Több más múzeumunkhoz hasonlóan az intézmény bölcsője a Magyar Nemzeti Múzeumban ringott, annak Néprajzi Osztályaként hozták létre, amikor ez a tudományág még gyermekcipőben járt. A Néprajzi Múzeum ma közel negyedmillió tárgyat őriz, melyek kétharmada magyar anyag. A múltat idéző tárgyakon kívül hatalmas kézirat- és fényképgyűjtemény birtokában van. Első kiállítása Xántus János nevéhez fűződik, a sokoldalú tudós kelet-ázsiai gyűjteményét mutatta be. Az 1880-as évektől a magyar nép tárgyi világa került előtérbe, de továbbra sem szűnt meg a szomszédaink és a távoli kontinensek iránti érdeklődés.

Reguly Antal gyűjteményével alapozta meg a Néprajzi Tárát. Jelentős gyarapodására akkor került sor, amikor Xántus János egy osztrák-magyar távol-keleti expedícióhoz csatlakozott, hogy néprajzi tárgyakat gyűjtsön. Az egyetemes néprajzi gyűjtemények kezdetben gyorsabban fejlődtek, mint a magyar eredetűek, Xántus még csak a gyűjtő, a megőrző és a bemutató funkciót szorgalmazta. A múzeum tárgygyűjtő tevékenysége az elejétől kezdve kiterjedt a világ népeire is: Európa nációit először a finnek, észtek, lappok, a balkáni népek és az osztrákok képviselték.

1894-ben – Xántus halála után – Jankó János lett a Néprajzi Osztály vezetője, akinek tevékenysége alatt nagyobb jelentőséget kapott a tudományos feldolgozó munka. A 19. század végén az érdeklődés jelentős mértékben fordult a népművészet felé, alig néhány évtized alatt nemzetközileg jelentős múzeummá fejlődött, és a magyar néprajz vezető intézményévé vált. Kutatásai nem korlátozódtak a népi kultúra tárgyi emlékeire, hanem kiterjedtek a szellemiekre is. A Vikár Béla által megkezdett népzenei gyűjtőmunka Bartók Béla és Kodály Zoltán révén folytatódott, és páratlan értékű népzenei anyag jött létre.

A magyar néprajzban a kutató- és a feldolgozó munka a 19. század 2. felében kapott lendületet. A néprajz legjelentősebb eseményei 1889-ben a Magyar Néprajzi Társaság megalapítása, majd folyóiratának – Ethnographia – megindítása 1890-ben. A fejlődést jelzi, hogy a határon túli népek tanulmányozása kiegészült a magyarországi anyag bővítésével. Hatalmas lendülettel indult meg a hazai emlékek gyűjtése, hamarosan nagy értékű gyűjtemények jöttek létre.

Az első jelentős magyar tárgyegyütteseket Herman Ottó gyűjtötte (halászat, állattartás, pásztorművészet) több időszaki kiállítás és a millenniumi világkiállítás részére. A múzeum 1902-ben már csaknem 37 ezer tárgy birtokában volt, létrejött a fényképgyűjtemény és a fonográffal felvett népzenei gyűjtemény is. A kutatásokat jól berendezett könyvtár segítette. Mivel kinőtték a helyet, a Csillag utcai házból átköltözött először a városligeti Iparcsarnokba, majd 1924-ben egy Könyves Kálmán úti gimnázium épületébe, ahol 50 évig működött.

A hazai anyag gyűjtésén túl folyamatosan fejlesztették az egyetemes néprajzi gyűjteményeket is. Az 1. világháború azonban megtörte ezt a folyamatot. A két háború közötti időszakban 3 irányelvet követett a fejlesztés: a már meglévő gyűjtemények kiegészítésére törekedett, tematikus kutatásokhoz kapcsolódott, és kollektív gyűjtéseket szervezett. Keveset tudtak vásárlásra fordítani, ezért cserekapcsolatokat kezdeményeztek. A 2. világháború alatt ládákba kellett csomagolni a hatalmas mennyiségű anyagot, és biztonságba helyezni, a háborús események súlyos károkat okoztak az épületében. A háború után szibériai és mongóliai, mexikói és dél-amerikai kollekciókkal bővült a gyűjtemény.

1947-ben restaurálóműhely létesült, ezzel megkezdődött a tárgyak szakszerű konzerválása és restaurálása. Ebben az évben szerveződött a Néprajzi Múzeum önálló intézménnyé, a munkatársak száma is nőtt. Az utóbbi évtizedekben mind mennyiségben, mind minőségben hatalmas fejlődés következett be, könyvtára pedig az ország nagy szakkönyvtárai közé emelkedett. Tárgyi anyaga jelentősen megnövekedett, melyet hagyományos módon raktároztak: gyűjtögetés, vadászat; halászat; állattartás, pásztormunkák, pásztorművészet; földművelés; kézművesség, népi mesterségek; táplálkozás és konyhaeszközök; népviselet; lakáskultúra, bútor, világítóeszközök; kerámia; hangszerek; közlekedés; építkezés. A múzeum állandó kiállítása A magyar nép hagyományos kultúrája címmel a népi kultúrát mutatja be a magyar parasztság hétköznapjainak és ünnepeinek tárgyi emlékein keresztül.

Az alapítása óta eltelt 145 év alatt Európa legnagyobb múzeumai közé emelkedett. Feladatköre bővült, amikor hozzákezdett szabadtéri néprajzi múzeum szervezéséhez, a Szentendrei Múzeum később önállóvá vált. Feladatai között szerepel a védett magángyűjtemények ügyeinek intézése, az országból kivinni szándékozott műtárgyak szemlézése, a kiviteli engedélyek kiadása, valamint a vidéki múzeumok szakfelügyeletének ellátása. A Néprajzi Múzeum 1973-ban költözött mai helyére, az egykori Magyar Királyi Kúria számára 1896-ban elkészült Igazságügyi Palotába. Budapesten, az Országház épületével szemben található a Kossuth Lajos téren.

A Néprajzi Múzeum Napja március 5-én egész napos, ingyenes rendezvénysorozat, ahol az érdeklődők színes programokon vehetnek részt, betekinthetnek a szakmai munka eredményeibe és a kulisszatitkokba. Kiállítások, előadások, tárlatvezetések, bábszínház, kézműves foglalkozások és koncertek szerepelnek a kínálatban. A részletes program itt tekinthető meg.

Babits Mihály írta: „Múlt nélkül nincs jövő, s mennél gazdagabb a múltad, annál több fonálon kapaszkodhatsz a jövőbe!”

Sulyok Attiláné

Források: Budapest Múzeumai Bp, Corvina Kiadó 1984., neprajz.hu, museum.hu, mek.oszk.hu

A kép a Wikimedia Commons szabad felhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével itt érhető el.