A vészkorszak után újjáalakuló neológ hitközség fontos feladatának tartotta, hogy megemlékezzenek a holokauszt áldozataiként és munkaszolgálat alatt elhunyt szeretteikről. 1946 márciusa előtt bizottságot hoztak létre, amely Adler Manó (1898–1982) építészmérnököt kérte fel, hogy Győr-Szigetben, a zsidó temetőben egy emlékművet építsen mártírjaik emlékére. Adler Manó munkaszolgálatból tért vissza, és a háború előtt is több jelentős építkezés fűződött a nevéhez: ő tervezte a Postapalotát (1928), több jelentős magánházat, és számos beruházásban is részt vett. A monumentális emlékmű megépítése nagy költségekkel járt. A pontos összeget nem ismerjük, mint ahogyan azt sem tudjuk, hogy a város támogatta-e, és ha igen, mennyivel az elkészültét. Az Uj Élet zsidó hetilap szerint a város és az ország zsidósága mellett Győr is jelentős összeget adott, de ennek nincs nyoma a közgyűlési jegyzőkönyvekben, csak a kezdeményezés támogatása, illetve az elkészült emlékmű köré telepítendő növényekre megítélt összeg.

A száz négyzetméter alapterületű, négy lépcsőn nyugvó, 6 méter magas, piramist formázó, terméskőből készült alkotás az egyiptomi fogságra emlékeztet, több hasonló emlékmű is készült hazánkban. Az épület bejárata 4 pilléres, vörösmárványból készült. A kovácsoltvas kaput Gallyas Frigyes tervei alapján az Echmann és Steiner cég készítette, a kőfaragó munkákat Sárváry István kőfaragómester végezte. A kapu kovácsoltvas rácsát a világosság és az örök élet jelképe, a Menora, valamint kohanita, levita és vészkorszakbeli jelképek díszítik.

Győri Hétfő, 1947. június 16.

A bejárattól balra emléktáblát helyeztek el az avatásról, melynek felirata: „Az emlékmű a győri és győri / származású zsidóság adományaiból / épült a hitközség és Chewra / Kadischa kezdeményezésére. / Felavatták 1947. június 15-én / Tildy Zoltán a Magyar Köztársaság elnökének / jelenlétében.” A bejárattól jobbra elhelyezett márványtábla felirata: „Mit tettél? Embertestvéred / ártatlanul kiontott vérének / hangja kiállt hozzám a földből. / Genezis IV. 10.”

A falon haláltáborok és gyűjtőtáborok nevét jelölik. A bal oldalon Dachau, Buchenwald, Mauthausen, Rawensbrück, Siegendorf, Kőszeg, Sopron, Kópháza, a jobb oldalon Auschwitz, Bergen-Belsen, Allach, Gunskirchen, Stutthof, Bor, Fertőrákos, Balf szerepel. Középen egy jelképes fehérmárványsír áll az áldozatok emlékére, auschwitzi földdel. A jelképes koporsóra vésték rá az Auschwitzban elhunyt dr. Róth Emil (1907–1944) győri főrabbi sírfeliratát a 2001-es felújításkor: „Keressétek Istent, mert megtalálható / szólítsátok őt, mert közel van / dr. Róth Emil / (1907–1944) / hitközségünk örökemlékezetű / mártír főrabbijának emlékére. / Újjáépítve 5761 / 2001.”

Szemben a fali rekeszben a mártírok nevét tartalmazó könyvet helyeztek el. A Mártírok könyvét Schima Bandi iparművész készítette el, és 3243 nevet tartalmazott, köztük az építő Adler Manó felesége és kislánya nevét is. Az újonnan felbukkanó neveket ma is Schima Bandi kézírásához hasonló betűkkel írják be az eredeti névsorba.

Győri Újság, 1947. június 17.

A monumentális vállalkozás 1947 májusára elkészült. Az emlékmű felavatása jelentős esemény volt a város életében, az egész napos rendezvényen az ország vezető politikusai is részt vettek. Különvonat indult Budapestről. A Győri Hétfő 1947. június 16-i beszámolója szerint Tildy Zoltán köztársasági elnökön kívül az eseményen részt vett Dinnyés Lajos miniszterelnök, dr. Reis István igazságügyminiszter, Mihályfi Ernő tájékoztatásügyi miniszter és Ortutay Gyula közoktatásügyi miniszter, a pártok és felekezetek képviselői, a meghívott vendégek, gyászolók és érdeklődők. Dr. Eisenberg Béla győri rabbi tartotta a gyászbeszédet, Dinnyés Lajos miniszterelnök a kormány nevében is lerótta kegyeletét. Az emlékművet a győri izraelita anyahitközség nevében Fleischmann Elek vette át.

Nem volt másik hasonló emlékmű, amire ekkora figyelem hárult volna, az országos sajtó is beszámolt az avatásról:

Magyar Nemzet, 1947. június 17.

Hirlap, 1947. június 17.

Haladás, 1947. június 19.

Felvidéki Népszava, 1947. június 17.

A két győri folyóirat a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér Helyismereti Gyűjteményéből származik, a Győri Hétfő 1947. június 16-i lapszáma, illetve a Győri Újság 1947. június 17-i lapszáma megtekinthetők és letölthetők a győri könyvtár Digitális Könyvtárából.

Bartha Annamária

Fotógaléria: A győri és győri származású zsidóság emlékműve a zsidó temetőben

Bartha Annamária fotói

9 kép

 

Felhasznált irodalom:
Győri Hétfő, 1947. június 16.
Győri Újság, 1947. június 17.
Orbánné Horváth Márta ‒ Galambos Krisztina ‒ Szabó Béla: Győri képeskönyv. Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér, 2021. 276. o.
Kiss Borbála: „A jótékonyság útján örök élet van.” ‒ A Holokauszt áldozatainak győri emlékműve, Győri Tanulmányok 46. (2024) 88‒102. o.