Az 5,2 centiméter magas, a tetején 9 centi átmérőjű edényt méreteinél fogva leginkább pohárként használhatta gazdája. Alapanyaga a Római Birodalomban is igen csak kedvelt bronz, ami arra is utal, hogy tartós használatra volt szánva. Üvegből, cserépből készült társaival ellentétben ugyanis simán túlélt több kőpadlón történő landolást is. Így aztán gondolhatnánk arra is, hogy valami vendéglőben, tavernában teljesített szolgálatot előbb, és csak onnan, a „közszolgálatból” nyugdíjaztatván került a gazdájához, azzal együtt pedig a sírba.

Végül mindenképp érdekes ez a szögecsekkel való foltozás, a 3D-s technikát alkalmazva legalább hét ilyen beavatkozást látunk az edénykén. Ami vagy egy fukar, vagy pedig egy anyagilag kevésbé jól eleresztett tulajdonosra utal. Aki vette a fáradtságot és az egymás mellett újra meg újra kialakuló lyukakat a pohár anyagával egyező kis szegecsekkel igyekezett megszüntetni. Ahelyett, hogy a használhatatlan holmiját egyszerűen kihajította volna a szemétdombra, pontosabban a szemetes gödörbe. Ezek a közösség által használt, általában a települések, utcák szélén található gödrök a római korból sok érdekes és értékes leletet rejtenek. Valóságos kincsesbányák a régész számára.

Pálffy Lajos
Forrás: mandarchiv.hu