1244

Vörösmarty, a turista


Az 1960-as évekre Magyarország magához tért az 1956-os forradalom eltiprása okozta sokkból. Mátraházán egymás után épültek a magánüdülők. 1958-ban készült el a vidék egyik legnagyobb turistaháza, a Vörösmarty fogadó. Kevéssé ismert, hogy Vörösmarty Mihály a magyar turisztika egyik kiemelkedő alakja is volt.

A Szózat szerzője 1829-ben, Gyöngyösről Parádra és vissza nyolcórai gyaloglással járta meg az utat. Útját le is írta, és ezzel megteremtette a magyar turisztikai irodalom első remekét. Ezért nevezték el róla a hatalmas fogadót. A mátraházai Magyarok Nagyasszonya Kápolna történetében minden ott van, ami az elveszített első világháború utáni magyar történelmet jellemezte. 1931-ben Zadravecz István, a nagytekintélyű tábori püspök – 1919-ben Horthy Miklós egyik legfőbb támasza Szegeden a Nemzeti Hadsereg szervezésében – kezdeményezésére a csonka Magyarország legmagasabb hegyén, a Kékes-tetőn egy negyven méter magas Mária szobrot akartak felállítani, hogy az kivilágítva minden elszakított országrészben látsszon, a remény fénye legyen. A tervet támogatta a gyöngyösi ferencesek házfőnöke és a város képviselőtestülete is. Másfél holdat ajánlottak erre fel. Országos gyűjtést rendeztek, de kevés pénz jött össze. 1942-ben Karácsonyi Aladár lett a ferences házfőnök, aki tartott a pénz elértéktelenedésétől, így a nagy szobor helyett templomot épített. (A képen a ferencesek kápolnája látható, forrás: gyongyos-matra.hu)

Újabb gyűjtés indult, Gyöngyös polgárai százezer pengőt adtak össze. Villámgyorsan felépítették a kápolnát, amely a háború pusztításai elleni jelkép lett. Zadravecz István nyugalmazott tábori püspök szentelte fel a mátraházai kápolnát a Magyarok Nagyasszonya tiszteletére. A templom faragott fekete mátrai cserkőből épült. Tíz lépcső visz fel a templomtérre. A kapuját tizenhat, Szent Ferenc életéből vett faragott jelenet díszíti. A háromszög alakú homlokzaton gyöngyössolymosi kőből készült kereszt fehérlik. A kaputól balra, a homlokzathoz ragasztva kicsi, nyitott harangtorony áll. A kápolna belső tere tizenkét méter hosszú, kétoldalt tíz-tíz pad áll benne. Az oltár baloldalán áll a Magyarok Nagyasszonya szobor Morcsa-Mannhardt Gyula szobrászművész műve. A kápolna jobb és bal oldalán ferences szentek szobrai állnak, köztük Árpád-házi Szent Erzsébeté.

A téli Mátra (forrás: MaNDA adatbázis)

De miért is került, hogy is kerülhetett Szent Erzsébet Szent Ferenc mellé? Erzsébet férje halála után özvegyi javaiból Erzsébet kórházat rendezett be Marburgban. Ott szolgált a ferences harmadrend szürke ruhájában mint betegápoló. Gyermekeit nevelőkre bízta, mert úgy látta, hogy nem tud számukra megfelelő nevelést biztosítani. E döntésében bizonyára része volt annak is, hogy a szívét most már osztatlanul Istennek akarta adni. Ma a Szent Ferenc Szabályozott Harmadrendjének Szent Erzsébetről Nevezett Betegápoló Nővérei a ferences harmadrend női ágának több társulatát jelentik. Céljuk, Szent Erzsébet példája szerint, a szegény beteg és öreg nők gondozása. Lelkiségük: Szent Erzsébet és Szent Ferenc szellemében vidám istendicséret és emberszolgálat, egyszerű életvitel, bensőséges közösségi élet. A rendalapító Assisi Szent Ferenc tiszteletére készítették el a kápolna melletti Naphimnusz Parkot. A hegyi zarándokok ezrei élhetik át ide betérvén Szent Ferenc leghíresebb művének, a Naptestvér énekének minden örömét és minden fájdalmát.

A mátrafüredi kápolna (forrás: MaNDA adatbázis)

A teremtett világ teljességét érzékelő Ferenc ujjongása tíz versszakba sűrűsödik össze művében. Várkonyi Maréza mátrafüredi keramikus jeleníti meg ezeket színes domborműveiben. A Naphimnusz Parkba a szintén mátrafüredi Fenyvesi László fafaragó kapuján lépünk be. Utunk követi a Naphimnusz versszakait. Az égieket a dombon szemlélhetjük, a földiekhez le kell ereszkednünk, a halálhoz nem lejjebb kell mennünk, hanem hét lépcsőn fel. A cserjékkel, fákkal, virágokkal szegélyezett park túlfelén egy másik kapun át mehetünk ki. Felemelt szívvel és lélekkel jöhetünk el innen. A Mátrában az ember mindig közel van az éghez.

Dippold Pál
Forrás: mandarchiv.hu

2017.02.18