Az európai ókor klasszikusainak java részét – így az Iliászt és az Odüsszeiát is – Devecseri Gábor élvezetes fordításában ismerheti meg a mai magyar olvasó. Nagyon szerencsésen indult. Apja roppant művelt magántisztviselő, egykori zsenijelölt volt, aki kitűnően tudott görögül, és élete fő vágyának azt tartotta, hogy hamar tehetségesnek bizonyuló fia az ókori ismeretek tudósa legyen. Anyai nagyapja, Guthi Soma közismert, művelt újságíró, népszerű regényíró volt. Édesanyját, Guthi Erzsébetet a legjobb angol regényfordítók egyikeként, a pesti társaságok híresen szellemes asszonyaként ismerték. Mondhatjuk talán, hogy már az anyatejjel magába szívta az irodalom és az ókori kultúra iránti érdeklődést. A szülők legjobb barátai közé tartozott Kosztolányi Dezső, Karinthy Frigyes és Somlyó Zoltán, akik saját szellemi gyermeküknek érezték a serdülő Devecserit. Igazából Somlyó volt az, aki már a gyermek Devecseriben felfedezte a költőt.

Csodagyermeknek indult, 15 éves korában már versei jelentek meg. Tanulmányait Budapesten végezte, református gimnáziumban érettségizett. Első önálló verseskötete, A mulatságos tenger 1936-ban jelent meg. 20 éves kora előtt már rendszeresen közölte a Nyugat és a Szép Szó a költeményeit. A kamaszkor életszeretetét úgy fejezte ki, hogy a sokkal idősebb kortársak is az egyenrangúaknak kijáró elismeréssel fogadták, de a gyors sikertől sem bízta el magát.

Úgy indult el az egyetem latin-görög szakán, hogy már jól tudott latinul és angolul, görögül pedig olvasott. Egyetemista korában összebarátkozott Kerényi Károllyal, a mitológia világhírű magyar tudósával. A kapcsolat nem olyan volt, mint professzor és diáké, hanem mint idősebb és ifjabb szakemberé. Kerényi ösztönzésére fordította le Devecseri a nálunk addig még ismeretlen Homéroszi himnuszokat. Ezzel nemcsak mint kitűnő műfordító, hanem mint ókortudós is kivívta az általános elismerést. Egymás után jelentek meg Platón, Hérodotosz, Arisztophanész fordításai.

1942-ben tanári diplomát szerzett, majd néhány éven át (1942-1945) a Baumgarten Könyvtár könyvtárosa volt. 1945-ben jelent meg Az élő Kosztolányi c. esszékönyve és az Állatkerti útmutató, gyermekek számára írt, szellemes verseskötete, melynek részleteit megzenésítve akár meg is hallgathatjuk Halász Judit előadásában.

„Mért teve a teve?
Mivel ez a neve.
Ha más neve volna,
már nem teve volna.

Derék állat a kobra,
nem ugrik rá Jakabra:
mivel Jakab Kenesén él,
Indiában a kobra.

Mért cikáznak a kis fecskék?
Hogy az eget kékre fessék,
s ha mindenütt van már festék,
„Kész a tavasz” – jelenthessék.

- Apám – így szól a kis bálna
hadd mehessek el a bálba.
- Nem mehetsz el, fiam, Péter,
nem vagy még egy kilométer…”

(részletek az Állatkerti útmutatóból)

Fáradhatatlan munkával elkészítette a teljes magyar Homéroszt; nemcsak az Iliászt és Odüsszeiát, hanem a homéroszi kor valamennyi fennmaradt emlékét. Ez a gyűjtemény a magyar műfordítás-irodalom talán legnagyobb eddigi teljesítménye! Homérosz után számos görög és latin klasszikust fordított, neki köszönhető több tucat antik dráma (Aiszkhülosz, Szophoklész, Euripidész, Arisztophanész) és több száz lírai mű magyar nyelvű változata. 89 író közel ezer versét, drámáját és regényét fordította magyarra.

1945 után a budapesti tudományegyetem görög tanszékén irodalomtörténetet, a Színművészeti Akadémián művészettörténetet tanított. Habár először még a Nyugat humanista költészetét folytatta, hamarosan bekövetkezett a hirtelen fordulat, egyik vezéralakja lett az új költészetnek. 1948-ban a Katonai Akadémia meghívta irodalomtanárnak (1954-ig), ez őrnagyi, később alezredesi rangot jelentett a számára. Nemsokára az Írószövetség főtitkára lett (1949-51). Ez a személyi kultusz kora volt, emiatt Rákosit dicsőítő verset is írt.

„Aligha lehetett szebb és daliásabb férfit elképzelni, mint a 35 éves Devecseri Gábort alezredesi egyenruhában, ahogy ott áll akár a katonai főiskola katedráján, akár az Írószövetség elnöki asztalánál, homlokába hulló fekete hajfürtjét hátrasimítva tanít vagy magyaráz vagy cseveg akár görög mondai hősökről, akár költőtársakról, akár kultúrpolitikai napi feladatokról, ide-oda csapongva latin közmondások, idézetek között. A nők elragadtatottan lelkesedtek érte. Soha életében egy cigarettát el nem szívott, szeszes italba a társaság kedvéért olykor belekortyolt, de nem ízlett neki se bor, se rövidital, még a feketekávét is csak baráti körben épp hogy megitta, ha elébe adták. Nagy tudós, művész-bűvész verselő, mindig segítőkész jó barát és soha fel nem serdülő kamasz egyszeri, sosem volt, utánozhatatlan egysége volt. A tanítványai Gabinak nevezték. Magánéletében meg tudta valósítani a legmeghittebb hitvestársi szerelmet – amelyben a feleség igazi élettárs, munkatárs, múlhatatlan múzsa.” Felesége Huszár Klára operarendező, zeneszerző, karmester és műfordító volt. Devecserit nem lehetett nem szeretni, nem haragudott rá senki.

1956 lelki válsága után hátat fordított minden közéleti szerepnek. Költészete is inkább a magánélet élményeit, hangulatait tükrözte, és előtérbe lépett az értekező próza. Műhelytanulmányai, útirajzai, sőt önéletrajzi jellegű írásai sajátosan vegyítik az ókortudományt a tudósélet lírájával.

Két alkalommal József Attila-díjat (1950, 1952), 1953-ban Kossuth-díjat kapott, de nem mint költőt, hanem mint műfordítót ismerték el a magas kitüntetésekkel. 1970-ben a Munka Érdemrend arany fokozatában részesült.

Élete végén hosszú betegség gyötörte, hamarosan érezte, hogy közeledik a halál. Egy évet töltött kórházi ágyon, de ennek ellenére többet dolgozott, mint valaha. Költészete felmagasodott: az élet szépségét ünnepelte, terveket fogalmazott, cikksorozatokat írt.

Devecseri Gábor gyermekfejjel írta első, hamar feltűnést keltő verseit – bár pályája során a legkülönbözőbb műfajokban jelentőset alkotott –, fő kifejezési formája élete végéig a líra maradt: egyéb műveit is a líra sugározza át. Ez a sajátos költészet kezdetétől a végéig egységes ívet mutat. Fájdalmasan korán eltávozott e világból, de művei, fordításai fennmaradtak a mai napig.

1971. július 31-én hunyt el, utolsó szavaival egyik legkedvesebb íróját, példaképét, Karinthy Frigyest emlegette. Halála után jelent meg Beszakad az idő (1972) címmel válogatott verseinek gyűjteménye, 1974-től pedig folyamatosan jelennek meg művei.

Sulyok Attiláné

Forrás: wikipedia.hu, mek.oszk.hu

A kép a Wikimedia Commons szabad felhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével itt érhető el.