Az ősök a 18. században jöttek városunkba, az evangélikus Czehmeister Mátyás Óvárról érkezett Győrbe, és a belvárosban telepedett le. A család tagjai a 18. századtól a mézeskalácssütő, vagy más néven mézesbábos mesterséget folytatták nemzedékeken keresztül.

A győri főgimnázium ötödik osztályának elvégzése után, 1879-ben Kálmán belépett atyja, Zechmeister Károly vállalkozásába. Fiatalemberként háromévi tanulmányutat tett Ausztriában, Németországban és Olaszországban. 1892. március 10-én Károly és Kálmán mézeskalácsosok és viaszművesek egyforma képviseleti joggal kerültek bejegyzésre a Zechmeister K. és Fia vállalatba. Kálmán volt, aki külföldi tapasztalatait felhasználva gyárrá alakította a családi ipartelepet. 1896-ban az ezredévi budapesti kiállításon a Zechmeister K. és Fia cég is szerepelt termékeivel, mely az egykori hirdetések szerint „kitűnő, valódi, tiszta, valamint olcsóbb fajta méh viaszgyertyáit és viasztekercset, fehér- és barna padlóviaszmázat, finom csemege-mézessüteményt, finom csepp- és másfajta mézeket, fehér és sárgaviaszt” készített és árult.

Ipari közérdekű munkássága az ipartestületi életben kezdődött. 1893-ban lett számvizsgáló, majd 1895. április 3-án az ipartestület alelnökévé választották meg. Több mint egy évtizeden át viselte ezt a tisztséget, amikor az 1904. március 27-i rendkívüli közgyűlésen lelkes felkiáltással a győri ipartestület elnökévé választották. Elnöki tevékenysége idején a győri iparosság számos eredménnyel gazdagodott, és több kezdeményezését országos szinten is átvették. Egyik ilyen kezdeményezése volt az alkalmazottak munkásbiztosító pénztári ki- és bejelentéseinek biztosítása. Működése idején gyarapították az özvegy- és árvaalapot, betegsegélyző alapszabály-tervezetet készítettek, bár ez később, 1909-ben kezdte meg működését, közel 200 fővel. Zechmeister Kálmán tekintélyét mutatja, hogy a képviselőválasztáson 1906-ban száz iparos aláírásával képviselőnek jelölték, ennek ellenére ő elhárította a felkérést.

Az ipartestület szakosztályai Szendrői Mór kamarai titkár ötlete alapján közös gépműhely létrehozását határozták el. 1906-ban elkészültek a közös gépműhely rajzai, amelyet akkor még az Andrássy útra terveztek. A berendezés érdekében a kereskedelemügyi miniszterhez fordultak.  77 darab fa-, fém- és bőripari gép adományozásáért folyamodtak, a kérelem szerint a gépek kezelését külön e célra felvett szakmunkásokkal kezeltetnék, akik a tanoncokat is betanítanák, ugyanakkor a gépek munkáját igénybe vevő iparosokkal csak az üzemköltségeket fizettetnék ki.  Zechmeister Kálmán a közös gépműhely ügyéhez a város törvényhatóságának tagjaitól egyenként szerezte meg a támogatást. Mivel az Andrássy úti telek végül kicsinek bizonyult, a város egy 40.000 korona értékű területet adott a gépműhely számára a Kossuth utca 24. sz. alatt. Az adománygyűjtésnek köszönhetően 1908 decemberében tető alá kerülhetett az épület, majd 1909-ben teljesen el is készült. Homlokzatára Horvát Adorján szobrászművész Ipar és Kereskedelem szobrai kerültek.

1911-ben, hét évvel azután, hogy Zechmeister Kálmánt megválasztották az ipartestület elnökének, megkapta a Ferenc József-rend lovagja kitüntetést. E hét év alatt összegezve a következők valósultak meg: a rendszeres tanoncmunka kiállítás, a tanoncoktatás, az iparosok betegsegélyzője, az iparos és polgári kör, a közműhelyek, a bútorkészítő iparososok áruraktár szövetkezete, a pénztári be- és kijelentések elvégzése, illetve az ipartestületi hivatal színvonalának emelése. Munkáját segítették többek közt Kaszás Sándor és Schmidl H. János alelnökök. A kereskedelmi és iparkamarának megalakulásától beltagja, pénztárosa, majd alelnöke volt.

Közéleti szereplését a városi törvényhatósági bizottságban kezdte meg, melynek 1896-ban lett tagja. Beválasztották a pénzügyi, a gazdasági és csatornabecslő bizottságokba, majd a közigazgatási bizottságba. A győri III. osztályú adókivető bizottságának tagja, 1897-ig elnökhelyettese és 1904-től elnöke volt. A polgári fiúiskola fa- és fémipari szakiskola felügyelőbizottságának 1907-től tagja, továbbá az iparos tanonciskolai felügyelő bizottságának 1901-ig tagja, 1905-ig alelnöke, majd elnöke volt.

A győrvárosi és megyei takarékpénztárnak 1908-tól igazgatási tagja, a győrvárosi kölcsönsegélyző egyletnek pedig 1891-ig igazgatósági, 1893-ig felügyelő bizottsági tagja, 1910-től igazgatója volt. Győr társadalmi életében aktívan vett részt, többek között mint az Iparos ifjúsági egylet alelnöke, a Győri iparos önképző és betegsegélyző dalkör elnöke, az iparos és polgári kör elnöke, a gyermekbarátok társaságának, a Győri Polgári Kerékpár Egyletnek és számos jótékonysági egyesületnek tagja.

Tevékenysége átlépte városa határait, az ipartestületek országos szövetségének társelnökévé választották. A kereskedelemügyi minisztérium meghívta az ipartörvény revíziója tárgyában összehívott ankétra is. (Az ipartörvény tervezet ipari és kereskedelmi testületekről szóló 32-ik fejezetének a győri ipartestület által módosított szövegezését Győrben 1908-ban ki is adták.)

Zechmeister Kálmánt hosszas szenvedés után, 52 éves korában érte a halál 1917. február 26-án. Az evangélikus szertartás szerint megtartott temetésén, február 28-án a belvárosi temető ravatalozójától százak kísérték koporsóját az új köztemetőbe, végső nyughelyére.

Antaliné Hujter Szilvia

Fotógaléria: 100 éve hunyt el Zechmeister Kálmán

6 kép

 

Felhasznált irodalom:
A Győri Ipartestület közös gépműhelyéről. In: Győri Hírlap, 1907. nov. 16. p. 1.
Győri Ipartestület jubileuma. In: Dunántúli Hírlap,1911. október 22. p. 1.
Hancz István - Nagy István: Isten áldja a tisztes ipart. A Győri ipartestület 130 éves története. Győr. 2016.
Kurucz József: A Győri Ipartestület és a régi győri ipartársulatok története. Bp., 1911.
Megvan a győri közös gépműhely. Harmincezer korona államsegély. Győri Hírlap, 1907. okt.24.  p. 1.
Perger Gyula: Pozsonytól Pasadenáig: a Zechmeister család története. In: Győri tanulmányok 30. Győr, 2010. p. 9-19.
Zechmeister Kálmán kitüntetése. A Ferenc József-rend lovagja. In: Győri Hírlap, 1911. február 12. p. 5.
Zechmeister Kálmán. In. Győri Hírlap, 1917. febr. 27. p. 2.

A képek forrása: Kurucz József: A Győri Ipartestület és a régi győri ipartársulatok története. Bp, 1911.