A világháború kitörésének idején Hamvas Béla és valamennyi érettségiző iskolatársa önkéntes frontszolgálatra jelentkezett. Kadétiskolai kiképzést kapott, majd az ukrán frontra vezényelték. 1917-ben, sebesüléséből felépülve ismét frontszolgálatra vezényelték. Észak-olaszországi célállomását azonban már nem érte el, vonatát Szerbiában bombatalálat érte, őt pedig a légnyomás harcképtelenné tette. Egy ó-tátrafüredi családi panzióban lábadozott, amely talán élete talán legdöntőbb fordulatát jelentette. Nemcsak nagyregénye, a Karnevál Csendes otthon epizódjának élményanyagát szerezte meg itt, hanem e házban akadtak kezébe először Nietzsche és Kierkegaard írásai, amelyek nagy hatást tettek rá.

1918-ban, amikor Pozsony Szlovákia fővárosa lett, az új politikai hatalom a magyar értelmiségtől hűségesküt követelt, amelyet édesapja megtagadott, ezért a családot kiutasították Szlovákiából. Így Magyarországra, Budapestre költöztek. Hamvas Béla itt kezdte meg egyetemi tanulmányait. Germanisztikát és magyar irodalmat tanult, emellett azonban a zeneesztétikától az anatómiáig számos más stúdiumot folytatott. 1923-ban a budapesti egyetemen magyar-német szakos tanári oklevelet szerzett, majd három évig a Budapesti Hírlap munkatára volt. 1927-től könyvtárosként dolgozott a Fővárosi Könyvtárban.

1935-ben Kerényi Károllyal létrehozta a Sziget nevű szellemi műhelyt, és vele együtt megalapították a Sziget című folyóiratot. Majd húsz évig tartó konszolidált könyvtárosi korszakának a II. világháború kitörése vetett véget. Háromszor hívták be katonai szolgálatra, a végkifejlet idején Németországba vezényelt csapatától megszökött, de amikor az oroszok elfogták, a szibériai út elől is szökni kényszerült. Aki az ostrom napjairól hiteles élménybeszámolót kíván, olvassa el a Karnevál hatodik könyvét. A háború utolsó napjaiban óbudai, remetehegyi lakását egy bomba romhalmazzá változtatta.

1945-ben tevékenyen kapcsolódott be a megújuló szellemi életbe, előadássorozatokat tartott, Jacob Böhmét fordított, kommentált; megírta a Titkos jegyzőkönyv című esszékötetét; elkészítette a Tabula smaragdina fordítását, kommentárját; befejezte aforisztikus formában összeállított esszékötetét. 1947-ben feleségével, Kemény Katalinnal közösen megírta Forradalom a művészetben című művét. Kommunista részről egyre hevesebben támadták Lukács György az Absztrakció és szürrealizmus Magyarországon című műve ellen írt megsemmisítőnek szánt bírálatát.

1948-ban felfüggesztették könyvtári állásából, és „b-listázták”, publikálási lehetősége megszűnt. Még ebben az évben megélhetése miatt kiváltotta a földműves igazolványt, és sógora szentendrei kertjét művelte. 1951-től Bokodon, Inotán, majd Tiszapalkonyán az Erőmű-beruházó Vállalat építkezésein segédmunkásként és raktárosként dolgozott. Amikor azonban csak lehetett olvasott, fordított és írt. 1957-ben sikertelenül próbálta meg könyvtárosi állását visszaszerezni.

1964 márciusában, 67 éves korában nyugdíjazták. Két kisregényben megírta a kommunista diktatúrák orwelli kritikáját Bizonyos tekintetben és Ugyanis címmel. Utolsó tanulmánykötete, az Öt meg nem tartott előadás a művészetről 1967-1968 fordulóján készült el. 1968. november 7-én, agyvérzésben hunyt el. Szentendrén temették el. Sírját unokahúga, Nemoda Lászlóné (született Hamvas Anna) kérése és Jókai Anna javaslata alapján nyilvánította védetté a Kegyeleti Bizottság.

A tilalom idején írásait szamizdatban terjesztették. Az 1970-es évekig Hamvas művei csupán kéziratos/gépelt formában voltak hozzáférhetők. A nyolcvanas évektől indulhatott meg a nyilvános recepció, először A világválság (1983), majd a nagyszabású regény, az akkor még enyhén cenzúrázott Karnevál (1985) jelenhetett meg (a Karnevál nyomán készült Pác című előadást az Újvidéki Színház 2002-ben mutatta be). Döntő lökést adott Hamvas művei széles körű befogadásának a szombathelyi Életünk folyóirat Hamvas Béla emlékszáma (1987/11. szám), amelyben az első átfogó, illetve személyes értékelések is megjelentek, többek között Esterházy Pétertől, Spiró Györgytől, Szőcs Gézától, illetve Kemény Katalintól és Dúl Antaltól (szerkesztette Várhegyi Miklós és Kőszegi Lajos). A kilencvenes évek elején kezdődött el a teljes életmű rendezett és autorizált kiadása (szerkesztője Dúl Antal).

Hamvas Béla munkásságát 1990-ben posztumusz Kossuth-díjjal ismerték el, 1996-ban pedig Magyar Örökség díjat kapott.

Nagy Mária

Forrás: kozepiskola.oroszlany.hu, szepo.com

A kép a Wikimedia Commons szabad felhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével itt érhető el.