Ám Bécs végül kudarcba fulladt török ostroma azonnal megfordított mindent. Koalíció alakult Szent Szövetség néven, amely megkezdte az ellencsapást. 1686-ban felszabadult a korábban sokszor sikertelenül támadott Buda, 1688-ban már Nándorfehérvár, majd 1689-ben Nis került keresztény kézre, ezzel az európai hadak ugyanott harcoltak immár, ahol a Hunyadiak évszázadokkal korábban. Az inga most a másik irányba lengett ki, úgy tűnt, az Oszmán Birodalmat akár egész Európából ki lehet szorítani. Ám a sors, a francia király képében közbeszólt, s miután XIV. Lajos hadat üzent a német-római császárnak (és magyar királynak), a meggyengült császári-királyi erők ismét kiszorultak a Balkán-félszigetről. A harcok váltakozó sikerekkel zajlottak, 1690-ben a török visszafoglalta Nándorfehérvárt, sőt egy rövid időre Thököly Imre, a török szövetségese visszahódította Erdélyt is. Annyi az 1690-es évek közepére nyilvánvaló lett, hogy a két fronton harcoló I. Lipót császár és király nem lesz képes egész Magyarországot visszaszerezni, s kompromisszumra kényszerül a határok kérdésében az oszmánokkal.

Az 1697-es zentai győzelem - bár nagy siker volt -, a szultáni sereg zömét nem érintette, és 1698-ban a harcok már igencsak ellaposodtak. Mindkét fél kimerült a másfél évtizede zajló háborúban. Temesvár korábbi ostromai nem sikerültek, így az továbbra is fontos török katonai központ maradt. Az elsősorban a franciák elleni harcban érdekelt tengeri hatalmak, Anglia és Hollandia igyekeztek rávenni I. Lipótot, hogy kössön békét a törökkel, és forduljon az Európában egyre nagyobb hatalomra szert tevő XIV. Lajos francia uralkodó ellen. Végül is e hatalmak követei segítségével kezdődtek meg a tárgyalások. Az osztrák-török háború folytatásában érdekelt franciák is diplomáciai hadjáratba kezdtek természetesen, így komoly kis vesztegetési manőversorozat folyt a kulisszák mögött, ahogy az az Oszmán Birodalomban szokás volt. A felek az angol William Paget és a holland Jacob Coyler közvetítésével 1698-ban tárgyalásokba kezdtek, mivel a portával hadban álló Ausztriának nem voltak követei Isztambulban.

Az egyezkedés nehezen haladt, mivel a szultán, II. Musztafa szerette volna, ha Erdély ütközőállam marad, s nem kerül Habsburg kézre. Végül meggyőzték, hogy ez irreális, hiszen ekkor már tíz éve német katonák ellenőrizték Erdélyt. A magyar határok kérdése nem volt túl nehéz, tulajdonképpen a katonai helyzet határozta meg. A felek elfogadták a status quo elvét, azaz nagyjából mindenki az általa katonailag ellenőrzött területet tarja meg, legfeljebb a határok precíz kijelöléséről közös bizottság dönt majd a helyszínen. Így biztossá vált, hogy a Temesköz az Oszmán Birodalom része marad. Problémát okozott, hogy Lipót nem egyedül háborúzott a törökök ellen, s szövetségeseit is be kellett vonni a tárgyalásokba. Végül minden résztvevő külön-külön kötött békét a szultánnal, I. Péter orosz cár például csak 1700-ban.

A magyarság fájdalma nem elsősorban Temesvár török kézen maradása volt, hanem az, hogy teljesen kihagyták az alkudozási folyamatból, így a magyar érdekek képviselete Bécsre maradt. Valójában a végeredményt tekintve aligha jelentett volna nagy változást, ha az eredetileg elfogadott egy magyar követ is megjelenhetett volna. Sőt területi kérdésben Magyarország volt az egyik legnagyobb nyertes, hiszen az ország zöme megszabadult a folyamatos katonai megszállás és az ezzel járó állandó portyázó harcoktól. Persze sokan úgy érezték, hogy a török túlsúly korát most felváltja a német.

A béke ratifikálására végül 1699. január 26-án a romokban álló, egykor Karlóca nevű falu melletti hatalmas sátorban került sor. A békeszerződés 25 évre szólt (17 lett belőle), s pontosan szabályozta a határ kérdése mellett a kereskedelem mikéntjét is. A Török Birodalom elleni nagy háború 1700-ban mindenhol véget ért, de a török végső kiűzése az 1716-18-as háborúra maradt, ami után a Temesköz is kikerült az iszlám hódítók kezéből.

 Horváth Gábor

Felhasznált irodalom: Tóth István György: Karlócai béke, 1699 (Rubicon online), Tarján M. Tamás: 1699. január 26. – A karlócai béke (Rubicon online)

A kép a Wikimedia Commons szabad felhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével itt érhető el.