Ebben a műben szerepel annak a vonalnak a neve, melyet később Déli Vasútként ismert meg a közönség, és amelynek a Balaton legújabb kori felfedezése is köszönhető. Tervezése már 1856-ban elkezdődött. A vasút nyomvonalát nem volt nehéz kialakítani, a déli parton egyenesen építhették meg a pályát. A nagy építkezéshez köthető egyébként a Balatoni vízszabályozás is, melynek egyik leglátványosabb eleme a Sió-csatorna megépítése volt.

A történelem vonata gyorsan cikázik az időben. Elindul a vasútépítés kezdeteitől, majd visszavisz minket 1894-be, Földvár kialakításának évébe. Ekkor kezdték el a Balaton és a ma is fölénk magasodó löszfal közötti sűrűn benőtt húsz holdas terület parkká alakítását. Ismét találkozunk a vidékfejlesztő gróffal, Széchényi Imrével, akinek birtokrészét parcellázzák. Már a kezdetkor egész sor parcellát adtak el, és azonnal belekezdtek nyolc villa építésébe. A telkek öt-hatszáz négyszögölesek voltak, azért, hogy a házak ne zsúfolódjanak össze. Óriási volt az építkezési kedv: igen olcsón juthattak hozzá a telkekhez, és az uradalom garantálta, hogy a hatalmas park közterület marad. De még ez sem volt elég. Széchényi Imre nyolcvanezer koronáért megépíttette a telep vízvezeték-rendszerét is. Senkitől nem kért ehhez hozzájárulást. Hogy már az építkezések kezdetén itt volt a villanyvezeték, szinte természetesnek mondható.

Balatonföldváron nagyon szerették Széchényiéket, különösen Imre grófot. Halála után három évvel, 1908-ban bronz mellszobrot állítottak neki. Radnai Béla művét a második világháború után ledöntötték. Helyére 1954-ben készült a ma is látható Széchenyi-családnak ajánlott szobor, Pátzay Pál alkotása.

Az pedig, hogy a ma Petőfi Sándor nevét viselő egykori Imre utcában a Széchényiek hét villát építettek, a történelem több mint különös tréfája. Ez az utca vezet ugyanis az egykori kelta várhoz és az 1897-ben felszentelt kápolnához. Aki elmegy oda, ugyanazt látja, mint amit a kelták, Korányi Frigyes és a Széchényiek: a magyar tengert, a Balatont.

Dippold Pál
Forrás: mandarchiv.hu