Ha már aztán olyan magyar várakhoz is elutazunk, melyekből szinte semmi sem maradt a földfelszínen, hát a nógrádi Ecseg várát sem hagyhatjuk ki. Itt, az Ilonavárnak is nevezett erősség helyén már tényleg csak habarcsos köveket találunk, és talán a sáncárkoknak maradt valami nyoma. De az is lehet, hogy ezeket a II. világháború harcai során ásták.

Gyönyörűek és különlegesek, egyetlen olvasni szerető embert sem hagynak hidegen, s bár napjainkban egyre több a digitális olvasnivaló, mindig szükség lesz rájuk, a könyvtárakra. Világszerte rengeteg van belőlük: lehetnek nagy múltú, patinás létesítmények, vagy a legmodernebb, már-már futurisztikus építmények – a könyveket szerető emberek otthon érezhetik magukat a falaik között. Sorozatunkban néhány valóban csodálatos, szemet gyönyörködtető bibliotékát mutatunk be – most a portugáliai Coimbrában található Biblioteca Joaninát.

Az 1992-95 között lezajlott boszniai háború a XX. század egyik legsötétebb fegyveres konfliktusa volt, melyet a balkáni háború legvéresebb szakaszának is neveznek. „Mindenki mindenkivel” harcolt: a bosnyákok háborút vívtak a szerbekkel és a horvátokkal, közben a szerbek és a horvátok egymás ellen is küzdöttek. Máig nem lehet elfelejteni Szarajevó három évig tartó ostromát, vagy éppen a mostari Öreg híd (Stari most) lerombolását, amelyet újjáépítve 2004. július 23-án adtak át.

No, aztán mivel már megismerkedhettünk a cséplőgéppel, hát nézzük meg azt is, hogy milyen gépezeteket használt még a magyar mezőgazdaság a gabonatermelésben. Ami, mint tudjuk, a magyar mezőgazdaság alfája és omegája volt, nemzetgazdasági szempontból is rendkívül fontos tényező.

Biber vára, avagy Pusztatorony pedig valami olyasféle erődítés volt, mint amilyenről a múltkori cikkben olvashattak. Tehát olyan, amelynek történetéről, építéséről és pusztulásáról nem tudunk semmit.

A 19. század második felében a falvakban nagy, az embernél akár kétszer is magasabb, kerekeken guruló hosszúkás dobozok tűntek fel. Már a megjelenésük is félelmetes volt az akkori ember szemében, aztán amikor elindították a szerkezetet, a gyerekek biztos, hogy az anyjuk szoknyája mögé bújtak. De az asszonyok is keresték a mellettük álló párjuk kezét, karját.

Az Abasár felett fellelhető Markaz várának romjai pedig azért is érdekesek, mert szinte semmit sem tudunk erről a mai napig feltáratlan és természetesen pusztuló egykori erődítésről. Amelynek talán sosem volt nagyobb szerepe a magyar nép történetében.

Hirtelen érkezett akkor is a meleg idő. A szeles, éjszakai fagyokkal búcsúzó május után 1934 júniusának első hetében végre beköszöntött a nyár. A női magazinok azonnal munkához láttak, és a divatrovatok oldalain megjelentek a strandokra való legújabb modellek, kiegészítve számtalan hasznos tanáccsal, mert az üdülőhelyeken a fürdőtrikó csak a parton volt elfogadható viselet.

Korlátkő vára, a romokból következtetve, leginkább egy rombuszhoz hasonlított, melynek balra a tetején volt a legöregebb része, az alsó fertályát pedig a 16. században épült alsóvár és ágyúrondella adta ki. Aztán a 18. századra egyfajta Tüzép-telep lett, az hordta köveit, aki csak akarta.

Gyönyörűek és különlegesek, egyetlen olvasni szerető embert sem hagynak hidegen, s bár napjainkban egyre több a digitális olvasnivaló, mindig szükség lesz rájuk, a könyvtárakra. Világszerte rengeteg van belőlük: lehetnek nagy múltú, patinás létesítmények, vagy a legmodernebb, már-már futurisztikus építmények – a könyveket szerető emberek otthon érezhetik magukat a falaik között. Sorozatunkban néhány valóban csodálatos, szemet gyönyörködtető bibliotékát mutatunk be – most a pármai Palatina Könyvtárat.

Aztán a kemény diktatúrával együtt a körmös traktorok ideje is lejárt, de azért akad itt még néhány tudnivaló, érdekesség, hogy tisztában lehessünk a II. világháború utáni, később ideológiailag is halálra ítélt falu életével.

Aztán azt joggal gondolhatja az ember, hogyha van Liptóújvár, hát akkor valahol lennie kell Liptóóvárnak is. És bizony jó irányban indulunk el ezzel, mert Rózsahegytől északkeletre, a Bukovina nevű falucskától pedig északnyugatra, Szielnic határában egy 1000 méteres sziklán ott vannak az óvár romjai.

Egészen az ötvenes évekig aztán „körmös” traktorok, a kispesti Hofherr és Schrantz Gépgyár, majd a Vörös Csillag Traktorgyár masinái járták a magyar határt. Igazi sikertörténet volt ez a szerkezet, amely mai szemmel azért egy kicsit furcsának is tűnhet.

Liptóújvárnak szintén annyi tulajdonosa volt, hogy nehéz lenne azt előszámlálni. De a tenger szintje felett 656 méteren lévő erősség alapját megint csak egy tatárjárás után emelt lakótorony adta, amelyet 1262-ben említenek a források.

Blatnica várának sincs szép, magyaros neve, de miért is lenne, hiszen errefelé, Liptóban és Túróc vármegyében inkább tótok, azaz szlovákok laktak általában. A vár amúgy az alatta, 500 méterrel a tenger szintje felett csordogáló patakról kapta a nevét, az építkezés a víz fölé 185 méterre magasodó sziklán kezdődött el.

Hogy mikor jelent meg az első bicikli és biciklista falun, azt nehéz lenne megmondani. De a maihoz hasonlatos kerékpár nagy valószínűséggel csak a 19. század legvégén tűnhetett fel. Előtte persze ott voltak a ma már viccesnek tűnő velocipédek, meg a lábbal lökdösött egyszerű szerkezetek is. Olyanok, mint amilyenekkel a kis lurkók száguldoznak manapság a járdákon nagy ügyességgel.

Gyönyörűek és különlegesek, egyetlen olvasni szerető embert sem hagynak hidegen, s bár napjainkban egyre több a digitális olvasnivaló, mindig szükség lesz rájuk, a könyvtárakra. Világszerte rengeteg van belőlük, gondoskodnak a tudás őrzéséről, és közösségi térként is funkcionálnak. Lehetnek nagy múltú, patinás létesítmények, vagy a legmodernebb, már-már futurisztikus építmények, közös bennük, hogy a könyveket szerető emberek otthon érezhetik a falaik között magukat. Sorozatunkban néhány valóban csodálatos, szemet gyönyörködtető bibliotékát mutatunk be, elsőként a mexikói Biblioteca Palafoxianát.

Szklabinya várába, pontosabban annak romjaihoz pedig azért is kell egyszer elmenni, mert itt született Révay Péter uram, aki báróból gróffá lett, de nem ez a fontos, hanem az, hogy ő volt a Pozsonyba kerülő Szent Korona őre. És tanulmányt is írt nemzeti ereklyénkről.

Hogy mi is volt az első, önerejéből mozgó gépezet, amelyre a magyar falvak lakói is rácsodálkozhattak, arra nem is olyan egyszerű válaszolni. De talán a 19. században megjelent, és a nagybirtokokon lassan elterjedt gőzekék környékén kell keresnünk a kérdésre a választ.

Sátoraljaújhely várát pedig a városka fölé magasodó 334 méteres Sátorhegyen, annak is a keleti, Várhegynek nevezett nyúlványán kell keresnünk. De alapos munkára lesz szükségünk, mert nem sok minden maradt belőle.

Műemlékkönyvtáraknak tekintjük azokat a művelődéstörténeti jelentőségű könyvgyűjteményeket, melyeket eredeti helyükön őriztek meg eredeti csoportosításban. Egyrészt múzeumi látványosságok, másrészt tudományos célokra közzétett dokumentumok. Hazánkban mindössze 5 maradt fenn, ezek közül az egyik a miskolci Selmeci Műemlékkönyvtár.

Egyesek lelkesedtek, mások szégyenkeztek. A múlt század harmincas éveiben a short-nadrág premierjén, a könnyű és praktikus strand és szabadidős viselet nem aratott egyértelmű sikert a hölgykörökben. Bár az első világháború után jóval kényelmesebb lett a női divat, például eltűnt a fűző és rövidült a szoknya, de a short-nadrág csak lassan kezdte áttörni a divat határait.

Tokaj várának históriáját tehát ott hagytuk abba, hogy megvétele után Ferdinánd is meglátja benne a lehetőséget, és odaküldi itáliai hadmérnökeit. Azok pedig modern várat építenének a lakótorony köré szerveződő, korszerűtlen erősségből.

Japán-lázban égett Európa a múlt század fordulóján. A japonizmus irányzata nemcsak a művészet különböző ágaira, hanem a mindennapi divatra is hatással volt. Az évtized leghíresebb tervezője, Paul Poiret elsőként használta fel a „rejtélyes kelet” vonalait. A-vonalú, lámpaernyő-formára emlékeztető tunikájával, bő szabású, „hárembugyogó-szerű” nadrágjával a modern divat alapjait rajzolta meg.

Műemlékkönyvtáraknak tekintjük azokat a művelődéstörténeti jelentőségű könyvgyűjteményeket, melyeket eredeti helyükön őriztek meg eredeti csoportosításban. Egyrészt múzeumi látványosságok, másrészt tudományos célokra közzétett dokumentumok. Hazánkban mindössze 5 maradt fenn, s ezek közül az egyik a Gyöngyösi Ferences Könyvtár.

Hogy Tokaj ma már nem létező várát miért kerültük el a ez idáig, azt nem is tudom. Pedig nagyon fontos erősség volt ez a Habsburgok bírta Királyi Magyarország és az Erdélyi Fejedelemség zűrös határán, ahol mindig történt valami.

A női táska fogalom, nem csak divatkiegészítő! Túlélő felszerelés, feneketlen hordó, kincsesbánya, ikon, misztérium, fegyverarzenál, amely mindig és mindenre nyújt megoldást. Talán helyesebb is lenne azt kérdezni: MI NINCS EGY NŐI TÁSKÁBAN? Kotorjunk hát bele!

A két háború közötti vidéki Magyarország közlekedésének szereplője, eszköze volt az automobil is. Ami olyan ritka volt még, mint a fehér holló, és csodájára jártak, ha az alispán, vagy éppen valami járási, megyei uraság bepöfögött vele a szekerek, lovaskocsik uralta faluba.

Kárpátaljáról visszatérvén a mostani Magyarországra, mindenekelőtt álljunk csak meg a dédesi várnál. A Mályinka feletti hegytetőre, a Bán-patak fölé rakott erődítést két oldalról szinte függőleges sziklafalak védik, de persze nincs elfoglalhatatlan vár, ez sem volt az.

A negyvenes évekre a könnyed, derűs vígjátékok eltűntek. A habos-fodros estélyik, a könnyű selyemruhák korszaka véget ért. A kora tavaszi égbolton nemcsak a felhők gyülekeztek, hanem a háború szele is közeledett. A divatújságírók mégsem adták meg magukat, ám a párizsi újdonságok mellett a kényelmes, praktikus és szükségszerű divatra is felhívták az olvasóik figyelmét.