A lakatosmester 1838-ban született a Csongrád megyei Vásárhelyen. Az országban vándorolva több lakatosműhelyben vállalt állást – idővel a szakmáját magas szinten művelő mesterré vált, aki felhasználta szaktudását a kisipari munkával készült tűzhelyek gyártására is. 1861-ben Győrbe érkezett, ahol először Stellinger János lakatosmesternél, majd 1863 és 1866 között Stádel Károly műhelyében dolgozott, akinek az 1845-ben alapított gépgyára a legrégebbi gyártelep és gépgyárak sorába tartozott. Győrben az egyes iparágak között a fémáruk és gépek gyártásával foglalkozó gyárak képviselték a legnagyobb számban magukat.

Szabó Samu 1866-ban megalapította saját vállalkozását, és kiváltotta engedélyét egy lakatos üzlethelyiség működtetésére. Az egyre több munkással működő műhelyében a lakatosáruk mellett tűzhelyeket is készített. A legismertebb és legelterjedtebb a Szabó Samu-féle tűzhely (1884) és az Unikum tűzhely (1894), melyek mindegyike a saját gyárában készült.

A Győri Közlöny 1881-ben alapos ismertetést adott Szabó Samu gyáráról:

„A gyár a maga nemében nemcsak Magyarországon egyedülálló, hanem a hozzá hasonló ausztriai iparvállalatokkal is felveheti a versenyt. A hasonló külföldi ipartelepek legjobbjai szerint van berendezve, és a legszéleskörűbb munkafelosztást alkalmazzák benne.

Gyártermében működik 75 darab satu, 4 tűz, 3 lyuksajtó, 5 fúrógép, 2 esztergapad, 65 munkás, naponta 200 darab, tehát egy éven át 73.000 darab teljes zárt készít, minek közel 100.000 frt felel meg értékben, vevőik mint mondám Stiria, Karantán, Tót- és Horvátország.”

Az 1894-ben feltalált Unikum tűzhelyét Magyarországon és Ausztriában is szabadalmaztatta. Az asztal alakú takaréktűzhelyet önműködő hőzáróval és két füstelvezető nyílással látták el, így megszüntetve a füstölgés kellemetlenségét.

1911-ben, Szabó Samu halála után új részvénytársaság alakult Szabó Samu és fia takaréktűzhely gyár néven. A társaság részvényeit nagyrészt a győri általános takarékpénztár jegyezte. Az új részvénytársaság 100.000 korona alaptőkével alakult, és főképp a kivitelre koncentrált.

A címlapkép és a folyóirat a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér Helyismereti Gyűjteményéből származik, a Győri Közlöny 1894. május 13-i lapszáma megtekinthető és letölthető a győri könyvtár Digitális Könyvtárából.

Kiss Kitti

Felhasznált irodalom:
Győri Közlöny, 1894. május 13. 5. o.
Borovszky Samu, Magyarország vármegyéi és városai, Győr vármegye, Bp., 1908. 126.o.
Kisalföld, 37. évf., 69 .sz., (1981. március 22.) 5.o.
Győri Közlöny, 25. évf., 31. sz., (1881. április 17.) 3.o.
Győri Hírlap, 55. évf., 101. sz., (1911. május 05.) 2. o.
Győri Közlöny, 23. évf., 96. sz., (1897. november 30.) 5.o.
gyoriszalon.hu
Kurucz József: A Győri Ipartestület és a régi győri ipartársulatok története, Győr, 1911. 293. o.