Az ekkor már kétemeletes épület az iskolai oktatás mellett a székesegyházi muzsikusoknak is otthona lett mint a Káptalani zenészek háza (1778-ban az iskolát el is költöztették). Egy kotta borítóján fennmaradt egy 1752-ből származó feljegyzés arról, mekkora lakásuk volt itt a zenészeknek:

„A felső emeleten a succentornak valamikor két szobája, konyhája, padlásrésze volt kamra nélkül. Most mint orgonista egyúttal két szobában lakik, van konyhája, kamrája és padlásrésze. – Lakner János másodhegedűsnek egy szobája, konyhája tűzhellyel, padlásrésze és kamrája van. Unterberger Ernő tenoristának ugyanez. Purska Jánosnak egy kisebb szobája, konyhája…” (Itt megszakad a szöveg; idézi: Bárdos Kornél: Győr zenéje a 17-18. században című könyvében.)

Közben az épületet a káptalan 1775-ben újjáépíttette. Ma a nagyméretű kétemeletes ház homlokzatát copf stílusú vakolat-architektúra díszíti. Kosáríves kapuja felett latin nyelvű emléktábla látható:

Magyar fordítása: Ezen ódonságában roskadozó épületet a székesegyházi karzenészek és az első elemekben oktatandó zsenge ifjúság kényelmére, dísz és közjó okáért nemesebb kivitelben alapjaiból újra emeltette a győri káptalan 1775. évben.

Az újjáépítés idején Istvánffy Benedek volt a székesegyház karnagya. Ő is itt lakott, először nem a karnagy, hanem az orgonista számára kijelölt lakásban. Új, kényelmesebb otthonát azonban már nem sokáig élvezhette: előbb felesége, Kőmíves Katalin halt meg 1778. június 5-én, majd negyvenöt éves korában, október 25-én ő maga is elhunyt.

1832 és 1854 között itt lakott Richter Antal, aki 1832-ben nyerte el a székesegyház zenei vezetőjének tisztségét. Richter Alsó-Ausztriából származott, korábban az Esterházyak kismartoni kórusában énekelt. Székesegyházi karnagyként komponálással is foglalkozott.

Felesége, Csazenszky Jozefa ebben a házban is született és nevelkedett, mivel apja székesegyházi muzsikus volt. A kitűnő énekhangú lány, majd fiatalasszony gyakran énekelt a székesegyházban, de hangversenyeken is. Részt vett például férje egyik nagy vállalkozásában, az 1844 októberében műkedvelőkkel, német nyelven, hangversenyszerűen bemutatott Cosi fan tutte című Mozart-operában és – szintén férje vezényletével – Haydn Évszakok című oratóriumának előadásán is.

Itt, a Káptalani zenészek házában született 1843. április 2-án fiuk, Richter János (Hans Richter, a lenti képen), a legendás Wagner-karmester. Keresztapja maga a zenekedvelő püspök, Sztankovits János lett, aki Richter Antalt és a székesegyházi zenészeket a kötelességén jóval felül is támogatta. János után még három gyermeke született a Richter-házaspárnak; kettő csecsemőként, egy lány pedig 14 éves korában halt meg.

Richter Antal nem csak az egyházi zene területén működött, szívügye volt a város zenei életének fejlesztése. 1846-ban sikerült megalakítania a Győri Férfidalegyletet, a következő évben pedig az egyleti zeneiskolát. A Férfidalegylet működése az 1848/49-es események miatt megszűnt, s Richter életében nem is lehetett újra beindítani, mivel az osztrákok tiltottak minden közösségi formát, a dalegyleteket különösen a rebellió melegágyainak tartották. De az ő elképzelései éltek tovább, amikor 1862-ben megalakult a Győri Ének- és Zeneegylet; utódai őt tekintették a szellemi alapítónak.

Richter Antal 1854-ben, 52 éves korában hirtelen meghalt; a szájhagyomány szerint egy kórista hamis éneklése miatt annyira felizgatta magát, hogy szélütést kapott. Özvegye megélhetési gondok miatt Bécsbe költözött, ahol tehetséges fiát beadta az udvari kórus konviktusába, ő maga pedig szólóénekesnőként bejárta egész Európát, illetve énektanárként is működött. Énekesi kvalitásait jelzi, hogy még férje életében szerződtették volna a hamburgi operaházba; férje halála után pedig ő volt Wagner Tannhäuser című operájának első bécsi Vénusza. Énekpedagógusként olyan új módszert dolgozott ki, amely egyesítette az olasz és német technikát. Férje zeneműveinek nagy részét – mintegy százhúsz kompozíciójának kéziratát – a bécsi Gesellschaft der Musikfreundénak ajándékozta. Richter Antalnak Győrben körülbelül harminc műve volt található a Richter János Archívumban, amelynek anyaga legújabban Budapestre került.

Bár Antal fia, Richter János korán elkerült Győrből, néhány vezénylési kísérlet után élete első nyilvános hangversenyét szülővárosában dirigálta. 1865. szeptember 19-én, a győri Ének- és Zeneegylet rendezésében a Radó-szigeten álló akkori színházban zajlott az a hangverseny, amelyet fényes karrierje kezdetének tekintett.

A Richter Antal által 1846-ban alapított Férfidalegylet 80. évfordulóján – 1927 februárjában – apa és fia közös emléktáblájával jelölték meg az épületet. (Richter János valójában április 2-án született, a táblán megkeresztelésének dátuma olvasható.)

Sajnos Richter Antal sírja ma már nem lelhető fel. A Belvárosi temetőben helyezték örök nyugalomra, ám a temető felszámolásakor az ő hamvait nem vitték át az új Nádorvárosi köztemetőbe, mint több jeles győri polgárét. Ez bizony az Ének- és Zeneegylet nagy mulasztása volt...

Kocsis Katalin

Források:
Orbánné Horváth Márta: Emlékművek, emléktáblák győri kislexikona. Győr, Városi Könyvtár, 2001
Cziglényi László: Győr. 2. jav. kiad. Bp. Panoráma, cop. 1987
Jenei Ferenc – Koppány Tibor: Győr. Bp. Képzőművészeti Alap, 1964
Bárdos Kornél: Győr zenéje a 17–18. században. Bp. Akadémiai Kiadó, 1980
Farkas Zoltán: Folyamatos múlt, befejezett jelen. Richter János Archívum Győrött. = Muzsika 2000. 6.
Vavrinecz Veronika: Richter Antal (1802–1854) élete és működése. 2003, Szkarabeusz Kiadó. /A Richter János Archívum közleményei I./

A 6. kép a Wikimedia Commons szabad felhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével itt érhető el.

A Várostörténeti puzzle sorozatának korábbi cikkei:
- 1. rész: A Radó-szigeti Kioszk
- 2. rész: A győri repülőtér
- 3. rész: A Wolf Gyula-féle könyvkereskedés a győri Széchenyi téren
- 4. rész: Régi győri farsangi bálok
- 5. rész: Makrisz Agamemnon: Vízicsikó
- 6. rész: A Dunakapu tér
- 7. rész: Az Apolló mozi
- 8. rész: A Győri Gyufagyár
- 9. rész: Egy kiszolgált katonaszobor: a vashonvéd
- 10. rész: A Hungária kávéház tulajdonosa, a népdalgyűjtő Limbeck Ferenc - Limbay Elemér
- 11. rész: Az Auer Kávéház
- 12. rész: Volt egy mozi...: A győri Elite Mozi (1922-1953)
- 13. rész: A Győri Lemezárugyár – A fémjátékok egykori fellegvára
- 14. rész: A „nagy ház”, avagy a győri Lloyd-palota (I. rész)
- 15. rész: Adalékok a győri Lloyd történetéhez (II. rész)
- 16. rész: Régi győri mesterség: a burcsellás
- 17. rész: Egy győri polihisztor tűzoltóparancsnok: Erdély Ernő (1881-1944) – I. rész
- 18. rész: Egy győri polihisztor tűzoltóparancsnok: Erdély Ernő (1881-1944) – II. rész
- 19. rész: Egy győri polihisztor tűzoltóparancsnok: Erdély Ernő (1881-1944) – III. rész
- 20. rész: A Stádel Gépgyár – Győr első gépgyára
- 21. rész: A Kisalföldi Gépgyár
- 22. rész: A győri Tungsram Gépgyár
- 23. rész: A győri szecessziós Kisfaludy kávéház története
- 24. rész: A Zeiss Optikai Gyár a győri Dunakapu téren
- 25. rész: Élet az egykori újvárosi Nádor szállóban
- 26. rész: Postapaloták Győrött
- 27. rész: A Spartacus csónakház – Győr első csónakháza
- 28. rész: A győri strand- és termálfürdő múltjáról
- 29. rész: A nádorvárosi Back-malom – a Győri Hengermalom
- 30. rész: A 700 éves Győr (1271-1971) emlékmű története
- 31. rész: A régi győri gőz- és kádfürdők
- 32. rész: Mayr Gyula, győri órásmester, aki világhírű órát készített
- 33. rész: Szabó Samu lakatosmester tűzhelygyára
- 34. rész: A régi gőz-, kádfürdő és a fedett uszoda épületének története
- 35. rész: Nagy Mihály tésztagyáros, a szultáni és a császári udvar szállítója
- 36. rész: Szemelvények Kiskút történetéből
- 37. rész: Séta Kiskúton
- 38. rész: A Cziráky-emlékmű – A 102 éve felavatott obeliszk története
- 39. rész: Hello tourist – Hotel Tourist!
- 40. rész: A „hit és haza” emlékműve: a győri Mária-oszlop
- 41. rész: Advent és karácsonyvárás Győrben az „5-ös” években
- 42. rész: Advent és karácsonyvárás Győrben az „5-ös” években II.
- 43. rész: Négy évtized négy győri szilvesztere: 1955, 1965, 1975, 1985
- 44. rész: Párduc a szigeten – Hősi Emlékmű a „Győri Margitszigeten”
- 45. rész: Egy méltatlanul elfeledett győri festőművész, Pandur József
- 46. rész: Bolgárkertészek Győrben
- 47. rész: Az egykori Rákócziánum, a későbbi „konzi” épülete
- 48. rész: Farkas Miska, a győri „hegedűkirály” – Újvárostól a világhírig
- 49. rész: A győr-nádorvárosi Erzsébet liget és sporttelep kialakítása és fénykora
- 50. rész: Az Erzsébet liget története 1945-től napjainkig
- 51. rész: Ferenc Ferdinánd és Győr
- 52. rész: Káptalani zenészek háza
- 53. rész: A győri selyemfonoda és a fonodai munkásnőszállás
- 54. rész: A belvárosi-gyárvárosi Meller-féle olajgyár
- 55. rész: Blaha Lujza és Győr
- 56. rész: A győr-nádorvárosi kamillus templom
- 57. rész: A Győri Korcsolyázó Egyesület első negyedszázada
- 58. rész: A győri tejfölös kofa szobra
- 59. rész: Skopáll József győri fotográfus
- 60. rész: A győri Tanítók Háza
- 61. rész: A győri idegenforgalmi pavilon története: 1938-1975
- 62. rész: A győri Petőfi-szobor az Eötvös parkban
- 63. rész: A vagongyár bölcsődéje
- 64. rész: A Magyar Ispita
- 65. rész: A győri tűztorony
- 66. rész: A könyv ünnepe – A győri Ünnepi Könyvhetek történetéből
- 67. rész: Kelemen Márton, az elfeledett fa- és kőszobrász, az oltárépítő és építőmester
- 68. rész: Az Erzsébet téri „Nagy” Pannonia Nyomda
- 69. rész: A Tulipános iskola
- 70. rész: Párizs Győrben – Balog Lajos Barros úti divatáruháza
- 71. rész: A győr-nádorvárosi, 87 éves Kölcsey Ferenc Általános Iskola története
- 72. rész: A kereskedelmi és iparkamara székháza
- 73. rész: Az I. számú Polgári Fiúiskola építésének története
- 74. rész: A győri szabadstrandi fürdőzés múltjából
- 75. rész: Gyógyszertár az Angyalhoz: A Mányoki-ház története
- 76. rész: Az I. számú Polgári Fiúiskola építésének története – II. rész
- 77. rész: Arany Sas és Aranysas – két győri patika története I. rész
- 78. rész: Arany Sas és Aranysas – két győri patika története II. rész
- 79. rész: Dunafürdő, a régi győri Tóth-féle uszoda
- 80. rész: A Rábaszabályozó Társulat székházának építése
- 81. rész: A Győri Sakk-kör első évtizedei (1902-1924)
- 82. rész: A győri Országzászló emlékmű
- 83. rész: Elevátor a Mosoni-Duna partján
- 84. rész: A győri királyi ítélőtábla épületének története a győri sajtó alapján
- 85. rész: A győri Pénzügyi Palota története 1945-ig
- 86. rész: A győri pénzügyi palota épületének története 1945 után
- 87. rész: A Győri Nemzeti Rajziskolától a Győri Magyar Királyi Állami Főreáliskoláig
- 88. rész: Az orsolyiták győri temploma
- 89. rész: „Városunk fia”: Ney Dávid, világhírű operaénekes
- 90. rész: A győri főreáliskola, a későbbi Révai Miklós Gimnázium
- 91. rész: Koltai Virgil Antal, a bencésből lett szabadkőműves
- 92. rész: A Honvéd ligeti Szabadság-szobor
- 93. rész: A győri Püspökvár zenei emlékei
- 94. rész: Egy neves pedagóguscsalád őse: Öveges Alajos
- 95. rész: Ecker János, Győr krónikásának háza
- 96. rész: Pattantyús-Ábrahám Imre, a tudós győri gyárigazgató
- 97. rész: Bierbauer Lipót (1841-1917)
- 98. rész: A győri Csillag Szanatórium és alapítója, dr. Csillag József