A keresztény felfogásban Veronika sudariuma (kendője) egy nem emberi kéz alkotta (akheiropoiétosz), isteni, ha úgy tetszik természetfeletti eredetű képmás. Ez az európai művészet egyik legmegrázóbb alkotása, egy csodálatos textília Krisztus arcának lenyomatával. Az írások szerint, amikor Veronika a Golgotára tartó Jézust keresztútján kísérve, az őrökkel mit sem törődve kilépett a tömegből, és megtörölte az egyszülött fiú arcát a kendőjével, csoda történt: arcvonásainak mása megjelent a textílián. Veronika nevének eredetére is érdemes egy pillantást vetni: az ógörög „vera eikón”, a latin „vera icon”, vagyis az „igaz képből” származik. Érthető, hogy a kendőt mindig is hatalmas tisztelet és megbecsülés övezte. Az 5. században keletkezett, úgynevezett Addai tanításban azt olvashatjuk, hogy az edesszai király, Agpé leányának, Berenikének küldték el Jeruzsálemből, ahol a Krisztus halotti gyolcsának tartott torinói lepellel együtt őrizték hosszú évszázadokon át. A két arcmás egyébként tökéletes egyezést mutat. A szent ereklyék innen kerültek Konstantinápolyba, majd pedig tovább Rómába, a felépülő Szent Péter bazilika kincstárába.

A rézmetsző mester, Claude Mellan (1598–1688) ezt a becses relikviát, vagyis Szent Veronika sudariumát igyekezett megjeleníteni munkájában, mégpedig rajzkészségnek és a rézmetsző mesterségbeli tudásának olyan magas fokát tanúsítva, amellyel a gravírozást a művészet színvonalára emelte. Mindezt 1649-ben. Mellan mester életéről vajmi keveset tudni. Annyi bizonyos, hogy rengeteg gyümölcsöző kapcsolattal bírt, köztük befolyásos mecénásokéval és művészekével, például a barokk kor vezető szobrászának, Gian Lorenzo Bernininek (1598–1680) a bizalmával és csodálatával. Az észak-franciaországi Abbeville-ben született rézműves családban. Először Rómában tanult Simon Vouet (1590–1649) festőnél, aki tehetségét látva arra biztatta, hogy a portrékészítésre összpontosítson. Később (1636-ban) Párizsba ment, ahol udvari festő, vésnöki kinevezést kapott. Ránk hagyott munkáiból kiderül, hogy sok befolyásos személyiség rajongott egyszerű, visszafogottan elegáns, természetes, ugyanakkor technikailag elképesztően kivitelezett – amelyek teljesen mellőzték a keresztezést és a körvonalakat – portréiért. Rézmetszetes munkái – a másik nagy portrémetsző, Robert Nanteuil (1623–1678) képeivel együtt – a 17. századi Franciaország „ki kicsoda” portrésorozataként is értelmezhetők. Csak feltételezhető, hogy az általuk elért technikai bravúr, amelynek egyik csúcsa Jézus egy vonallal készült arcmása, olyan hatással volt XIV. Lajos királyra, hogy 1660-as St-Jean-de-Luz-i rendeletében a francia metszőket megillette a más művészeknek járó kiváltságokkal.

Mellan rézmetszete, a Szent Veronika kendője tehát nemcsak fantasztikus rajzkészségről árulkodik, hanem egy technikai bravúrról is, amely egyetlen vonalat indít az orra hegyénél, és spirálisan kifelé haladva rajzolja meg az arcmást. Ez elsőre fel sem tűnik, csak közelebbről látszik, és közben azt gondoljuk, hogy a mester nem emelte fel szerszámát, tévedhetetlenül rója a köröket. Valójában a véső különböző szögű és erejű lenyomásával érte el az eltérő vastagságú és karakterű vonalakat. A sötétebb területeken – mint például a szakáll, a szemek – mélyebbek, szélesebbek, sűrűbbek a barázdák, míg a halványabb területeken éppen ellenkező jellegű a vonalazás, és éppen ettől válik az összkép háromdimenzióssá. Fontos azt is hangsúlyozni, hogy ez egy nyomat, egy lemezbe vésett minta tükörképe, vagyis a mesternek tulajdonképpen a véséskor fordítottan kellett gondolkodnia. Hát ez csúcs! Így születik az Egyetlen (egyszülött) egyetlenből (egyetlen vonallal).

A mondanivalót erősítik a kereten olvasható feliratok: Formatur unicus una, amely keresztény felfogással igen beszédes: az egyetlen, ami az egyetlenből lett, Jézus Isten egyszülött fia. Non alter, vagyis nem utánozható, utánozhatatlan, ami ugyanígy vonatkoztatható Jézus személyére és Mellan művészi bravúrjára. Alján olvasható az aláírás: C. Mellan GP ET F. IN AEDIBUS REG 1649, amelynek jelentése Claude Mellan Gallicus (vagyis a francia) festette és készítette ezt a király épületében (a Louvre-ban) 1649-ben.

Ma Mellan nyomatának eredeti rézlemeze a brüsszeli Bibliothèque royale gyűjteményében található.

SzaSzi

Forrás: metmuseum.org, publicdomainreview.org, artgallery, wikipedia

A kép a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével ezen a linken található.