Innen tudható, hogy a település még ennél is idősebb, hiszen ekkor már az oklevél szerint saját kápolnája volt. Területén egykoron 23 kis falu létezett. A település a nevét a valaha mocsaras, lápos vidékre jellemző égerfa után kapta, melyhez a zalai falvak elnevezésében akkoriban gyakori szeg végződés társult, ami pedig a védett domboldalakra, árterekre (zugba, szegletbe) való letelepedésre utal.

Egy 1266-os okmány szerint IV. Béla király „Egerzug” nevű birtokát a veszprémi káptalannak adományozta. A 14. században rövid időre ismét a király tulajdonát képezte, majd 1848-ig megint egyházi birtok volt. Határainak kijelöléséről egy 1381. augusztus 24-i oklevél tanúskodik. Egy 1446-os oklevélben pedig már mint mezőváros szerepel, így az adót polgárai egy összegben fizethették és belső ügyeikben önállóságot élveztek. Ennek köszönhetően a település lakossága szépen gyarapodott, megkezdődött a környező dombok, szőlőhegyek benépesedése is. A török terjeszkedés azonban itt is véget vetett a fejlődésnek. De nemcsak a török, a pestis és a tűzvész is pusztított. A 18. században vált megyeszékhellyé Zalaegerszeg, amely többek között az ekkor, 1732-ben Franz Allio bécsi építész tervei alapján felépített barokk stílusú vármegyeházának is köszönhető.

Ezekben az időkben szebbnél szebb barokk építmények épültek a megyeszékhelyen. Ilyen a város képét ma is meghatározó, két sajátos, 44 méter magas toronnyal rendelkező Mária Magdolna plébániatemplom is. A templom építését Padányi Bíró Márton veszprémi püspök, királyi tanácsos rendelte el. Alapkövét 1747-ben tették le, azonban a város 1777-es Szombathelyi Egyházmegyéhez csatolása miatt már a szombathelyi püspök, Harrasi Herzan Ferenc bíboros szentelte fel 1803-ban. A tűzvész a templomot sem kerülte el, 1826-ban tetőszerkezete és toronysisakjai leégtek, harangjai összeolvadtak. A következő évben a szombathelyi püspök és a város polgárainak összefogásával a károkat helyrehozták, azonban a tornyait nem az eredeti terveknek megfelelően építették újjá.

A templom belső méretei figyelemfelkeltőek. A kilenc mellékoltárból hat kápolnaszerűen lett kialakítva. Az oltárképek Loyolai Szent Ignácot, Szent István királyt, Krisztus keresztre feszítését, Szűz Máriát, Nepomuki Szent Jánost és Árpádházi Szent Erzsébetet ábrázolják. A freskókat és az oltárképeket Cymbal Johann bécsi akadémiai mester festette. A kripta – amely 1778-ig egyházi és világi nagyságok temetkezőhelye volt – a főoltártól egészen a szószék vonaláig húzódik. A templom őrzi Zalaegerszeg legrégibb műemlékét is, a Pieta-szobrot, amely eredetileg a város főutcájának végén állt. Az épület mellett található szobor Mindszenty József hercegprímás, esztergomi érsek emléke előtt tiszteleg, aki 25 éven át a város plébánosaként szolgált e falak között.

Dippold Pál
Forrás: mandarchiv.hu