Árpád-házi Szent Margit, az egyik leghíresebb magyarországi szent


Apja IV. Béla király, anyja pedig Laszkárisz Mária bizánci hercegnő volt. Margitot még a szíve alatt hordta édesanyja, amikor a tatárok Batu kán vezetésével 1241-ben betörtek Magyarországra. Béla király megkísérelte föltartóztatni őket a Sajónál, a Muhi csatában, de vereséget szenvedett, ezért Dalmáciába kellett menekülnie. Ott, Klissza várában született kislányuk 1242-ben.

A szülők kétségbeesésükben a gyermeket felajánlották Istennek. Ekkor megtörtént a lehetetlen: messze Ázsiában meghalt a nagykán, és Batu sietve távozott kelet felé, hogy le ne késsen az osztozkodásról. A tatárjárástól szerencsésen megmenekülve Istennek nevelték Margitot, fogadalmat tettek, ha az ország megmenekül, lányukat Isten szolgálatára szentelik. Ez azt jelentette, hogy a kislányt apácának adják, amint elválasztható lesz szüleitől. Mikor négyévesen megtörtént, valószínűleg eleinte komoly lelki traumán ment keresztül, hiszen anyja helyett vadidegenek nevelték. Először a veszprémi domonkos apácák Szent Katalin-kolostorába került, nagyon vallásos volt, gyorsan tanult. A domonkosok rendi családja, amelyben Margit felnövekedett, még csak néhány évtizede létezett. A női kolostorokra Szűz Mária bensőséges szeretete, a Megváltó iránti odaadás volt jellemző. Ez mindenekelőtt a szeretet önfeláldozó tetteiben, betegek gondozásában nyilvánult meg, ebben a szellemben nőtt fel Margit. Béla király lánya részére kolostort építtetett a Duna egyik szigetén. 1254-ben a Nyulak szigetére került, melyet később róla neveztek el Margit-szigetnek. Már 12 éves korában letette a szerzetesi fogadalmat. Különböző kijelentéseiből kiderül, hogy a tizenkét éves leány tudta, mit tesz. A király mindent megtett, hogy lánya lakhelye méltó legyen rangjához. Az ebédlőt padlófűtés melegítette, a kolostor kertjét pedig vízvezeték látta el.

Margit királyi származásának és szerzetesi hivatásának kettős tudatában nőtt fel. Soha semmi mást nem látott, amióta az eszét tudta, csak kolostori környezetet. Be akarta váltani azt a fogadalmat, amit szülei tettek, és mindent megtett azért, hogy teljesítse, ez meghatározta egész életét. Kétszer is lett volna rá lehetősége, hogy Rómától felmentést kérjen fogadalma alól, hiszen a kilátásba helyezett házasságok nagy politikai előnyökkel jártak volna. IV. Béla király többször felkereste lányát jobbnál jobb házassági ajánlatokkal, de Margit mindegyik kérőjét határozottan visszautasította. II. Ottokár cseh királlyal találkozott is, akit elbűvölt szépségével. Utána azt mondta, hogy inkább levágatja az orrát, mintsem még egyszer ilyen helyzetbe kerüljön. Nem hagyta ugyan politikai érdekből férjhez adatni magát, de az utolsó nagy Árpád-házi uralkodó terveivel kapcsolatban állt. Felelősnek érezte magát Magyarországért, melynek sorsáért magát felajánlott áldozatnak tartotta.
Önsanyargató, aszkétikus életmódot folytatott, időnként korbácsolta magát, vezeklőövet hordott. A legalacsonyabb rendű munkát is szívesen végezte, és a legrosszabb ruhákban járt. Nappal szorgalmasan dolgozott, éjszaka imádkozott, emiatt keveset aludt. Elképesztő dolgokat művelt: nem váltott ruhát, ragaszkodott a nagyon piszkos, agyonhasznált, foltozott ruhához, fogadalomból lemondott a tisztálkodásról is. Lehetőleg nem ágyban aludt, hanem földre tett gyékényen. Nagyon gyorsan és erélyesen leszoktatta nővértársait arról, hogy benne a királylányt tiszteljék. Társaitól gyakran megaláztatást kellett eltűrnie. Ápolta a betegeket és imádkozott a haldoklók mellett. Az önfegyelmezés és keresztény szeretet példaképe.
Életének három alapszabálya egész egyszerűen így hangzik: "Istent szeretni; önmagát megvetni; senkit meg nem utálni, senkit meg nem ítélni."

Fizikai állapota, egészsége rohamosan romlott önsanyargató életmódja miatt. A kemény munka és önmegtagadás, valamint a családi tragédiák legyengítették, súlyos beteg lett. Fiatalon, 28 éves korában - 1270. január 18-án - hunyt el a Nyulak szigeti (ma Margit-szigeti) kolostorban.
Halála óráját előre megmondta a nővéreknek. A Margit-legenda azt írja: "amint kilehelte lelkét, az arca csodálatos fénnyel ragyogott, úgy nézett ki, mintha arany fénnyel tündökölne…"

Halála után rögtön megkezdődött Margit tisztelete és kultusza. A legenda szerint holtteste heteken át rózsaillatot árasztott. Sírjánál csodálatos gyógyulások sora történt. A Szent Margit-legenda, melyet Ráskai Lea apáca kézírásában ismerünk, hosszasan sorolja a királylány csodás tetteit. Testvére, V. István király indította el szentté avatását. Sok tanút kihallgattak, akik csodás eseményekről meséltek, de aztán hirtelen abbamaradt a szentté avatási eljárás. Boldoggá avatási perét sohasem fejezték be, de tiszteletét 1789-ben hivatalosan is engedélyezték, végül csak 1943. november 19-én avatták szentté, pedig ha valaki, ő rászolgált erre, példamutató és legendásan sanyarú életével, sorsával. Szentté avatási aktái megmaradtak, melyek nővér- és kortársainak értékes vallomásait tartalmazzák. Ezekből kiderül, hogy Margit számára magától értetődő volt a szabályok szigorú megtartása, a kemény önsanyargatás és a betegek szolgálatában való hősies kitartás. Egy szolgáló, akit csodával határos módon mentett meg a megfulladástól, így tanúskodott: "Margit jó és szent volt, mindnyájunk példaképe. Alázatosabb volt, mint mi, szolgálóleányok."

Hamvai ma is a Margit-szigeten nyugszanak egy hatalmas vörös márványlap alatt, melyet tisztelői helyeztek el halálának 700 éves évfordulóján. Az önfegyelmezés és keresztény szeretet példaképe. A róla alkotott képek és szobrok fekete kápás fehér domonkos ruhában, kezében liliommal, fején koronával ábrázolják. Kultusza az egész világon elterjedt.

Sulyok Erika

Forrás: Szilágyi Rita: Szent királylányok Árpád-házi Szent Margit és Szent Erzsébet (Magyar királynék és nagyasszonyok sorozat 2. kötete) Budapest, Duna International Kiadó 2012. , katolikus.hu, szentmargit.hu

A kép a Wikimedia Commons szabad felhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével itt érhető el.

2017.01.27