A szerző ajánlása szerint nem szokásos színészkönyvről van szó: ez inkább egy ember portréja. Egy olyan emberé, aki megjárta a halált, visszajött onnan, de sok mindent elveszített. Hiányokkal él, de nem sír vissza semmit…

Ki ne tudná, hogy Kulka János, a Kossuth-díjas színművész több mint hét éve, 2016 áprilisában sztrókot kapott, emberfeletti munkával újra kellett beszélni és járni tanulnia, ezzel együtt a pálya szélére került. A színpadra azóta már visszatért, ám nincs egyszerű dolga, mivel agyvérzése óta beszédzavarral (afázia) küzd, és mozgásán is nyomott hagytak a történtek. Ő mégis mintha főnixként éledne újjá, szeptembertől a Halál Velencében című egyszemélyes darabban áll a közönség elé a Jurányi Inkubátorházban. (Igaz, már játszott 2019-ben is a Trafóban az Árvácska című darabban és két filmben is.) Hogyan lehetséges ez? Egy formabontó megoldással! A történet alapját az a hangoskönyv adja, amit 18 évvel ezelőtt mondott fel, az ebből elhangzó részleteket a színész rendkívüli tehetséggel néma játékkal kíséri.

Egy színész beszédtelenül… Kulka azt mondja: A fele imádja, a fele nem. Furcsa. Figyelnek, az biztos, érzem a figyelmüket. És nem lehet rá jegyet kapni. Nemcsak a megoldás, az alakítás, hanem az emberi példa is rendkívüli! Ezért külön öröm Gyárfás Dorka most megjelent portrékönyve Kulka Jánosról.

A beszélgetés vége felé hangzik el egy fontos momentum, ami lehet, hogy elsőre nem tűnik fel: a híres ember portréján túl ez egy misszió is, felhívni a figyelmet az afáziára, amely évente ötvenezer embert érint. Fantasztikus, ahogy Kulka János felvállalja a sérülékenységét, ezzel példát állít, tabukat dönt meg, erejét, bátorságát is megmutatja.

Kulka Jánost vastaps köszönti a Győri Nemzeti Színház Nagyszínpadán. A népszerűséget is természetesen kezeli: Egy színész vagyok! – mondja.

Nem titok, hogy több kiadó is megkereste már egy portrékönyv ötletével, ezt többször elutasította. Végül Király Leventének beadta a derekát, már csak egy író kellett. Gyárfás Dorkára esett a választása, akivel 11 évvel korábban már készített interjút, bár személyesen csak a könyv kapcsán találkoztak.

A korábban a WMN-nek dolgozó újságírónő azt meséli, hogy rögtön érezte, milyen nagy bizalmat kapott mindkét részről. A kiadó szabad kezet adott, a színésszel pedig kellett egy közös hullámhosszt találni. A feladatról azt mondja: Mindenki tudja, hogy Jánosnak volt egy sztrókja, aminek következtében afáziája lett. Ez azt jelenti, hogy máshogy tud beszélgetni, mint mi. Nincs már akkora szókincse, és nem tud összetett mondatokban beszélni, hanem töredékesen tudja magát kifejezni. Ezért sem lehetett egy szokványos színészkönyvet írni. Más esetekben egy színész el tudja mesélni az egész pályáját, a munkáit, a kollégáiról az élményeit, de Jánosnál ez nem így zajlik, mert ő csak a lényeget tudja elmondani. Egyébként én ma már ebben inkább a pozitívumot látom, mert nagyon szeretek vele lenni.

Egy riportkönyvre gondolt, megkérdezte Kulka Jánost, hogy mihez lenne kedve, aztán elindultak. Az első útjuk a születéshez kapcsolódó Pikler Emmi Bölcsődébe vezetett, amely a második kerület csendes zöldövezetében, a Lóczy Lajos utcában található. A villaépület egykor egy hosszú ideig meglehetősen haladó szellemű csecsemőotthonként szolgált. Mivel Kulka édesanyja tbc-s volt és nem szoptathatott, a szülők mindkét gyermekük gondozásában, pontosan a táplálásban igénybe vették az ottani leányanyák segítségét, akik a saját csecsemőjük mellett tápláltak másokat is. Ennek a dokumentációját a mai napig őrzi az intézmény, megható ezt kézbe venni, olvasni. Akkor éreztem, hogy ilyen élményeken keresztül közvetett módon mutatom be őt, eseményeken, helyszíneken, mások szemén át, érzelmi csatornákon keresztül, így nem neki kell megfogalmaznia magát.

A csaknem féléves közös munka során elindultak vissza az időben, barátokat is vittek magukkal, ránéztek élete fontos helyszíneire, mi formálta, mi maradt, mi az igazán fontos, az élete meghatározó embereivel találkoztak, minden és mindenki róla mesél. Az Olvasók is élvezhetik a művész, az ember rendkívüli bizalmát, mert Kulka János őszinte, nem dramatizálja állapotát, amiben van, szégyelli, mégis nyíltan vállalja. Azt mondja, sokan elmaradtak mellőle, nem tudnak mit kezdeni a helyzettel. Rövid válaszaiban ott van a lényeg mindenféle máz nélkül. Gyárfás Dorka pedig rendkívüli beleérző képességgel és kiváló arányérzékkel árnyalja portréját, amely véletlenül a hatvanhatodik születésnapjára jelent meg, és nemes egyszerűséggel a Kulka címet kapta.

SzaSzi
Fotók: Vas Balázs (1-3.), Szabó Béla (4-7.)

Fotógaléria: Kulka János és Gyárfás Dorka a 23. Győri Könyvszalonon

Vas Balázs és Szabó Béla fotói

8 kép