Nexxtelen igazság a mai manipulatív médiáról a borzalom sokkoló-groteszk köntösébe bújtatva a zseniális Udvaros Dorottyával a kamera és mikrofon-végen.

Egy baráti társaság egyik tagja hirtelen a figyelem középpontjában találja magát, ami szakmai és anyagi elismeréssel is jár. Vajon mit szólnak ehhez a többiek, együtt örülnek vele, vagy inkább irigykednek rá és megpróbálják túlszárnyalni? Kellemes, szórakoztató mozi.

Jane Campion több mint egy évtizede nem rendezett mozifilmet, és most úgy tért vissza, hogy száz év előtti kosztümbe öltöztette Dr. Strange-t, Mary Jane Watsont és Nightcrawlert is. A kutya karmai közt első fele remek, feszültséggel teli, párkapcsolati cowboy-dráma, a második pedig néha úgy tűnik, hogy semmiből jövő, semmibe tartó jelenetek halmaza – a remek színészeknek köszönhetően azonban nem válik marveles szórakoztatássá.

A miskolci Cinefesten debütált Csoma Sándor első nagyfilmje, az Erőss Zsolt hegymászó 2013-as halálát a felesége, Sterczer Hilda szemszögéből feldolgozó Magasságok és mélységek. A hamarosan bárki által látható film saját magát is úgy ajánlja, mint ami nem egy kalandos életű híresség halálával, hanem a halál következményeivel foglalkozik: a gyásszal, a magára maradt családdal, a hírfogyasztók azonnal ítélő bíróságával. A Lángoló többek között ezekről beszélgetett kicsit a rendezővel.

A 10 éves fiú ijedten rezzent össze a bérház lépcsőházában, amikor rádöbbent, hogy elnyomta az álom. Kinn még csak hajnal volt, ő mégsem melegedhetett tovább a lépcsőkön kuporogva. Be kellett fejeznie az újságkihordást, hogy időben beérjen az iskolába. A gyermek Walt Disney korán magára vette a maximalizmus nyomasztó terheit…

Hatalmas szív és az eredeti elképzelés maradéktalan megvalósításához vélhetően nem elegendő mennyiségű pénzösszeg, nagyjából így lehetne röviden összefoglalni a Nyugati nyaralást, ami a 80-as évek családi vakációit idéz meg a Balatonnál, némi hidegháborús kémszálat is beleszőve a történetbe. Humoros, izgalmas, nosztalgikus érzéseket ébresztő magyar film egy lelkes csapattól, a teljes élmény megtapasztalása érdekében, ha az adott korszakot megélni nem is, de ismerni mindenképpen érdemes.

A gyerekek egészen biztosan imádni fogják, mindenki más viszont gyorsan el fogja felejteni a Dreamworks legújabb moziját. A rosszfiúk kalandja rossznak nem mondható, csak jóformán minden hiányzik belőle, amelyek az elmúlt évek legsikeresebb animációs filmjeit egyedivé és emlékezetessé tették.

A 2. világháború bukása német szemmel. Mennyi ilyen volt már, a Lore mégis egy újabb gyöngyszem 2012-ből, amely egy nácinak nevelt fiatal lány testén-lelkén-érzékein keresztül vezeti a nézőt a borzalmak ideológiájának mindent elpusztító mélyére, hogy a megtisztulás, gyógyulás lehetősége egyáltalán felmerülhessen.

A Legjobb tudomásom szerint úgy érkezett a hazai mozikba, hogy már jó ideje járta a világ rangos fesztiváljait, és szép sikereket tudhatott maga mögött. A nemi erőszak meglehetősen kényes téma, és bár a rendezőpárosnak ez az első nagyjátékfilmje, nem ma kezdték a szakmát. Közös munkájuk eredménye néha megbicsaklik, de nagyon jó érzékkel nyúltak az alapanyaghoz, így nem lett belőle egy – újabb – hatásvadász #metoo mozi.

1981. szeptember 17-én mutatták be A tengeralattjárót (Das Boot), Wolfgang Petersen pacifista remekművét, amely mindenfajta szakmai fórum szerint a létező legjobb tengeralattjárós film, amelyet valaha készítettek.

Ha szeretted az eredetit, ezt is szeretni fogod, mert az egész olyan, mint a fedezd fel a 6 különbséget a két kép között rejtvény. Spielberg nem újragondolta, hanem egyszerűen csak elkészítette a saját West Side Story-ját, ami azért nem vesztett aktualitásából, mert az emberek még mindig képesek minden hülyeségen összekapni. Rachel Zegler nevét érdemes lesz megjegyezni, ő alakítja ugyanis Hófehérkét a Disney jövőre érkező élőszereplős filmjében.

A báránybőrbe bújt farkas esete. Vagy inkább olyan angyalképű bestia, aki a szerelemért mindenre képes. Hm, mindezek tudatában akkor már inkább maradnék szóló.

Steven Spielberg neve hallatán sokaknak bizonyára nem a Párbaj ugrik be elsőre, pedig egy olyan filmről van szó, amiről immár fél évszázad múltán is érdemes beszélnünk. 50 éve annak, hogy első nagyjátékfilmjével sajátos módon értelmezte az egyik leggyakrabban használt filmes klisét, az autós üldözést.

Andrew Garfield színészként már meggyőzött minket arról, hogy nem véletlenül van a nagypályások között, de most kiderült, hogy az éneklés és a zenés műfaj sem áll tőle távol. A Tick, Tick… Boom! Jonathan Larson életét dolgozza fel, aki ugyan 30 évesen még nem tartott sehol, de nem sokkal később páratlan dolgokat vitt véghez. Milyen jó lett volna, ha ez a film eljut a mozikba, de a streaming ma már megkerülhetetlen dolog. Zenés darab, de abból is a jóféle, átadókon van a helye.

Vannak forgalmazók, akiket nem kötnek az anyastúdió által megadott határidők és bevételi elvárások, így simán megtehetik, hogy behoznak egy 2 éves filmet. Kristen Stewart még Diana Spencer előtt bújt az ugyancsak tragikus sorsú Jean Seberg bőrébe, és úgy néz ki, jól állnak neki ezek a szerepek.

Aki vett már aluljáróban Gucci táskát, pontosan tudja, milyen ez az életérzés, mert a legtöbben sosem kerülünk közelebb ehhez a márkához. A film megosztó, de cserébe legalább hosszú.

Breier Ádám első egész estés filmjének, a Nemzeti Filmintézet Inkubátor Programjában készülő Lefkovicsék gyászolnak forgatása a napokban megkezdődött. A keserédes dramedy főszerepeiben Szabó Kimmel Tamás és Bezerédi Zoltán lesz látható.

Will Smith mindig jó az életrajzi filmekben, és ezúttal sem okoz csalódást. A Richard királyban a Williams lányok apjaként hol megvereti magát a tesókkal, hol pedig jól beszól a gazdag fehéreknek. A lényeg a terv, annak mindenképpen meg kell valósulnia.

Giuseppe Tornatore talán nem a legproduktívabb rendező, közel 30 éves pályafutása során eddig mindössze 14 filmet jegyez, utoljára 2016-ban hallatott magáról (A levelezés). Ő is azon kevés rendezők egyike, aki az utóbbi időkben inkább a mennyiségre gyúró filmiparban még mindig a minőségben hisz.

A Spencer nagyjából azt meséli el, amit A korona 5. évadában fogunk majd látni, csak sokkal töményebben. A címadás nem véletlen, Diana szabadulna, de a Windsorok nem ma kezdték az uralkodást.

A külvárosi élet egy 11 éves (kis)lány szemén keresztül. Pontosabban az ANGOL külvárosi élet, hiszen az Ébredés (Broken) erőszakos, működésképtelen családokról szóló meséje pontosan a brit „átlagvárosok átlagutcájában” játszódik.

2001 karácsonya előtt néhány nappal egy zaklatott férfi hívta fel a 911-et, hogy a még lélegző feleségét súlyos baleset érte durhami házuk lépcsőjén. A kiérkező mentők már csak a halál beálltát tudták megállapítani, a gyanú azonnal a férjre terelődött, ezzel kezdetét vette az amerikai igazságszolgáltatás egyik legfurcsábbnak tartott pere, melyről dokumentumfilm is készült 2004-ben. Az HBO sorozata most színészekkel próbálta rekonstruálni a történteket, és elsősorban az ő játékuk az (főleg Colin Firth és Michael Stuhlbarg), ami miatt mindenképp érdemes belefogni.

1988 májusában versenyen kívül mutatták be Cannes-ban Luc Besson megkerülhetetlen mesterművét, A nagy kékséget. Mire a hazai mozikba eljutott (1990. augusztus 2.), addigra Olaszországban már be is tiltották. Egy biztos: a filmnek köszönhetően Besson nevét a szakma örökre megjegyezte.

Mindannyian tudjuk, hogy Tom Hanks eddigi karrierje során – bár rengeteg szerepben brillírozott remekül – legtöbbször a szimpatikus, jólelkű, ezáltal erősen szerethető szomszédember figurájának megannyi verzióját adta elő. Nem is baj ez, hiszen legbelsőbb énje és alakításai a filmtörténet egyik legszimpatikusabb színészévé, sztárjává tették őt. A Finch című posztapokaliptikus viharban azonban kap egy társat is, aki fém létére (majdnem) ugyanannyira a szívünkhöz nő, mint hús-vér, ám kissé meggyötört alkotója…

Színészi zsenialitással ábrázolt magasfokú érzékenység, amelyre a tragikus sorsú Iris Murdoch-kal ellentétben mi még sokáig emlékezni fogunk. Ráadásul én mindenképpen az eredeti, és nem az új hatásvadász magyar alcímmel: Szeretlek, emlékszel?

A kis Norma Jean, a későbbi Marilyn Monroe egy szűk táskába zárva kuporgott, miközben édesanyja, Gladys Pearl Baker a táskát szorongatva gyors léptekkel távolodott a nevelőszülők házától. Kétségbeesett kísérlete volt ez gyermeke visszaszerzésére, a skizofrénia és a züllött életmód ugyanis egyetlen bíró szemében sem számít előnynek.

Vannak filmklasszikusok, amelyekről időről időre érdemes megemlékezni, azért is, hogy a fiatalabb generáció is tudomást szerezzen róluk. Az Éjféli cowboy pont ilyen. Itt senki sem lövöldöz indiánokra, viszont megdöbbentő erővel mutatja be a nagyváros csillogó felszíne alatti, arccal a pocsolyában fekvők rétegét, akiknek álmuk a létezésükkel együtt semmisült meg. Megrázó és örök érvényű darab.

Sokszor merev sztereotípiák szerint gondolkodunk. Ha például meglátunk egy óriási termetű, izmoktól dagadó, pláne összevissza tetovált, rövid tüskés hajú (még rosszabb, ha kopasz) emberi kolosszust, azonnal a börtönökre, s azon belül a kigyúrt elítéltekre asszociálunk. Mondjuk. Vagy valami hasonlóra.

Ha egy katona úgy dolgozza fel a gyászt, hogy öl, akkor vajon mit csinál a pék? Ebben a filmben ilyen és ehhez hasonló kérdések hangzanak el, miközben a rosszfiúk hullanak, mint a legyek. Az igazság bajnokai Az eltűnés sorrendjében és az Agymenők szerelemgyereke, ahol egy profi és három lelkes amatőr erednek az igazság nyomába.

Hozott anyagból készített, bipoláris etnokultúra szülte gengszter krimi-vígjáték, műfaji határokon való egyensúlyozással.