A két világháború között a falu jegyzője felelt azért, hogy a tanköteles gyerekek el is menjenek az iskolába, és ott, a hat elemiben legalább alapszinten megtanuljanak olvasni, írni, no és számolni. A szeptembertől, tehát a „legnagyobb dologidőben” induló tanítás viszont – mint ahogyan eme sorozat előző cikkeiben is láthattuk – fontos munkaerőtől is megfosztotta a családi gazdaságokat.

Ha pedig Bajmóc és Szomolány után még egy teljesen épségben maradt magyar várat akarunk látni a Felvidéken, utazzunk el hát Zólyomlipcsére, Besztercebányától másfél órányi kocsikázással. És tényleg csodát láthatunk, egy török által le nem rombolt, Bécs által fel nem robbantott helyre kis várat.

Szilvalekvárt pedig nem csak Szatmárban főztek, hanem az egész országban. Csak nem feltétlenül nagy rézüstökben és szabad tűzön. Meg aztán főztek lekvárt barackból, meggyből, ribizliből, málnából és más termésekből is. Csak ezen esetekben már cukrot is adtak a főzés közben hozzá.

Ha már megemlítettük az előző írásban, kanyarodjunk hát el Bajmóc felé is, ami sokkal híresebb Szomolánynál: Európa egyik leglátogatottabb várkastélyaként emlegetik.

Aztán itt van még a lekvárok előtt a paradicsom eltevése is, ami megint csak „asszonymunka” volt, amit a gyerekek, főleg a lányok aztán úgy lestek anyjuktól. Hogy amikor a „maguk körmére kerültek”, akkor csak felidézzék a látottakat.

A nyár végi, őszi munkálatok egyik nagy odafigyelést igénylő, gyerekek bevonásával végzett része volt a befőzés és az eltevés. Míg az előbbi tevékenységet a különféle lekvárok készítésére használták, addig az eltevés a savanyítás művészetét jelentette, és jelenti a mai napig.

Szomolány vára pedig 1880 és 1900 között támadt fel a Pálffy grófok révén haló poraiból. Története szorosan összefügg az alatta lévő városkával, mindazonáltal történelmi szerepe nem volt, komolyabb ostromot sosem kellett kiállnia.

Aztán a Szepesség „fővárosának” számító Lőcsén is volt vár, pontosabban a város maga volt a vár, csak itt vagy negyven hektárt kerítettek be bástyákkal tűzdelt falakkal. Méghozzá háromszorosan.

Kékkő vára pedig – ugyan ki gondolná – hát pont annak a 250 méter magas sziklának a színéről kapta a nevét, ami a Kürtös patak fölé magasodik, nem messze a mai határtól.

A gyerekek otthoni munkáit azért jól el lehet különíteni az évszázadok során nemek szerint is. Bizony, néhány éve még szó sem volt a genderről, a nemválasztásról meg a többi divatos ügyről, ami mára már begyűrűzött hozzánk is. Bizony, a lányok szoknyát hordtak és a lányok munkáit végezték, a fiúk meg nadrágot és a fiúkét.

Az ősz nem csak a legeltetést, a gyümölcsszedést, a konyhakert elrendezését hozta munkaként, voltak itt még hasznos, fontos tevékenységek, amiket gyermekek végeztek. Meg aztán a felnőttek, szülők, nagyszülők tudásának átadása is folyamatos volt a családban. Például tehenet fejni már tizenévesen elkezdték tanítgatni a gyerekeket.

Kocsizzunk akkor most vissza a Szepességbe, és álljunk meg először a nagyőri várkastélynál, amit Révhelyi Elemér is lefotografált, aki szerte Európában megtalálta mindazt, ami szép. Állítsuk meg a kocsinkat Nagyőrön, nézzünk körül egy órácskát a festő Mednyánszky birtokán.