2077

Művészeti Kar született a Széchenyi István Egyetemen

Interjú Ruppert Istvánnal

2017 januárjában Palkovics László oktatási államtitkár jóváhagyásával megszületett a Széchenyi István Egyetem Művészeti Kara. Ennek kapcsán Ruppert Istvánnal, az új kar dékánjával, a Varga Tibor Zeneművészeti Intézet igazgatójával beszélgettünk saját tapasztalatairól és a jövőbeni tervekről.

Ruppert István 1954-ben született a Veszprém megyei Balatoncsicsón. Bár gyermekkora óta tanult zenét, orgonálni 24 évesen kezdett Gergely Ferencnél. A győri Bencés Gimnáziumban érettségizett 1973-ban. 1975-80 között a Budapesti Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karán tanult, majd 1980-ban gépész-mérnöki diplomát szerzett. Három év mérnöki munka után felvételt nyert a Zeneakadémiára, ahol Lehotka Gábor növendékeként 1987-ben diplomázott. Azóta a budapesti Zeneakadémia és a győri Széchenyi István Egyetem orgonatanára. 2006-tól a Széchenyi Egyetem Varga Tibor Zeneművészeti Intézetének igazgatója. Európa szinte valamennyi országa mellett koncertezett Japánban, Brazíliában és az USA-ban is. Előadásokat tartott a magyar orgonazene és a magyar orgonaépítészet történetéről, valamint Liszt Ferenc orgonaműveiről finn, amerikai és japán egyetemeken, ezenkívül 2002-ben az amerikai orgonisták országos kongresszusán Philadelphiában. 2003-ban az ARTISJUS kitüntetését kapta a kortárs magyar orgonaművek tolmácsolásáért. 2004 novemberében szerezte meg doktori fokozatát és ugyanakkor az amerikai New Jersey államban „Az év orgonista előadója” díjat kapta.

Első diplomáját gépészmérnökként szerezte. Hatással van-e ez a képzettség a zenei munkásságára?

Eredetileg orvosnak készültem. Nehéz a választás, ha az embert sok minden érdekli. A zene és a mérnökség sok szempontból távol van egymástól, de bizonyos dolgokban mégsem. A mérnökség racionális gondolkodásmódot jelent, mely segít eljutni egyről a kettőre. A zene pedig egy életmód. Ugyanakkor a zenéhez is jól jön a logika. Ami bizonyos, hogy zenésznek születtem. Tettem egy kerülőt, de az egészet mégis egy útnak érzem. Az intézményvezetésben pedig kifejezetten előny a racionalitás és az objektivitásra való törekvés.
A zenészek között egyébként többeket ismerek, akik teljesen más területről váltottak. Van, aki villamosmérnökből lett orgonista. Vagy egy kedves kollégám, aki az egyházzenei szakon volt tanszékvezető, az orvosi diploma után kezdte el a Zeneakadémiát. De van, akiből negyvenévesen, osztályvezető főorvosként tör ki elemi erővel, hogy ő énekelni szeretne. A zene képes lavinaként eldönteni az ember életének irányát.
Persze vannak úgynevezett „hosszú tanszakok”, melyekhez évtizedeken át kell tanulni, hogy az alapok meglegyenek. Itt ritkán fordul elő, hogy valaki csak úgy, nulláról nekivágjon. Én is tizenkét évet zongoráztam, tehát nem hirtelen elhatározásból mentem el a Zeneakadémiára.

Miért éppen az orgonát választotta?

Nem tudom. Sok embert megfog az orgona, a templomi miliő, a hangszer széles dinamikája, a sokszínűség, a ránk zúduló hangerő… Ez nem egy racionális választás.

Mit adhat egy gyermeknek, fiatalnak, ha zenei tanulmányokat folytat?

Sok szakirodalom született ebben a témában, például a jobb agyféltekével kapcsolatban. Emellett nagyon fontos, hogy fejleszti a kitartást, hiszen a gyakorlás nem csak az öröm forrása. Az egy nagyon tudatos tevékenység, amit ha egy területen már folytat valaki, akkor azt könnyen át tudja vinni más területekre is. A művészetek révén a fiatalok komplexebb személyiséggé válhatnak. Számtalan tanulmányt készítettek arról, hogy a zenét tanuló diákoknak jobbak az eredményeik más tárgyakból is. Ugyan kevesebb idejük marad a gyakorlás mellett, de abban koncentráltabbak tudnak lenni. A közös zenélés élménye is nagyon sokat adhat. De összességében bármilyen művészetet gyakorló gyermekből komplexebb, értékesebb felnőtt válik.

Milyen lehetőségeket nyithat meg az új művészeti kar megalakulása a Széchenyi István Egyetemen?

Ez az első fontos lépés abban az irányban, hogy egy felsőoktatási intézmény fogja át azokat az alapvető művészeti ágakat, melyeknek magasabb szintű oktatása Győrben is működik vagy a jövőben működhetne. Ez egy régiós igényt fejez ki. Másrészt az „Universitas” teljességéhez hozzátartozik a művészet is.
Az a törekvés, hogy minden művészdiplomával rendelkező kolléga egy karba tömörüljön, beleillik abba a racionalizálási folyamatba is, ami az összevonások óta az egyetemen zajlik. (2016-ban csatlakozott a győri Apáczai Csere János Kar és a mosonmagyaróvári Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kar.)
Egyelőre három tanszék kezdi meg a munkáját. Ebből kettő már működött a Varga Tibor Zeneművészeti Intézetben, a Zenekari Hangszerek Tanszék és a Szólóhangszerek- és Művészetelmélet Tanszék. Ez egészül ki az építész- és tanítószakos hallgatók képzőművészeti oktatását végző Vizuális Művészetek Tanszékével. Ez lehet a csírája a jövőbeni új képzéseknek. Ha a Győri Balettra gondolunk, akkor a felsőfokú táncművészeti oktatás igénye kézenfekvő. Emellett például több néptánctanárra is nagy szükség lenne az iskolákban, akikkel a napi kötelező testnevelés órát jobban meg tudnák oldani. Győrben van képzőművészeti szakgimnázium, de aki ott végez, annak Budapestre kell mennie a szakegyetemekre, illetve Pécsett és Kaposváron van még lehetőség a továbbtanulásra. Ahhoz, hogy ebbe az irányba is tovább tudjunk lépni, hogy új szakok jöhessenek létre, akkreditáltatni kell őket. Be kell nyújtani egy tanmenetet, képzési ütemtervet, ami mögé fel kell állítani egy garanciát jelentő, minőségi oktatói gárdát. Ez nagyon sok idő és rengeteg pénz.

Milyen terveik vannak ennek fényében?

A városi vagy régiós igény adja az irányt, ami a kar születésével majd megvalósulhat. Ennek körvonalazására Dr. Rechnitzer János professzor úr vezetésével egy munkabizottság jött létre, melynek tagja többek között Borbély Károly és Tolnay Imre képzőművészek, mindketten az egyetem oktatói. A múlt héten el is kezdődött az elképzelések megfogalmazása. Egyértelművé vált, hogy nem szeretnénk rivalizálni a Képzőművészeti Egyetemmel. Inkább olyan praktikus határterületeket keresünk, melyek kapcsolódnak például az Audihoz, ilyen lehetséges irány az ipari formatervezés. Felmerült a fotózás és az alkalmazott grafika is. Ezek az első ötletek, melyeket tovább fogunk vinni. Prof. Dr. Földesi Péter rektor úr kérésére a tavasz folyamán kell kialakítanunk egy elinduláshoz alkalmas és megvalósítható tervezetet.

Sokat járt külföldön, finn, amerikai és japán egyetemeken is tanított már. Látott olyan jó példát, amit érdemes lenne itthon is követni?

Egy sok szempontból pozitív dolog, amit Amerikában meg lehet tanulni, hogy fel kell készülni az állandó változásokra. Ez a rugalmasság most, az új kar kialakításakor különösen fontos lesz.
Egyébként minden országnak saját művészetoktatási struktúrája és hagyománya van. Nehéz az összehasonlítás, mert nagyon mások a feltételek. Például körülbelül öt éve voltam Szibériában, Hanti-Manszijszkban, ami az olajbányászatáról híres. Nemrég még egy pár ezer fős városka volt, mára a nagy cégek felhúztak egy modern nagyvárost, mintha Amerikában járnánk. Építettek egy zeneiskolát is, ahol minden teremben Steinway zongora áll. Sok országban magasan fölötte vannak a gazdasági lehetőségek, mint nálunk. Ez megjelenik mind a hangszerekben, mind az épületekben.
Most művészeti karként több helyet fogunk kapni, mert használatba vehetjük az Apáczai Kar IV. számú épületét a Gárdonyi utcában. Ez sokat fog segíteni a zeneművészeti tanszékeknek is, hiszen az egykori 60 fős hallgatói létszámunk mára 170 főre növekedett. Ugyanakkor az épületünk nem lett nagyobb. Úgyhogy már nagyon várjuk, hogy „kinyújtózkodhassunk”.

Szabados Éva
Fotó: Zilahy Márta

2017.01.20