1222-re az országlását a korábbi királyoktól igencsak különbözően elképzelő II. Andrással szemben túl sok sérelem gyűlt össze, s ezen a törvénylátó napon a tömegesen összegyűlő elégedetleneket már csak így lehetett kiengesztelni. A tömeget elsősorban a királyi serviensek adták ki, akik a század folyamán kialakuló egységes magyar köznemesség bázisát fogják adni (érdekesség, hogy ekkor a jobbágy szó még az előkelőket jelentette!). Az elkeseredés nagy volt, márpedig a király sem engedhette meg, hogy a hadseregének tömegét adó társadalmi csoporttal ellentétbe kerüljön.

A királyi serviensek sérelmeit és annak megoldását szépen sorban viszi végig a törvény pontról pontra. Elsőként ígéretet tett a király, hogy minden évben Szent István ünnepén (azaz augusztus 20-án) személyesen, vagy akadályoztatás esetén helyettese, a nádor törvénynapot tart, amelyen bármely serviens megjelenhet, és ügyeik meghallgatásra találnak. A serviensek egyik legfontosabb gondja volt, hogy a magyar nagybirtokos bárók hatalmával szemben a király egyre kisebb védelmet tudott adni, miután a megyékben túl sok uralkodói birtok került azok kezére. A király biztosította őket, hogy ezentúl törvényes ítélet nélkül nem lehet servienst fogságban tartani, és nem fog egész megyéket eladományozni. Felmentette embereit az adózás alól is, valamint nem voltak kötelezhetőek, hogy szállást adjanak a királynak és kíséretének. Jogi ügyekben is szabályokat hoztak, így a megyésispán joghatalmát illetően, valamint rendezték a serviensek öröklésének kérdését.

Fontos ügy volt a hadakozás is. II. András szinte minden évben vezetett hadjáratot, ami már nagyon terhes volt a nem túl nagy vagyonnal rendelkező hadakozó népre nézve. Az Aranybullában András király kötelezte magát, hogy a serviensek csak zsoldért cserébe kötelesek idegenbe követni, ellenben idegen támadás esetén, saját költségen kell hadba vonulniuk a haza védelmére. Szabályozta egyes jobbágyok (azaz főemberek) jogkörét, mint a nádorét vagy az országbíróét.

II. András idején gyakorlattá vált, hogy a merániai rokonság töltött be több jelentős magyar tisztséget, ami a magyar urak részéről természetesen ellenszenvvel találkozott, hiszen azokat saját maguknak szerették volna, joggal. 1222-től – elvileg – idegen ilyen posztot csak az országlakosok engedélyével kaphatott. Emellett a király megtiltotta, hogy izmaeliták (ekkor Magyarország területén még sok muszlim élt) és zsidók fontos gazdasági tisztségeket tölthessenek be, mert ezeket is magyaroknak kellett kapniuk saját országukban. A korszakban még nem volt főváros, a királyi udvar birtokról birtokra vándorolt, majd felélve az ottani felesleget, átvonult egy másikra. Ez szintén sok jogtalansághoz, hatalmaskodáshoz és önkényeskedéshez vezetett. Most orvoslásra került.

További sérelem volt, hogy a tizedszedést a püspökök ezüstpénzben igyekeztek behajtani, holott a pénzforgalom ekkoriban a Magyar Királyságban még nem volt túl jelentős a mindennapi életben. A serviensek elérték, hogy a régi módon, ismét terményben kelljen azt beszolgáltatni. A pénzzel amúgy is gondok voltak, ugyanis András úgy igyekezett bevételét növelni, hogy a régi pénzeket bevonta, majd ugyanannyi, ám kisebb ezüsttartalmú érmét veretett, s a kettő közötti különbözetet megtartotta kincstárában. Az ilyen jövedelmet hívták kamarahasznának (Lucrum Camerae). Könnyen belátható, hogy ez gyorsan elértéktelenedő pénzhez vezetett, így most kötelezték az uralkodót, hogy újra az apja (III. Béla) idején vert jó minőségű, megfelelő nemesfémtartalmú dénárokat hozzon forgalomba. Kimondta a törvény azt is, hogy négy fő jobbágyot kivéve senki ne halmozhasson tisztségeket, s csak egyetlen pozíciót lehessen egy embernek betölteni az udvarban.

Nagyon fontos volt a 31. pont, amely a híres ellenállási záradék. Ez felhatalmazta a nemességet és papságot, hogy a királyt e törvény betartására erőszakkal is kényszeríthesse. E szakaszt aztán némelyik uralkodónk egyszerűen kihagyta az Aranybulla megerősítéseikor egészen 1687-ig, amikor a Habsburg I. Lipót hatályon kívül helyeztette a magyar országgyűléssel, cserébe a török kiűzéséért. Az arany kettős ércpecséttel (bullával) kiállított okmány hét példányban készült el, de sajnos eredetiben egy sem maradt ránk, csak szövege ismert másolatokból.

Az Aranybulla hatása szinte felmérhetetlen, hiszen évszázadokon át a magyar nemesség jogainak alapköve volt, amely egészen a szervesen fejlődő történelmi magyar alkotmány 1949-es kommunista eltörléséig hatott.

Horváth Gábor

Felhasznált irodalom: rubicon.hu, ehumana.hu

A kép a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével ezen a linken található.