1012

Rekord a 35 kiló remény

Véget ért a Soproni Petőfi Színház iskolaszínházi programja

Befejezte nagy turnéját a Soproni Petőfi Színház iskolaszínházi előadása, a 35 kiló remény. Anna Gavalda regényének motívumaiból Németh Ervin dramaturg, drámatanár készített adaptációt. A produkciót a városban és környékén 31 oktatási intézményben 66-szor játszották el mintegy 2000 diák előtt. Ez a program ötéves időszakának rekordja.

Az országban elsők között indított az elmúlt években a soproni teátrum színházi nevelési programot. A tantermi színházi foglalkozások, az ott bemutatott előadások és a hozzájuk kapcsolódó témák, beszélgetések utat találtak a fiatalsághoz. A megelőző négy évadban a Dúvadnevelde, a Semmi, a Luke és Jon és a Bocsáss meg, Madárijesztő! című darabok voltak láthatók, illetve ezekhez az előadásokhoz kapcsolódtak a színháziszöveg-értési és a darab problematikáját a drámamunka eszköztárával feldolgozó foglalkozások. Ebben az évadban Németh Ervin és csapata a 35 kiló remény című produkcióval járta az oktatási intézményeket.

„Az idei év több szempontból is különleges. Egyrészt olyan előadásszámmal játszottunk, amely a tavalyi 51-hez képest 66-ra nőtt, s még beszédesebb talán, ha egymás mellé tesszük az öt évvel ezelőtti indulás adatait. Akkor 33 előadásunk volt, most pedig ennek a duplája. Ebben az évadban már 31 oktatási intézményben mintegy 2000 diák előtt játszottunk, ami programunk rekordjának számít” – összegezte az elmúlt hónapokat Németh Ervin, aki hozzátette: elsősorban a felsős korosztály számára készítik az előadásokat, amelyek a gyerekek életkorából fakadó húsbavágó kérdéseket helyeznek a foglalkozások fókuszába. Beszéltek már az egyéniség megőrzésének esélyeiről, a közösség és benne az egyes ember felelősségének összefüggéséről, az elveszített szülői-családi kapcsolatok helyreállításáról, a halálhoz fűződő viszony, az elengedés problémájáról. A legutóbbi két évben pedig az előadásaik közege is az iskola lett.

A program vezetője aláhúzta: a tavalyi Bocsáss meg, Madárijesztő!-ben a közösségi elvárásokhoz való igazodás témakörére helyezték a hangsúlyt játék közben, idén a 35 kiló reményben pedig azokat a kérdéseket vették sorra, mit tehet a gyerek akkor, ha az iskola nem értékeli azokat a képességeket, amelyekkel ő éppen rendelkezik, illetve szólt a történet a bizalom és a ragaszkodás erejéről, s a nehezebb út választásának bátorságáról.

„Ez a két utóbbi darabunk telibe találta a korosztályt, sőt a pedagógusokat is. Nagyon jó visszhangja volt mindkét előadásnak, ráadásul ebben az évben megszaporodtak azok a pedagógusvélemények, amelyek arról szóltak, hogy mennyire fontos pillanatban érkeztünk hozzájuk az előadással, s – bár nem célja a kezdeményezésünknek az akut sebek gyógyítása – jó pár ’problémás gyerek’ esetében szinte terápiás haszna volt a színházi programunknak” – hangsúlyozta a drámatanár. Mint mondta: jó érzés volt számukra úgy visszatérni az iskolákba, hogy a gyerekek izgatottan és nagy várakozással tekintettek az előadások elé, várták az előadást, a beszélgetéseket.

Ám még ennél örömtelibb volt azt tapasztalniuk, hogy azok a gyerekek, akik már több éve vesznek részt a foglalkozásaikon, milyen pontos meglátásokkal és mennyire „szakavatottan” beszélnek a színháziszöveg-értés körébe tartozó kérdésekről. A soproni teátrum színházi nevelési előadásaiban a gyerekszerepeket olyan diákok játsszák, akik az előző évad foglalkozásain kitűntek érzékenységükkel, s kedvük támadt szereplőként is részt venni a programban.

Németh Ervintől megtudtuk: nagy reményekkel vágnak majd bele jövőre a következő évad előadásába, amely a Csillagkutya munkacímet viseli, s az anyakeresésről, valamint az új helyzetekhez való alkalmazkodás nehézségeiről szól.

Varga Róbert
Soproni Petőfi Színház

2017.02.06