"Írói pályája senkiéhez sem hasonlít; spirituális realizmusnak, az isteni és az emberi szint találkozásának nevezett életfelfogása erkölcsi és írói programként is beérett" - olvasható az MMA honlapján. Az Emmi méltatása felidézi, hogy Jókai Anna megírta a határon kívül rekedt magyar nő történetét. Megírta a bonyolult világban nehezen eligazodó, a szeretni és magyarnak lenni akaró asszony életét. Jókai Anna - csakúgy, mint a magyarsághoz szóló szereplői - a 20. század küzdő, megalkuvást nem tűrő, a magyar sorsot büszkén viselő asszonya volt, a polgári világ fő- és mellékszereplője egyaránt. "Jókai Anna halálával a magyar irodalom, a polgári-keresztény gondolat pótolhatatlan veszteséget szenvedett. Amikor elveszítette a szeretteit, meg tudott békülni a veszteséggel. Most rajtunk, magyarokon a sor."

Jókai Anna 1932. november 24-én született Budapesten, a Józsefvárosban. Már gimnazistaként írt verseket, novellákat, az érettségit követően a Színművészeti Főiskolára és egyetemre is jelentkezett, de egyik helyre sem vették fel. 1951 és 1961 között volt könyvelő, népművelő és művészeti előadó, közben két gyermeke született. A tanulás vágya azonban mindennél erősebb volt benne, 1956-ban beiratkozott az ELTE bölcsészkarának magyar és történelem levelező szakára. Diplomáját 1961-ben szerezte meg, ezt követően 1970-ig általános iskolában, majd a Vörösmarty Gimnáziumban tanított. Több művének élményanyagát, témáját is iskolai tapasztalatai adták. 1976-ban szabadúszó lett, akkor már több regény és novelláskötet (4447, Tartozik és követel, Napok, Szeretteink, szerelmeink, A reimsi angyal) volt mögötte. 1970-ben tagja lett a Magyar Írószövetségnek, melynek 1986-tól alelnöke, 1989-tól elnökségi tagja volt, 1990-ben pedig két évre megválasztották a szervezet elnökévé. Szívesen vett részt a közéletben, tagja volt a Nemzeti Kulturális Alap bizottságának, a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete elnökségének, az Artisjus vezetőségének, vezette az Arany János Alapítvány kuratóriumát, a Nemzeti Színház Baráti Társaságot és az Evangélium Színház Baráti Körét. 1998-tól az Írók Szakszervezetének elnöki tisztségét töltötte be, 2000 és 2006 között elnökölt a Nemzeti Kegyeleti Bizottságban. 1992-ben részt vett a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia megalapításában, 2001-ben a Magyar Művészeti Akadémia tagjai sorába választotta.

Írói pályáján két, egymással természetes módon összefüggő korszakot különböztetett meg, ezek között a határt Napok című regényének 1972. évi megjelenésében jelölte meg. Első művei a klasszikus hagyományokban gyökerező, a cselekmény és az árnyalt lélekábrázolás fontosságát hangsúlyozó írások, szereplői többnyire szeretetre vágyó, boldogulást és társat kereső nők. A hetvenes évektől írásai filozofikusabbá váltak, az emberi lét történéseit, az anyagi világ összefüggéseit egy magasabb rendű létezés dimenzióiban vizsgálta, stílusát ekkortól nevezik spirituális realizmusnak. Életszemléletének, világképének kialakulásában nagy szerepe volt a Biblia és az antropozófia tanításainak, mestereinek Lev Tolsztojt, Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkijt, Hamvas Bélát, Kodolányi Jánost és Várkonyi Nándort tartotta. Nagy sikert aratott Szegény Sudár Anna című naplóregénye és a több mint húsz kiadást megért, filozófiai mélységű, az öregedés, az elmúlás problematikáját újszerű módon megközelítő Ne féljetek című regénye is, Imitatio Christi címmel beszélgetéskötete jelent meg. Legismertebb művei közé tartozik még a Mindhalálig és a Jákob lajtorjája című regény, népszerűek esszékötetei és versei. Számos művének színpadi változatát, rádió- és tévéjátékát is bemutatták, műveit idegen nyelvekre is lefordították. 2007-ben jelent meg Godot megjött című műve, 2012-ben pedig Éhes élet című regénye, amelyben megértő iróniával és józan tárgyilagossággal beszélt az öregedésről, a halálról, a fiatalok és az idősek családon belüli kapcsolatáról, a rontott és élő szerelmekről. 2015-ben adták ki Válaszoltam című interjúgyűjteményét. A 2008-as Szeretet szigetek és a 2013-as A remény ablaka című beszélgetős kötetek után 2015-ben jelent meg a hit, remény és szeretet kérdését körbejáró trilógiájának harmadik kötete, A hit kapuja címmel. A június 8-án kezdődő Ünnepi Könyvhétre jelenik meg Átvilágítás című önéletrajzi regénye, amelyben megvonta élete mérlegét.

Jókai Annát 80. születésnapjára 2012-ben tanulmánykötettel köszöntötte a Magyar Művészeti Akadémia, írói munkásságát első ízben értékelte konferencia. Az MMA Közelképek írókról című kismonográfia-sorozatában pedig néhány hónapja jelent meg pályaösszegzés Jókai Annáról Imre László irodalomtörténész, kritikus tollából. Az írónő sokrétű munkásságáért számos rangos elismerést kapott: 1970-ben József Attila-, 1994-ben Kossuth-, 1999-ben Magyar Örökség-, Tiszatáj-, 2000-ben Magyar Művészetért díjat, 1999-ben övé lett az Év Könyve jutalom, 2003-ban az Arany János-nagydíj, majd 2004-ben a Prima Primissima díj is. 1992-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével, 2002-ben a Köztársasági Elnök érdemérmével tüntették ki. 2005-ben a Magyar Írószövetség örökös tagja lett. 2012-ben megkapta a Magyar Érdemrend nagykeresztjét és Budapest díszpolgári címét is. 2013-ban Bocskai István-díjban részesült és átvette az Emberi Méltóság Tanácsának kitüntetését. 2014-ben Kossuth Nagydíjjal tüntették ki a magyar prózairodalom területén létrehozott kimagasló életművéért, valamint az urbánus irodalom nemzeti és keresztény ágának kiemelkedő képviseletéért. Ugyanabban az évben az első alkalommal odaítélt Nemzet Művésze címben részesült, és megkapta a Magyar Szabadságért díjat.

Jókai Anna Győrben

Jókai Anna nagy életművet hagyott maga után, utolsó kötetében, Átvilágítás című önéletrajzi regényében életmérleget készített - mondta el a hétfőn elhunyt írónőről Mezey Katalin költő, író, műfordító az MTI-nek. "1994 óta lehettem a kiadója, azóta két sorozatban jelentettük meg életműkiadásait. Nemcsak szerkesztettem, íróként is sokat köszönhetek neki, segítette a munkámat, sokat jelentett számomra. Jókai Anna nagy életművet hagyott maga után, életműve utolsó darabja, az Átvilágítás című önéletrajzi regénye az Ünnepi Könyvhéten jelenik meg. A kötészet előtt álló kiadványt még a kezébe vehette, szerdán alkalmam volt személyesen átadni neki, láthatta, milyen lesz. A kötet életmérleg, ugyanakkor egy térbeli, izgalmas regény is, amely Jókai Anna születésekor, az 1930-as években indul." Kiemelte: az írónő "csodálatosan empatikus, érzékeny és intelligens, távlatokban gondolkodó ember volt, aki tisztában volt állapota komolyságával négy hónapja tartó betegsége idején. Sokat szenvedett, de tiszteletre méltóan küzdött a betegségével. Nagyon fog hiányozni a magyar irodalomból".

"Jókai Anna nagyon fontos ember volt, aki úgy volt közéleti, hogy nem támadták se jobb-, se baloldalról, olyanként tekintettek rá, aki segít. Különleges volt az ő státusa: mind a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia, mind a Magyar Művészeti Akadémia tagjaként meg tudta teremteni azt a hangot, azt a szerepet, hogy nem ellenségévé, hanem barátjává vált mindkét oldalnak" - mondta el Jankovics Marcell Kossuth-díjas rajzfilmrendező, a nemzet művésze az MTI-nek. Kiemelte: ismerte és szerette az írónő köteteit, mégis élőben szerette őt a legjobban hallgatni.

Jókai Anna szellemi öröksége tovább él közöttünk - írta a június 5-én elhunyt íróra emlékezve Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek az MTI-hez eljuttatott méltatásában. "Megrendülten értesültem Jókai Anna haláláról. Írói nagyságára, emberi kedvességére mindig nagy tisztelettel tekintettem, emlékét szeretettel őrzöm.”

Jókai Anna kiváló írói adottságokkal rendelkező, igazmondó szerző volt, aki minden pillanatban a legértékesebb nemzeti feladatokat látta maga előtt - hangsúlyozta az MTI-nek Imre László Széchenyi-díjas irodalomtörténész, kritikus a hétfőn elhunyt íróra emlékezve. "Mindenkit megdöbbent Jókai Anna halálhíre, főleg azokat, akik kezdettől, a 70-es évek elejétől vagy még korábbról kísérték hosszú pályáját" - mondta el Imre László, aki először 1972-ben írt Jókai Annáról, 2016-ban pedig monográfiát is megjelentetett róla. "Nagyon sok minden élt át. Az 50-es években nem tudott fellépni a prózájával az akkori világ miatt, megkésett pályakezdéssel indult, de mindig kimondta a legfontosabb erkölcsi, közéleti kérdéseket" - fogalmazott. Hozzáfűzte: Jókai Anna szavára, ítéleteire, furcsa, néha kissé rezignált, szinte kiábrándult igazságaira mindig nagy szükség volt. Az irodalomtörténész kiemelte: Jókai Anna "nem a Nemzeti Vágtában, és nem a sámándobokban" látta a nemzeti dolgok lényegét, hanem - hasonlóan Széchenyi Istvánhoz - hitte, a magyarságnak szellemileg, erkölcsileg kell emelkednie ahhoz, hogy végre megtalálja a helyét. Imre László szerint Jókai Anna "spirituális realizmusának" rendkívül mély, több száz éves gyökerei vannak. Mint fogalmazott, bár nincsenek egyértelmű követői a fiatalok között, mindazok, akik a későbbi generációk tagjai közül érdeklődnek aziránt, hogy miként lehet a legapróbb emberi mozzanatoktól a legáltalánosabb transzcendens gondolatokig emelkedni, egy kicsit Jókai Anna nyomát is követik.

A Magyar Írószövetség elnöke, Szentmártoni János szerint "az egyik legnagyobb írónkat veszítettük el". Emberként is nagy veszteség, hiszen lelki támaszt nyújtott nemcsak az olvasóknak, hanem a szakmabelieknek is. Regényíróként mindig meg tudott újulni. "Spirituális realizmusával" a hétköznapok élettörténeteiből, az elesettek "sorsképleteiből" örök tanulságokat osztott meg olvasóival. Jókai Anna műveivel és egész lényével azt sugározta az embereknek, hogy bármennyi szenvedésen és keserű kudarcon mennek is keresztül, emelkedjenek felül rajtuk. Kaput nyitott előttük, hogy higgyenek valami abszolút értékben – hangsúlyozta. Alkotásaiból azok az olvasói is erőt meríthettek, akik nem jártak templomba. Az írószövetségi elnök úgy fogalmazott, Jókai Anna "nagyon erős lélek volt", és "rá vall", hogy éppen pünkösdhétfőre "időzítette" elmenetelét.

MTI
Fotó: Mohai Balázs (címlapkép)