Cannes-t is megjárta a nálunk nem régóta mozikban futó börtönös film, ami Thaiföldön játszódik. A kíméletlen (A Prayer Before Dawn) azért képes kiemelkedni a zsánerből, mert mindennél nyomasztóbban és nyersebben van benne megfogalmazva a bezártság. Igaz történet alapján készült, és a herointól kezdve a mocskon át egészen a ladyboyokig, minden van benne, de főleg kilátástalanság.

Régi, de jó kezekben csodálatosan működő ellentétpárokra épül az eddig rövidfilmesként dolgozó Csuja László filmje. A kevesebb mint másfél órás játékidő során kiderül: nála biztosabban senki nem nyúlhatott volna az amúgy is hálás témához.

Klaus Maria Brandauer (a képen középen), Eperjes Károly és Kerekes Éva főszereplésével készül Szabó István (a képen balra) új filmje. Az Oscar-díjas Mephisto és a Redl ezredes rendezője 30 évvel utolsó közös munkájuk – az 1988-ban bemutatott Hanussen – után a Zárójelentés főszerepét ismét Brandauerre bízta.

Nándorfehérvár hőseiről készülő történelmi film előkészítését támogatja a Magyar Nemzeti Filmalap: a Filmszakmai Döntőbizottsága 91 millió forint gyártás előkészítési támogatást szavazott meg Az utolsó bástya című filmtervnek.

A világ leggazdagabb embere egy igazi fukar g**i volt. Danny Boyle sorozata tíz részben dolgozza föl J. Paul Getty igaz történetét, aki még akkor is nekiállt alkudozni, amikor elrabolták az unokáját.

Török Zoltán a kiemelkedő sikerű Vad Magyarország – A vizek birodalmát követően a Hortobágyon élő vadlovakról forgat egész estés természetfilmet, amelyhez elkészült az első teaser videó.

Benedict Cumberbatch idei minisorozata bemutatja egy zaklatott arisztokrata férfi életét, ami a felszínen csillogónak tűnő, de valójában undorítóan kegyetlen gyerekkorával kezdődik, felnőtt drogfüggőségével folytatódik és egy középkorú ember megbékíthetetlen lelkével zárul. A sorrend kevert, a fényképezés lenyűgöző, a végeredmény felkavaró.

A 2012-es brit filmdráma egy 11 éves kislány utcájának apró történeteiből áll össze, amelyek óvatosan hajtják egymás vállára a fejüket és megremegtetnek, miközben megnyugvást is adnak. Amúgy semmi komoly, csak egy kis vidám szomorkodás, meg egy kis szomorú vidámkodás egy olyan filmben, ami anno a cannes-i filmfesztiválon debütált, de mégsem lett olyan ismert, mint amennyire azt megérdemelné, és nem csak azért, mert Tim Roth és Cillian Murphy is szerepel benne.

Alex Garland az elmúlt évek egyik legeredetibb sci-fijét rendezte meg az Ex Machinával. Három évvel később egy igéző sci-fi-kudarccal folytatja rendezői pályafutását. Különös, megfejthetetlennek tűnő film az Expedíció, amelybe legalább annyira könnyű beleesni, mint kiábrándulni belőle.

Az idei válogatásban 35 ország 49 filmje szerepel. Az ajánlás nyomán az Európai Filmakadémia több mint 3500 tagja szavaz majd a következő hetekben a filmdíj legfontosabb kategóriáinak - a legjobb európai film, rendező, színész, színésznő és forgatókönyvíró – jelöltjeiről.

A 2014-ben bemutatott Frank egy nagyon fura film, ami zenészekről szól és arról, hogy viszonyulnak az alkotáshoz és a közönséghez, illetve, hogy ez a két dolog hogyan viszonyul hozzájuk, miközben Michael Fassbender egy indokolatlanul nagy, csodálkozó tekintetű maszkot visel végig a fején.

A szovjet underground legnagyobb rocksztárjainak életéből mutat be egy részletet a Nyár, amit Cannes-ban nagyon szerettek, Oroszországban viszont annyira nem, mivel a film rendezője éppen házi őrizetben van. Már megy a mozikban!

A populáris filmek irányába való nyitás jegyében új kategóriát vezet be az Oscar-díjakról döntő filmakadémia, amely lendületes, háromórás gálával és egy jóval korábbi dátummal készül a 2020-as díjátadóra.

A Netflix sikersorozata, a The End of the Fxxxing World nem csupán morbid Bonnie és Clyde-paródia, hanem az egyik legérzékenyebb és legviccesebb sorozat a tinédzserek „csak azért is” lázadásáról. 

Szintet lépett a franchise: az új epizód amennyire régi vágású, ugyanannyira hallgat az új idők szavára is és meri a saját útját járni. Christopher McQuarrie ugyan visszatérő direktor a korábbi eklekticizmusát fennen hirdető szériában, ám szó sincs fáradságról vagy a rutin győzelméről. 

A Kísértettörténet olyan, amilyennek Terrence Malick a horrort elképzeli: lebegő képeivel, évtizedeket ugráló sztorijával inkább szól az elmúlásról, a megbánásról, és a művész felelősségéről, mint a szellemházas ijesztgetésről. Különlegessége, hogy Casey Affleck a fejére húzott lepedővel játssza végig a filmet, de így is szívet szorongat azzal, hogy melankolikus kísértetként szembenéz az élet és halál körforgásával. 

A legújabb Pablo Escobar-film felvillant néhány igen emlékezetes képet a hírhedt kolumbiai kokainbáró életéből és tévésztár szeretőjével való kapcsolatából, de nem használja ki a különleges nézőpontban rejlő lehetőségeket. 

Fernando, sose halunk meg! Ja, nem. De. „Yes, if I had to do the same again / I would, my friend, Fernando.” 10 évvel a Mamma Mia után egy nem túl elkapkodott folytatás, jó érzékkel pont annyi időn belül, hogy még felvehető legyen az emlék, itt a folytatás. Már az elsőt is „annak ellenére” szerettük. Annak ellenére, hogy nem volt sztori, hogy Pierce Brosnannek nem volt hangja, a hivatalos filmtoposzként említhető világ legjobb pasijának (Colin Firth) nem volt heteroszexualitása, és nem volt konfliktus-oldó DNS-teszt sem.

Traub Viktória (1984) animációs filmrendező. Legutóbbi filmje, a Sellők és Rinocéroszok, szerepelt az Annecy Animációs Filmfesztivál versenyprogramjában. Néhány esztendeje folyamatosan jelen van a világ legnevesebb fesztiváljain. A MOMÉ-n végzett 2008-ban.

Stanley Kubrick amerikai filmrendező és producer, a 20. század második felének egyik legnagyobb hatású filmkészítője, kinek munkásságát az irodalmi adaptációk, a technikai újítások, eredetiség és sajátos humor jellemzi. 1928. július 26-án született New York-ban.

Az Egynyári kaland retrós balatoni ifjúsági sorozatnak indult, de az írást és rendezést a második évadtól átvevő Zomborácz Virág az egyik legjobb magyar vígjátéksorozatot kanyarította belőle. Virággal az abszurd humor és az átélhető konfliktusok is megérkeztek az Egynyári kalandba, melynek új évadaiban is huszonéves fiatalokat nézhetünk, ahogy a Balatonon csajoznak, dolgoznak és keresik a helyüket az életben, de közben szőrmentén olyan témák is előkerülnek, mint például a szexuális zaklatás.

Nekem mint 16 éves fiatalnak egy új darab az életből, az idősebbeknek pedig remek visszaemlékezés. Íme 3 film, amely az igazi emberi viszontagságokra, érzésekre, személyiségfejlődésre helyezi a hangsúlyt: Mr. Nobody, 500 nap nyár, A tinilány naplója.

Olybá tűnik, nincs új az amerikai igaz történetek napja alatt. Baltasar Kormákur második, Európán kívül forgatott katasztrófafilmbe oltott melodrámája egyben az izlandi direktor legrosszabb mozija is.

A Budapest Short Filmfesztivál, azaz a BuSho, méltán lett népszerű történetének közel másfél évtizede tartó fennállása alatt. A fiatal filmesek kezdeményezésére létrejött fesztivál eredetileg a rövidfilmes kategória népszerűsítését akarta felvállalni,  aztán hamarosan kiderült,hogy itt valójában sokkal többről van szó. A BuSho néhány éven belül igazi nemzetközi áttörést ért el, amely hatékonyan biztosítja az alkotók bemutatkozását. A rövidfilmek előzsűrizésének egyik oszlopos tagjával, az újság- és forgatókönyvíró Rimóczi Lászlóval a Filmkultúra.hu beszélgetett.

Beigazolódott a 3 évvel ezelőtti jóslat: a Sicario folytathatatlan. Ugyan az első rész manapság kritikailag igen méltatott forgatókönyvírója, Taylor Sheridan (A préri urai, Wind River) azt nyilatkozta, 2015-ös drogháború-drámáját eleve trilógiának szánta, mindez alig látszik a végeredményen. Az újabb felvonás inkább a mini major gyártó stúdió, a Lionsgate üzletpolitikájába illik. Fél-független társaság lévén inkább Az éhezők viadala-típusú franchise-okat preferálva immár a felnőtteket célozva küld a vászonra Hollywood-konform, az álomgyár történetmesélési fogásait, sablonfiguráit tologató pénztemetőket.

Európai posztapokaliptikus sorozat viszonylag kevés van, de a dánok bevállaltak idén egyet a Netflix jóvoltából. Young adult a kategória, északi a stílus és bár néhol kicsit elcsépelt paneleket kapunk, a The Rain összességében működik.

Greg Berlanti kamaszokról szóló filmje nem csak műfaján belül, a hollywoodi melegábrázolás történetében is fontos darab. A Kszi, Simon tipikus gimis film kamaszkori problémákról, fiatalkori barátságokról és első szerelmekről – egy homoszexuális karakterrel a főszerepben.

Az A24 horrorjai kíméletlenül realisták: a független stúdió újabb remekbeszabott midculttal öregbíti hírnevét. Jószerivel tematikai ciklust alkotnak az elmúlt három évben a cég háza tájáról érkező rémtörténetek: mindegyik így vagy úgy, de a család széthullását állítja középpontba. Hiedelmek, misztikum beemelésével illusztrálja egy 17. századi puritán família leszállóspirálját A boszorkány, a tavalyi It Comes at Night pesszimista lélektani dráma a bizalom kérdéskörével, és a triászból az itthoni mozikban elsőként bemutatkozó Örökség is követi a sormintát.

Az idén a Legjobb idegen nyelvű film Oscarjával jutalmazott transzmozi rendkívüli érzékenységével követel helyet magának az összetett karakterdrámák hosszú sorában. Rögtön a nyitány felettébb árulkodó: lírai-asszociatív vágykép jelenik meg az Iguazú-vízesésről, majd különböző színekben pompázó szaunai beállítás felel a korábbi snittre. Gyorsan kiderül, benne vagyunk két szerelmes lelkivilágában: az idős Orlando és transznemű szeretője, a bárénekesnőként dolgozó Marina önmagukért szeretik egymást.

Szédítően erős ez a politikusokat kiakasztó, de az izraeli mozit új magasságokba emelő remekmű. A Foxtrott az a film, amelynek a botránya messzebb ért, mint a jó híre. Hiába nyerte el a velencei zsűri különdíját, valószínűleg inkább arról emlékeznek rá az emberek – ha emlékeznek egyáltalán –, hogy Izrael kulturális minisztere az ország szégyenfoltjának nevezte.