Amy Macdonald azon zenei géniuszok táborát erősíti, akik génjeikben hordozott tehetségük révén autodidakta módon emelkedtek az előadóművészet magas szféráiba. A skót előadó hölgy 1987. augusztus 25-én született az Észak-Dunbartonshire körzetébe tartozó Bishopbriggs városában. A helyi gimnáziumban tanult, amikor 2000-ben a Park Fesztiválon a Travis nevű poszt-britpop csapat olyan benyomást tett rá, melynek következtében apja gitárján kezdett játszani.

A Vad Fruttik a magyar zenekarnevek közül talán a legrosszabbat viseli. Nagyjából egy szinten van a Depresszióval. Nem is azzal van a baj, hogy nem jelentenek semmit, vagy utóbbi esetén nagyon is mondanak valamit, hanem, hogy az a mondanivaló semennyire sem kapcsolódik a produkció komolyságához és erejéhez.

7 megjelent lemezre (1999 és 2011 között) volt szükség ahhoz, hogy a szupersztár státuszt már legalább egy évtizede birtokló Jennifer Lopez 2012-ben végre kijöjjön első válogatásalbumával. A Puerto Rico-i szülőktől származó, de a New York-i Bronxban született színésznő-énekesnő napjainkig több mint 70 millió lemezt adott el világszerte, úgyhogy joggal dobhatott össze egy best of korongot.

Az egész világ körömrágva várta, hogy minden idők egyik legsikeresebb rappere, Eminem 2013-ban végre visszatérjen a Marshall Mathers LP 2-vel, és olyat mutasson, amitől eláll a lélegzet. Slim Shady már régóta nem készített igazán ütős nagylemezt, így a joggal klasszikussá vált Marshall Mathers LP folytatásának bejelentése után sokak úgy gondolták, a fény pislákolni kezdett az alagút végén.

Az egy perc alatt leütött billentyűk száma alapján a magyar Péter Bence jogosult a világ leggyorsabb zongoristája címre. A húszéves srác 2012. január 14-én a debreceni Város Bálon állta ki a próbát. Eredményével bekerült a Guinness Rekordok Könyvébe, és azóta is a csúcson van. De Bence mással is meglepte a világot!

Megrögzött pacifizmus ide vagy oda, a Metallicával és az Iron Maidennel egyetemben a Pearl Jam is rendelkezik radikális rajongói B-középpel. Az említett fanatikusok általában éjszakai életet élnek, falkában vadásznak, és internet-hozzáféréstől megfosztott fogságban akár 80 évig is elélhetnek. Tudniillik, köreikben gyakoriak a szív- és érrendszeri problémák, melyeket elsősorban az ikonjaik kiadványait bíráló online lemezkritikák idéznek elő.

A Grammy- és Brit Award-díjas Joss Stone 2012-ben jelentette meg hatodik nagylemezét, a The Soul Sessions Volume 2-őt. Az angol énekesnő számára óriási áttörést hozó, 2003-as The Soul Sessions több mint 5 millió példányban kelt el világszerte, a Billboard 200-as listáján pedig a 39. helyet szerezte meg, úgyhogy a majd 10 évvel későbbi folytatás hasonló minőségi durranásnak ígérkezett.

Megjelent a Taboo – Studio Sessions című lemez, amely a Kuala Lumpurban felnőtt énekesnő, Saya Noé első EP-jének, a 2019-ben megjelent Taboo-nak a különös verziója. A Lángoló Gitárok beszélgetett az énekes-szerzővel „mindenről” és „semmiről”, na meg arról, hogy mennyire szereti a spontán helyzeteket, például amikor összedobja kreativitását egy vadidegennel, vagy amikor elhívja az unokatestvérét és édesanyját, hogy vele zenéljenek.

Az ember, aki hatvanvalahány éve érzi meg előre a politikai-kulturális földcsuszamlásokat, pedig nem szeizmográf. Inkább egy zenei hatásokból turkáló, költészetből tetriszező, kiszámíthatatlanul nyilatkozgató, beskatulyázhatatlan, hangoskodó 79 éves. Igen, Bob Dylanről van szó, akinek új lemezét a Lángoló Gitárok azonnal meghallgatta, és el van tőle ájulva.

Az 1968 augusztusában, Toronto mellett alakult, és pontosan fél évszázadig aktív, Rush névre hallgató kanadai rockegyüttes utolsó albumának megjelenésekor három tagból állt: a basszgitáros, billentyűs és énekes Geddy Lee-ből; a gitáros és háttérénekes Alex Lifesonból; valamint a dobos, ütőhangszeres és dalszövegíró Neil Peartből. (1974-ig a banda tagja volt John Rutsey dobos, ám egészségügyi okok miatt távozni kényszerült, az ő helyét vette át Neil Peart.)

Nem valószínű, hogy az R&B és a hip-hop rajongóinak túlzottan be kellene mutatni Chris Brownt: az új generáció (1989. május 5.) amerikai rappere az idők (azaz a jelen) elvárásainak megfelelően dalszerző, táncos és színész is egyben. A virginiai Tappahannockban született Brown kiskorától kezdve tanult énekelni és táncolni, egy templomi kórus tagja is volt, és számos helyi tehetségkutatón indult.

A 19. század egyik legszebb uralkodónéjának tartott Elisabeth osztrák császárnét és magyar királynét az egész világon komoly kultusz övezte és övezi. Brigitte Hamann, a neves osztrák történész, Erzsébet életrajzírója így fogalmazott a császárnéról: „hiperszenzibilis, a halálvágy szüntelen kísértésében élő nő volt, akiben mintha a századvég művészetének jellegzetes figurái öltöttek volna testet, ám intelligenciája, emancipált életvitele, tehetsége és szkepszise már egy modern asszonyé, és így szinte predesztinálva van arra, hogy a művészek újra és újra felfedezzék.”

„A lenyűgöző szépségű, szertelen életmódot folytató”, tragikus körülmények közepette nagyon fiatalon életét vesztő, elképesztően tehetséges és zseniális énekesnő Maria Malibran vitathatatlanul az operajátszás történetének első dívája, azaz ünnepelt női sztárja, nemzetközi híressége volt.

Sorozatunk következő epizódját a Wakachuka (vakacsuka) zenekarral terveztem, mégis az Eszkimó frontemberére akadtam. Hogyan lehetséges ez? Mi történt a több mint tíz éves múltra visszatekintő, sikeres Wakachukával? Hogyan született az Eszkimó? Tessék kérem figyelni! Nincs semmi trükk vagy csalás. Szilágyi Balázs énekes-gitáros-dalszerzővel beszélgettem, aki rögtön az elején elárulta, hogy ő is bele-beleolvas a Győri Szalon cikkeibe.

Az életben felállított kategóriák ha valamire, arra mindenképp jók, hogy legyen mitől eltérni. A zenében legalábbis maximálisan így van ez. A Dresch Quartet lemeze ezt az alaptételt erősíti már pusztán azzal is, hogy műfaji határokat átlépve egyszerre támad a régi időkben gyökerező magyar népzene és a mai kor „termékének” számító, a mostani idők érzületét úgymond jobban kifejező, szabadabb, formabontó megoldásokat alkalmazó free jazz felől is.

Jennifer Paull, a világ egyetlen oboa d’amore szakértőjeként egész zenei karrierjét hangszerének szentelte. Négy részben meséli el, mindez hogyan történt: a harmadik „felvonásban” remek kapcsolatot alakított ki az iráni sahhal és az ország kulturális minisztériumával, majd visszatért az előadóművészethez, Hollandiába, utána Svájcba költözött, régi barátai újabb zeneműveket írtak neki, és saját kiadót alapított oboe d’amoréra írt művekre szakosodva. Innen folytatja most történetét.

Jennifer Paull, a világ egyetlen oboa d’amore szakértőjeként egész zenei karrierjét hangszerének szentelte. Négy részben meséli el, mindez hogyan történt: a második „felvonásban” megalapította saját cégét, rengeteg remek muzsikussal ismerkedett meg, egyre több zeneművet rendeltek tőle és közreműködésekre kérték fel, valamint egy holland zenei cég londoni fiókját is megnyitotta. Innen folytatja most történetét.

Jennifer Paull, a világ egyetlen oboa d’amore szakértőjeként egész zenei karrierjét hangszerének szentelte. Négy részben meséli el, mindez hogyan történt: az első „felvonásban” közeli ismeretséget szerzett az oboa d’amore kifejezéssel, megszerezte magának a hangszert, immár specialistaként bejárta vele Angliát, majd csakhamar élete missziójának választotta. Innen folytatja most történetét.

Jennifer Paull, a világ egyetlen oboa d’amore szakértőjeként egész zenei karrierjét hangszerének szentelte. Az instrumentum feledésbe merült Johann Sebastian Bach halála után (1750), habár a mester sok művet, különösen gyönyörű obligato szólamokat írt erre a hangszerre. Az oboa d’amore repertoárjának kortárs zenével való kibővítése Jennifer küldetésévé vált. Négy részben meséli, mindez hogyan történt.

A könnyűzenei szakma összefogására és a magyar könnyűzenét szeretők segítségére és támogatására számít a Hangfoglaló Program által indított #mertkelladal kampány. Tudatos zenefogyasztással, több magyar dal hallgatásával és lejátszásával plusz költségek nélkül lehet támogatni és segíteni a magyar könnyűzenét ebben a nehéz helyzetben.