Bana József többek között rámutatott arra, milyen igények szülték a nevezett intézményeket, s hogyan próbálták működésük során megakadályozni a súlyos, szexuális úton terjedő betegségeket. Az írásban lefektetett óvintézkedések – amint az előadásból kitűnt – szőrszálhasogatóan aprólékosak voltak, ám betartásukra – reális szemszögből nézve – nem kínálkozott esély.

Az előadásban szó esett arról is, hogy az iparvárossá alakult Győr bőséges keresletet támasztott ezen igényeknek, így a város a kéjnők szolgáltatásait törvényes mederbe próbálta terelni. A laktanyák legénysége is szorgalmasan látogatta eme „műintézményeket”, a parancsnokság véleménye azonban eléggé megosztott volt, tekintettel arra, hogy a szabadságharc idején Győrött háromszáz honvéd szenvedett nemi betegségekben – többen „károsodtak” a bordélyházak szolgáltatásaitól, mint az ellenséges fegyverektől.

A bordélyházak terjedése persze ellenérdekekbe is ütközött, de az egyházi tiltakozások sem tudtak gátat vetni térnyerésüknek. A remélt haszon sokszor a törvények kijátszására késztetett olyan személyeket, akik anyagi boldogulásukat a bordélyházak üzemeltetésében vélték megtalálni, de ezzel egyidejűleg a törvénytelen üzelmek leleplezésére is akadt példa.

Az előadás alapvetően az 1848 és 1919 közti időszakot tekintette át, de kitekintést nyújtott a Tanácsköztársaság, valamint a Horthy- és a Rákosi-rendszer korába is. Ez utóbbi a bordélyházak megszűnését hozta.

Egészében véve hangulatos előadást élvezhettek a megjelentek, a rendezvény remek alkalmat adott a helytörténeti ismeretek gyarapítására. A téma iránti nagy érdeklődés a megjelentek létszámából pontosan kitűnt, az előadás elérte célját, az ismeretterjesztést, a résztvevőket a téma továbbgondolására késztette, tekintettel arra, hogy egy olyan ősi kérdésről, problémáról van szó, amely a jelenben sem veszítette el aktualitását, és várhatóan mindig jelen lesz az emberiség hétköznapjaiban.

Csiszár Antal
Fotó: Pozsgai Krisztina