A királyné régi szoknyája


kiralyne-szoknyaja-manda

Itt most nem egy díszes ruhadarabról, hanem egy helyről lesz szó. Pontosabban egy kisebb hegyről, vulkáni végtermékéről, ami a gyönyörű Szigligeten található. A Balatoni Múzeumban őrzött fotográfia a vízről készült 1971-ben, amikor még egy kicsit „kisebb” volt a Balaton.

Szigliget, ahogyan a Balaton-felvidék hegyei is a Sággal és a Somlóval együtt a pliocén kor bazaltvulkánjainak a maradványa. Így aztán a királyné szoknyája sem más, mint egy vulkáni tevékenységből itt maradt nagyobbacska dombocska, ami alatt a parton ott található a falu szépen rendben tartott strandja. Aminek az archívumunkban is fellelhető 1971-es fényképen még semmi nyoma sincsen. Mostanra viszont a szőlősorok ritkultak meg a királyné szoknyáján, elbozótosodott, használaton kívüli területek vették át a helyüket és persze erdő. Jól látszik, hogy nyaralóból is jóval kevesebb van, mint most. Alig van nyoma a Rózsahegyi és az Aranykagyló utcáknak, amiket most már a hajdani szőlők helyett jobbára épületek szegélyeznek. A strand jó részét is nádas foglalja el, pedig ekkor már az alkotóházban nyaraló írók, költők és mindenféle művészek divatba hozták a strandolást, amit némi vonakodás után kipróbáltak a falusiak is.

Mert a Balaton-parti ember nem szokott fürödni a tóban, neki az inkább a munkahelye, lásd nádaratás és halászat. No de megint elkanyarodtunk, nézzük inkább ezt a kis szabályos kúp alakú, 182 méter magas hegyet, rajta is az Óvárat, egy közel téglalap alakú, 25x12 méteres épület maradványait. Amiről többen azt tartják, hogy egy római őrtoronynak a maradványa, ahonnan a legionáriusok figyelték a tavat, a szőlősorokat és azt, hogy az edericsi hegyek mögé hogyan bukik le a nap. Sokkal inkább lehetséges, hogy a szigligeti, 1260-tól épülő vár „tarisznyája”, külső őrhelye volt itt, vagy a török időben a tavon tevékenykedő magyar sajkások tanyája. Mivel az ilyen romok mindig is foglalkoztatták az embert, hát egy helybeli monda, legenda is született a néhány éve teljesen feltárt maradványokról. Eszerint a somogyi partokról járt át csónakkal egy ember építeni, de amit nappal felhúzott falat, az mindig leomlott reggelre. Így aztán fel is adta az ügyet, otthon maradt inkább. A legutolsó ásatás 2003-ban volt itt, de semmi, az eredetre bizonyító erejű holmit sem találtak. Viszont épült részben fölé egy remek kilátó, ahonnan pazar a látvány minden irányban.

Pálffy Lajos
Forrás: mandarchiv.hu

2017.09.01