VIII. Henrik – 1509-től haláláig Anglia és Írország királyaként – létrehozta a Rómától független anglikán egyházat, megvalósította Anglia és Wales unióját, kiépítette az abszolút királyi hatalmat és az angol haditengerészetet. Henrik, a feleségfaló király érzelmileg alárendelte magát a nőknek – írja David Starkey történész. A Tudor uralkodó egy elsősorban nőkből álló udvarban nőtt fel, ahol valószínűleg anyja tanította meg írni. Az ifjú herceget apja halála után, 11 éves korától anyja nevelte, és ez személyiségére komoly hatással lehetett. Egyetlen fiúként minden nőt anyjához hasonlított, később a feleségében anyját kereste – állítja Starkey. Ez okozta a problémáit is: neveltetése miatt hatalmas szeretetvággyal küzdött, amely sok szerelméhez és a csalódásokhoz vezetett, mivel Henrik mindenkitől feltétlen odaadást várt a szerelemben.

Neve valószínűleg azért vált olyan jól ismertté, mert a király kitűnt házasodási és válási szokásaival: hatszor nősült, de egyik feleségével sem bánt épp lovagiasan. Volt, akitől hosszabb-rövidebb házasság után elvált, és előfordult, hogy kivégzéssel szabadult meg a már nem kívánatos nőtől. Így járt Boleyn Anna, a második feleség is.

Először elhunyt bátyjának özvegyét, Aragóniai Katalint vette feleségül, akitől egy lánya született. A várva várt fiú utód azonban csak nem akart a világra jönni, ezért Henrik a válás mellett döntött, amely ellen nemcsak Katalin, hanem a pápa is tiltakozott, de az angol uralkodó nem törődött senkivel. Már kinézte magának a következő feleséget, Boleyn Annát, s ennek érdekében akár Rómával is hajlandó volt szakítani (így jött lére az anglikán egyház). Úgy gondolta, a fiú örökös hiánya érvényteleníti a házasságot, VII. Kelemen pápa azonban nem volt hajlandó eleget tenni a király kérésének, ezért Katalint eltávolították a királyi udvarból, Henrik pedig feleségül vette Annát.

Boleyn Anna 1507 körül született, apja gazdag nemes és kereskedő volt. Franciaországban kiváló neveltetést kapott, és 15 éves korában már VIII. Henrik udvarhölgye lett. Anna volt a tökéletes udvarhölgy: beszélt franciául, kitűnően énekelt és táncolt, hangszereken játszott, a legújabb francia divat szerint öltözködött. Különleges kisugárzása vonzotta az embereket, a király is ezért szerethetett bele.

Henrik 1533. január 25-én, titokban vette feleségül Annát, aki ekkor már valószínűleg gyermeket várt tőle. Koronázására 1533. június 1-jén került sor, majd szeptember 7-én életet adott egy kislánynak, a későbbi I. Erzsébet királynőnek. A hőn várt trónörökös helyett azonban újra egy lány született. Erzsébet születése után ugyan többször is teherbe esett még, de mindig elvetélt – a király számára ezért hamarosan ő is kegyvesztetté vált. Érdekesség, hogy Anna éppen Henrik előző feleségének, Aragóniai Katalinnak a temetése napján vetélt el harmadszor, pedig ez a gyermek a korabeli beszámolók szerint fiúnak született volna. Sorsa ekkor pecsételődött meg végleg.

Henrik nem titkolta a félrelépéseit, Anna is nagyon jól tudott róluk, ezért a házaspár egyre gyakrabban veszekedett. A feleséget a nép sem igazán kedvelte, „a király szajhájá”-nak nevezték. Miután ellenségeit kivégeztették, a közvélemény ellene fordult. Henrik célja is az volt, hogy második feleségétől minél hamarabb megszabaduljon, hiszen ismét kiszemelt egy újabb feleségjelöltet, Boleyn Anna udvarhölgyét, Jane Seymour-t. Henrik szerette volna elkerülni az újabb válási cirkuszt, ezért kínvallatásokkal kényszerített vallomások alapján – 1536. május 2-án – házasságtörés miatt őrizetbe vetette feleségét. Annát ugyanazon az úton vitték a Towerbe és ugyanazt a szobát kapta, mint három évvel korábbi megkoronázásakor (a képen). A koholt vádak között szerepelt a hűtlenkedés, felségárulás, a boszorkányság és a vérfertőzés. III. Edward óta a királyné hűtlensége felségárulásnak számított, s bár ezekért a bűnökért élve elégetés járt volna, VIII. Henrik „nagylelkűen” lefejezésre enyhítette az ítéletet. Az igazi ok a király újraházasodási szándéka és a várva várt fiúörökösének megszületése volt.

Boleyn Annát 1536 áprilisában vádolták meg házasságtöréssel; az öt férfit – köztük szeretett bátyját is – májusban ítélték el és végezték ki. Május 17-én bűnösnek találták őt is, és halálra ítélték, lányát törvénytelennek nyilvánították, házasságát pedig érvénytelenítették. Bátyja, György és a házasságtörésbe belekevert két udvari apród kivégzése után két nappal ő következett. Anna nem érzett félelmet, bátran állt a hóhér elé, a kortársak beszámolói szerint szinte megkönnyebbülve várta a halált.

1536. május 19-én reggel Boleyn Annát a Tower udvarán lefejezték, és még aznap eltemették. A kortársak szerint férje, Henrik egyetlen könnycseppet sem ejtett érte. A szerencsétlen királyné azt sem tudhatta előre, hogy máglyán elégetik vagy lefejezik, csak az utolsó pillanatban, halála napján derült ki, hogy egy tapasztalt francia bakó hajtja végre az ítéletet. Utolsó gyónása közben megesküdött, hogy nem volt hűtlen férjéhez, a királyhoz. Kivégzése napján sötétszürke ruhát viselt és hermelinköpenyt. Az utolsó szó jogán ezeket mondta: „Jó keresztény emberek. Azért jöttem, hogy a törvény szerint meghaljak, ezért ez ellen semmit sem mondhatok. Senkit sem vádolok, senkiről sem mondok semmit, de imádkozom Istenhez azért, hogy mentse meg a királyt, s hogy sokáig uralkodjon felettetek.” Mielőtt a hóhér bárdja lesújtott volna, így szólt: „Jézus Krisztusnak ajánlom a lelkemet. Jézus Urunk kapja meg lelkemet.” A legenda szerint a hóhér felkiáltott: „Szolga, hol a kardom?” Ekkor Anna a hang irányába fordult, ezt kihasználva a hóhér váratlanul lefejezte. Az asszony teste egy ideig az emelvényen hevert, majd egy üres ládába helyezték a testét és a fejét. Temetéséről nem gondoskodtak, végül a közeli Szent Péter királyi kápolnában helyezték végső nyugalomra, de mindenféle gyászszertartás nélkül. Egy korabeli városi legenda szerint Anna holttestét még éjszaka a Boleyn-család sírhelyébe vitték, de ennek kicsi a valószínűsége.

VIII. Henrik nem sokáig bánkódott utána, második felesége halála után 11 nappal már nőül is vette Jane Seymour-t, aki végre megszülte számára az egyetlen fiúörököst, a beteges Edwardot.

Boleyn Anna nem az egyetlen nő, akit VIII. Henrik kivégeztetett. Katherine Howard-ot – negyedik feleségét – szintén házasságtörés vádjával végezték ki. Henrik utoljára, hatodszor 1543-ban nősült, a gazdag Catherine Parr-t vette el, a bölcs asszony jó hatással volt rá. A rettenetesen elhízott, köszvényes uralkodó végül 1547. január 28-án halt meg. A trónon mindhárom gyermeke ült: a beteges, kilencévesen megkoronázott VI. Edward volt az első protestáns angol király, utána „Véres” Mária, majd I. Erzsébet királynő következett. Utóbbi megkoronázása után Annát az anglikán egyház mártírjává nyilvánították. Boleyn Annát Henrik, majd Mária uralkodása alatt gyalázták, azzal vádolták, hogy boszorkányokra jellemző külső jegyeket találtak rajta, Erzsébet uralkodása alatt viszont romantikus hősnővé vált. A 19. század közepén az egész Towert felújították, Viktória királynő az itt található földi maradványok exhumálását és újratemetését rendelte el.

Boleyn Anna megítélése rendkívül ellentmondásos, gyakran hamis következtetések fordulnak elő az életével foglalkozó történeti munkákban, a kutatók több álláspontot képviselnek. Perének vádirata még mindig megvan, de a bírósági eljárás átirata már elveszett, és nincsenek információk a tanúkról sem. Sokan írtak róla egyoldalúan, de csak kevesen a kortársai közül. A történészeknek néhány dologban azonban megegyezik a véleménye: Anna nem alacsony származású családból küzdötte fel magát, hanem egy jómódú família lánya volt; személye önmagában is érdekes; születése pontos idejének meghatározása problémát jelent, valamikor 1501 és 1507 között látta meg a napvilágot. Apjának 1513-ban sikerült neki helyet szereznie Margit főhercegnő, Németalföld régense udvarában, itt ismerte meg az udvari etikettet, itt tanult meg franciául is.

Bernard történész szerint a királynék is követnek el házasságtörést, igaz, a vérfertőzésre kevés esélyt lát. Úgy véli, hogy a királyné valóban bűnös lehetett több ellene felhozott vádban. Mások azonban – Ives és Warnicke – nem hiszik, hogy Anna félrelépett volna.

Néhány évvel ezelőtt az angliai csata egyik veteránja, George Melville-Jackson ezredes arra kérte Charles Clarke brit belügyminisztert, hivatalosan részesítse kegyelemben Boleyn Annát, mert az asszony „kétségkívül ártatlan” volt az ellene felhozott vádakban. A katonatiszt azt is el akarta érni, hogy Anna hamvait szállítsák át a Towerből a Westminster-apátságba, és helyezzék lánya, I. Erzsébet mellé.

A tragikus sorsú királyné rejtélyes életét számos regény, film és színdarab örökítette meg, pl. Shakespeare VIII. Henrik című drámája, Robin Maxwell könyve, a Boleyn Anna titkos naplója vagy például Donizetti Anna Bolena című operája.

Sulyok Attiláné

Források: mult-kor.hu, stylemagazin.hu

A képek a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a kép készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép; 3. kép.