Öröm volt meggyőződni a Dráma a Szalonban versenyében a győri társulat fantáziadús tehetségéről, improvizációs készségéről, és kivételes élményt jelentett Tóth Verának a Budapest Jazz Orchestra közreműködésével előadott koncertje. Közhelyekkel élve a végén csattan az ostor, és a hab a tortán igazát a november 17-i, vasárnap esti záró program bizonyította, amelyben a Kossuth-díjas Kern András avatta be dalain keresztül az életébe a zsúfolásig telt nézőtér hálás közönségét.

A színházi világban csak picikét jártasaknak sem szükséges a magyar Woody Allennek is nevezett színművész bemutatása: utalhatunk a magyar mozi krimi történeteinek hőskorából Kardos doktor szimpatikus ügyetlenkedésére, a Játszd újra, Sam! több mint ötszázszor eljátszott, magával mit kezdeni nem tudó elhagyott férj ma is műsoron lévő színpadi szerepére. Emlékezetes korszaka volt az elcsípett levelek humorban gazdag történeteivel, és azzal a kellékessel, aki egymagában képes kommunikálni az elmaradt előadás közönségével. Művészetének összképéhez azonban a felsorolt prózai bravúrok mellé szervesen illeszkedik zenei irányvonala is, amely oldaláról – valljuk be – a többség csak kevesebb ismerettel rendelkezik. Ezen a vasárnap estén viszont Kern András mintha vendégségbe hívta volna a győri nézőket, könnyed szórakozást és teljes kikapcsolódást adó dalaival, amelyek azonban jóval messzebbre mutatnak az egyszerű könnyűzene műfajánál.

Kern András nem akar sem Frank Sinatra, sem Szécsi Pál előadói művészetével vetélkedni: ő csupán énekel. Színházi sztorijaival pillanatok alatt közvetlen kontaktust teremt, mintegy belopja magát a néző kegyeibe, hogy azután a megszólaló dallamok egyben igazolják a történetei hitelességét. A régi társ, Heilig Gábor zenekara az ismert és kevésbé ismert, kellemes, fülbemászó dallamokkal erősíti azt a hatást, amelyet az előadó a dalok közérthető, mindenki számára egyértelmű szövegeivel fejez ki. Szólhat a dal a valamikori hotelről, a moszkvai emlékekről, a füredi mólóról, a vigasztalanul zuhogó esőről, valamennyinek az erénye, hogy a néző-hallgató akarva-akaratlanul beleképzeli magát a bemutatott élethelyzetekbe, mintha vele is megtörtént volna ugyanez. Ugyanolyan bizonytalan, mint az énekes, ugyanúgy reméli, hogy az apró bosszúságokkal együtt nincs semmi baj, és miért ne hinné, hogy a Lövölde tér olyan hideg, mint ahogy azt Kern András megtapasztalta?

Szervesen illeszkedik a nyilván sokadszor előadott produkcióba Heilig Gábor önvallomása az öregedő cowboyról, és a nagyon várt másik híresség, Hernádi Judit szereplése, és nem csupán a híres Sohase mondd című dal előadásával. Az est legemlékezetesebb, katarzisszámba menő, újabb vastapsot kiváltó pillanatait a Kern Andrással együtt dialógusként énekelt, az elvált házastársak sok év utáni találkozásának története idézte elő. Összegzésként elmondható, hogy jó volt a Könyvszalon méltó zárásának részese lenni, közelebbről megismerni a kortárs színművészet egyik legkiválóbbjának zenei képességeit.

Mohay Gábor
Fotók: Vas Balázs

Fotógaléria: Mi van velem? – Kern András estje a 23. Győri Könyvszalonon

Vas Balázs fotói

15 kép