Valentin-nap – a „szerelmesek napja”

Sulyok Attiláné írása

A Valentin-nap – február 14. – Szent Bálint vértanú napja. Ekkor tartják, főleg az angolszász országokban, a Bálint-nap (angolul Valentine’s Day) ünnepét, amely Magyarországon az angol név átvételével vált ismertté, és az utóbbi időben egyre népszerűbbé. Világszerte régi hagyomány, hogy a szerelmesek ilyenkor megajándékozzák egymást.

A Valentin-nap történetére több magyarázat is akad, így pontosan nem tudhatjuk meg az eredetét. A történetek azonban egy szimpatikus, romantikus figurát ábrázolnak, a szeretetet, a kedvességet hangsúlyozzák, amit a legenda alakja megtestesített. Ki volt Valentin, és miért ünnepeljük éppen február 14-én? A Bálint-nap névadóját nehéz azonosítani, az idők homályába vész, nem ismerjük pontosan a személyét. Valószínűleg nem is egy, hanem két emberről van szó. A legelterjedtebb legenda szerint Valentin egy római pap volt, aki mártírhalált halt, mert nem adta fel a kereszténységet a vallásüldözések korában. Hitéért elfogták és börtönbe zárták, majd halálra verték 269. február 14-én. A börtönből a legenda szerint üzeneteket küldött a barátainak: „Ne felejtsétek el Valentint!” és „Szeretlek benneteket!”.

A történet egy másik változata szerint római püspök volt II. Claudius császár ideje alatt i. sz. 269-ben vagy 270-ben, aki bebörtönözte őt, mert ellenezte döntését, amely megtiltotta a fiatal férfiaknak, hogy házasodjanak. A császár úgy gondolta, hogy a nőtlen férfiakból jobb katonák válnak. Valentin titokban párokat adott össze, ezért bebörtönözték. A legenda úgy tartja, hogy rabsága alatt összebarátkozott a börtönőr lányával, és csodát tett: visszaadta neki a szeme világát. Mielőtt a hagyomány szerint február 14-én kivégezték, búcsúlevelet írt a lánynak, melyet így írt alá: „A Te Valentinod”. Ez a Bálint-napi üzenetküldés eredetének leggyakoribb magyarázata.

A Valentin-nap eredete mindenképp a Római Birodalom idejére vezethető vissza. Az ókori Rómában február 14-én Juno (Jupiter főisten társa, a nők és a házasság istennője is) tiszteletére ünnepséget tartottak. A következő napon, február 15-én kezdődött Luperkalia ünnepe. Ebben az időben a fiatal férfiak és lányok élete szigorúan el volt választva egymástól. A fesztivál előestéjén papírra írták a római lányok neveit, és egy üvegbe tették. Minden fiú kihúzott egy papírt, a rajta szereplő lány lett a partnere a fesztivál alatt. A fiatalok párosítása néha egész évre szólt, gyakran pedig szerelem, majd házasság lett belőle. Így „szerelmi sorshúzással” boronálták össze a párokat.

Gelasius pápa 496-ban rendelte el, hogy Szent Bálint napját február 14-én ünnepeljék. Fokozatosan lett ez a nap a szerelmes üzenetek napja, és ő lett a szerelmesek védőszentje. Ekkor versek és olyan ajándékok küldése volt jellemző, mint a virág vagy a csokoládé. Gyakran rendeztek bálokat is ebből az alkalomból.

Szent Valentin – a szerelmesek védőszentje – a középkori Angliában és Franciaországban rendkívül népszerű szent volt. (Érdekesség, hogy nemcsak a szerelmesek és a fiatal házasok védőszentje ő, hanem az epilepsziásoké és a hasfájósaké is.) A legrégebbi ismert Valentin-napi üdvözlet írásban Károly orléans-i hercegtől maradt fenn. A londoni Tower börtönből feleségének írt levele 1415-ből származik, melyet a londoni British Library-ben őriznek. Az angolok már 1446-ban ünnepelték ezt a napot, így vált a jegyesek és fiatal házasok védőszentjévé Bálint a 15. századtól Angliában és Franciaországban. Az Amerikai Egyesült Államokba pedig angol kivándorlók vitték a Valentin-napi szokásokat. A második világháború alatt aztán amerikai katonák hozták magukkal ezt a szokást az európai kontinensre. A háború után Németországban elterjedt, hogy ezen a napon a szerelmesek virággal köszöntik egymást. Jóval korábban Samuel Pepys költő felesége – Elizabeth Pepys – 1667-ben férje szerelmes levelére egy virágcsokorral válaszolt.

„Szerelem: meghódítani, bírni és megtartani egy lelket, amely annyira erős, hogy fölemel bennünket, s annyira gyönge, hogy éppoly szüksége van reánk, mint nekünk őreá.”
(Paul Géraldy)

Franciaországban és Angliában a középkorban azt gondolták, hogy február 14-én kezdődik a madarak párosodási szezonja, ez tovább erősítette az ünnep romantikus vonásait. Bálint-napon a madarak is nagy szerephez jutottak, a különböző fajták más-más férfitípust jelentettek. Úgy tartották, ha egy hajadon lány ezen a napon verebet lát, szegény emberhez fog hozzámenni, ha azonban egy tengelice repül át felette, tehetős férfi felesége lesz. Debrecen környékén úgy vélték, hogy ezen a napon választanak párt a verebek, máshol úgy gondolták, hogy ekkor jönnek vissza a vadgalambok. Mindkettő a tavasz közeledtére utal. Ennek érdekében a madarak etetése is szokássá vált: e napon magvakat és aszalt gyümölcsöket szórtak ki nekik.

Bálint napjához számos babona, hiedelem és néphagyomány is kapcsolódik. Ezek legtöbbje fiatal lányoknak adott segítséget ahhoz, hogy megtalálják, meghódítsák vagy „csak” megtartsák szerelmüket, életük párját. Amint megvolt a „jelölt”, újabb praktikákra volt szükség, hogy magukba bolondítsák a fiút. Egy kilencmagú alma elfogyasztása után a magokat a kiszemelt férfi zsebébe kellett csempészni, mely által a szerelem már szinte biztos volt. Egy másik módszer szerint a kiszemelt fiú lábnyomát a hóból vagy sárból felvéve a küszöb alá kellett elásni, majd a házba csalogatni az illetőt, aki a küszöböt átlépve hamarosan megkéri a lány kezét. A jövendő gyermekáldást is ezen a napon tudhatták meg a lányok és a fiatal feleségek. Például egy félbevágott alma magjait megszámolva megjósolható volt, hogy hány gyermeke lesz valakinek. Egyszerűbb babonák is kötődnek Valentin napjához, például a reggeli szerelmes csók szerencsét hoz. A néphagyomány szerint pedig ha Bálint-napon hideg, száraz idő van, akkor jó lesz a termés.

Az amerikaiak az 1700-as évektől kezdték a kézírásos „valentine”-eket írni, az első tömegszériában készült lapok viszont az 1840-es években jelentek meg Esther A. Howland jóvoltából. Az Egyesült Államokban ő volt az első, aki Valentin-napi képeslapot küldött. Az 1700-as években váltak divatossá a Valentin-verseskötetek is. A 19. században pedig már üdvözlőkártyákat is küldtek egymásnak az emberek ezen a napon. Érdekesség, hogy Japánban február 14-én a feleségek csokoládéval ajándékozzák meg férjeiket, férfi kollégáikat. Egy hónappal később (White Day) pedig viszonzásként fehér csokoládét kapnak ajándékba.

„A szerelem az élet nagy ajándéka, és aki nem nyújtja utána a kezét,
az sohasem élte az életet a maga teljességében.”
(John Erskine)

A Valentin-nap ünnepe a kilencvenes évektől kezdett elterjedni hazánkban, a név érdekes módon nem a magyar Bálint névalak szerint, hanem az angolszász Valentine’s Day nyomán Valentin formájában. A szerelmesek, a jegyesek és az epilepsziások védőszentje a magyarországi svábok körében igen népszerű volt. Ábrázolása a hazai németség templomaiban gyakori volt, Szent Bálintot ábrázoló freskó ékesíti ma is a baranyai Töttös Szent Erzsébet-templomának mennyezetét, és Bólyban áll Magyarország területén az egyetlen Szent Bálint tiszteletére szentelt kápolna.

A Valentin-nap ma elsősorban azt jelenti, hogy a szerelmesek megajándékozzák egymást, kivéve például Finnországot, ahol inkább a barátok üdvözlik egymást levelezőlapokon. Napjainkban ezen a napon hatalmas forgalmat bonyolítanak le a virágárusok, valamint az ajándék- és édességboltok. Különösen a fiatalok körében vált szokássá a Bálint-napi köszöntés és ajándékozás, amellyel a másik ember felé irányuló szeretetet, szerelmet fejezik ki.

Magyarországon 1990 után éledt fel erőteljesen e nap megünneplése. Mindenki másképpen ünnepli, de talán a legfontosabb az együtt töltött idő, amire a rohanó hétköznapokban egyre kevesebb lehetőség van. Sokan utaznak el ebben az időszakban, hogy még emlékezetesebbé tegyék a Valentin-napot. A legfontosabb ajándék ezen a napon továbbra is a virág: míg év közben főként a nők azok, akik a virágokat vásárolják, addig Valentin-napon a férfiak. Különösen a vörös rózsa közkedvelt. De talán a legfontosabb, hogy ne felejtsük: nemcsak február 14-én, hanem az év bármely napján jólesik, ha szeretettel gondol az ember a párjára.

„Az éretlen szerelem azt mondja: Szeretlek, mert szükségem van Rád
Az érett szerelem azt mondja: Szükségem van Rád, mert szeretlek...”
(Erich Fromm)

Sulyok Attiláné

Források: valentinnapja.blog.hu, csaladivilag.hu, vitalzone.hu, hvg.hu

A kép a flickr gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével itt érhető el.

2017.02.14