Közhely, de igaz, minden zenész olyan, amilyen a zenéje. Ez a megállapítás ismét beigazolódik a Konkrét Könyvek gondozásában pár hete megjelent Commando: Johnny Ramone önéletrajza című kötetet elolvasva. A kiadó ismertetője ezúttal telitalálat, ugyanis a Ramones gitárosának könyve, melyet egyedül, társíró segítsége nélkül írt, valóban olyan, akár a zenekar legjobb lemezei: rövid, lényegre törő, bármiféle sallang vagy mellébeszélés nélkül, ugyanakkor pont attól zseniális, hogy egyenes, mint a mártott gyertya.

Rochus Misch 2013-as halálával Hitler utolsó napjainak legtovább élő szemtanúja is elhallgatott, s pusztán memoárja mesélhet tovább. 2018 nyarának elején jelent meg a könyvesboltokban a Führerbunker telefonközpontosának visszaemlékezése, melyet a II. világháborúra specializálódott Hajja és Fiai Könyvkiadó jelentetett meg – némileg megtévesztően – 20. századi hadtörténet című sorozatában.

Közismert, hogy a korábbi patriarchális alapú (állam)berendezkedés a nőket másodrangú szereplőkké degradálta a társadalomban: nő ne ártsa bele magát a politikába, mert a komoly dolgok intézése a ház urának a kiváltsága. Természetesen minden korban akadtak üdítő kivételek – nem egyszer az erősebb nem támogatásával. Berzsenyi írta Dukai Takács Juditnak: „Vajon helyes dolog-e, hogy a szebbik nemet orsó mögé kényszerítik: csak fonjon?”

Érdekes dolog, mi az, amire a modern kor embere felkapja az erkölcsi érzékét. A Való Világok, nem titkolt bi- és egyéb szexuális viszonyok, kifordult EQ-jú vonzódások, szadizmus felé kacsingató etikai beállítódások jelenében mintha nemhogy kitolódna a tűréshatár, de egyre szélesedő szakadék jellemzi a talmi prüdéria és a „bort iszik, vizet prédikál”-attitűd mentén koordinálódó normális vélekedést.

Kondor Vilmos Bűnös Budapest című regényciklusa (de nevezhetjük Gordon Zsigmond sorozatnak is) Gordon Zsigmond alakja köré épül, aki Az Est, a Magyar Nemzet, majd a Reuters tudósítójaként jár utána rejtélyes, szövevényes, valamint titokzatos ügyeknek, hogy segítse az igazság napfényre kerülését a bűnös fővárosban. Kondor Vilmos sorait olvasva életre kel a múlt századi Budapest, megmutatva annak kevésbé elegáns, sötétebb oldalát. De bármilyen szórakoztató és érdekes ez a miliő, a ciklus arra emlékeztet bennünket, hogy bár a színfalak részben megújultak az elmúlt száz évben, ám igazából nem sok minden változott szépséges fővárosunkban.

Hold on. Maradunk a Holdon. Armstrong hús-vér reality kalandja után a méltán sikeres A marsi alkotójának új könyvét nézzük meg tüzetesebben (bár a valóságban fordított sorrendben olvastam őket). Hogy mitől volt kiváló olvasmány az a regény? Egyrészt attól, hogy hard sci-fi jellege ellenére a tudomány nem tolta félre a szórakoztatást, s ezért széles rétegekhez szólt. A fanyar humor ellenpontozta a részletekben gazdag leíró részeket, és nagyon szurkoltunk (kivéve engem) Marknak, hogy megmeneküljön reménytelennek tűnő helyzetéből.

Közismert, hogy a korábbi patriarchális alapú (állam)berendezkedés a nőket másodrangú szereplőkké degradálta a társadalomban: nő ne ártsa bele magát a politikába, mert a komoly dolgok intézése a ház urának a kiváltsága. Természetesen minden korban akadtak üdítő kivételek – nem egyszer az erősebb nem támogatásával. Berzsenyi írta Dukai Takács Juditnak: „Vajon helyes dolog-e, hogy a szebbik nemet orsó mögé kényszerítik: csak fonjon?”

A mesterien átszőtt cselekmény valójában csak álca, nem a történés a lényeg vagy annak adrenalintól fűtött izgalma, hanem az azt mozgató belső erők összessége. Jaume Cabré katalán író, filológus; forgatókönyveket, esszéket, novellákat, ifjúsági regényeket, színdarabokat ír, emellett egyetemi oktató, a katalán nemzeti függetlenség szószólója. Műveiben néhány központi téma is visszaköszön, ilyen az ember és a hatalom kapcsolata (főként a korrupció köré rajzolódva), a zene és a művészetek hatása és szerepe a mindenkori emberi életre.

Közismert, hogy a korábbi patriarchális alapú (állam)berendezkedés a nőket másodrangú szereplőkké degradálta a társadalomban: nő ne ártsa bele magát a politikába, mert a komoly dolgok intézése a ház urának a kiváltsága. Természetesen minden korban akadtak üdítő kivételek – nem egyszer az erősebb nem támogatásával. Berzsenyi írta Dukai Takács Juditnak: „Vajon helyes dolog-e, hogy a szebbik nemet orsó mögé kényszerítik: csak fonjon?”

A München egy fiktív sztori valós történelmi eseményekbe ágyazva. Robert Harris több mint harminc évig foglalkozott a témával. Az eredmény: egy hiteles regény.