10. (részlet):

1937-ben a Federation Internationale des Concerts szerződtette római és berlini hangversenyekre.
1938. június 15-én – Kodály Zoltán és Weiner Leó tanítványaként – zeneszerzési és tanári diplomát kapott. 1939 tavaszán fiatal művésztársaival (Zöldy Sándor, Kocsis László, Szabó Pál) vonósnégyest szervezett, amely az Albert vonósnégyes nevet kapta. 1939. november 11-én így írt róluk a Győri Nemzeti Hírlap (részlet):

A Győri Nemzeti Hírlapban 1939. május 28-án megjelent értékelés művészetéről:

Híradás magyar és külföldi hangversenyeiről (Magyar Nemzet, 1939. április 22.):

1939-ben részt vett a genfi nemzetközi zeneversenyen (Magyar Nemzet, 1939. július 4.):

A genfi döntőben, a hegedűsök „világversenyén” az első díjat Albert Ferenc nyerte meg! Miközben a versenyzők nagy része Stradivárius, Guadagnini és Guarneri hegedűkön játszott, Albert Ferenc egy magyar művészhegedű-építő mester, Tóth János (1875-1944) hegedűjével aratott diadalt.

Győri Nemzeti Hírlap, 1939. július 18.:

A genfi nemzetközi díjnyertes szereplése után győri ismerősökkel találkozott Budapesten, az ekkor készített interjút közölte le a Győri Nemzeti Hírlap 1939. július 26-án:

Nem sokkal ezután, 1939 decemberében Győrben vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó névnapja alkalmából díszes emlékünnepséget tartottak, és a népszerű meghívott előadók között a győriek büszkesége, Albert Ferenc hegedűművész is szerepelt.

Győri Nemzeti Hírlap, 1939. december 3.:

Ahogy hangversenykörútjai, úgy rádiós szereplései sem korlátozódtak Magyarországra. A következő külföldi rádiókban szerepelt: Bécs, Berlin, Tallinn, Tartu, Varsó, Helsinki, Róma. Breslauban és Párizsban kétszer is. Budapest rádiós műsorában harmincöt-negyvenszer közvetítették játékát. Hangversenyeit többször felvették lemezre és közvetítették Amerikának. Lemezfelvételt készítettek vele Párizsban, Berlinben és Tallinnban is. A győri helyi lapban büszkén adtak hírt az újabb és újabb sikeres rádiós szerepléseiről is.

Győri Nemzeti Hírlap, 1939. május 14.:

Győri Nemzeti Hírlap, 1939. szeptember 29.:

Bár népszerű és elfoglalt volt, Magyarországot és Európát bejárta hangversenykörútjai során, vissza-visszatért Győrbe.

Győri Nemzeti Hírlap, 1940. november 3.:

Győri Nemzeti Hírlap, 1940. november 29.:

Győrben tagja volt a Dr. Kovács Pál Irodalmi Társaságnak. Zenés székfoglalója – nem véletlenül – arra a napra esett, amikor a Társaság abban a megtiszteltetésben részesült, hogy Dr. József Ferenc kir. herceg tartott itt felolvasást (Győri Nemzeti Hírlap, 1940. december 8.):

Albert Ferenc hegedűművészt a genfi győzelme után 20 amerikai ország szerződtette hangversenykörútra, amit végül – a közbejött háborús helyzet miatt – lemondott, nem akart a családjától ilyen távolságra kerülni. Európában viszont további hangversenykörutakat tett, Ausztria, Svájc, Svédország, Franciaország, Olaszország, stb. nagyvárosaiban hangversenyezett.

Győri Nemzeti Hírlap, 1941. július 23.:

Hangversenykörútja során a háborútól feszült időszakban megélt olyan nem mindennapi dolgokat is, hogy 1941 őszén Stockholmban, miközben Csajkovszkij hegedűversenyét játszotta, a páholyokban egymás mellett ült az angol, a német és a szovjet nagykövet…

Tolnai Világlapja, 1942. július 22.:

1942-ben egy teljes évre Németországba szerződtették. Győri Nemzeti Hírlap, 1942. szeptember 11.:

Társasággal a pesti Duna-korzón (Film Színház Irodalom, 1943. október 1.):

A sétatéri derűs pillanatokat egy hónap múlva a háború okozta tragédia váltotta fel, 1943 novemberében a Berlint ért bombatámadást Albert Ferenc személyes veszteségekben is átélte.

Film Színház Irodalom, 1943. december 3.:

Albert Ferencet a családjáért érzett aggodalom 1944-ben hazahozta Budapestre. Külföldi hangversenykörút után Budapesten:

Itthon élte át Budapest ostromát (Bp. VII. Csengery u. 15. szám alatt lakott). A háború alatt sok értékes zenei szerzeménye (hegedűverseny, szonáta) elveszett, ugyanis – mint elmondta – a hozzájuk beszállásolt orosz katonák a kottáival fűtöttek.

A felszabadulás után más művészekkel együtt a Nemzetközi Vöröskereszt gépkocsiján, szabályos útlevéllel utazott Bécsbe. Első hangversenyeit a Magyar Vöröskereszt, a magyar segélyezési alap javára tartotta Ausztria, Svájc, Franciaország városaiban.

1946-ban a francia kormány vendégeként néhány hétig Párizsban adott koncerteket, majd le is telepedett itt. 1947-ben Párizsba érkezett édesanyja és operaénekes húga is. 18 havi tartózkodás után – művészi érdemeire tekintettel – Francois DʼAlbert néven megkapta a nehezen elérhető francia állampolgárságot, s ezt követően már külföldi tartózkodása alatt ezen a művésznéven szerepelt. Hermann Scherchen és Clemens Krauss irányításával megtanulta a karmesterséget is. Komoly idealizmus volt benne, Dohnányihoz hasonlóan karmester is akart lenni, koncerteken játszani és iskolát vezetni.

Angliában ritka megbecsülés érte, első koncertjét a londoni előkelő Royal Albert Hallban tarthatta 1947 szeptemberében, Kentner Lajos zongoraművésszel.

Royal Albert Hall:

1948-ban meghívták a strassburgi zenei fesztiválra, ahol kiugró sikert ért el. Angliai körútja során meghívást kapott a dublini zeneakadémia tanári állására. 1949 és 1955 között az Ír Királyi Zeneakadémia (Royal Irish Academy of Music) professzora volt. Évekig innen járt a világkörútjaira. 1952-ben ő alapította a Galway University College nyári zenei tanfolyamait. 1955-ben családjával együtt Kanadába költözött, ahol a montreali zeneakadémián tanított, és igazgatója lett az Assumption College Summer Schoolnak, valamint a Quebeck-i zenei fesztiválnak.

A magyar forradalom kitörése idején, 1956. szeptember 23-án Clevelandban tartózkodott, és a hazai híreket hallva azonnal hangversenyek rendezésébe fogott, hogy pénzt gyűjtsön a menekült magyarok megsegítésére. Chicagóban hasonló céllal tartott két jótékonysági hangversenyt 1957 májusában. Még abban az évben meghívta Amerika egyik legnevesebb zenei intézete, a Chicago Conservatory College a zenei katedrájára. A következő két évben Montreal és Chicago között utazgatott mint vendégprofesszor.

A Chicago Conservatory College igazgatója 1959 júliusában elhunyt, és a College zenei tanácsa egyhangúlag dr. DʼAlbertnek ajánlotta fel az állást. 1959. szeptember 8-án iktatták be új hivatalába. A következő évben az intézmény meghívta operaénekes húgát, Máriát Faculty tagságra, majd 1961-ben édesapja is átkerült Chicagóba tanárnak. DʼAlbert Ferenc a patinás konzervatóriumnak 1981-ig volt elnöke és főigazgatója. Kamarazenét is oktatott, illetve Chicagóban is alapított vonósnégyest, nem is egyet. Nevéhez fűződik az East West University String Quartet és a Govenors State University Quartet alapítása is.

Művészi pályájának kimagasló állomása volt 1958-ban a New York-i Town Hallban tartott koncert. A közönségsiker mellett nagyszerű kritikákat kapott a Times és a Herald Tribune lapokban.

Amerikai városokban aratott sikereiről néhány cikk:

Szabad Magyarság, 1961. május 14.:

Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1971. június 20.:

Californiai Magyarság, 1976. február 6. (részlet):

Amerikai Magyar Népszava, 1976. február 20. (részlet):

A különböző városokban róla megjelent kritikákból szemelgetve:
Glasgow: A hangszernek egyedülálló mestere…
London: Kivételes tudású hegedűművész
Dublin: Ragyogó játéka viharként sodorta magával a közönségét
Párizs: A világ egyik legragyogóbb virtuóza
Cleveland: Csodálatos magabiztosság és briliáns végrehajtás…
Montreal: Francois DʼAlbert csodálatos művészete megmutatkozik a hegedűjáték minden területén, virtuóz technikájában éppúgy, mint egyéni stílusában…

A hetvenes évek elején alapította meg a DʼAlbert-triót. A trió tagjai Albert Ferenc hegedűművészen kívül Frank LeJeune csellóművész és Enrique Alberto Arias zongoraművész, a Chicago Conservatory College dékánja voltak.

Első nagy hangversenyükről így írt a a Szabadság című clevelandi amerikai magyar újság 1971. február 24-én:

Egy tudósítás karmesteri sikeréről (Chicagó és Környéke, 1979. július 21.):

A művészi pályán betöltött feladatai mellett kiemelt jelentősége volt családtagjainak, akikhez szívből ragaszkodott.

Albert Ferenc és családja (Chicagó és Környéke, 1976. november 20.):

Albert Ferencen kívül a családban még ketten voltak művészek: operaénekes húga és zeneszerző-karmester édesapja. Előfordult, hogy egy-egy zenei rendezvényen mindhárman szerepeltek.

Chicagó és Környéke, 1978. június 17.:

DʼAlbert Ferenc chicagói lakásán (Chicagó és Környéke, 1978. november 18.):

DʼAlbert Ferenc későn, már a hatodik évtizedén túl nősült meg, fiatal amerikai felesége Beverly De Fries-DʼAlbert (1944-) zeneszerző lett, aki főként elektronikus jellegű alkotásaival szerzett ismertséget. A neves Coronet Records cég 1981-ben kiadta egy nagylemezét Mental Sailing (szabad fordításban: A szellem szárnyán) című munkájáról, melyen férje is szerepel hegedűimprovizációkkal. A lemezt világszerte bemutatták.

Az East West University rendezésében sorra került Second Anniversary Gala Concert műsorában közösen szerepeltek (Chicago és Környéke, 1982. szeptember 18.):

A következő képen feleségével együtt látható az East West University képviselőinek társaságában (Chicago és Környéke, 1982. november 20.):

Albert Ferenc Magyarországra negyvenkét év távollét után, 1987. július 27-én látogatott haza először. Győrben október 20-án ünnepi koncertet adott, és egy arany vándorserleget adományozott a Liszt Ferenc Zeneiskolának. Nem feledve, hogy egykor a győri városatyák ösztöndíjának segítségével tanulhatott tovább, hangversenyeinek bevételéből alapítványt létesített fiatal győri hegedűsök továbbtanulásának megsegítésére. Győr városától kapott egy lakást, s az év egy részét ott töltötte feleségével együtt, aki – mint mondta – szintén megszerette Magyarországot.

Albert Ferenc 1988 szeptemberében (a hetvenedik születésnapján) vette át a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán az aranydiplomáját. Nem jött üres kézzel Magyarországra, magával hozta a Chicagói Zenekonzervatórium díszdoktori oklevelét Csenki Imre Kossuth-díjas zeneszerző-karnagynak (korábban – A. F. javaslatára – kapott már ilyet Kodály Zoltán, Zádor Jenő, Ferencsik János és Lehel György is).

Tervezte, hogy diplomája megszerzésének ötvenedik évfordulója alkalmából a Nemzeti Színház vagy más jó ügy támogatására Hermann László emlékversenyt ad szülővárosában, Győrben. Nem leltem nyomára, hogy ez a terve végül megvalósult-e.

Pályája kezdetétől hegedűművészként 16 önálló lemeze jelent meg. Zeneszerzőként is termékeny és sikeres volt: több száz zeneművet szerzett, ezek közül 175 művét adták ki.

Dr. DʼAlbert Ferencet, a világhírű hegedűművészt és komponistát számtalan kitüntetésben, elismerésben részesítették élete során. A teljesség igénye nélkül íme néhány: A Tarantelles for Violin and Piano című zeneművéért, mint kimagasló értékű alkotásért, arany Árpád-éremmel tüntették ki (1969). Ugyanebben az évben az amerikai Árpád Akadémia Zeneművészeti Osztályának elnökévé választották. 1969-ben megkapta az American Medal of Honort (becsületrendet), a következő hozzáfűzéssel: „For trustworhiness, service, leadership and patriotism.” (A megbízhatóságért, a szolgálatért, a vezetésért és a hazafiságért.)

Elárasztották különböző megtisztelő felkérésekkel. 1960-ban az International Socety for Contemporary Music elnökévé választották, 1961-ben a Chicago Chambers Orchestra hangversenymestere lett, 1962-ben a Chicago Artist Association elnökségével bízták meg. A Musica Viva Recording Society elnöke, a Vivaldi Akadémia és Intézet alapító elnöke volt. A Governors State University professzora 1979-től. Számos tisztsége mellett a The Zoltan Kodaly Academy and Institute alapító elnöke, az intézetet még a nagy magyar muzsikus életében és vele egyetértésben hozta létre. A Sherwood Szimfonikus Zenekar zeneigazgatója, karmestere és a nagynevű intézet professzora, a Chicagói Filharmonikusok fő-zeneigazgatója volt. Chicagóban a több milliós metropolisz főpolgármestere 1986 év októberét „Albert Ferenc emlékhónapnak” nyilvánította, amit díszes rézdomborítással örökítettek meg.

Albert Ferenc – ami a hegedűművészek között ritkaság – idős korban is aktívan koncertezett. Repertoárja felölelte a hegedűirodalom minden irányzatát, és elkötelezetten felvette valamennyi műsorába a magyar műveket is. Elég nyitott és friss maradt ahhoz is, hogy új darabokat tanuljon, Bartók, Kodály, Hubay, Dohnányi mellett a későbbi modern szerzők (pl. Farkas Ferenc, Patachich Iván) alkotásait is bemutatta.

Hetven fölött (Somogy Megyei Hírlap, 1990. szeptember 28.):

A zenei közvélemény Albert Ferencnek nemcsak a művészetét, hanem emberi nagyságát is kiemelten értékelte. Élete során az általa nagyra becsült elődök szellemi örökségét igyekezett továbbadni, vonatkozott ez Hermann Lászlóra, Weiner Leóra, Dohnányi Ernőre, de legfőképp Hubay Jenőre, akinek valóban a nyomdokain szeretett volna haladni. Az utódok ítélhetik meg, hogy mindez mennyire sikerült.

A Győr városából indult Albert Ferenc (Francois DʼAlbert) hegedűművész hosszú és kiteljesedett zenei pályát követően, 81 évesen hunyt el 1999. május 24-én Chicagóban.

Vargáné Blága Borbála

Felhasznált irodalom:
Győri Életrajzi Lexikon. - Győr, 2003.
Magyar Muzsika Könyve. - Bp., 1936.
Albert Ferenc: Életem legérdekesebb élménye. In: Tolnai Világlapja, 45. évf. 44. sz. (1943. nov. 3.), p. 26.
Albert Ferenc életrajza. In: Zene, 20. évf. 13. sz. (1939), p. 244.
Albert Ferenc nyerte a genfi hegedűversenyt. In: Dunántúli Hírlap, 47. évf. 30. sz. (1939. júl. 16.), p. 7.
Albert Feri hangversenye. In: Dunántúli Hírlap, 43. évf. 6. sz. (1935. febr. 2.), p. 3.
Az Árpád-pályázat eredménye. In: New Yorki Magyar Élet, 21. évf. 1. sz. (1969. jan. 4.), p. 9.
Dr. D'Albert Ferenc. In: Chicago és Környéke, 71. évf. 20. sz. (1976. máj. 15.), p. 5.
Dr. D'Albert Ferenc zenekari estje, a Los Angeles-i Music Centerben. In: Californiai Magyarság, 54. évf. 50. sz. (1975. dec. 12.), p. 2.
Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér időszaki kiadványai
Az East-West University gálakoncertjén... In: Amerikai Magyar Népszava, 83. évf. 45. sz. (1982. nov. 5.), p. 7.
Fiatal magyar hegedű- és zongoraművészek külföldön. In: Pesti Napló, 88. évf. 283. sz. (1937.12.14.), p. 13.
Heltai Nándor: Gyárvárostól Chicagóig : Ismét itthon ad koncertet Albert Ferenc. In: Kisalföld, 43. évf. 209. sz. (1987. szept. 5.), p. 6.
Reményi Gyenes István: Kapcsolat : Portré. In: Magyarország, 25. évf. 41. sz. (1988. okt. 7.), p. 27.
Villáminterjú Zathureczky Edével, a világhírű mesterrel Albert Ferenc nagy genfi versenyéről. In: Makói Újság, 5. évf. 194. sz. (1939. aug. 5.), p. 3.
bdgyegyor.hu

Képek:
2. kép: A fotót a Hermann László Zeneművészeti Szakgimnázium és Alapfokú Művészeti Iskola engedélyével adjuk közre, a kép lelőhelye itt található.
5. kép: A kép a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével ezen a linken található.
33. kép: A filmkockát a Magyar Nemzeti Filmalap - Filmarchívum engedélyével adjuk közre, a kép lelőhelye itt található.
34. kép: A kép a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével ezen a linken található.

A Várostörténeti puzzle sorozatának korábbi cikkei:
- 1. rész: A Radó-szigeti Kioszk
- 2. rész: A győri repülőtér
- 3. rész: A Wolf Gyula-féle könyvkereskedés a győri Széchenyi téren
- 4. rész: Régi győri farsangi bálok
- 5. rész: Makrisz Agamemnon: Vízicsikó
- 6. rész: A Dunakapu tér
- 7. rész: Az Apolló mozi
- 8. rész: A Győri Gyufagyár
- 9. rész: Egy kiszolgált katonaszobor: a vashonvéd
- 10. rész: A Hungária kávéház tulajdonosa, a népdalgyűjtő Limbeck Ferenc - Limbay Elemér
- 11. rész: Az Auer Kávéház
- 12. rész: Volt egy mozi...: A győri Elite Mozi (1922-1953)
- 13. rész: A Győri Lemezárugyár – A fémjátékok egykori fellegvára
- 14. rész: A „nagy ház”, avagy a győri Lloyd-palota (I. rész)
- 15. rész: Adalékok a győri Lloyd történetéhez (II. rész)
- 16. rész: Régi győri mesterség: a burcsellás
- 17. rész: Egy győri polihisztor tűzoltóparancsnok: Erdély Ernő (1881-1944) – I. rész
- 18. rész: Egy győri polihisztor tűzoltóparancsnok: Erdély Ernő (1881-1944) – II. rész
- 19. rész: Egy győri polihisztor tűzoltóparancsnok: Erdély Ernő (1881-1944) – III. rész
- 20. rész: A Stádel Gépgyár – Győr első gépgyára
- 21. rész: A Kisalföldi Gépgyár
- 22. rész: A győri Tungsram Gépgyár
- 23. rész: A győri szecessziós Kisfaludy kávéház története
- 24. rész: A Zeiss Optikai Gyár a győri Dunakapu téren
- 25. rész: Élet az egykori újvárosi Nádor szállóban
- 26. rész: Postapaloták Győrött
- 27. rész: A Spartacus csónakház – Győr első csónakháza
- 28. rész: A győri strand- és termálfürdő múltjáról
- 29. rész: A nádorvárosi Back-malom – a Győri Hengermalom
- 30. rész: A 700 éves Győr (1271-1971) emlékmű története
- 31. rész: A régi győri gőz- és kádfürdők
- 32. rész: Mayr Gyula, győri órásmester, aki világhírű órát készített
- 33. rész: Szabó Samu lakatosmester tűzhelygyára
- 34. rész: A régi gőz-, kádfürdő és a fedett uszoda épületének története
- 35. rész: Nagy Mihály tésztagyáros, a szultáni és a császári udvar szállítója
- 36. rész: Szemelvények Kiskút történetéből
- 37. rész: Séta Kiskúton
- 38. rész: A Cziráky-emlékmű – A 102 éve felavatott obeliszk története
- 39. rész: Hello tourist – Hotel Tourist!
- 40. rész: A „hit és haza” emlékműve: a győri Mária-oszlop
- 41. rész: Advent és karácsonyvárás Győrben az „5-ös” években
- 42. rész: Advent és karácsonyvárás Győrben az „5-ös” években II.
- 43. rész: Négy évtized négy győri szilvesztere: 1955, 1965, 1975, 1985
- 44. rész: Párduc a szigeten – Hősi Emlékmű a „Győri Margitszigeten”
- 45. rész: Egy méltatlanul elfeledett győri festőművész, Pandur József
- 46. rész: Bolgárkertészek Győrben
- 47. rész: Az egykori Rákócziánum, a későbbi „konzi” épülete
- 48. rész: Farkas Miska, a győri „hegedűkirály” – Újvárostól a világhírig
- 49. rész: A győr-nádorvárosi Erzsébet liget és sporttelep kialakítása és fénykora
- 50. rész: Az Erzsébet liget története 1945-től napjainkig
- 51. rész: Ferenc Ferdinánd és Győr
- 52. rész: Káptalani zenészek háza
- 53. rész: A győri selyemfonoda és a fonodai munkásnőszállás
- 54. rész: A belvárosi-gyárvárosi Meller-féle olajgyár
- 55. rész: Blaha Lujza és Győr
- 56. rész: A győr-nádorvárosi kamillus templom
- 57. rész: A Győri Korcsolyázó Egyesület első negyedszázada
- 58. rész: A győri tejfölös kofa szobra
- 59. rész: Skopáll József győri fotográfus
- 60. rész: A győri Tanítók Háza
- 61. rész: A győri idegenforgalmi pavilon története: 1938-1975
- 62. rész: A győri Petőfi-szobor az Eötvös parkban
- 63. rész: A vagongyár bölcsődéje
- 64. rész: A Magyar Ispita
- 65. rész: A győri tűztorony
- 66. rész: A könyv ünnepe – A győri Ünnepi Könyvhetek történetéből
- 67. rész: Kelemen Márton, az elfeledett fa- és kőszobrász, az oltárépítő és építőmester
- 68. rész: Az Erzsébet téri „Nagy” Pannonia Nyomda
- 69. rész: A Tulipános iskola
- 70. rész: Párizs Győrben – Balog Lajos Barros úti divatáruháza
- 71. rész: A győr-nádorvárosi, 87 éves Kölcsey Ferenc Általános Iskola története
- 72. rész: A kereskedelmi és iparkamara székháza
- 73. rész: Az I. számú Polgári Fiúiskola építésének története
- 74. rész: A győri szabadstrandi fürdőzés múltjából
- 75. rész: Gyógyszertár az Angyalhoz: A Mányoki-ház története
- 76. rész: Az I. számú Polgári Fiúiskola építésének története – II. rész
- 77. rész: Arany Sas és Aranysas – két győri patika története I. rész
- 78. rész: Arany Sas és Aranysas – két győri patika története II. rész
- 79. rész: Dunafürdő, a régi győri Tóth-féle uszoda
- 80. rész: A Rábaszabályozó Társulat székházának építése
- 81. rész: A Győri Sakk-kör első évtizedei (1902-1924)
- 82. rész: A győri Országzászló emlékmű
- 83. rész: Elevátor a Mosoni-Duna partján
- 84. rész: A győri királyi ítélőtábla épületének története a győri sajtó alapján
- 85. rész: A győri Pénzügyi Palota története 1945-ig
- 86. rész: A győri pénzügyi palota épületének története 1945 után
- 87. rész: A Győri Nemzeti Rajziskolától a Győri Magyar Királyi Állami Főreáliskoláig
- 88. rész: Az orsolyiták győri temploma
- 89. rész: „Városunk fia”: Ney Dávid, világhírű operaénekes
- 90. rész: A győri főreáliskola, a későbbi Révai Miklós Gimnázium
- 91. rész: Koltai Virgil Antal, a bencésből lett szabadkőműves
- 92. rész: A Honvéd ligeti Szabadság-szobor
- 93. rész: A győri Püspökvár zenei emlékei
- 94. rész: Egy neves pedagóguscsalád őse: Öveges Alajos
- 95. rész: Ecker János, Győr krónikásának háza
- 96. rész: Pattantyús-Ábrahám Imre, a tudós győri gyárigazgató
- 97. rész: Bierbauer Lipót (1841-1917)
- 98. rész: A győri Csillag Szanatórium és alapítója, dr. Csillag József
- 99. rész: A győri püspök muzsikusai és a Richter család
- 100. rész: Benes Pál gyáros, győri festőművész
- 101. rész: 150 éve született a győr-gyárvárosi templom építésze, Árkay Aladár
- 102. rész: Gázlámpák Győr utcáin
- 103. rész: A győrszigeti Kohn Adolf és Társa Olajgyára története alapításától 1910-ig
- 104. rész: A legjelentősebb sémi nyelvzseni és vallástörténész: Aistleitner József
- 105. rész: Vátzy Olga M. Terézia (1896-1976) Szent Orsolya Rendi nővér, zárdafőnöknő
- 106. rész: Egy híres győri festőművész: Liezen-Mayer Sándor (1839-1898)
- 107. rész: Goldmark Károly éjszakája a győri evangélikus templomban
- 108. rész: A „Győr városát végveszéllyel fenyegető földrengés” és más régi földmozgások