Frank Sinatra 16 éves korában otthagyta iskoláit, és végül sosem érettségizett le. Kezdetben újságkihordóként dolgozott a Jersey Observernél, de fő érdeklődési köre mindig is a zene volt. Már 8 évesen éjszakai klubokban énekelt, és a harmincas évektől kezdve hivatásosként űzte a szakmát. Autodidakta módon fejlesztette tudását, de kottát olvasni soha nem tanult meg. 1935-ben csatlakozott a The Three Flashes elnevezésű, helyi énekegyütteshez, amely Sinatraval kiegészülve a Hoboken Four (Hobokeni Négyek) néven híresült el.

1935 végén otthagyta az együttest, és hazaköltözött Hobokenbe. Az édesanyja szerzett neki állást egy jó nevű bárban mint „éneklő pincér”. 1939. március 18-án rögzítette élete első demofelvételét, az Our Love című dalt. Júniusban Sinatra újabb szerződést írt alá, amely ezúttal egy évre szólt, és jól is jövedelmezett a számára. Ez év júliusában megjelent első hivatalos kislemeze, a From the Bottom of My Heart.

Tommy Dorsey-val való találkozása megalapozta a sikerét, 1940-ben több, mint negyven dalt vettek fel és adtak ki – mindegyiknek óriási sikere volt. Az I’ll Never Smile Again című kislemez 12 héten át vezette a slágerlistákat, Frank Sinatra azonban mégsem volt elégedett. A Dorsey-val való szerződése erősen megkötötte a kezét, és emiatt sűrűn összevesztek. 1942-ben szerződést szegve felvette első önálló dalát, majd még ugyanebben az évben el is hagyta a Dorsey Bandet.

1941 májusára Frank Sinatra igazi sztár lett. Ő volt az első énekes a szakma történetében, akikért kamaszlányok milliói rajongtak. 1943-ban a Columbiával kötött szerződést mint szóló énekes, és innentől kezdve szinte megállíthatatlan lett. A legnagyobb sikereit a második világháború alatt érte el, amiért nagyon sok kritikát kapott. A katonaság alkalmatlannak nyilvánította a szolgálatra egy fülsérülés miatt: sokan gyűlölték ezért, hiszen amíg az Államok életerős, bátor férfijai az életüket áldozták a háborúban, addig ő sikert sikerre halmozott, rengeteg pénzt keresett, és szebbnél szebb nők keresték a kegyeit. Első önálló albumát, a The Voice of Frank Sinatra címűt 1946-ban adta ki, öt évvel később, 1951-ben lépett fel először később imádottá vált városában, Las Vegasban.

Első fontosabb filmszerepét 1945-ben kapta: Gene Kelly oldalán játszhatott a Horgonyt fel! című legendás zenés filmben. Ezután filmsztárként is kapósnak számított. A Most és mindörökké című drámában nyújtott alakításáért 1953-ban Oscar-díjjal jutalmazták a legjobb mellékszereplő kategóriában. 1966-ban Emmy-díjat nyert a Strangers in the Night és az It Was a Very Good Year című dalaival. 1967-ben, hogy lánya, Nancy karrierjét beindítsa, felénekelt vele egy duettet, a Something Stupid címűt, amelyet ma is örökzöld slágerei között tartanak számon, és rengetegen feldolgozták már.

1971 júliusában nyugdíjba vonult, ám ezt nem sokáig bírta. Már 1973-ban visszatért a köztudatba Ol’ Blues Eyes is Black című lemezével. 1974 januárjában szeretett városába, Las Vegasba ment, hogy fellépjen a Ceaser’s Palace-ben. 1979-ben karrierjének 40 éves fennállását és 64. születésnapját Las Vegasban ünnepelte, ekkor Grammy Életműdíjjal jutalmazták. 1990-ben világkörüli turnéra indult, melynek során utolsó alkalommal lépett fel a nagy legenda, Ella Fitzgerald társaságában.

1993-ban, mindenki nagy meglepetésére Sinatra visszatért a Capitolhoz, és kiadta a Duets című albumát. 1994 márciusában, egy virginiai koncertje során rosszul lett, és összeesett a színpadon. Utolsó fellépésére még ugyanebben az évben került sor Japánban, majd decemberben megkapta a Legend Award-ot. 1995-ben, a 80. születésnapja alkalmából az Empire State Building az ő tiszteletére kék fényárba borult.

Érdekesség, hogy a My Way című dalt azonosítják a legtöbben személyével, pedig ezt a számot Paul Anka egy francia dal alapján írta, és eredetileg nem is neki szánta, hanem David Bowie-nak, a brit menedzsereinek azonban nem tetszett a szöveg.

1997-ben szívrohamot kapott, melyből sosem gyógyult fel, és végül 1998. május 14-én, a második szívrohamát követően, 82 éves korában elhunyt. Halála után Las Vegasban 10 percre kihunytak a fények, Bill Clinton amerikai elnök külön megemlékezett róla, Elton John pedig minden idők legjobb előadójának nevezte. Frank Sinatrát május 20-án helyezték örök nyugalomra a Beverly Hills-i római katolikus temetőben. Temetésén többek között ott volt Sophia Loren, Bob Dylan, Kirk Douglas, Jack Nicholson és Tony Curtis.

Az amerikai kongresszus december 12-ét Frank Sinatra Napnak nyilvánította. Ma már sokan csak „A Hangnak”, vagy az „Öreg Kékszeműnek” nevezik.

Nagy Mária

Forrás: wikipédia, https://starity.hu/sztarok/frank-sinatra/eletrajz/, http://24.hu/tudomany/2010/12/12/az-oreg-kekszemu-frank-sinatra-szuletesnapja-1915/

A kép a Wikimedia Commons szabad felhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével itt érhető el.