Alfred Hitchcock tudott valamit, bár ez így közel sem fejezi ki a filmművészetben általa lerakott mérföldkövek súlyát. Csupa közhelyeket sorolok, jó? Szóval a lélektani horror, a feszültségteremtés, a suspense nagymestere több remekművet is filmre vitt a thriller műfajában (bár az általa megteremtett suspense a „szakirodalom” szerint elkülönítendő a mezei thrillerektől), életműve (egyik) legjelentősebb darabja azonban a (szinte) mindenki előtt ismert, 1960-as Psycho volt. Aki nem látta a zuhanyzós jelenetet, ahol a „mamának” öltözött (paróka, köntös) Anthony Perkins számtalan késszúrással gyilkolja meg a zuhanyozó nőt a hegedűk sikító hangjai közepette úgy, hogy gyakorlatilag néhány csepp vér szimbolizálja csupán az eszement kegyetlenséget, az nem látott még semmit. Legalábbis a hitchcocki zsenialitásból.

38 évvel később az amúgy roppant tehetséges Gus van Sant gondolta úgy, hogy ideje a remake-nek, erre fel kockáról kockára lemásolta az eredetit – most mondjam azt, hogy minek? Viszont az alapötletben és a témában (egyfajta skizofrénia) van potenciál, így immár a harmadik évaddal folytatódik majd a Bates Motel lélektani horror-dráma tévésorozata. 2013-ban indult az A&E Television Networks szériája a Universal Television-nal karöltve Carlton Cuse, Kerry Ehrin és Anthony Cipriano kidolgozásában, EZ a Bates Motel azonban nem AZ a Bates Motel. Illetve dehogynem, csak… hogy is mondjam… egy parallel univerzumban. A pszichopata gyilkos Norman Bates itt még csak egy középiskolás srác, aki anyjával költözik az Oregon állambeli White Pine Bay-be, miután az apa váratlanul, gyanús baleset következtében elhalálozott. És a totális jelenben, 2013-ban járunk (na ezért a párhuzamos világ).

Szóval a Bates Motel a hitchcocki, Robert Bloch-regényen alapuló Psycho „kortárs” előzményeiről szól: arról, hogy a félénk, gátlásos, magányos Norman Bates hogyan válik erőteljes, manipulatív, tinikorában komoly pszichikai sérüléseket szenvedett anyja, Norma Bates szimbiotikus befolyása alatt azzá a mentálisan beteg felnőtté, aki a jövőben majd fiatal nőket gyilkolászik a szállodájában. Frissen érkezettekként vásárolják meg a Bates Motel földszintes épületét a dombon álló, félelmetes házzal együtt azzal a szándékkal, hogy új életet kezdvén felvirágoztassák vállalkozásukat. Csakhogy nem számolnak azzal az elkerülő úttal, amelyet a városvezetés éppen ebben az időszakban szavaz meg, és amely, ha megépül, teljesen eltereli majd a forgalmat a motelüktől. Normát azonban nem olyan fából faragták, hogy mindent azonnal feladjon, ez pedig – ahogyan a sorozat gördül előre – fia nevelésében is meglátszik.

Az első évadban lábuk megvetésekor rögtön (jogos) önvédelmi gyilkosságba sodródnak, és előkerül Norman bátyja is, aki komoly haragot táplál anyjával szemben. Csakhamar fény derül arra is, hogy a városka a jólétét elsősorban a fű alatt termesztett fűnek köszönheti: a báty Dylan a kábítószer-termesztésben kezd dolgozni, míg a helyi rendőrség, élén Alex Romero sheriffel, a gyilkosság (illetve eltűnés) miatt egyre nagyobb gyanúval tekint Bates-ékre. Az első 10 részben Norman lassú, de biztos „jellemfejlődését” figyelhetjük meg, ahogyan zavart kamaszból egyre magabiztosabb (ugyanakkor pszichésen sérülékenyebb) fiatalemberré válik. A második évad a történetet hónapokkal később folytatja, az első szezon végi cliffhanger hullámai lassan elülni látszanak – nem úgy Norman elméjében. Ebben a 10 részben egyre nagyobb hangsúlyt kap a kábszer-termesztés, valamint Norman, Norma és Dylan kapcsolata. Mind több múltbéli motívum, attitűd, magyarázat és indok kerül elő, Norman egyre kiszámíthatatlanabb „black out”-jai, emlékezetkiesései (miközben mintha idegen tudattal cselekedne) pedig komolyabb veszélyt hordoznak magukban, mint azt Norma és a jóbarát Emma Decody sejteni mernék…

A Bates Motel epizódjai a kanadai Vancouver mellett, valamint Brit Columbia tartományának egyéb helyszínein kerültek dobozba, a motel és a félelmetes ház másolata Aldergrove-ban, a 272-edik úton épült fel (az eredeti a Universal Studios hollywoodi telephelyén található). A sorozat jellegéről Carlton Cuse egy interjúban elárulta, hogy „a Twin Peaks inspirált bennünket, meglehetősen sokat nyúltunk le belőle. Ha mindezt egy vallomásként akarták hallani, hát akkor a válaszom: igen. Imádtam azt a sorozatot! Sajnos csak 30 epizód készült belőle, Kerry Ehrin és én pedig úgy gondoltuk, szívesen megcsinálnánk a hiányzó 70 részt”. A sorozat fogadtatása túlnyomórészt pozitív volt, erős 3 milliós nézettséget hozott részről részre, a mérvadó Rotten Tomatoes oldala meg is jegyezte: „A Bates Motel okosan használ elmebeli manipulációt és nyomasztóan félelmetes taktikai repertoárt ebben a következetesen éles jellegű, karakterekre alapozó szériában, amelyek csodálatosan kényelmetlen családi kapcsolatokat szülnek.”

Aki pedig ebben a munkában vita nélkül, minden síkon viszi a prímet, az nem más, mint a (második szériát már producerként is jegyző) Vera Farmiga. Persze kézzelfogható bizonyítéknak ott van a 2013-as Emmy-jelölés is, de aki látta, nézi a sorozatot, tudja, hogy a Bates Motel (és benne Norman Bates figurája) nem lenne az, ami, az ukrán gyökerekkel rendelkező amerikai színésznő nélkül. Közbevetésként muszáj megemlítenem, hogy az 1973-as születésű Vera húgocskája, a nála 21 évvel fiatalabb Taissa Farmiga az Amerikai Horror Story-ban szokott megfordulni – nem tehetek róla, de Farmigáék az érzelmi gyengéim! Míg Taissa imádnivaló, addig Veránál izgalmasabb, szexibb, karakteresebb nőt talán még sohasem láttam a vásznon-képernyőn. Ez a (színész)nő valami elementáris beleéléssel, megvalósítással alakul – jelen esetben – Norma Bates-szé, ellentmondást nem tűrően válik a pszichésen sérült, ugyanakkor bivalyerős (néha azonban össze-összeomló) anyává, aki ragadozóként áll ki fia mellett, már-már erkölcsileg megkérdőjelezhető egészségtelenséggel ragaszkodik hozzá, és a végsőkig képes elmenni saját maga és Norman érdekében. Lenyűgöző megszemélyesülése olyan speciális érzelmi-hangulati atmoszférát ad a sorozatnak, amely a lélektani vetületek legszélesebb spektrumán képes hatni.

Freddie Highmore Norman Bates-sze megint csak érdekes jelenség. Elsőre, de még talán sokadszorra is úgy tűnhet, olyan nagyon semmilyen, steril, halvány és dimenziótlan, ám ehhez a karakterhez pontosan ez a játék szükséges, hiszen amikor Norman „normális”, eszméleténél van, akkor valóban ilyennek kell lennie. Az ő figurája Norma meghatározásán, meghatározottságán keresztül kell, hogy hasson, másrészt pedig, amikor ezt a békésen működő idegrendszert erősödő, vagy erősebb behatás éri, elkezd kibújni belőle a sérült psziché. A Psycho. Amikor ideges, Highmore tétova-váratlan, „rángatózó” mozdulataiban, sötét tekintetében látványosan ott bújik az a félelmetes „másik”, aki – miután a két évad alatt egyszer ténylegesen megnyilvánult már – anyja fiatalon sérült énjének tűnik. Szóval jó ez így, így jó ez, egyre markánsabban jelez előre valamit, ami 1-2 évtizeddel később a hitchcocki figurába torkollik majd. Így lesz a Bates Motel hatásos, hangulatos, drámába fojtott lélektani horror, amelynek a belső atmoszférája úgy sötét, hogy külsőleg sokszor kevés jel utal vagy figyelmeztet erre.

A felsorolás szintjén megemlítem, hogy Max Thieriot Dylan-je képviseli az egyensúlyt (ellensúlyt) Normával és Normannel szemben, miközben saját sztorija eléggé furcsán (a történettől) idegen szálon fut; Olivia Cooke, a Cystic Fibrosis tüdőbetegségében szenvedő Emma Decody a Normant a normalitásban tartó érzelmi vetület; Nestor Carbonell Alex Romero sheriffje pedig remek átmenet az erkölcsös-jogszerű igazsághős és a közösség érdekében törvényt másképp értelmező, öntevékenykedő igazságosztó között. Érdekességként mondható el a sorozat történetével kapcsolatban, hogy a Bates család valamennyi tagja megölt legalább egy embert a széria folyamán, szóval jó lesz tényleg vigyázni velük! A sorozat 2015-ben folytatódik tovább a 3. évaddal, amelytől bátran remélhetjük, hogy Norman Bates (tudat)hasadása hátborzongatóan halad majd tovább azon az úton, amelynek a (majdnem leg)végén felhangzanak a félelemmel vegyes meglepődéssel elkiáltott mondatok: „Úristen, vér, nézd mama, vér!”

Eredeti cím: Bates Motel
Műfaj: lélektani horror, dráma
Forgalmazó tévécsatorna: A&E Television
Amerikai adásba kerülés: 2013-
Eddigi évadok száma: 2
Eddigi részek száma összesen: 20

Szilvási Krisztián

A cikksorozat korábbi részei:
1. rész: Befutó (Luck)
2. rész: Jim szerint a világ (According to Jim)
3. rész: Gyilkosság (The killing)
4. rész: Sikersorozat (Episodes)
5. rész: The Walking Dead
6. rész: Amerikai Horror Story (American Horror Story)
7. rész: Helix
8. rész: Gyilkos hajsza (The Following)