Első látásra lehet tudni, hogy valami összetett emelőszerkezetről van szó. Aztán a Google találatlistáját kicsit továbbpörgetve találtam rá Fuchs Albert Természettan elemei című munkájára. Fuchs uram az eperjesi kerületi főtanoda „Mathesis és Természettan rendes oktatója” volt az 1800-as évek első felében, könyvét pedig Werfer Károly cs. kir. priv. acad. Könyvnyomó adta ki 1845-ben, Kassa városában. No, itt van még szó a szekéremelőről, és a többi néma csend, hallgat róla az internet.

Pedig voltak korok, amikor előadódhatott az a helyzet is, hogy meg kellett emelni egy-egy parasztszekeret. Mondjuk valami történt az egyik tengellyel, vagy a jármű kanyarodását lehetővé tévő furfangos résszel, amit nyelvesnek hívtak felénk még a múlt században. Ilyenkor vagy darabokra kellett szedni a szállítóeszközt, vagy pedig az elejét vagy a végét meg lehetett emelni ezzel az egyszerű és elmés szerkezettel. Amit Fuchs Albert Tanár Úr az „összetett emeltyűk” osztályába sorolt négy kőnyomattal is illusztrált könyvében.

Ha jobban szemügyre vesszük, a vélhetően valamilyen keményebb fából kifaragott eszköz három fő darabból áll. Egy hosszú gerendából, amibe itt négy kiálló fogat szerkesztettek bele. Ez lenne az a bizonyos teherkar, ezt tették be a szekér alá, az egyik fogat pedig beleakasztották mondjuk az első tengely közepéhez. Aztán jött a szerkezet lelke, egy kétlábú villás fa, amihez egy tengelyen csatlakozott a gazda által lefelé nyomott „erőkar”, egy másik rúd, amely úgy 120 fokos szöget bezárva össze volt illesztve a teherkarral. Így a fizika törvényeit segítségül hívva könnyedén meg lehetett emelni egy amúgy a vasalások miatt komoly súllyal bíró szekeret. Hogy mindez aztán az Europeanát böngésző belgát érdekli-e, azt nem tudom, nekem mindenesetre felkeltette a figyelmemet.

Pálffy Lajos
Forrás: mandarchiv.hu