Alcíme az induláskor „Kereskedelmi és szépirodalmi lap” volt, az utóbbi azonban lényegesen fontosabb volt nála, mint német nyelvű elődjénél. Ebben nagy szerepe volt a szerkesztő személyének: az akkortájt Veszprém, ma Fejér vármegyéhez tartozó Dég községben született, de apai ágon győri gyökerekkel rendelkező Kovács Pál pesti orvosegyetemi évei alatt szoros kapcsolatba került az irodalmi élet akkori „főszereplőivel” – Kisfaludy Károllyal, Vörösmarty Mihállyal, Bajza Józseffel, Fáy Andrással, az Aurora Kör tagjaival –, és maga is szorgalmasan írogatott; miközben azzal is felhívta magára a figyelmet, hogy disszertációját 1833-ban „A nevendék nőnem” címmel magyar nyelven készítette el! 1835-ben került orvosként Győrbe, és hamarosan nemcsak e téren, de az irodalmi és kulturális élet szervezésében is kitűnt: részese volt a Győri Olvasó Egylet létrehozásának, pártolta a magyar színház ügyét – színdarabok írásával is –, széles körű irodalmi levelezést folytatott. Így 1846 végén keresve sem találhattak volna nála alkalmasabb embert Győr városában az induló magyar nyelvű újság szerkesztésére.

Dr. Kovács Pál a felkérés után azonnal munkához is látott: igyekezett a helyi szerzők mellett minél rangosabb „vidékieket” is megnyerni. De jeles szerzők is keresték vele a kapcsolatot: a Pesten megjelenő Életképek című lap győri levelezője pl. 1846. december elején arról értesíti az olvasókat, hogy „e héten véletlenül Petőfi és Lisznyai látogatták meg városunkat és színházunkat”; Frankenburg Adolf visszaemlékezéseiből viszont azt is tudjuk, hogy a két költő társaságában ő és Pompéry János is „fölrándult gőzösön egypár napra Győrbe”, ahol Petőfi Sándort nemcsak Kovács Pál vendégszerető házában fogadták nagy tisztelettel és szeretettel, de a városban is, ahol Balogh Kornél alispán estélyt is rendezett tiszteletére. Hamarosan világossá válhatott a kortársak számára, hogy Petőfi aligha véletlenül járt Kovács Pálnál; mint ahogy találkozásuk sem volt előzmények nélküli, hiszen ismeretségük az 1841. évre nyúlik vissza: a pápai diák Petrovics Sándor önképzőköri pályázatra benyújtott és első díjra érdemesnek tartott balladájának egyik bírálója éppen dr. Kovács Pál volt. (Győri szempontból talán nem érdektelen megjegyezni, hogy a másik bíráló is a városból került ki, a bencés szerzetes-tanár Czuczor Gergely személyében.)

Hogy Petőfi Sándor érdeklődött a győri megjelenés lehetősége iránt, az sem volt véletlen: Pesten ekkortájt nem talált megfelelő publikációs lehetőséget a köréje csoportosuló „Fiatal Magyarország” tagjai számára. Dr. Kovács Pálban viszont megbízott: ezért nemcsak maga ígért az induló lapnak első közlésre verseket, de másokat is erre biztatott. Ahogy 1847. február 18-án kelt, a szerkesztőhöz címzett levelében olvashatjuk: „Pálffyt és Jókayt egyre sarkalom, hogy írjanak a Hazánknak és fognak is írni. Tompának is írtam már ez ügyben s üzentem Kerényinek. Mindnyájától várhat Ön.” Hogy Petőfi buzdítása nem volt eredménytelen, azt egyértelműen bizonyítja a lapban publikáló rangos szerzők névsora: a Hazánk 1847-ben megjelent számaiban több más mellett Tompa Mihály, Vajda János, Lisznyai Kálmán, Lauka Gusztáv, Sárosi Gyula, Garay János és Bérczy Károly verseivel is találkozhatunk.

Bár a felsorolt személyek jelenléte is jelentősen emelte a lap rangját, irodalomtörténeti szempontból Petőfi Sándor itt megjelent publikációi a leginkább jelentősek. Már az első számban jelen van: Csalogányok és pacsirták című versét a szerkesztő az első oldalon közli, illusztrálandó ezzel is a Vörösmarty Mihálytól vett mottóval – „Hazádnak rendületlenül, légy híve, ó magyar!” – induló újság szellemiségét. Az esztendő során még 22 további verse jelenik meg első közlésként a lapban: olyan fontos alkotások, mint pl. a Kutyakaparó, az Egy gondolat bánt engemet... vagy a XIX. század költői. Itt láttak továbbá napvilágot a Kerényi Frigyeshez címzett Úti levelek is: a 18 levél közlését augusztus végén kezdte meg az ekkor már Kölcsey Ferenctől vett mottóval – „Négy szócskát üzenek, vésd jól kebeledbe, s fiadnak hagyd örökül ha kihunysz: A HAZA MINDEN ELŐTT!” – megjelenő lap.

1848 elején ismét változik a mottó, melyet ekkor már Garay Jánostól választ dr. Kovács Pál: „A cselekvésnek kora tünt fel nekünk; Tenni a jelszó szeretett barátim.” Petőfitől már csak három újabb eredeti verset közöl a lap; negyedikként a március idusán Pesten történtekről beszámoló tudósítás részeként a Nemzeti dalt – valószínűleg ekkor már a politikai események kötötték le a költő energiáit. Nem maradt azonban ekkor sem rangos szerzőgárda nélkül a Hazánk: Arany János két verse mellett Tompa Mihály, Vajda János, Sárosi Gyula, Lévay József, Garay János, Lisznyai Kálmán költeményei, valamint Gyulai Pál, Szász Károly és Lauka Gusztáv írásai is megtalálhatók a lap első félévi számaiban.

Az események felgyorsulásával azután a Hazánk jellege is megváltozott; hogy ez a szerkesztő részéről tudatos változtatás volt, azt egyértelműen bizonyítja a lap levelezőihez címzett, április 11-én közzétett felhívás is: „A haszontalankodás korszaka elmúlt. Ezentul nem az az ujság, egyik vagy másik városban min vesztek össze a kofák – vagy ez vagy amaz Casino milly tánczvigalmakat rendezett … de beállt a cselekvés kora, mellyben az ujjá született nemzet köz-üterét kell tapintanunk, s a nemzeti élet nyilatkozatait, mozgalmait kisérnünk folyvást lélekesméretes figyelemmel.” Mindezt április 6-tól az új alcím – Politikai s irodalmi közlöny – is igyekezett kifejezésre juttatni. Az irodalom ekkor már háttérbe szorult; helyét egyre inkább a politikai történésekről szóló beszámolók, a hírek, tudósítások, nyílt levelek vették át. 1848. július elsejétől azután már az alcímből is eltűnt az irodalom: a Győri hírlap alcímmel megjelenő számok már csupán a hírek közlésére, a politikai események, valamint a megjelenő új törvények ismertetésére szorítkozhattak. Nem sokkal később pedig – augusztus 10-én – a Hazánk hirtelen megszűnt. Bukását egy a Dráva menti táborból tudósító cikke okozta, mely a győri nemzetőrséget gyávának nevezte; ez olyan vihart váltott ki a városban, melyet a szerkesztő már nem tudott elsimítani.

Így záródott le a győri időszaki sajtó történetének egyik legfényesebb korszaka, melyről összefoglalva megállapíthatjuk: dr. Kovács Pál szerkesztőként nagy érdemeket szerzett azzal, hogy a kor legjelesebb magyar költőit-íróit nyerte meg a lap munkatársául, publikációs lehetőséget biztosítva számukra, segítve az akkor induló fiatalokat, tisztes összegű honoráriumokkal is támogatva a szerzőket, megfelelve a Petőfi Sándor által a közlés és szerkesztés igényességével szemben támasztott magas elvárásoknak is. Ugyanakkor el kell mondanunk azt is: bár a lapban jeles helyi szerzők – pl. Rónay Jácint, Czuczor Gergely, Ráth Károly – is publikáltak, országos hírűvé a Hazánk Petőfi Sándor és köre rendszeres itteni megjelenése által válhatott.

Horváth József

Az Érdekességek a régi győri újságok és folyóiratok történetéből cikksorozat további részei itt találhatók felsorolva.

A 125 éves a győri könyvtár cikksorozat további részei itt találhatók felsorolva.