A déliek leteszik a fegyvert Appomattoxnál – Ezen a napon történt
Az amerikai polgárháború az Egyesült Államok történetének legvéresebb háborúja, amely mintegy 620 ezer ember életét követelte. Ez háromszorosa a második világháborús veszteségének! A háború kezdetén a Konföderáció (Confederate States of America) katonailag tapasztaltabb lakossága és kiváló hadvezérei segítségével sikereket ért el a lényegesen nagyobb anyagi és emberi tartalékokkal rendelkező Unióval (USA) szemben.
Robert E. Lee tábornok, a déliek észak-virginiai hadseregének parancsnoka irányítása alatt 1862-ben Harpers Ferry-nél egy egész északi hadtestet semmisített meg, majd 1863-ban Chancellorsville-nél nagy vereséget mért a kétszeres túlerőben lévő uniós hadseregre. 1863-ban aztán a gettysburgi csatával megfordult a hadiszerencse, s a Konföderáció egyre jobban védekezésbe szorult. 1864-re Ulysess S. Grant tábornok személyében ráadásul egy olyan katonai vezető kezébe került az északi fősereg irányítása, aki képes volt rákényszeríteni az akaratát az ellenségre. Ez nem ment könnyen. Bár 1864-re a háború színtere átkerült Virginiába, azaz a Konföderáció területére, Grantot kudarcok is érték Cold Harbornál: 1864. június elején óriási vereséget szenvedett az erődítmények mögé húzódó Lee seregétől. Lincoln jó érzékkel azonban a haderő élén hagyta a tábornokot, aki ezt követően a Dél fővárosa, Richmond ellen vonult.
Richmondot délről egy erődített város, Petersburg védte, amelynek megtartásán múlt a védelme, mivel ezen településen át húzódott a Konföderáció székhelyét a hátországgal összekötő kulcsfontosságú vasútvonal. Petersburg-öt mintegy 50 ezer fő védte fa-föld erődítések és sánchálózat mögé bújva, amelyet 1864. júniusában kétszeres túlerő zárt körül. Petersburg ostroma 9 és fél hónapnyi patthelyzetet hozott, mivel az óriási fegyverzetbeli előny és katonai túlerő ellenére a szürke kabátos déli katonák, kihasználva a védekező fél előnyét, nagy veszteségekkel folyamatosan visszaverték a kékek rohamait. Csaták sora zajlott le egy-egy fontos stratégiai pontért, a harcok már-már megelőlegezték az I. világháború nyugati frontján 1914-18 között kialakult helyzetet. A várost körülvevő ostromvonal 65 kilométer szélességben terült el, így igazán grandiózus méreteket öltött.
1865. március végén Grant két hadtesttel megkísérelte távolról megkerülni Lee védelmi vonalait, amit Lee egy ellentámadással igyekezett közvetve megállítani, ám siker nélkül. Április 2-án Grant támadása végül áttörte Petersburg védelmi vonalát, amire a létszámhiánnyal küszködő déli tábornok már csak azzal felelhetett, hogy kiüríti mind Petersburg-öt, mind Richmondot, különben teljesen bekerítik és utánpótlási vonalát elvágják. Lee kitört nyugati irányba, ám a nyílt mezőn már nem nagyon remélhetett sikeres ellenállást lerongyolódott és megfogyatkozott, alig 30 ezer fős seregével. A déli hadsereg az Appomattox folyó mentén igyekezett menekülni, ám Grant szorosan követte.
Április 6-án Sayler’s Creeknél a déli fősereg utolsó szabadulási kísérlete vereségbe torkollott, és az Unió egyéb seregtestei minden menekülési irányban hidak lerombolásával akadályozták mozgását. Április 7-én Grant levelet írt Leenek, hogy törődjön bele a vereségbe, mert az már kikerülhetetlen, s megakadályozva a további vérengzést, tegye le a fegyvert. Április 9. reggelére az Unió hadserege kisebb összecsapásban a Virginia állambeli Appomattox Court House-nál végleg körülzárta Lee csapatait. Az ősz hadvezér, belátva a további harcok értelmetlenségét, aznap 28 ezer emberével letette a fegyvert. A tisztek megtarthatták oldalfegyvereiket, a közkatonák személyes tárgyaikat, lovaikat. A kapituláció katonai tiszteletadással zajlott le, amely később segítette, hogy a dél ismét aránylag gyorsan visszatérhessen az Egyesült Államok politikai vérkeringésébe. Egyes politikai körök túlságosan enyhének tartották ezeket a feltételeket, de utólag kimondható, hogy Grant bölcsességről tett tanúbizonyságot.
A Konföderáció területén egy ideig tartott még itt-ott a katonai ellenállás, de hamarosan mindenhol elhallgattak a fegyverek. A déli államok katonai megszállás alá kerültek, területükön szabaddá nyilvánították a rabszolgákat, ám ez messze nem oldotta meg a kérdést. Mindenesetre a testvérgyilkos háború az appomattox-i kapitulációval gyakorlatilag véget ért.
Horváth Gábor
Felhasznált irodalom: rubicon.hu; Keegan: Az amerikai polgárháború. Bp.: Zrínyi, 2012
A kép a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével ezen a linken található.