Tanulmányait Késmárkon és Lőcsén végezte, majd édesapja a katonatiszti pályára kényszerítette – az oktatást a nagyapja miatt (Görgey János kapitány hősi halált halt a cs. kir. seregben) ingyen végezhette, így 1832-ben a tullni utásziskolában kezdte meg tanulmányait. 1837-ben hadnagyként szolgált a magyar nemesi testőrségnél, 1842-ben pedig már főhadnagy volt a Nádor-huszároknál.

1845 nyarán leszerelt, és a prágai egyetemen vegyészetet kezdett el tanulni, többek között ő fedezte fel a laurinsavat is. Ha nem jön a szabadságharc, valószínűleg a kor egyik legkiválóbb vegyésze lett volna. Az 1848. márciusi események után azonban jelentkezett a Honvédségbe (ekkor cserélte le vezetéknevében az y-t sima i-re, ezzel is mutatva a forradalommal szembeni eltökéltségét). Rögtön századosi, majd őrnagyi rendfokozatban kezdett el szolgálni, nyár végére pedig már a Dunától keletre lévő területek parancsnoka volt. 1848. szeptember 29-én elfogta és felakasztatta Zichy Ödön grófot, Jelačić kémjét. Október 6-án egy egész horvát ezredet kényszerített fegyverlerakásra Ozoránál.

Kossuth Lajos felfigyelt rá: határozott magatartását elismerve tábornokká léptette elő, és az osztrák határon táborozó magyar sereg előőrsét bízta rá. 1848 őszén és telén katonai képességeivel, rendkívüli személyes bátorságával tűnt ki. Részt vett a schwechati csatában, ennek elvesztése után, november 1-jén a feldunai hadsereg főparancsnoka lett. A császári csapatok közeledtével lassan, folyamatosan vonult vissza. December 26-án harc nélkül ürítette ki Győrt. A hatalmas túlerő ellen értelmetlen és lehetetlen lett volna tartani a sáncállásokat.

Kossuth határozott követelése ellenére sem bocsátkozott nyílt ütközetbe. A saját kezébe vette az irányítást, és megindult északra. Pest kiürítése után, az 1849. januári váci nyilatkozatban kinyilvánította megegyezési készségét és elhatárolta magát a Honvédelmi Bizottmánytól. Téli hadjáratával kivonta seregét a forradalmi kormány határköréből. A kápolnai vereség maga mellé állította a katonai vezetők többségét, és közrejátszott Dembinszky lemondatásában. 1849. májusa és júliusa között a Szemere-kormány hadügyminisztere volt.

Görgei és a politikus Kossuth ellentétei nyílt viszálykodássá fajultak: Görgeí még Kossuth debreceni ellenzékével is tárgyalt a Függetlenségi nyilatkozat esetleges visszavonásáról. Az orosz-osztrák erők ellen vívott nyári hadjáratban, július 2-án Komáromnál megütközött az orosz csapatokkal megerősített császári fősereggel. A csata válságos pillanatában személyesen vezette a huszárok rohamát, egy gránátszilánktól súlyos fejsebet kapott, de feleakkora erővel is visszaverte az osztrák főerők támadását. Július 1-jén a Szegedre történő azonnali levonulás vélelmezett megtagadása miatt Kossuth leváltotta a fővezérségről, július 4-én pedig lemondott a hadügyminiszterségről.

Kossuth aztán teljhatalommal ruházta fel és diktátorrá nevezte ki Görgeit a magyar fősereg temesvári veresége után, 1849. augusztus 11-én (azért adta át neki a teljhatalmat, hogy zárja le a bukott háborút, bár később másként interpretálta, és a felelősséget áthárította a tábornokra). Görgei – más lehetőséget nem látva – tiszttársaival egyetértésben, két nappal később Szőlősnél (Világosnál) letette a fegyvert Paszkevics tábornok orosz csapatai előtt.

Kossuth vidini levele után mindenki árulónak is bélyegezte. A többi honvéd tábornoktól eltérően Görgei (orosz közbenjárásra) kegyelmet kapott, és egészen 1867-ig Klagenfurtban volt házi őrizetben családjával együtt. Hazatérve egy ideig a Lánchíd Részvénytársaságnál volt alkalmazásban, ezután teljes visszavonultságban élt Visegrádon. Élete végéig árulóként tekintettek rá, sehol nem kapott munkát.

1916. május 21-én halt meg. Sírja a Kerepesi temetőben található, a szabadságharcról írt emlékiratait 1911-ben, majd 1988-ban újra kiadták, a két világháború között állított lovas szobrának másolatát 1998-ban avatták fel a Budai Várban.

Ma már sokat változott Görgei Artúr megítélése a történészek szemében. Nagy részük úgy gondolja, hogy Görgei logikus katonai döntést hozott a fegyverletétellel, hiszen erősen megtizedelt serege a súlyos túlerőben lévő orosz csapatokkal szemben tökéletesen tehetetlen volt. Görgei ezért nehéz, de szakmai és emberi tekintetben felelős döntést hozott 1848. augusztus 13-án.

Nagy Mária

Forrás: wikipedia, mult-kor.hu, tortenelemklub.com, Magyar Életrajzi Lexikon. 1. köt. A-K. Budapest : Akadémiai Kiadó, 1967.

A kép a Wikimedia Commons szabad felhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével itt érhető el.