A várakozásoknak megfelelően Jorgosz Lanthimosz A kedvenc (The Favourite) című kosztümös filmje kapta a díjak zömét a Brit Film- és Televíziós Művészeti Akadémia (BAFTA) február 10-i, vasárnap esti londoni díjkiosztó gáláján, a legjobb filmnek és a legjobb rendezőnek járó két fő elismerést azonban a nagy vetélytárs, az Alfonso Cuarón rendezte Roma vitte el.

Sikeres reklámszakemberből lett felnőttként színész, és az új karrier is rögtön fordítva indult: filmes és sorozatfőszerepekkel. A szakma szeretete és a gázsi fontossága mellett szóba kerültek a castingok, Mickey Rourke, a SZABADszínész, az, hogy miként fér össze a reklámos és a filmes karrier, valamint a hazai és nemzetközi produkciók kommunikációs különbségei is. Interjú Gosztonyi Csaba színésszel és reklámszakemberrel, a SZABADszínész platform egyik alapítójával.

A Showtime első osztályú színészgárdával és Ben Stillerrel a rendezői székben dolgozta fel az elmúlt évtizedek legnagyobb visszhangot kiváltó amerikai börtönszökését. A hétrészes miniszéria a rendhagyó megközelítés, a sajátos hangulat és a kiemelkedő alakítások miatt lehetett a 2018-as televíziós termés egyik legkellemesebb meglepetése.

Rövid betegség után 82 évesen elhunyt Albert Finney brit filmszínész, az 1960-as évek angol színésznemzedékének egyik legjelentősebb alakja, akit pályafutása során ötször jelöltek Oscar-díjra – jelentette a BBC a családra hivatkozva.

Radu Jude utóbbi három játékfilmje a rasszizmus témája köré szervesült. A botrányvadászok nála hoppon maradnak, mert művein nincs fogás. A trilógia konzekvensen köti össze a 19. század első felének kisemberét, az 1930-as évek végének polgárát és napjaink átlagemberét. Legújabb filmje, a Bánom is én, ha elítél az utókor az előzményekhez hasonlóan kevés okot ad az optimizmusra.

Végre kijött a Punisher legújabb évada, ami a Netflix és a Marvel egyik legjobb kollaborációja. Jon Bernthal még mindig rohadt ideges, úgyhogy jön, büntet, szenved, gyilkol, és még azután is beléd lő, ha már halott vagy.

Elillan a varázslat: A sebezhetetlennel indult trilógia utolsó felvonása csak addig szórakoztató, amíg gondolkodni nem kezdünk rajta. Két évvel ezelőtt sem tűntek bíztatónak a jelek, lévén az önálló thrillerként pozícionált Széttörve is csak egy robotpilótára kapcsolt, igazi furmányosságokat nem tartalmazó szemfényvesztésként bőgött le. M. Night Shyamalan szerzői védjegyként definiálható óriási fordulata ráadásul már nem is a cselekmény logikájából fakadt, hanem marketing-szinergiaként ütötte fel a fejét – stáblista közbeni pluszjelenettel kívánta levenni publikumát a lábáról, divatos Marvel-stratégiát mímelt.

Az Oscar-díjas Peter Jackson a Beatles együttes Let It Be című albumának stúdiófelvételéről készít dokumentumfilmet az eredeti filmanyagok felhasználásával – írta meg a The Hollywood Reporter.

„Ha szivárványt akarsz látni, készülj fel az esőre.” Egyszerűen nem lehet úgy nekifutni egy történetnek, hogy nem akarod látni a végét. Pedig tudod, hogy nem akarod látni, mert sírni fogsz. És mégis megnézed. Aztán tényleg sírsz. Ám ha a mesélő azzal indít, hogy „Úgy gondolom, tőlünk függ, hogyan meséljük el a szomorú történeteket”, akkor a Mennyei Megbántást mégis el lehet viselni. Van miért és van hogyan. Még akkor is, ha mind a 10 ujjunkat fel kell mutatni hozzá…

Itthon alig sikerül reprezentálni a latin-amerikai filmművészet csapásirányait, ám ha olykor mégis, kincsekre bukkanhatunk. Legutóbb az Egy fantasztikus nő jött és tűnt el feltűnésmentesen, most alighanem A kígyó ölelése rendezőjének új dobására vár ugyanez a sors. Ciro Guerra és ex-felesége, Cristina Gallego – akik épp a tárgyalt mozi forgatásakor váltak el – a látszat ellenére egy pillanatra sem emelik el a reáliáktól gengszter-tragédiájukat, épp a bárki által ismert, az akárkit felemésztő emberi fekélyek hatalmas sodrásában rejlik a film igazi ereje.

A férfi, aki szeretkezett az oprendszerével; és ez nem valami újabb fétis, hanem a John Malkovich-menet rendezőjének 2013-as szerelmes sci-fije. Annak az évnek az egyik legjobb filmje még akkor is, ha a végére kicsit elfogy belőle a lendület, viszont a szerelem bármelyik fiktív jövőben, bárki iránt is eléggé oda tud csapni az embernek, mert van, ami nem változik.

Eddig soha nem látott snitteket tett közzé a Magyar Nemzeti Filmalap – Filmarchívum a „Filmhíradók 100 éve” sorozatban Ady Endre temetéséről, mely 1919. január 29-én volt.

Tette ezt Zsombolyai János eleinte operatőrként, Herskó János, Sándor Pál, Bacsó Péter filmjeit fényképezte a 70-es évekig. Ám egyre nagyobb lett a vágya, hogy önállóan is készítsen filmet, ezért rendezni kezdett, de forgatókönyvet is írt, sőt előfordult, hogy saját filmjeinek producere is volt. Éppen ezért ő saját magát inkább filmkészítőnek titulálta. Zsombi – ahogy környezete hívta – 1939. január 30-án született, és csak négy éve távozott, ugyanígy a tél derekán. Őrá emlékezik ez az írás.

Nyolcvanhat évesen pénteken Belgrádban elhunyt Dusan Makavejev, az egyik legkiemelkedőbb szerb-jugoszláv filmrendező, forgatókönyvíró és producer. A filmművészetben az úgynevezett jugoszláv feketehullám egyik megalapítójaként jegyzik nevét, olyan filmeket készített, amelyeket erős társadalombírálat jellemez, a kommunizmust és a kapitalizmust egyaránt bírálta – írja a Vajma.info magyar nyelvű vajdasági hírportál.

„A Villa Negra nem apácazárda…” – sokaknak ismerős a tamburán játszott dallam, amelyet a színészóriás 1963-ban a Hattyúdal című filmben játszott először, s amely slágerré lett éppúgy, mint a Tolnai Klárival énekelt „Orchideák, lila orchideák…”. Villantsuk fel Páger Antal életének mozaikjait, aki ezen a napon született 120 évvel ezelőtt, 1899-ben!

Március 14-től látható országszerte a mozikban Szász Attila új, romantikus történelmi thrillere, az Apró mesék. Az izgalmakban és fordulatokban gazdag játékfilm főszereplői Szabó Kimmel Tamás, Kerekes Vica és Molnár Levente.

Több érdekességet is összegyűjtött az amerikai filmakadémia az Oscar-díj idei jelöltjeiről: a Fekete párduc például az első, képregényből készült film, amely esélyes a legjobb film díjára, a Csillag születik című drámának pedig már a negyedik változatát jelölték a legrangosabb hollywoodi elismerésre.

Önéletrajzi ihletésű, coming of age típusú, csupa szív, feel good mozi lett Jonah Hill első nagyjátékfilmje. Los Angeles, ’90-es évek, deszkás kamaszok és a háttérben üvölt Presser Gyöngyhajú lánya.

Örök témái egyikét boncolgatja a japán maestro pályafutása talán legérzékenyebb tálalásában: idejekorán felnőni kényszerülő gyerekekről (Anyátlanok), illetve áthidalhatatlan generációs és érzelmi szakadékot tapasztaló famíliatagokról (Still Walking) beszélő szerzői filmjei után ismét a család intézményét és a benne élők viszonyrendszerét taglalja Hirokazu Koreeda.

Életének 75. évében hosszú betegség után budapesti otthonában elhunyt Andy Vajna, a magyar és a nemzetközi filmipar meghatározó alakja, filmproducer, nemzeti filmipar fejlesztéséért felelős kormánybiztos – közölte a Magyar Nemzeti Filmalap az MTI-vel.

Pálfi György csinált egy olyan magyar sci-fit, amelynek a költsége nagyjából 1 milliárd forint volt, és sikerült iszonyatosan megosztania a közönséget. A Stanislaw Lem filozofikus regényén alapuló film is bizonyítja, hogy milyen kegyetlenül tehetséges és kreatív filmesek vannak nálunk.

Gábeli Tamás (1972) a kilencvenes évek utazásait követően a POLIFILM Film- és Média iskolában végzett. Számos kisjáték- és dokumentumfilmet rendezett. Legutóbbi alkotása, a Végleg kitiltva című kétrészes ismeretterjesztő film, a magyarországi németek kitelepítéséről szól. Kétgyermekes apuka, BioGroup ügyvezető, a Gombolyag Alapítvány elnöke és a BuSho Nemzetközi Rövidfilm Fesztivál igazgatója.

„Majd én elmondom, ki vagyok. Én vagyok a rohadék, aki könnyet csal a szemedbe a fogaival. Én vagyok a rohadék, aki egy életlen sajtszeletelő késsel apróra vág, és Gilbert & Sullivan-t fog énekelni közben. Én vagyok a rohadék, aki egy jeges tóba löki a nyomorék tested, és végignézi, ahogy elsüllyedsz, mint egy darab szar. Ez a rohadék vagyok. És ha csak egy szót is szólsz, miközben elveszem a kezem, mindezt most fogom veled megtenni. Csak szólj egy szót is, és olyan haszontalan leszel, mint egy kiszáradt, használt óvszer szar szex után. Világosan fejeztem ki magam?”

A február 7-én kezdődő Berlini Nemzetközi Filmfesztivál kihirdette a rövidfilm programját: 17 országból érkezett 24 rövidfilm kapott meghívást az év első A-kategóriás filmünnep versenyébe, köztük Buda Flóra Anna Entropia című MOME Animáció diplomafilmje és Tóth Luca Lidérc úr című magyar-francia koprodukcióban készült alkotása.

Armando Iannucci filmje 2017-ben készült, a magyar mozik 2018 év elején mutatták be, de már előtte sokat cikkeztek róla, mivel Oroszországban, s a Szovjetunió néhány más utódállamában egy zártkörű vetítés után betiltották. Mi lehet a Sztálin halálában, hogy 65 évvel a Nagy Vezér elhunyta után se lehet a nagyközönségnek látni?

Kárpáti György Mór a Filmalap Inkubátor Programjában készült alkotása, a Guerilla Észak-Európa legnagyobb filmfesztiválján a legjobb elsőfilmnek járó Ingmar Bergman-díjért versenyez. A világosi fegyverletétel 170. évfordulója különös aktualitást ad a filmnek.

A Filmkultura.hu készített interjút Dombrovszky Linda dokumentum- és fikciós filmrendezővel a Megszállás 1968 című, 2018-es alkotás kapcsán többek között a megtörtént események rekonstruálási lehetőségeiről, a szereplők motiválásáról, a két filmtípus határainak találkozásáról, témakeresésről és lehetőségekről.

Rami Malik és Christian Bale mellett számos brit színész, köztük Olivia Colman, Richard Madden és Ben Whishaw kapott Golden Globe-díjat a Hollywoodban akkreditált külföldi tudósítók szövetségének (HFPA) 76. díjátadó gáláján vasárnap Los Angelesben – írta a BBC hírportálja.

A Rossz versek személyes élményekből épített terápia-film, amely első ránézésre hasonlít ugyan a rendező első nagyjátékfilmjére, de valójában a történet, a narratíva és a formanyelv tekintetében is egészen más.

„Én azokhoz a srácokhoz tartozom, akik minél több kávét isznak, annál több kunsztra képesek és annál jobban ellazulnak.” Ez az idézet akár a legnépszerűbb amerikai kávélánc szlogene is lehetne, ám aki valójában mondta, annak szimbolikus értelemben egész karrierjére ráhúzható a jelentése. Nicolas Cage esetében ugyanis a képlet valahogy így néz ki: minél több munka, annál fokozottabb és sokszínűbb teljesítmény, amely pedig a felvett arcok sokoldalúságában és hiteles visszatükrözésében nyilvánul meg. Legalábbis 2010-ig bizonyosan.