Az Újév a fogadkozások ideje. Hajlamosak vagyunk mindenféle fogadalmakat tenni, melyek általában a változásról szólnak: tisztában vagyunk kisebb-nagyobb gyengeségeinkkel, és szeretnénk változtatni rajtuk. Aztán vagy megbánjuk, vagy elfelejtjük, vagy megpróbáljuk betartani – ami vagy sikerül, vagy nem.

Lóth Balázs mozifilm rendezői bemutatkozását 327 millió forinttal támogatja a Filmalap Filmszakmai Döntőbizottsága. A Pesti balhé címmel készülő vígjáték egy korábban soha nem látott Budapesten játszódik.

Életének 82. évében, december 12-én elhunyt Kósa Ferenc Kossuth- és Balázs Béla-díjas magyar filmrendező, volt országgyűlési képviselő, a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) rendes tagja – közölte a köztestület az MTI-vel.

Csak a szádban olvad, nem a szemed előtt. Bár olyan is van, hogy a formára szobrászkodott (tea-, vagy valami keményebb, könnyen nem kenhető, de faragható) vaj-alkotást a szemből kicsorduló könnyek változtatják folyékonyabb halmazállapotúvá. A biológiaiaknak nem kellő, és éppen ezért nevelőcsalád kicsi kincse ugyanis vajba mártja rasszból és lélekből fakadó emócióit, hogy kennivaló pékáru ne maradjon szárazon.

Dánia A bűnös című filmjét küldi majd az Oscarra, ami tarolt a filmfesztiválokon. A nagyjából egyetlen szereplőből álló film a legizgalmasabb akció és thriller jelenleg a mozikban, pedig nincs benne akciójelenet, és egyetlen helyszínen játszódik az egész.

Két stílus elegyedik az első nagyjátékfilmjével jelentkező Lukas Dhont szerzői mozijában, de a homlokegyenest más szemléletmódok nehezen eredményeznek egy ütős alkotást. Az ifjú belga rendező a napjainkban óriási trendnek minősülő queer cinema által keltett hullámokat igyekszik meglovagolni, ám mozijában a trendkövetésen kívül nem sok forradalmi tényező maradt. Cannes-ban versenyzett, kritikai elismeréseket gyűjtött, ám a Lányban ez pusztán a felszín, szubsztanciája igen kevés, drámaisága még csak nem is pislákol.

A Filmkultúra.hu Berkes Júliával a VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan és a hamarosan mozikba kerülő Rossz versek című filmek producerével, a Proton Cinema munkatársával beszélgetett.

Meg lehet-e szakítani a sérelemspirált, vagy örök kötelesség a szenvedéstőzsdére föltenni mindent? Ziad Doueiri megbékélést sugalló alkotása a tárgyalótermi dráma tökéletesre munkált sablonjait tölti meg nagyon erős, valós tartalommal, s alkalmazza gyógyításra. A jól megcsinált filmek kliséinek ismét értelmet ad az a cél, hogy minden közönség ugyanazt értse belőle.

Ujj Mészáros Károly második nagyjátékfilmje ennél jobban nem is különbözhetne a Liza, a rókatündértől. Csudapestből Budapest, bájból komorság, harsány színekből kopott szürkeség, különös japán hangulatból kissé mímelt skandináv ridegség lett. A játékosságból pedig jobbára mesterkéltség.

Az Egy nap egy anya láthatatlan mindennapi munkáját teszi láthatóvá – az űzöttséget, az állandó hajszát az idővel, a rutin monotonitását. Testközelből mutatja, mit jelent anyának lenni. És látjuk, nem árt, ha az ember még tudatosabban odafigyel a prioritásokra, nehogy a mindennapok taposómalma bedarálja. Sokunknak elevenébe talál. Beszélgetés Szilágyi Zsófi elsőfilmes rendezővel, akinek Egy nap című filmje Cannes-ban már elnyerte a nemzetközi filmkritikusok FIPRESCI-díját, és beválogatták az Európai Filmdíjra esélyesek közé is.

Felejtsd el az eredetit. A Szólíts a neveden! rendezőjének új feldolgozása csupán Dario Argento trendteremtő horrorjának gerincét őrizte meg. Közel 1 órával hosszabb már a játékidő is, 98 perces, giallo-esztétikával, a Goblin egyszerre sátáni és delejező zenéjével, expresszionista színvilággal fejelt rémmese helyett immár grandiózusabb, témáiban is gazdagabb kárhozattörténetet kapunk.

A Brit Birodalom Rendjével tüntették ki a Buckingham-palotában az Oscar-díjas Emma Thompsont és Sarah Gordy színésznőket – adta hírül a BBC News. A lovagi cím női megfelelőjének számító, a Dame előnév viselésére feljogosító ranggal járó kitüntetést Vilmos herceg adta át a palotában rendezett ünnepségen.

Nagyszerű játékfilmes bemutatkozás. Az idei cannes-i mustra Kritikusok Hete szekciójában debütált dráma régóta oly vágyott kitétele a hazánkban ritka minimalista formanyelvnek. Legutóbb a szintén zseniális Ernelláék Farkaséknál hangolta újra a lecsupaszított feldolgozásmódon nyugvó elbeszélést, ám Szilágyi Zsófia filmje, amennyiben lehetséges, még pőrébb, átélhetőbb, húsbavágóbb módon él a stílussal és közelít témájára.

Vadon Zoltán 1976-ban született, az Oktopusban végzett 2000-ben, hangmesterként. Az egyik közelmúltban befejezett munkája Traub Viktória Sellők és rinocéroszok című animációs filmje volt, ahol sound designerként és zörejesként dolgozott.

Nagy V. Gergő szociológusnak készült, majd filmkritikus akart lenni, de végül forgatókönyvíró lett belőle. Dolgozott a Virágvölgy, A kivégzés, a Déva és Az úr hangja forgatókönyvén is. Ezekről, a forgatókönyvírás pátoszáról, a filmkritika helyzetéről, valamint a filmfejlesztés senkiföldjén egymás öregedését néző filmírókról és az ő karrierlehetőségeikről is mesélt Filmkultúra.hu vele készített interjújában.

Idén huszonöt éves a Tiszta románc, amely semmit nem veszített az ízéből azóta, és még mindig az egyik legtarantinosabb alkotásként tartják számon, pedig Tony Scott rendezte. Ha fülledt románcra és kemény akcióra vágyunk a kilencvenes évekből, akkor ez megy a háttérben.

Véget ért az Aranyélet. Az eddigi legsikeresebb és legprofibb magyar sorozat főhősei három év alatt kisstílű bűnözőkből nagypályás gengszterekké váltak, s eközben az alkotók is évadról évadra emelték a tétet. A végeredmény ennek köszönhetően a sorozat egészét nézve kitűnő, a záró szezon tekintetében viszont inkább felemás. (Kritika spoilerekkel!)

Boaz Yakin 2000-ben készült filmdrámája, az Emlékezz a Titánokra! igaz történet, mely sportfilmnek látszik, de ez ne riasszon el senkit, mert nem az amerikai futballról szól. A középiskolai amerikai foci, mely annyira fontos mindenkinek az USA-ban, csak a kerete egy drámának az elfogadásról és a toleranciáról.

A Sundance Filmfesztiválon nagyon szerette a közönség ezt az elborult, szatirikus, könnyeden társadalalomkritikus vígjátékot, ami egy fekete hapsiról szól, aki nem nagyon jut előre a call-centeres melójában egészen addig, amíg el nem kezdi használni a „fehér” hangját.

Mi a közös a szomáliai menekült lányban és a bhutáni testvérpárban? Egy fiatal magyar dokumentumfilm-rendező, Zurbó Dorottya, aki filmet készített róluk. A monostor gyermekei és a Könnyű leckék című filmek nemrég kerültek a hazai mozikba, előtte azonban még megjárt néhány fesztivált, és mindenhol sikert aratott. Mindkét film kamaszhőse döntéshelyzetbe kerül. Az egyikük kultúrák között, a másikuk tradíció és modernitás közt őrlődik. A Könnyű leckéknél a tér, A monostor gyermekeinél az idő változása okozza a gondot – így a két film remekül kiegészíti egymást. A vallás pedig mindkét esetben ott van a háttérben.

Aki százéves, már ne ugráljon. Kifelé földszinthez képest is alacsony ablakokon, sínen suhanó hajtányon hullatársaságban, elefánttompor tájékán maffiózóval a nyakában. Hanem költögesse szépen Balin a keresztapa-vagyont még hátralévő napjai… éveiben. Jonas Jonasson újságíró majd’ 50 évesen fogott regényírásba, de akkor durrant is akkorát, hogy a világhírnév adta neki a másikat. A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt lakonikus címmel kiadott könyvét több mint 35 nyelvre fordították le, az összesített példányszám pedig immár alulról karcolja az ötmilliót.

Jó ritmusú muscialek után egy biopic rendezése mellett tette le a voksát Damien Chazelle, ám a napjainkra emlékművé duzzadt Neil Armstrong életének tollba diktálásában ennél több lakozott. Lerí Az első emberről, hogy a rendezőnek, noha vélhetően kísérletezni szeretett volna, új terepen kívánt bizonyítani, egyszerűen nincs érzéke a fineszes életrajzi darabok celluloidra viteléhez. Elég csak rápillantani a mozit produceri minőségben jegyző Steven Spielberg nevére, rögtön kiviláglik: akadémikus, paneleket ismétlő, újat nem mutató multiplex-darabot kapunk.

500.000 euro filmgyártási támogatást szavazott meg az Európa Tanács filmalapja legutóbbi ülésén az Enyedi Ildikó rendezésében nemzetközi sztárokkal készülő A feleségem története című Füst Milán adaptációnak. A forgatás a tervek szerint tavasszal indul.

Nagypál Orsi első nagyjátékfilmje majdnem standard romantikus komédia – kevés érzelemmel, de annál több humorral. Miközben a korábban elképesztő népszerűségnek örvendő, hagyományos vonalvezetésű romkomok szépen lassan teljesen eltűnnek a mainstream filmgyártás első vonalából, és a zsánert (ismét) a műfajiság és a szerzőiség határán mozgó, őszintébb független filmek (Így jártam én, 500 nap nyár, Rögtönzött szerelem) és a Judd Apatow-istálló nyersebb humorú vígjátékai definiálják újra, nálunk még mindig élményszámba megy egy-egy korrektül sikerült konvencionális darab.

Nemrég ért véget a Hulu antológiasorozatának első évada, amely megalkotta a Stephen King-univerzumot anélkül, hogy adaptálták volna bármelyik könyvét. Utalások, kikacsintások, misztikum, horror, dráma és egy rejtélyes kisváros-története King módra, King nélkül, de mégis összetéveszthetetlen King ízzel.

Novembertől forgatja Párizsban Roman Polanski (a képen balra) JʼAccuse című filmjét a híres francia Dreyfus-ügyről, amelynek feldolgozását már évek óta tervezi az Oscar-díjas rendező – írta meg a The Hollywood Reporter. A kémtörténet főhősét, Alfred Dreyfus kapitányt Louis Garrel alakítja, de szerepel majd a filmben Mathieu Amalric, Olivier Gourmet és Polanski színésznő felesége, Emmanuelle Seigner is.

Schwechtje Mihály papíron az online zaklatásról forgatott kamaszfilmet, de a Remélem, legközelebb sikerül meghalnod :-) sokkal többet tesz a szakszerű hiánypótlásnál.

Észak-Európa egyetlen A-kategóriás nemzetközi filmfesztiválján lesz a Reisz Gábor által rendezett Rossz versek című film világpremierje. A VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlannal berobbant csapat új filmjét meghívták a tallinni filmfesztivál versenyprogramjába, a világpremier november 23-án lesz az alkotók jelenlétében.

Negyedik illegális filmjével rukkolt elő napjaink egyik legméltatottabb iráni szerzője: a Három nő, bár jó film, mégsem vetekedhet a rendező legjobbjaival. A saját páriasorsát a valóság és fikció, netán a konzervatív és progresszív szokások ütköztetésével bemutató, három éve Arany Medvével honorált Taxi Teherán után Jafar Panahi egy másik őt izgató probléma felé fordult. Idei dobása nemcsak érzékletes analízis a diktatúrák működéséről vagy a benne élőkről, hanem kifinomult, határozott síkra szállás a hagyományosan patriarchális mozis formanyelv ellen.

„Keresek valakit, aki visszajönne velem az időben. Ez nem vicc. Fizetés, miután visszajöttünk. Hozz magaddal fegyvert. Még csak egyszer csináltam. A biztonság nem garantált.” Aki úgy hiszi, tud az újsághirdetés sorai között olvasni, annak sem lesz világosabb a szöveg anélkül, hogy ki ne próbálná. Oké, nyugalom, elég nézőként jelentkeznünk a dologra, azt is képernyőn keresztül, semmint élőben.