Templomok fura figurái

Hát ez csúcs! 86. rész – SzaSzi írása

vizkopo

Az évszázados múltú katedrálisok grandiózusságán, szépségén ámulva, a mérnöki zsenialitás és az emberfeletti munka előtt csodálattal adózva talán eszünkbe sem jut, hogy elmerüljünk, úgy igazán, a részletekbe. Pedig érdemes alaposabban is szemlélődni, mert az építőmesterek bizony nem mindig a sablonokat követték, ezért helyenként meghökkentő elemekre bukkanhatunk.

Időzzünk el például a vízköpőknél! Nagyon furcsák! Elöl sárkány, hal, hátul oroszlán, kecske, vagy fordítva, és van szárnya is, kinyújtja ránk a nyelvét, szeme dülledt, és ehhez hasonlók merednek ránk körös-körül. A gótikus templomok groteszk szobrai mellett azonban a vízköpők többek díszítőelemnél, funkciójuk van. Ezek lényegében az ereszcsatorna díszes meghosszabításai és végződései, az esővizet vezetik el az épület falától. Divatjuk a gótika idején kezdődött el, de nemcsak a középkori templomok falán láthatók, hanem gyakori elemei a képzőművészetben a díszkutaknak, szökőkutaknak is.

vizkopo

A Notre-Dame de Strasbourg vízköpői

A vízköpők (franciául gargouille) eredetére, kilétére egy legenda mutat rá, amely arról mesél, hogyan szabadította meg Szent Romanus, Rouen püspöke a várost egy Gargouille nevű sárkánytól (a névegyezés nem véletlen). Hosszú ideig tartotta rettegésben Rouen lakosságát egy félelmetes sárkány, amely hajókat nyelt el, tűzvésszel sújtotta a várost. Végül utolérte a végzete, mert megérkezett Romanus (VII. század), aki egyezséget ajánlott a helyieknek: megszabadítja a várost a sárkánytól, ha a lakosság áttér a keresztény hitre. Jól sejtjük, a polgárok elfogadták Romanus felajánlását, akinek sikerült egy kereszttel megbabonáznia a sárkányt. A hipnózis hatása alatt bevezette a fenevadat a városba, már várta őt egy hatalmas máglya, amelyen elégették. Létezik persze egy másik verzió is, miszerint egy elítélt rab segítségével sikerült elfogni a bestiát, és azután elégetni. Ez a történet arról is beszél, hogy a sárkány fejét nem tudták felemészteni a lángok, mert azt a saját tüzes lehelete már megedzette. A helyiek ezért levágták, és feltűzték a templomra. Érthető, hogy a szörnytől való megszabadulás vágya egy életre, sőt örökre szólt, ezért mindent elkövettek, hogy soha többé ne verjenek tanyát hasonló lények, még a környéken se.

A riasztó külsejű, gyakran sárkányfejű vízköpők nemcsak a mesei legendát idézik, a katedrálisokat díszítik, hanem rettenetes ábrázatukkal egy rendkívüli feladatot is ellátnak: a lakosság megnyugtatására távol tartják a démonokat, szörnyeket. Figuráját tekintve gyakran több állatból összegyúrt képzeletbeli lények (khimairák, azaz kimérák), vagy fantázia szülte mitikus lények, de néha lehetnek zavarba ejtő emberalakok is. Még a leghíresebb katedrálisok is tele vannak grimaszoló figurákkal és szörnyszülöttekkel.
Az 1270 és 1350 között épült freiburgi Miasszonyunk székesegyház hírét nem 116 méteres magasságának, hanem tökéletes arányainak, a díszítőelemek folyamatosságának és áttört sisakpiramisának köszönheti, ez utóbbit a keresztény világ legszebb tornyaként emlegetik. 91 figurája között van azonban egy, amelyik kicsit zavarbaejtő. Szemtelen, ám vicces módon a hátsó fertáját mutatja az arra sétálóknak, a víz is innen ömlik a járókelőkre. Nincs kétségem afelől, amit a freiburgiak állítanak: ez a legtöbbet fényképezett és a legidőtállóbb hátsó fertály a világon. Egy történet szerint ez az építőmester fricskája volt azért, mert nem kapta meg a kialkudott bérét.

vizkopo

Freiburg leghíresebb vízköpője (balra)

A brnói Szent Jakab-templom oldalhomlokzatán már a XVI. század vége óta mutatja a hátsóját egy meztelen alak, egyenesen a Szent Péter és Szent Pál-székesegyház felé. A magasabb harangtoronyért vívott versengésben, úgy tűnik, ez a fricska is belefért. Ugye nem kétséges, ki nyerte? A polgárpukkasztáson túl találni igazán különös lényeket is! Például az 1248–1880 közt épült, az ötvenes évektől fél évszázadon át felújított Szent Péter és Szűz Mária dómon Kölnben disznót, hasfájós férfit és fejkendős hölgyet is láthatunk.

Mielőtt azt gondolnánk, ugyan már, régi dolgok ezek, vessünk egy pillantást az ötszáz éves saint-jean-de-bouseau-i Betlehem-kápolnára, amelyet a látogatók rendkívül megkedveltek. A kis kápolna nem a „megszokott” mitológiai lényekről vagy azok összegyúrásából született alakokról vált híressé, hanem a támpilléreiről kukucskáló Gizmoról (Joe Dante imádnivaló szörnyecskéje), Gremlinről (filmbeli gonosz szörny), Goldorakról (Ridley Scott animációs hőse, a modern idők egyfajta lovagja). És ha ez még nem elég, akkor ki ne hagyjuk, hogy Az UFO Robot Grendizer is megjelenik.

vizkopo

Hogyan lehetséges ez? A magyarázat egyszerű: az 1911-ben történelmi műemlékként nyilvántartott és 1993–1995 között restaurált kápolna helyreállítása során felmerült az épület sarkain lévő, eltűnt csúcsok pótlása, de nem találtak megfelelő feljegyzéseket, ezért az építész, Gwénolé Congard felkérte Jean-Louis Boistel szobrászt, hogy alkossa újra a csúcsokat, köztük a sarkokat díszítő 28 kimérát. A szobrász pedig az amerikai filmkultúrából és a japán animációból nyert ihletet a kimérák egy részéhez. Miért is ne?!

SzaSzi

Fotógaléria: Templomok fura figurái

6 kép

Forrás: wikipedia, atlasobscura.com1, atlasobscura.com2, 24.hu/kultura, blogco.canalblog.com, argedour.bzh

A képek a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a képek készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép, 2. kép, 3. kép, 4. kép, 5. kép, 6. kép, 7. kép, 8. kép, 9. kép, 10. kép, 11. kép.

2025.04.01