Az megvan, amikor az Oscar-díjas Christopher Walken faarccal táncikál (és még repül is) egy kihalt szálloda előcsarnokában Fatboy Slim 2001-es klipjében? A Weapon of Choice című dal – talán ennek is köszönhetően – akkora siker volt akkoriban, hogy még Grammy-ket is nyert, és azóta is minden idők egyik legemlékezetesebb zenei videójaként emlegetik.

Gőzerővel dübörög az Egyenáram / Váltakozó áram, azaz az AC/DC névre hallgató, 1973-ban alakult ausztrál hard rock banda. Legutóbb 20 évvel ezelőtt jelent meg élő felvétele az együttesnek a 2012. november 19-én piacra került Live At River Plate albuma előtt.

Olyan ember nincs, aki ne szeretné Tom Hanks-et. Illetve… nem, biztosan nem létezik olyan! A kétszeres Oscar-díjas, még 64 évesen is a „kölyök a szomszédból” aurájú hollywoodi sztárszínész egyszerűen nem tud nem laza és megnyerő lenni. Csoda, hogy több mint negyedmilliárdszor nézték meg a YouTube-on, ahogyan tátog Carly Rae Jepsen dalára az I Really Like You című dal klipjében? Ráadásul olyan édesen is táncol. Tom, imádunk!

Képzeljünk el egy lakatlan szigetet, ahová a 90-es évek legtúlértékeltebb zenekarait száműznék kulturális retorzió gyanánt! Lelki szemeinkkel máris látjuk, amint a Bush és az Blur tagjai alkut kötnek, hogy – az éhhalált elkerülendő – titokban megölik és megeszik H.P. Baxxtert. No, de mit csinálnak Faith No More-ék eközben? Nos, egy hasonló helyen marhára semmit, nekik ugyanis nincs keresnivalójuk itt.

A Foo Fighters-nek hatalmas rajongótábora van. Nem azért írom ezt, mert hátha valaki nem tudja, hanem azért, mert innen nézve nagyon furcsa, hogy közvélekedéses klasszikus lemeze még nincsen. Olyan, hogy legsikeresebb, meg legtöbbet eladott, meg legtöbb slágerlistás dallal rendelkező persze van, de amire 20 év múlva is rámondanánk, hogy klasszikus, na olyan nincs. De vajon miért?

A klasszikus zene és a rock kapcsolata több évtizedes múltra tekint vissza. Számos aspektusa van a témának: szimfonikus zenekarok játszanak rock-feldolgozásokat (crossover), komolyzenei hangszerekkel játszanak rockzenét (pl. Apocalyptica), új alműfajok alakultak ki (pl. szimfonikus rock), rockzenészek szimfonikus hangszerelést használnak (progresszív rock), és vannak még más közös pontok is.

Általánosságban elmondható, hogy a zene minőségéhez a hangerőnek nincs köze, sőt vannak, akiket taszít a bömbölő hangorkán. De léteznek bizony olyan műfajok, amelyek teljes intenzitásukban csak hangosan élvezhetők – főleg akkor, ha élőben hallgatjuk.

Ahhoz képest, hogy a Slipknotot indulásakor – főleg a maszkhasználatuk miatt – a numetal hullám legnagyobb kamujának kiáltotta ki a sajtó, meg talán még a metálrajongók is, a zenekar mára az egyik legfontosabb része lett a metálszíntérnek, és nem nagy kockázat kijelenteni, hogy most már markáns, felismerhető stílussal is rendelkezik.

Három évtizedes pályafutása során a Quimby megjárta a mennyet és a poklot is. Tavaly a járvány mellett a frontember, Kiss Tibi (újbóli) rehabra vonulása is keserítette a rajongókat. De 2020-at nem csak tragédiaként lehet felfogni, derül ki a Lángolónak az egyik alapítóval, a zenekar február 27-i streamkoncertjére készülő Varga Liviusszal folytatott beszélgetéséből.

A Budapest Bár 2014-es albumának bár az eleje és a vége is rendhagyó, tudniillik belecsempésztek egy saját, erre az alkalomra írt, valamint egy másik kortárs szerzeményt is, tematikusan meglehetősen vegyesre sikeredett a dalfelhozatal. Hallhatunk igazán eltalált és középszerű produkciókat is.

Christina Aguilera. A becslések szerint mintegy 100 millió eladott album világszerte; 5 Grammy-díj; Csillag a hollywoodi hírességek sétányán; az egyetlen 30 év alatti művész volt (anno), akit a Rolling Stone Magazine minden idők 100 legjobb énekese közé választott. Mit mondjak még róla?

Van a győri zenekarok között egy feltörekvő banda, akik alig alakultak meg, alig élvezhették a sikert, a közönség lelkesedését, máris be kellett húzniuk a „féket” a pandémia okozta korlátozások miatt. A járványhelyzet azonban legfeljebb a lendületüket fogta vissza, a zene iránti elkötelezettségükből nem veszítettek. Ezt bizonyítja, hogy új, kissé szokatlan témájú, de mindenképpen figyelemre érdemes dallal jelentkeztek. Ennek kapcsán beszélgettem az együttes egyik „motorjával”, Vidics Ferenccel.

A Quimby-ről mindenkinek kialakult véleménye van. Még az én ötven felett járó édesanyámnak is, akinek mondjuk azért, mert az Ajjajaj hallatán először azt hitte, hogy Zorán fiatalodott meg. Azóta nem hiszi, bár a dal valós ihletőjét, Tom Waits-et nem kedvelte meg, a Quimby legtöbb számát viszont igen.

Tizenegy év. Ennyire mérhetetlenül sok idő telt el az Aerosmith utolsó „igazi” albuma, a Just Push Play (2001) óta, míg a szinte végtelenre nyúlt böjt után a 2012 novemberében megjelenő Music From Another Dimension korongján végre 15 vadonatúj dalnak örülhettek a rajongók.